XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-11 / 1. szám

Félúton a gyerek- és a felnőttkor között Negyven kérdés a kamaszokhoz Elég kiejteni a kamasz szót a serdülő gyerekek szülei előtt, ahhoz, hogy a legtöbbjük panaszáradattal köny- nyítsen gondterhelt lelkén. A gyors testi növekedés következtében az aranyosan kajla, olykor nyakigláb gyerek viselkedése a gondját viselő felnőtt számára sokszor érthetetlen. Egyszer magába forduló és érzé­keny, máskor nagyszájú és durva, az öltözködésében hasonlítani akar társaira és különbözni is tőlük. Mi­közben önállóságra törekszik, a felnőttel egyenrangú szeretne lenni. A kortársaihoz való tartozását fonto­sabbnak tartja, mint kapcsolatát a szülővel. Az önnálósulási vágy, a felnőtté válás igénye nem jár együtt az ehhez szükséges lehetőségek és képességek azonnali kialakulásával. Ebben a sajátos életszakasz­ban a kamasz egész személyiségét a kettősség jellem­zi: gyermeknek már nem, felnőttnek még nem tekint­jük őt. Nem csoda, hogy a legellentmondásosabb élet­szakaszban gyakoribbak a családi konfliktusok, mint bármely más fejlődési időszakban. Rosszabb a hely­zet. ha a gyerek kamaszodásával egy időben lép a vál­tozó korba a nevelő, netán épp akkor válik munkanél­külivé. Lelke mélyén mindenki tudja, ezt az időszakot nem lehet csak úgy „megúszni”, mert ezek az évek se­gítik a gyermeket, hogy felkészüljön az önállóságra, és később felnőttként boldoguljon az életben. Mit lehetne tenni, hogy a helyzet elviselhetőbb le­gyen? - teszik fel egymásnak a kérdést a szülők, majd amikor a nagyszülőket is bevonva, a családi kupakta­nács sem jut érdemi döntésre, jobb esetben a pedagó­gustól vagy pszichológustól kémek segítséget. Ruskó György pszichológust, a kerületi Pedagógiai Kabinet vezetőhelyettesét kérdeztem arról, mit tart­son a legfontosabb szempontnak a kamaszt nevelő szülő.- A kamasznak szüksége van az érzelmi megerősítésre, úgy kell mellette állni érzelmileg és fi­zikailag is, hogy biztonságban tudja magát, tudatában legyen annak, hogy bármikor, bármilyen problémával a szülőhöz fordulhat. A nagyon sok bizonytalansággal járó életkorban bizalomra van szüksége, éreznie kell, hogy a gyakori konfliktusok ellenére szeretik a szülei.- Bizonyára sokan fordulnak önhöz serdülőkori gondokkal. A legutóbbi esete milyen problémát vetett fel?- Egy édesanya kereste meg az ötödikes fia osztályfőnökét, hogy segítséget kérjen tőle, mert a gyereknek magatartási zavarai voltak otthon és az is­kolában egyaránt. A fiút egy diákcsíny miatt előző is­kolájából eltanácsolták, a jelenlegi intézmény, amely­ben tanulnia kellene, a negyedik az öt év alatt. A tanu­lással olyan mértékben vannak gondjai, hogy a bukás lehetősége fenyegeti. A gyermekeit egyedül eltartó édesanya tehetetlennek érzi magát a fia nevelését illetően, állandó konfliktusforrás az is, hogy a leány­testvér, ellentétben a bátyjával, jól tanul, és minden esélye megvan, hogy egy jó nevű nyolcosztályos gim­náziumba fölvegyék. Az osztályfőnök megkért, be­szélgessek el a diákkal. Vékony testalkatú, amúgy he­lyes gyerek, a csibész kölyök típusa, aki tudja, hogy sok gond van vele, és azzal is tisztában van, hogy a helyzetén csak saját maga tud változtatni. Tanulni minden ígérte ellenére nem akar.- Mit lehet ebben az esetben tenni?- Megkérdeztem a szülőt: mekkora tragédiát okoz­na a családban, ha a gyerek megbukna? A szülőnek nehéz elviselni a bukást, ami a gyerek felelőssége. Hogy miben változik a gyerek magatartása, ha ez megtörténik, azt előre nem lehet tudni, előfordulhat, hogy érettebb lesz.- A pedagógus munkáját is megnehezíti, ha egy osztályközösségen belül több problémás gyerek van, ami igen gyakran megesik. Milyen segítséget nyújthat a pszichológus ebben az esetben a diáknak és tanár­nak egyaránt?