XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-12-13 / 18. szám

Egy szusszal az E-ban Kerületünk ad otthont Budapest egyetlen vízihoki klubjának Gólra törés a víz alatt Próbáltak már egy szuszra át­úszni egy huszonöt méteres medencét hosszában? Hát nem könnyű. És mindezt úgy, hogy közben a medence fene­kén egy másfél kilós korongot próbálnak egy háromméteres kapuba juttatni? Na, ez vég­képp nem az. Pedig kissé le­egyszerűsítve pontosan ez az, amivel az Egyszusz Vízihoki Klub játékosai próbálkoznak minden kedden és csütörtökön az Elektromos uszodában.- Lehet, hogy hihetetlen, de a vízihoki idestova már lassan ötvenéves múltra tekinthet vissza - kezdi a játék történe­tének ismertetését a klub ala­pító játékosa, edzője, minde­nese, Kovács Zoltán. Még 1954-ben kezdték el játszani ezt a sportot unatkozó angol búvárkollégáink, azóta pedig már tizenkét világbajnokságot is rendeztek. Magát a játékot egy 15x25 méteres medencé­ben játsszák, természetesen hosszában. Nem igényel külö­nösebben nagy felszerelést. Kell hozzá egy búvárszem­üveg, egy pipa, egy uszony, egy speciális kesztyű, egy korong, egy közel hárommé­teres kapu, egy sarló alakú fa- ütő, na és nagy kapacitású tü­dő. Merthogy talán levegőből kell a legtöbb ehhez a játék­hoz. Nem is véletlen, hogy először azt kell megtanulni, hogyan tudunk lent maradni huzamosabb ideig a medence alján.- Mennyi ideig és mindezt hány játékosnak kell kibírnia?- Egy mérkőzés kétszer ti­zenöt percig tart és egy csapa­tot hat fő alkot, akik közül há­rom támad és három védeke­zik. Ehhez jön még a négy cserejátékos. Az biztos, hogy ezzel a sporttal csak nagy aka­raterejű sportolók kezdjenek, mert különben a játék fogja őket kikezdeni. Az első hóna­pok kemény felkészüléssel kezdődnek, amikor meg kell tanulni a medence mélyén úszni és el kell sajátítani, ho­gyan lehet a másfél kilós ko­rongot akár méterekre ütni a medence fenekén. Sokan meg is hátrálnak az első edzések után, amikor meglátják, hogy mennyi kínlódással jár ez a sport.- Fiúk és lányok együtt gya­korolnak a medencében. Ilyen, viszonylagos embert próbáló sportnál ez igencsak ritkaság. Mindenütt így van ez világon vagy valamiféle ma­gyar specialitást üdvözölhe­tünk?- Igen, talán a mi speciali­tásunknak is nevezhetjük a vegyes csapatot, hiszen amúgy vannak külön férfi- és női csapatok. Csak hát nálunk olyan ügyes lányok játszanak, hogy kár lenne őket kihagyni a csapatból. Na, persze az sem mellékes, hogy egyelőre Ma­gyarországon nem számít még tömegsportnak a víziho­ki.- Ezt az. is jelzi, hogy ideha­za, ha jól látom, mindössze három klub van.- Jelen pillanatban az Egri Barrakudák, a Pécsi Piranhák és a Budapesti Egyszusz al­kotja a magyarországi víziho­ki - hát népesnek nem nevez­hető - családját. Ezzel szem­ben van már bajnokságunk és eddig mindig sikerült elcsíp­nünk az első három hely vala­melyikét!- Nem kis teljesítmény! Mint ahogy az sem, hogy a já­tékosok maguk készítik felsze­relésük egy részét. Mit érde­mes tudni ezekről az egyedi és valóban különleges darabok­ról?- Az ütő, ami leginkább egy sarlóhoz hasonlít, fából készül. Ezért nem árt, ha az első edzés előtt még elvég- zünk egy fafaragó tanfolya­mot, mert egy jó ütő már fél siker. A siker másik felét a jó kesztyű jelenti. Ez tömör gu­miból készül és mindenki a saját kezéhez igazítja. Végül fontos még a jó korong, ami méretét tekintve nagyjából megegyezik a jégkoronggal, de annál sokkal nehezebb, másfél kiló. Ebből el kell egy jó pár darab, mert nagyon gyorsan elhasználódnak. Per­sze egyszerre csak egy ko­ronggal játszunk. Az L alakú kapu közel három méteres hosszában és tömör vasból készül, hogy még véletlenül se kívánkozzék a víz felszíné­re egy gólba tartó korong elől.- Kívülről nézve nem nevez­hető éppen látványos sportnak a vízihoki. Már ha éppen a ná­lunk szokásos medencékben játsszák. Az egész olyan, mint­ha az ember tűt keresne a szé­nakazalban és mindezt nagyon kétségbeesetten. Ugyanis kí­vülről csak annyit látni, hogy egyszer kint vannak a fejek és a medence alját kémlelik, majd a következő pillanatban mindenki alámerül. Mi, szur­kolók pedig csak nézhetünk a nagy semmibe.- Azokban az országokban, ahol egy kicsit „fejlettebb ál­lapotban” van a vízihoki, a mérkőzéseket üvegfalú me­dencékben rendezik, így a né­zők azt is láthatják, mi folyik a víz alatt. Ezért például Fran­ciaországban, Angliában, Hollandiában vagy éppen Ausztráliában a vízihoki kife­jezetten látványos sportágnak minősül.- Hát az Elektromos uszoda nem tartozik éppen az említett kategóriába. Hogyan kerültek a kerületünkbe?- Gyakorlatilag ez a vélet­len és a fogadókészség műve volt. Sajnos nemigen akartak minket máshol befogadni. Azt be kell látni, hogy a vízihoki nem éppen medencekímélő sport. Itt is próbálkoztunk és végül szerencsével jártunk. Mára már igazi otthonra lel­tünk a Népfürdő utcában. A csapat legközelebbi meg­mérettetése februárban lesz Szlovéniában, ahol nemzetkö­zi tornán vesznek majd részt. Aztán jöhet az Eb, és ki tudja, talán nemsokára a vb is. Egy biztos, szusszal bírni fogják. Egyszusszal. U.i.: Hogy a játék menetét nem írtam le, az nem véletlen. Azt ugyanis leírni nem lehet, azt látni kell. De a búvárszem­üveget és a pipát kéretik nem otthon hagyni! Szabados Tamás Angyalföldért Egyesület 2001. december 13. és 2002. január 15. közötti programjai December 11., kedd 15 óra­kor bibliamagyarázat. Elő­adó: dr. Reinsinger János iro­dalomtörténész * 13., csütör­tök 10 órakor a Mozgássérült Klub tagjainak ünnepélyes évzáró műsora * 14 órakor Tájak - korok - múzeumok egyesületi tagjainak évzáró műsora * 18. kedd, 14 órakor ünnepélyes évzáró. Minden kedves tagtársunkat szeretet­tel várunk * 2001. december 20-tól 2002. január 6-ig szü­net * 2002. január 14. hétfő 14. órakor klubnap: félévi programok részletes ismerte­tése * 15. kedd 15.00 órakor bibliamagyarázat. Előadó: dr. Reinsinger János irodalomtör­ténész. Minden héten, szer­dán 10 órától 15 óráig egész­ségügyi program keretében masszírozás, fodrászat. A Gyertyafény Keringő Klub 2001. december 31-i rendezvényének programja: 19 órakor a szilveszteri mulatság ünnepélyes meg­nyitása, 20- 21 óráig vacsora, 21- 23 óráig tánc, 23 órakor tombola, 24 órakor óév-búcsúztató, 5 óráig tánc. ■■■■ ■ mmmm a wmmm a mmmmm a mmmm a mmmm i" ÚJLIPÓTVÁROSI KLUB­GALÉRIA ! Tátra u. 20/B. Tel./fax: 320-5380 j e-mail: artboxl3@c3.hu www.c3 .hu/-artbox 13 i ________________________i K IÁLLÍTÁSOK December 21-ig Magyar Fes­tők Társasága. Vonzás 2001 Budapest környéki festőművé­szek * Pincetárlat 11-21-ig Karattur Katalin textilművész. KAMARAZENEI ESTÉK 2001. december 7-én, pénte­ken 19 órakor Szilvágyi Sán­dor - gitár. 