XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-05-24 / 9. szám

Lányok fegyverben Alakul a kerület olimpiai női tőrcsapata Három lány, akik az élet szám­talan területén kötődnek egy­máshoz: mindnyájan fiatalok, csinosak, ráadásul a sportban is kiválóak. Nem csak a Honvéd-LNX Dózsa György úti termében, hanem még a vá­logatottban is együtt vívnak, emellett ugyanabba az iskolá­ba járnak, és a magánéletben is jó barátnőknek tartják magu­kat. Ha viszont a páston fegy­verrel állnak egymással szem­ben. eltűnnek ezek az azonos­ságok. Mert tisztában vannak vele, aki olimpiai éremről ál­modozik, annak mindig győ­zelemre kell törekednie. Varga Katalin, a magyar női én is eséllyel pályázhatok a csapatba kerülésre, mert a kereten belül is várható egy fiatalítás, ráadásul egyre job­bak az eredményeim. így nem titkolt vágyam egy eset­leges athéni szereplés.” Három nyilatkozat, háromfé­le megközelítés, de egyvalami közös bennük: még az sem el­képzelhetetlen, hogy ők hár­man egy csapatot alkotva kép­viselik a magyar színeket a kö­vetkező, athéni nyári játékokon. Edzőjük, Bernát Zoltán (ke­rületi önkormányzati képvise­lőnk) egyesületeikben, a Csa­tái DSE-ben és a Bp. Honvéd- ban, valamint a válogatottban Varga Gabriella és Berta Adrienn tőrválogatott tagja. „Nekem olyan volt a sydneyi olimpia, mintha csak turistaként vettem volna rajta részt. Mivel a szö­vetség tartalékként nevezett a nyári ötkarikás játékokra, ezért minimális esélye volt, hogy pástra léphetek. Hiába voltam a küldöttség tagja, nem lakhat­tam az olimpiai faluban, ha­nem minden nap órákat kellett buszoznom, hogy a szálláshe­lyemre, az országút melletti motelbe érjek. Nem vehettem részt a megnyitón sem, ellen­tétben a más nemzetbeli tarta­lékokkal, így az ünnepséget ugyanúgy a televízióból élvez­hettem, mint az itthoniak. Saj­nos előfordult olyan eset is, hogy a csapatversenyek előtt a vívásnak helyet adó csarnokba sem akartak beengedni, pedig nekem is melegítenem kellett volna. Ezért számomra kicsit ellentmondásos volt az olim­pia: ott is voltam, meg nem is, és azóta eltökélt célom, hogy Athénban már teljes jogú spor­tolóként vehessek részt.” Knapek Edina, a magyar női tőrválogatott tagja: „Ha az olimpia előtt azt mondják, hogy az amerikaiakkal vívunk a négy közé jutásért, biztos, hogy rettenetesen örültünk volna. Aztán, amikor ez így alakult és elérhető közelségbe került az éremszerzés, leblok­kolt a csapat és kikaptunk. így az egyéni döntők után ezt a számunkra rendkívül fontos versenyszámot is a nézőtérről figyelhettem. A helyre nem panaszkodhattam, jól láttuk a sorsdöntő mérkőzést, de Athénban szívesebben lennék a döntő idején a páston. Mert a magyar női tőrözőkben ben­ne van az érem.” Varga Gabriella, a magyar női tőrválogatott tagja: „Az olimpia idején már adott volt a csapat, én akkor még a ko­romnál és eredményeimnél fogva nem jöhettem számítás­ba. Természetesen figyelem­mel kísértem az eseményeket, és nagyon szurkoltam a lá­nyoknak. Jelenleg viszont már is foglalkozik velük, jelenleg nehéz helyzetben van: a tanít­ványai nem csak egymásért, de egymás ellen is küzdenek a válogatottba kerülésért. „Nehéz döntenem - mondja -, hiszen jelenleg hármójuk közül csak ketten kerülhetnek a vb-csapatba. Edina meghatáro­zó volt a válogatottban, majd egy sajnálatos kézsérülés hát­ráltatta a versenyzésben. Jel­lemző, hogy a szezon elején el­ért világkupa döntője éppen Athénben volt. Lehet, hogy jól tud alkalmazkodni az ottani körülményekhez? Katiban benne van az eredmény, bármi­kor kijöhet neki a lépés. A tava­lyi chicagói junior vb-n már ott volt a csúcsközeiben, és csak drámai csatában, egy vitatható bírói ítélettel maradt alul a ha­zaiak versenyzőjével szemben. Gabi pedig az utóbbi időben egyre jobban szerepel, ezüstér­mes lett az áprilisi gdanski ju­nior világbajnokságon, és már a felnőttek között is van jegy­zett eredménye. Bár ő a legfia­talabb, vele is számolni kell. Ha ehhez vesszük még, hogy a kadettkorú Berta Adrienn is bronzérmet nyert a korosztá­lyos világbajnokságon, akkor kijelenthetem, hogy kelleme­sen nehéz dolgom van.” A három lány még elmeséli, hogy bár valóban egymás ellen harcolnak a válogatottságért, az életben attól még a legjobb barátnők. Edina itt lakik a ke­rületben, és a Csata utcai álta­lános iskolában ismerkedett meg a vívással. Kati eredetileg tornázott, emiatt pártolt át a III. kerületből a Csata utcai is­kolába, s ha már ott volt, akkor a tornaszereket is felcserélte a vívótőrre. Mindnyájan a Ke­reskedelmi és Vállalkozói Akadémián képezik magukat és itt készülnek az aktív sport utáni időszakra. De az még távolabb van, mert az ideális vívókor a 23-28 év és 2004-ben az athé­ni olimpia évében Edina 28, Kati 24, míg Gabi 23 éves lesz. Riersch Tamás Látogatás a mindentudó szerzőnél, Fügedy Péternél Megjelent 90 év vaskos Vasas-krónikája 1911-ben alakult meg a Vas- és Fémmun­kások Sport Clubja - máig közismert ne­vén a Vasas -, s húsz évre rá, 1933-ban született Újpesten ennek a küzdelmes és dicsőséges egyesületnek a mindentudója, Fügedy Péter. Ma is, szerencsére friss erőben lévő nyugdíjasként a Vasas kebe­lében, a Fáy utcai klubház egy kicsiny, írott és tárgyi emlékekkel túlzsúfolt iro­dájában dolgozik élete művén, Angyal­föld sporttörténetének adatgyűjtésén, tör­ténetírásán. Itt semmi sem mesén vagy a múlékony emlékezeten alapszik, itt min­den hiteles, színtiszta, szavahihetően do­kumentált valóság, s talán éppen emiatt regényesen izgalmas. Fügedy Péter - bátran állíthatom - egyszemélyes intézményünk.- Egyedül voltam, vagyok és leszek is erre a munkára - mondja. S amikor kirakja elém az általa gyűjtött anyagokból írt és szerkesztett füzeteket, könyveket, krónikákat, el kell ezen álmélkodnom. Ilyet csak szenvedélyből, megszállott­ságból alkot meg évtizedek ki­tartó és következetes szorgal­mával egy ember. Részint a ke­rület, de nagyobb részben a Vasas történetét, adattárát tar­talmazzák a tenyérbe vehető minikönyvtől az alig egy hó­napja megjelent a megalaku­lástól napjainkig vezető utat felölelő vaskos, nagy formátu­mú, 800 oldalas, 3000 képpel illusztrált történelemalbumig, amelynek címe: Kilenc évtized piros-kék sikerei.- Annak, hogy magam gyűjtöm és dol­gozom fel mindezt, van előnye és van hátránya - ismerteti a módszerét -, min­dent a saját koncepcióm alapján tervezhe­tek meg, de mindent nekem is kell előte­remtenem. Ami szabadidőm van, azt ma is a kutatásra fordítom.- Haladjunk sorjában. Valahonnan a saját történetének is el kellett indulnia.- Az érettségi után a Hajógyárban dol­goztam 17 évig villanyszerelőként - ezt szakította meg 3 év katonáskodásom a re­pülősöknél. - Már ott a gyárban belekap­csolódtam a sportéletbe. A sport szerete- tét az apám oltotta belém, mivel ő is aktí­van sportolt. A tömegsportban betöltött szervezői hajlamomat megismerve, 1967-ben kikértek a kerületi sporttanács­hoz, ott lett a munkahelyem.- Erre az időszakra esik a Fekete, fe­hér, igen, nem elnevezésű kerületi televí­ziós vetélkedősorozat is. Idős angyalföl­diek emlegették a nevét, hogy annak a sport témájához részletes adattárat állí­tott össze.- Igen - mutat fel egy kötetet a sok kö­zül -, itt van az is. Ugyanilyet készítettem egy későbbi tévés olimpiai vetélkedőhöz. 1970-ben kerestek meg a Vasastól, hogy dolgozzam náluk. Amikor a hajógyári időm alatt a Testnevelési Főiskola sport- szervezői szakát elvégeztem, még nem tudtam, hogy itt, a Vasasnál mennyire jó hasznát veszem. Ez az idekerülésemnek is egyik feltétele volt. Különböző beosz­tásokban dolgoztam itt, voltam sportisko­la-igazgató, nemzetközi ügyintéző, sze­mélyzeti-munkaügyi vezető. 1992-ben nyugdíjba mentem, de itt tartottak és most a szakosztályok gépkocsiügyeit in­tézem a sporttörténelmi anyagok kezelé­se és további gyűjtése mellett. Közben kedvet kaptam, hogy kicsit megkóstoljam az élő sportot is, s elmentem a Vasas ké- zilabdás lányokhoz technikai vezetőnek. Nagyon szép éveket töltöttem velük. Két BEK-döntőt, KEK-döntőt, Magyar Ku­pa-döntőket, bajnoki címeket szereztünk, éltünk meg együtt.- Milyen mérleget von meg a Vasasnál töltött éveiből? Kis könyvecskét húz elő a zsebéből. A Vasas-klubigazolványt.- Itt áll a belépésem éve: 1951. Felmutat a falra.- Itt áll bekeretezve a Vasas örökös tagságomról a diploma. A falon az örökös tagság diplomája és a kézilabdás lányok Az ujján ott a Vasas-aranygyűrű is.- Élményben is sokat köszönhetek a klubomnak. Sok országot bejárhattam a csapatokkal. A történeti kutatásaimhoz gazdag gyűjteményt, hoztam össze. Három ládára való fotó, egy 3000 köte­tes sportkönyvtár, 1939-től a Képes Sport bekötött évfolyamai, és így to­vább. Ezek számát, amennyire tudom, tovább gyarapítóm. A Vasas egykori negyedéves újságjába cikkeket, tanul­mányokat írtam. S itt a főművem. ez a klub 90 évének sikereiről szóló kötet. Én a Vasas családi fényképalbumának tekintem. Mit kívánjunk Fügedy Péternek? Egészséget, erőt a centenáriumi kötet megírásához, s azt dedikálja a Hírnöknek is tíz év múlva. S. Gy. A 800 oldalas „családi” fotóalbum Fügedy Péter munkaasztalánál a Vasasban Ismét diákolimpia-győztes az Ady Endre Gimnázium lány röplabdacsapata Török Zoltánná Május első hétvégéjén az Ady Endre Gimnázium lány röp­labdacsapata Tatabányán di­ákolimpiát nyert. Gyönyörű eredmény. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy a győze­lemmel megismételték tavalyi elsőségüket, és mindezt egy- gyel magasabb korosztályban, akkor már igazi bravúrról be­szélhetünk. Ráadásul a csapat magját olyan lányok adják, akik még jövőre is aktív tagjai lehetnek a mezőnynek, így nem csak a jelen fényes, de a jövő is igazán reménykeltő. A lányok izgatottan készü­lődnek a fényképezéshez, ol­vassák az országos sportnapi­lapban róluk készült cikket, beöltöznek az iskola szerelé­sébe, és nyakukban az érem­mel büszkén állnak a lencse elé. Joggal lehetnek büszkék, hiszen nem mindennapi sikert értek el. Mint Török Zoltánná test­nevelő tanártól, a csapat edző­jétől megtudtuk, a lányok a Budapest-bajnokság megnye­résével automatikusan kvalifi­kálták magukat a diákolimpia tatabányai döntőjére. Ott az­tán elsősorban a tisztes helyt­állás volt a cél, hiszen a részt­vevő vidéki csapatok a női röplabda-utánpótlás krémjét adták. Bár titkon azért re­ménykedtek, hátha sikerül el­érni a dobogó valamelyik fo­kát. A nyitás - hogy maradjunk a röplabdánál - aztán olyan jól sikerült, hogy a csapat meg sem állt az aranyéremig. A döntőben a debreceni Csokonai Vitéz Mi­hály Gim- n á z i u m csapata el­len győztek 3:2-re. A végső győ­zelemhez természete­sen egy kis szerencse is kellett, is­meri el a ta­nárnő, de ő első helyen a csapat­egységet és a rendkívül jó csapat- szellemet említi a si­ker záloga­ként. A lá- n y o k , mondhatni, beértek, hiszen a társulatot olyan, a gimnázium hatosztályos részébe járó lá­nyok alkotják, akik már egé­szen kiskoruk óta röplabdáz- nak, és mára már a szükséges meccsrutinnal is rendelkez­nek, köszönhetően annak, hogy az iskolához kerülésük óta versenyeztetik őket. A gimnázium ezt alaposan meg is hálálja, hiszen a csapat mérkőzéseire rendszeresen el­utaznak szurkolni a diákok, a tanárok, sőt maga az igazgató­nő is híve a sportoló lányok­nak. Hogy ez a buzdítás mit is jelent a lányoknak, azt a diák­olimpia döntőjének utolsó játszmája fényesen bizonyí­totta. Olykor pont ez a plusz kell a győzelemhez és ez a tá­mogatás az „Ady röplabdás családjától” most sem maradt el. Jó volt nézni, mennyire ké­szek küzdeni egymásért a lá­nyok, mondta a tanárnő. És el kell ismerni, tényleg jó nézni a lányokat, hiszen nem csak ügyesek, de nagyon csinosak is! Sz.T. A 2001-2002. tanév diákolimpiái bajnokcsapata. Felső sor balról jobbra: Schlachta Bettina, Dégi Barbara, Török Zoltánná testnevelő tanár, Bódi Zita, Kovács Dóra, Ró­zsa Renáta, Mezei Zoltán másodedző. Alsó sor balról jobbra: Koppány Anikó, Csák Annamária, Mészáros Kata, Várkonyi Bernadett, Zalai Viktória, Kovács Edina. Varga Katalin Knapek Edina

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom