XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-04-26 / 7. szám

A főváros és a kerületek közös ügye a bérlakások építése DOROGI GABRIELLA FELSZÓLALÁSA A XIII. KERÜLET SOKIRÁNYÚ FEJLESZTÉSÉRŐL ...és a 26. szám alatt is új lakások épülnek „A főváros és a kerületek fejlesztési elképzeléseinek összehangolása - különös te­kintettel a lakáspolitikára” címet viselő ankétot rende- zett március végén a Ma­gyar Lakásépítők Országos Szövetsége (MALOSZ) és Budapest XVII. Kerületé­nek Önkormányzata. T osics Iván szociológus, a Városkutatás Kft. veze­tője bevezetőjében kifejtette: miközben az agglomeráció­ban élők száma rohamosan növekszik, az utóbbi kilenc év alatt Budapest lakossága mintegy kétmillióról 1,8 mil­lióra csökkent. Budapesten tavaly 16 ezer, a megelőző években pedig évente 12-13 ezer fővel mér­séklődött a lakosságszám, és ha ebben az ütemben folytató­dik a fővárosi népesség fo­gyása, akkor 2015-ben már csak 1,6 millióan fognak élni Budapesten, vagyis húsz év múlva Bécs lekörözheti a ma­gyar fővárost, de talán még Prága is előbb-utóbb. A kivándorlási hullám több szempontból is káros folya­mat: megnehezíti a város köz­lekedését, rontja a költségve­tési bevételeit, ráadásul a vá­rost a legaktívabb rétegei hagyják el. Ez felgyorsítja a belső kerületek lepusztulását, hiszen éppen azok költöznek el, akik a legtöbbet tehetnének egy ház és a városrész meg­mentéséért. A fővárosban élők hatvan százaléka használja a tömeg- közlekedési eszközöket. Aki a várost elhagyja, az többnyire a tömegközlekedést is elhagy­ja. A kiköltözők többsége (75 százalék) ugyanakkor tovább­ra is Budapestre jár dolgozni, és ezt 90 százalékuk autóval teszi. Ennek pedig nem csak a közlekedésre, hanem a kör­nyezet minőségére is belátha­tatlan következménye van. A kiköltözésnek van egy komoly költségvetési hatása is, a főváros elveszíti adófize­tő polgárainak egy részét, el­esik az elköltözők személyi jövedelemadójától, valamint a kitelepült vállalkozások ipar­űzési adójától. Budapest - egyelőre még nem elfogadott - városfejlesz­tési koncepciója alapján a kö­vetkező tizenöt évben száz­ezer új lakást kellene építeni. Csakhogy a jelenlegi övezeti szabályok szerint csupán het- ven-hetvenötezerre van lehe­tőség. Ugyanakkor az agglo­merációban a kilencezer hek­tárnyi szabad területen 250 ezer ember számára építhető lakás. Csak ez az egy ok ön­magában is indokolja azt, hogy a fővárosnak felül kell vizsgálnia a lakáspolitikáját. Ma, amikor már több száz lakásos lakóparkok, társashá­zak épülnek Budapesten, a fő­városi koordináció és szerep- vállalás nem nélkülözhető. Ezt Benza György, a Magyar Lakásépítők Országos Szö­vetségének elnöke jelentette ki, aki hangsúlyozta: elérke­zett az idő, amikor minden­képpen központi koordináció­ra van szükség, melynek so­rán a főváros és a kerületek összehangolják a szociális és műszaki infrastrukturális fej­lesztéseket, valamint az ehhez kapcsolódó pénzügyi igénye­ket és az ezzel összefüggő ütemezést. Abban a tanácskozás vala­mennyi résztvevője egyetér­tett, hogy Budapestnek az övezet-átsorolásokkal és a szükséges infrastruktúra ki­építésével lehetőséget kell te­remtenie az építkezésekhez. Ezzel a főváros közvetlen be­avatkozás nélkül is kívánatos irányba tudja terelni a fejlő­dést. A felszólalók sorában Do­rogi Gabriella, a XIII. ke­rület alpolgármestere a többi között a következő­ket mondta el: K erületünknek 116 ezer lakosa van. Ma termé­szetesen nálunk is fogy a né­pesség, azért mi bízunk ben­ne, hogy pontosan a lakásépí­tési projektek alapján ezt a fo­lyamatot lassítani tudjuk, sőt meg tudjuk állítani. Önkor­mányzatunk tudatosan készült erre, kerületfejlesztési, lakás- építési, oktatási, sportkoncep­cióval rendelkezünk. Meg­vizsgáltuk azt, hogy mit örö­költünk és hogy mi az, ami­ben tehetünk valamit. Most itt elsősorban a lakásról szeret­nék beszélni. Örököltünk a XIII. kerület­ben egy rendkívül erőltetett privatizációt. Csak példaként említem, hogy a kerület 948 db társasházában az önkor­mányzatnak 4841 db lakása van, ezzel szemben a 267 db 100 százalékban önkormány­zati tulajdonú épületben a la­kások száma 3193. De milye­nek ezek a házak, és milyenek ezek a lakások? Természete­sen azok a házak maradtak az önkormányzat tulajdonában, amelyek azon a bizonyos ti­lalmi jegyzéken voltak, tehát bontásra voltak ítélve, vagy maradtak azok a lakások a tár­sasházakban, amelyeket a bér­lők nem voltak képesek meg­venni, vagy nem volt érdemes megvenniük. Tehát én azt hi­szem, hogy ha itt erről a 8000 lakásról beszélünk, ennek a rehabilitációjára mindenkép­pen szükség van. Az 1990-1993 közötti idő­szakban a vállalkozói tőke még nem indult meg a lakás­építés felé, rosszak voltak a hitellehetőségek, ekkor az ál­lami lakásépítés is leállt. Egyedül az intézményhálózat­nál indult meg a fejlődés, er­ről nem is kell beszélnem, mert a Váci utat mindenki lát­ja. Amikor 1990-ben leírtuk azt, hogy a Váci útról ki fog vonulni az ipar, jobb, ha el sem mondom önöknek, hogy miket gondoltak rólam. Nézzük az adottságainkat. Rendkívül színes kerületünk­nek három városrésze van: Újlipótváros, Vizafogó és An­gyalföld. Mindegyik egy kü­A Gogol utcában a Hegedűs Gyula utca sarkán... Nevét a színéről kapta, ha nem lennének ház­számok a Pannónia utcában, akkor sem okoz­na gondot, hogy a Kék Általános Iskolát meg­találjuk. Az 1979-ben átadott intézmény akko­ri elsősei ma már szülőkként saját gyermekei­ket kísérik az iskolába. A Kék Általános Isko­la márciusban gálaműsorral ünnepelte fennál­lásának 22. évfordulóját. Az iskola tevékeny­ségéről szóló beszámolót a kerületi önkor­mányzat képviselő-testülete március 22-i ülé­sén elfogadta, és köszönetét fejezte ki az isko­la tantestületének az elért eredményekért, a színvonalas nevelőmunkáért. Tarján András tíz éve vezeti az intézményt, az iskolaigazgatót a Pannónia utcai épületben kerestem fel.- A Pannon Krónika két­éves vetélkedősorozat záró rendezvényét tegnap tartották az iskolában, ugyanakkor a diákok megnyerték a kerületi háromfordulós Magyar Év­századok Millenniumi Vetél­kedősorozatot is. Hogyan si­került a tanulók számára ér­dekessé tenni az évek óta tar­tó iskolai rendezvényt?- A Pannon Krónika vetél­kedősorozatban kéthavonta dolgozták fel a diákok Ma­gyarország 1000 éves történe­tét a honfoglalástól egészen a huszadik század végéig. Múl­tunkat korszakokra osztva, egy-két évszázad történései­ből gyűjtőmunkával készül­hettek az osztályok makettel, tablókkal, jelenetekkel. A tel­jesítmény jutalmazása nem osztályzatokkal történt, ha­nem a megfelelő korszak pén­zével, amelyekért egy árveré­sen könyveket és különböző eszközöket lehetett vásárolni. Érdekessé kellett tenni a fo­lyamatot, ugyanakkor követ­kezetesnek kellett lenni, de nem unalmasnak. Az elsőre Tarján András van egy sajátos légköre, fe­gyelme, biztonsága. Olyan al­kalmakat kell találni, ahol a három közösség: a szülők, a gyerekek és az iskola dolgo­zói együtt tudnak működni. Erre különböző sajátos formá­lis és informális alkalmak te­remtődnek, amelyek a tanév rendjébe lassan beépülnek.- Milyen alkalmak ezek?- A legmeghittebb találko­zási alkalom a karácsony, ezt ' a téli szünet előtti utolsó taní­tási napon tartjuk. Tíz évvel ezelőtt, amikor először meg­hívtuk a gyerekeket és szülei­ket, hogy együtt ünnepeljünk, még elfértünk a felső zsibon­góban. Két év múlva már ki­nőttük a helyiséget és lemen­tünk a tornaterembe, akkor öt- hatszázan voltunk. Gyertyák­kitalált értékelési rendszert végig kellett vinnünk, még akkor is, ha menet közben kí­sértét éreztünk, hogy változtas­sunk a szabályo­kon. Április 9-én huszadik századi jelenetekkel zárult a kétéves sorozat, amit közösen megünnepeltünk. A kolléganők pöttyösbe öltöz­tek. napszemüveget vettek, és az egész társaság tvisztelésbe kezdett az iskola tornatermé­ben. Az iskolai sorozatokon megszerzett ismeretet hasz­nosították a diákok a kerületi millenniumi vetélkedőn, amelyet sikerült megnyerni­ük.- Családias iskolaként em­legetik az intézményt, mit ta­kar ez a fogalom?- Egy hatéves gyermek számára a szülő választja az iskolát, velük találkozunk elő­ször. A családias légkör nem azt jelenti, hogy a szülők reg­geltől estig bent lehetnek az iskolában, hiszen az iskolának A képviselő-testület köszönetét fejezte ki a Kék Iskolának Tarján András igazgató tíz év munkájáról, tapasztalatairól kai világítottunk és József At­tila versét úgy szavaltuk el, hogy egy szülő, egy tanuló, egy kolléga és én egymás után mondtuk a versszakokat. Idén már alig fértünk a tornaterem­ben, pedig senkinek nem volt kötelező a jelenlét. Egy másik találkozási alka­lom a farsangi bál, amelyet szülő-tanár bálnak szoktunk nevezni. Rendeztünk már far­sangi bált az iskolában, de előfordult, hogy bérbe vettük a Taverna tanéttermét. Ez sző­kébb 100-120 fős rendez­vény, egy nagyon jó beszélge­tési alkalom szülő és pedagó­gus számára egyaránt.- Általában a szülő-peda­gógus viszony nem mindig a legjobb, olykor elsiklanak egymás mellett a vélemények, máskor ütköznek. Hogyan si­Az idén József Attila Duna-parti szobránál tartott ünnepségen a Kék Iskola diákjai műsorral emlékeztek meg a Költészet Napjáról u

Next

/
Oldalképek
Tartalom