1990-ben a gyorsan változó poli­tikai és gazdasági helyzetet soha nem látott mértékben használták ki az alvilág tagjai. Őrző-védő cégek leple alatt bűnbandák ala­kultak, ismeretlen csalók tűntek fel városszerte. P. Sándor is ezzel a hullámmal érkezett Angyal­földre. Karácsony előtt néhány nappal az egyik épületterveztető intézetünknél megjelent egy jól öltözött, kulturált ember benyomását keltő mozgássérült férfi. Műszaki fordítói munkakörbeje­lentkezett. K. Sándor néven mutatko­zott be. Okmányai nem voltak. A fel­vételi irodán elpanaszolta, hogy isme­retlen személyek az előző napon felte­hetően a villamoson zsebéből a tárcá­ját eltulajdonították. Emiatt igazolni nem tudja magát. Elmondta, hogy szü­lei a háború után hagyták el az orszá; got, és Amerikában telepedtek le. Ő már ott nevelkedett, visszahonosítása folyamatban van. Rendőrként több mint tíz év szolgá­lata van, azonban egy utcai lövöldözés során súlyosan megsérült, így egyik oldala részlegesen lebénult. Szülei egy éve autóbaleset áldozatai lettek. Egye­dül maradt. Az év elején arra gondolt, hogy a további életét Magyarországon éli le, remélve, hogy távoli rokonai egyengetik itthoni útját. A magyar vi­szonyokhoz képest jó nyugdíjat kap, azonban mint alkotni szerető ember, érzi a rendszeres munka hiányát. Szo­morúan mesélte, hogy hosszú ideig „néger munkát” végzett fordítók ré­szére. Mivel az épülettervező intézet állás- hirdetésére eddig megfelelő tudású személy nem jelentkezett, és K. Sán­dor életútja szánalmat keltett a munka­ügyi előadóban, próbabeszélgetésre felvitték az illetékes előadóhoz. Né­hány percnyi angol nyelvű társalgás, illetve friss fordítás átnézése után K. Sándor mindenki legnagyobb naegle- petésére a több éve kiválóan dolgozó tolmácsot kioktatta. Véleménye sze­rint a tolmács a beszélt nyelvben nyelvtani, a fordításban helyesírási, il­letve stilisztikai hibákat vétett. A fel­tárt hiányosságokat azonnal javította, a személyt láthatóan a jó szándék vezé­relte. Az intézmény vezetőinek szíve meglágyult, a jelentkező adatait be­mondás alapján feljegyezték. Meg­egyeztek abban, hogy okmányainak előkerüléséig portásként alkalmazzák. K. Sándor sem volt „hálátlan”. Vál­lalta, hogy az ünnepek alatt egyedül látja el a portaszolgálatot - mivel úgy sincs ahol és akivel igazán ünnepelhet­ne. A karácsony estét egyedül töltötte. Villás Lajos ny. r. őrnagy naplójából „Rendőr voltam Amerikában” Reggel, munkahelyi vezetői ellenőr­zést tartottak, minden rendben volt. Egyikük még ünnepi eledelt is hozott. Mindannyian azzal a tudattal töltöt­ték az ünnepet, hogy értékes embernek sikerült segítséget nyújtani. December 27-én a rendészeti vezető a portát üresen, az épületben lévő iro­dákat feldúlva találta. Az irodákból zsebszámológépek, telefonok, ruhane­műk, egyéb műszaki cikkek tűntek el. A bejelentett lopási kár 100 000 Ft volt. A helyszínen használható ujjle­nyomatot nem sikerült rögzíteni. Az intézmény által megadott adatok alap­ján az Országos Lakcímnyilvántartó alapján sem sikerült a személyt felku­tatni. Az elkövető felkutatására a nyomo­zást elindítottuk. Eljött a nyár, és vele együtt a Dagály strandon és környékén is megjelentek a csomagtolvajok és a gépkocsifeltörők. Naponta 15-20 gép­kocsit törtek fel, és ugyanennyi család csomagját lopták el a strand területén. Alkalmanként egy-egy csomaglopó társulatot sikerült megfogni, azonban a gépkocsi feltörésére szakosodott sze­mélyt vagy személyeket azonosítani vagy a közelükbe jutni. Egy alkalommal a rendőrjárőr egy mozgássérült, elhanyagolt külsejű sze­mélyt állított elő. A férfi a Dagály ut­cában egy parkoló gépkocsit fűrészlap segítségével felnyitotta, és az utastér­ből műsoros magnókazettákat lopott el. Az adatok felvétele után - emlékez­ve a karácsonyi esetre - váratlanul fel­tettem a kérdést:- Mondja, kedves kolléga, melyik amerikai nagyvárosban lőtték hátba? Mikor jött haza? R Sándor egy pillanatra meghök­kent, aztán nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: - Megbuktam! - Sze­mében különös fény csillogott. Vallo­mása valahogy így hangzott: „A bűnözői karrierem során tapasz­taltam, hogy az embereket akkor lehet a legjobban átverni, ha a nyilvánvaló hazugságot valami egészen pici igaz­ságtartalommal töltöm meg. Ha a pa­rányi igazságot elhiszik, az ordító ha­zugságot is szentírásnak veszik, ha azt jól tudom tálalni. így volt ez az épülettervező intézet­nél is. Olvastam a cég hirdetését, és arra gondoltam, hogy karácsony előtt izga­lom nélkül összeszedek néhány apró­ságot, amit értékesíteni lehet. Édes­apám bányamérnök volt Angliában, és én is ott tanultam, a nyelvvel nem volt gondom. A rendőrötlet akkor jött, ami­kor a személyzeti osztályon való tár­gyalás közben meghallottam egy szi­rénázó gépkocsi hangját. A többi már jött magától. Az épületet az ünnepek alatt mód­szeresen kirámoltam, ami műszaki cikket találtam, összeszedtem, és a Keleti pályaudvarnál a taxisoknak eladtam... Néhány hete jártam a Kárpát utcá­ban lévő Mozgássérültek Országos Egyesületében. Megpróbáltam egy kis segélyt kieszközölni. Hallottam, hogy a páncélszekrény elromlott, és a pénz­táros nem tudja a beérkezett kettőmil­lió forintot biztonságosan elhelyezni. Az is tudomásomra jutott, hogy a pénzt nem lehet az irodából kivinni, éjszaka pedig nincs őrzés a helyiség­ben. Távozóban az egyik bukóablak kilincsét kinyitottam, a függönyt ren­desen eligazítottam. Este a Keletinél j megismerkedtem egy intézetből szö­kött sráccal, akit rábeszéltem, hogy lá­togassa meg velem az irodát. A fiú a belökött ablakon át minden akadály nélkül bemászott. Kereste a pénzt, de nem találta. Minden fiókot feltört, a zsákmány néhány száz forint volt. Bosszúból összetörte az egyik számí­tógép monitorját, billentyűzetét elhoz­ta. Ezt még azon az éjszakán szintén a taxisoknak eladtuk. Másnap, amikor visszamentem a Kárpát utcai irodába, a guta ismét majd megütött, mert akkor tudtam meg, hogy a pénztáros a pénzt a sze­métkosárban rejtette el, a haverom azt nem nézte meg. A Dagály strand környékén is én törtem fel az autókat. Volt eset, hogy a rendőröktől pár méternyire álló gépko­csit nyitottam ki, de rám, egy mozgás- sérült beteg emberre soha nem figyel­tek. A börtönben lettem beteg. Miután annyira felépültem, hogy önállóan el tudtam magam látni, készültem a sza­bad életre. Felelevenítettem nyelvtudásomat, a szélhámosoktól leckét vettem...” Az „amerikai rendőrt” néhány napja láttam. A Dózsa György úton, a metró lejáratánál állt. Két mankóra támasz­kodott. Már nem csillogott fény a szemében... TÉLI VITAMINHIÁNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom