XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-02 / 8. szám
TTxt^ IMIM XIII. KERÜLETI • • 2002. május ) Kiállítás az Angyalföldi úti oviban Kézügyesség, szín- és díszítőérzék, természetszeretet Ó, milyen nagy kedvvel és élvezettel játszott órák gyönyörűséges termékeit láttuk az Angyalföldi úti 1. számú napköziotthonos óvoda termeiben, asztalain, falain, még a levegőbe felfüggesztve is. Ha tudományosan nézzük, akkor itt a képességek korai fejlesztésének példatára tárult szemeink elé, de azért ez mégiscsak játék, játék és ezerszer is játék, aminek eredményeit a kicsinyek maguk is büszkén szemlélhetik, s ilyen formán más fogalmuk lehet a munka, a szorgalom, a tehetség, a kreativitás egyént és közösséget egyaránt gazdagító szépségéről is. Kassai Tünde óvodavezető meg az összes többi óvó néni hozzáértését és gyermekszeretetét dicséri a kis neveltjeik egész évi foglalatosságát felvonultató kiállítás. Az Ovis Hírek című újságukban olvastuk, hogy mi az amit nem szabad kidobni. Dobozok: gyufás, tejfölös, sajtos, WC-papír-, fóliaguriga, dugó, pezsgősdu- gó, használt csomagolópapír, kötözőszalag, színes újság, kis üveg (kávés, nutellás), rongyhulladék, fonalmaradék, tojástartó, gomb, színes naptárképek, képeslapok. Továbbá: gesztenye, makk, tobozok, színes levelek, bogyók. Műanyag dobozok (tik-tak), habtálca, mákgubó, szebb szalvétából 2-3 db, gyöngy, hullámpapír, 1/2 dióhéj, pisztácia héja, lyukas zokni, csuhé, kukoricacsutka, maradék gyertya, kavics, kagyló és még mindaz, ami nem jutott eszünkbe. Hát ennyi mindenből állt össze ez a világ a képeken. Képeinken: a kiállítás megnyitóján Tóth Adám nagycsoportos Romhányi József Nyúlis- kola című nyelvi játékon alapuló versét mondta el tehetséggel és értelemmel telítetten, majd a táncprodukciós következett. Részletek a kis- kezek munkájának eredményeiből, köztük művészportrék mókás montázsa és az Ovis Hírekből egy rajz, amely akármelyik hivatásos trükkfilmbe is beleillene. Harka Agnes festményeit a József Attila Művelődési Központban csodáltam meg. A művésznő ide járt egykor rajzszakkörre a Moholy-Nagy László Stúdióba, és itt kezdett el festeni is. Innen ment a Képzőművészeti Főiskolára, majd vissza-vissza járt festészetet tanítani, legutóbb pedig kiállítani. Ez már a sokadik tárlata volt. Cseppnyi báj, szelídség és titokzatosság bújik meg nonfiguratív képeiben, finom színhasználatában. Felkerestem Ágit, hogy beszéljen munkáiról, stílusáról, a festészetről és a művészetről saját szemszögéből. Fiatal, kedves, törékeny nő. A szerénység akár egyes képeiről, róla is sugárzik. A Lehel utcai kollektív műtermében fogadott. Az ajtón belépve mintha egy film díszletei közé cseppentem volna, ahol én vagyok a festő és ahol feladatként remekművek sorozatát kellene megfestenem. Hatalmas ablak veszi át szinte az egyik fal helyét a megfelelő megvilágítás érdekében. Millió ecset, festék és megannyi vászon halmazai között helyet kapott egy asztal és két fotel is.- Vigyázz! A műteremben nem szabad leülni csak úgy! Előbb nézz körül, nehogy fes- tékes légy! - figyelmeztet kedvesen. Alaposan megvizsgálva leendő helyemet, már nyugodtan kezdhettünk neki a beszélgetésnek. Agitálásom ellenére sem kezd el dolgozni. Azt mondja, a festés, a festészet intimitását nem szabad megzavarni. Most csak beszélgessünk.- Képeid legtöbbjén számok és betűk láthatók, hol szavakká formálva és mondatokká kerekítve, hol szétszórva a vásznon.- A szöveg, a jel régóta része a képeknek. A modern művészet ismét beemelte ezeket az elemeket. A rajz és az írás is az emberi mozgás lenyomata. Az én képeimen a szövegek egyfajta helyzetjelentések és állítások. Van olyan, amikor festés közben gondolok valamire és ezt ki is jelentem. Olyannyira, hogy a mondatot ráírom a képre. Ilyen például a Felkelő nap, lemenő nap, illetve a Mindjárt mennem kell vagy inkább maradjak MOST című festményem. Van ám egy mély rétege is az alkotásoknak. Amikor virágos jó a kedvem vagy épp „mélykék”, elkezdek festeni, eközben pedig dalolászom is, és ez is rákerül a képre.- A dal?!- A dal. Csak nagyon mélyen, szinte észrevétlenül. Ennél is valamit énekeltem - mutat rá egy kék festményre. - Akkor áll össze egy kép igazán, ha azok a színek, szavak kerülnek rá, ami az adott lelkiállapotomat tükrözik. Viszont ázt is megengedem magamnak, hogy rossz képeket készítsek. Ha leülsz egy papír elé, és azt mondod, hogy reKedvenc számaim mekművet kell írnod, nem fog menni. Ugyanez van a festészettel is. Ha azt mondod egy üres vászon előtt, hogy most valami csodálatosat kell festened, gátlásos leszel. Ha rosz- szat festek és nem tetszik, egyszerűen kidobom.- Ennyire nem kötődsz a képeidhez?- A képeimet eladom, és nem kötődöm hozzájuk any- nyira, hogy a szobám falát díszítsék. Egyébként régi érzésem és régi gondolatom, hogy a kép olyan, mint egy madár. Megfogod, amikor fested, és utána adsz neki egy lendületet, elengeded. Nincs tovább. Nincs vele több dolgod, mert önálló életre kelt.- És mi az, ami mégis további munkára inspirál?- Mindig újabb és újabb utakat akarok találni, mert ettől változik meg nekem a világ. A térképről már elfogytak a fehér foltok, haladjon az ember saját bensője felé. Ezért is tetszik a művészet határtalansága. Nem kötelező megmaradnom a festészetnél. Csináltam már rövidfilmeket, tárgyakat is, így mindig előreléphetek. Készítettem freskót is, ami szintén különleges és szép feladat volt. De a falat Géza nevű ismerősöm vakolta fel két sörért.- Szakmai szemmel nézed kollégáid munkáit?- Általában mint befogadó megyek el egy kiállításra, és ha valami nagyon érdekel, akkor azt közelebbről is megnézem, hogyan készülhetett. Nem találgatok, mit akarhat mondani a festő a képpel, hiszen művészeti élményhez akarok jutni. Ilyenkor tényleg elhiszem azt, ami a képen van. A művészet belevisz valamibe, de nem érdekből. Ez olyan, mint a film. Beülsz egy moziba, megnézel egy filmet és pontosan tudod, hogy a teremben csak egy filmvászon van. Nincsenek rajta emberek, tájak... De elhiszed, mert bele akarsz menni a történetbe.- Milyen tervek foglalkoztatnak? nézegetésével, az jó ötlet. Van olyan alkotás, amely mellett lehet kávézni, sörözni, és van olyan, amely mellett nem. Persze a művészetnek van egyfajta szentsége is, de az én képeim, amiket az utóbbi időben festettem, elbírnák a kávézó jelleget. Épp hasonló helyet keresek a következő kiállításomnak. Vancsó Lilla- Az a véleményem, hogy minden ember művész valahol, csak még nem volt alkalma megélni saját művészetét. Nyáron szervezek dr. Gaál László pszichológussal egy tábort, Pszichodráma és élményfestés címmel, ahol lehetősége lesz a jelentkezőknek kimozdulni a mindennapokból. A táborban szerzett élményeket lelkiállapottól függően le is festhetik, hiszen elégedettséggel tölt el, ha saját magad létrehozol valamit.- Egyre gyakoribb, hogy a kávéházak átveszik a műtermek szerepét. Mi a véleményed erről?- Ha a nyugodt kávézást ösz- szekapcsolod a képek Mindjárt mennem kell vagy inkább maradjak MOST Felkelő nap, lemenő nap