- Sokat dolgozom osztályban, a legutóbbi negy­venkérdéses hierarchikus szociometriái mérést, ame­lyet végeztem, a gyerekek és a pedagógusok is kedve­lik. A kérdésekre, mint például: kinek mondanád el a titkaid vagy kiket szoktak a tanárok dicsérni, a diák az osztálytársai nevével válaszol. A kérdéseket úgy állít­juk össze, hogy minél szélesebb legyen az egyéb jó tulajdonságok skálája, hiszen nem a jól tanuló, a he­lyét az osztályközösségben megtaláló diákkal van gond, hanem azokkal a gyerekekkel, akikre azt mond­ják: piszkálja a többieket, az órán nem tud egy hely­ben ülni, verekedik. Ezek mellett a tulajdonságok mellett megjelennek a pozitívumok is, hogy esetleg jól táncol, énekel vagy sportol. Hajlamosak vagyunk kategorizálni a gyerekeket, szükséges, hogy egy kicsit a jóra differenciáljunk. Miután a mérési adatok számí­tógépes feldolgozása megtörténik, minden gyerek kézhez kap egy egyéni lapot egy jellemzéssel, amely annak alapján készül, amit a többiek mondtak róla. Ez a lap a tulajdona, ha akarja, megmutatja a barátjának, a szüleinek, ha nem akarja, az is az ő dolga. Az ada­tok felvétele és feldolgozása között eltelik egy hónap, ha a diáknak ez idő alatt új barátsága alakul, termé­szetesen azt is jelölheti a mérésen.- Hogyan reagált erre a szülők többsége abban az esetben, amikor a gyerek úgy döntött, otthon megmu­tatja a jellemzését?- Volt eset, amikor egy egész osztály megkeresett, hogy tartsak szülői értekezletet, amit meg is tettem. Ez a típusú szociometria segítség a pedagógusnak is. (gajdos) Tíz év múltán ismét teljes körű adatfelvétel 2001 februárjában megszámolnak bennünket Az 1990. január elsejei tényadatokat rögzítve a legutóbbi alapos, átfogó népszámlálás során tíz évvel ezelőtt kerestek fel bennünket a Központi Statisztikai Hivatal kérdezőbiztosai. A következő nagy általános összeírás­ra, adatfelvételre 2001 elején, az 1999. évi, népszámlálásról szóló CVIII. tör­vény alapján kerül sor. A nagyszabású népszámlálás gyakorlati lebonyolítása 2001. február 1. (csütörtök) és február 21. (szerda) közé esik. A 2001. janu­ár 31-i állapotnak megfelelő adatokat rögzí­tik majd a kérdezők. Az általános összeírás a természetes személyekre vonatkozik, az ország területén élő vagy bejelentett lakó­hellyel, tartózkodási hellyel rendelkező ma­gyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és hontalan sze­mélyekre, valamint a menekültekre. Az adatrögzítés kiterjed az ország területén lé­vő lakó- és üdülőegységekre, beleértve a kö­zösségi elhelyezést szolgáló intézeteket is. Az üdülőket már a nyáron összeírták Előzetes adatfelvétellel az üdülőegységeket lényegében már 2000. július 1. és augusz­tus 31. között összeírták, amikor a statiszti­kusok összeszámolták a nyaralóhelyisége­ket, pihenőházakat. Azért ekkor, mert a népszámlálás fő időpontjában, télen kevés esélye lett volna annak, hogy valakit az el­sősorban nyári idényjelleggel használt épü­letekben találjanak. Ehhez hasonló alapos üdülőfelmérést negyven éve nem végeztek, azóta csak az új építéseket jegyezték be a statisztikákba. A mostani összeírás alapjául egy kétoldalas kérdőív szolgált, amelyet - név nélkül - akár negyedóra alatt ki lehetett tölteni. (A kérdések arra vonatkoztak, hogy mekkora az építmény, mikor épült, milyen építő­anyagból, milyen a közműellátottság, mi­lyen gyakorisággal használják? A kérdezők nem voltak kíváncsiak sem az építés jog­szerűségére, sem az adóállapotokra....) A kitöltött kérdőívek a jövő év februárjá­ig a települések jegyzőinél maradnak, hi­szen az üdülőadatok is a népszámláláshoz kapcsolódó lakásösszeírás részét képezik. Később a számlálóbiztosok ezeket az ada­tokat is a lakáskérdőívekre vezetik át. Miért van egyáltalán szükség a népszámlálásra? Minden évben rendszeresen, mostanában akár negyedévenként is olvashatunk részle­tes statisztikai jelentéseket a népesség szá­mának alakulásáról. A legfrissebb adatok­ból azt is megtudhattuk, hogy 2000 első hat hónapjában (22 500 fővel) tovább folytató­dott az „országlétszám” csökkenése. Júni­us végén 10 021 000 volt az ország lakos­ságának lélekszáma. Adódik a kérdés, mi­ért van szükség a milliárdos költségekbe kerülő népszámlásra, ha a már meglévő adatainkból amúgy is tudni lehet rólunk mindent? Soós Lőrincnek tettem fel a kérdést (ami­kor még a Központi Statisztikai Hivatal tá­jékoztatási főosztályvezetője volt, ma már ő a KSH egyik elnökhelyettese).- Az utolsó nagy átfogó adatgyűjtésből kiindulva évenként göngyölített adatokkal dolgoznak a statisztikusok. Átvezetik az anyakönyvek születési, halálozási számait, de más mozgásokat - kivándorlás, letelepe­dés - is számításba vesznek. Az ország né­pességének száma így lehet valóban pontos adat mindvégig, a népszámlálás azonban nem csak erre kíváncsi. A népesség-nyil­vántartás csak nagyon kevés, mondhatni minimális mennyiségű adattal dolgozik. A nem, a kor mellett csak a családi állapotot tartják nyilván. Ezekből nem lehet társadal­mi folyamatokra következtetni, vagy a kí­vánatos változásokat elősegítő gazdasági döntéseket biztonsággal előkészíteni. Egy népszámlálás, azaz valamennyi ál­lampolgár részletes adatainak összeírása valóban igen költséges vállalkozás, ezért minden ország meggondolja, hogy mikor nyúl ehhez az eszközhöz. Van, amikor nemzetközi előírások is ösztönöznek egy országot az általános és átfogó adatgyűjtés­re, így van ez a 2001. február 1-jére terve­zett magyarországi népszámlálás esetében is, amelynek időpontját és tematikáját egy­aránt az ENSZ ajánlotta. S gondoljuk végig azt is, hogy a husza­dik században - a háborúkat kivéve - két népszámlálás között eltelt általában tíz esz­tendő alatt nem történtek akkora társadalmi és gazdasági változások, mint éppen a ki­lencvenes években. Alapvető érdekünk, hogy erről a gyors átalakulásról minél átfo­góbb, hitelesebb képet kapjunk - ehhez pe­dig valóban az egész társadalom támogatá­sát élvező népszámlálásra van szükség. Tökéletesen érvényesül a személyes adatok védelme Három nagy kérdéscsoporttal foglalkozik majd a 2001-es februári népszámlálás. A kérdések a személyekre, a háztartásokra és Kerületünk jegyzője, dr. Sinka József a kerületi feladatokról 1 I ! a következő tájékoztatást adta: j i i | A népszámlálást a Központi Statisztikai | [ Hivatal irányításával a helyi igazgatási [ j szervek végzik. A helyi önkormányza- * i toknál a feladatok 2000. július i -jével, a i ! helyszíni címbejárás előkészítésével! j megkezdődtek, illetve folytatódtak a J ] helyszíni felvétellel, a címek összeírásé- j j val és jelentésével a KSH-nak. Kerületünkben '600 számlálóbiztos i i (összeíró), 150 felülvizsgáló és 15 meg-! ! bízott végzi majd a népszámlálásból adó-! ! dó tennivalókat. Az elmúlt évtizedek ta-1 ] pasztalatai alapján összeírónak elsősor- J i ban a pedagógusok, óvónők és egyéb in- ■ i tézményi dolgozók jelentkezését várjuk, i i Egy-egy összeíróra 60-100 cím jut az ott! ! lakó többgenerációs személyekkel. ] Kérjük a kerület tisztelt lakóit, hogy az J ] összeíróknak álljanak rendelkezésére, se- ] i gítsék munkájukat, de még az otthonukba i i való bejutásuk előtt kérjék el fényképes i ! igazolványukat. J A felülvizsgálói teendőkben a hivatal ] j szinte valamennyi munkatársa részt vesz. [ j A felülvizsgálok oktatása 2000. decem-1 i bér 11-12-én volt, a számlálóbiztosokéi i pedig 2001. január 8. és 25. között lesz.! | Feladatainkat meghatározott ütemterv | J szerint végezzük, folyamatosan kapcso- J j latot tartva a KSH kerületi instruktorával, j i ___________________________________i a lakásállományra vonatkoznak. A szemé­lyi adatok felvételénél az előző népszámlá­lásokhoz képest újdonság lesz, hogy nem kérdezik meg az összeírtak nevét. A KSH a feldolgozás után egyébként is megsemmi­síti a kérdőíveket. Eddig sem használták fel soha a megkérdezett nevét az adatok feldol­gozásakor, az adatlapok ezután sem kerül­hetnek illetéktelen kezekbe, még a név nél­küliek sem. A statisztikusok nem az egyes állampolgárok életkörülményeire kíváncsi­ak, az adatfelvételből olyan összesített „alapanyag” készül, amelyből a tudósok, kutatók, az ország ügyeiért felelős politiku­sok megbízható képet kaphatnak társada­lom-elemzéseikhez, illetve a meghozandó döntéseikhez. Tulajdonképpen az az alapelv érvénye­sül, hogy a statisztikailag feldolgozott in­formációkhoz bárki hozzájuthat, az egyéni adatokhoz gyakorlatilag senki. A nemre, korra vonatkozó anyakönyvi adatokon túl többek között a válaszadó is­kolai végzettségét és a foglalkoztatási hely­zetét rögzítik^ a személyekre vonatkozó rubrikákban. Újdonságot jelentenek a val­lási és nemzetiségi hovatartozásra, az anya­nyelvhasználatra, az egészségügyi állapot­ra, a testi és értelmi fogyatékossággal kap­csolatos, különleges adatokra irányuló kér­dések. A népszámlálási adatok közérdekűek, ezért a statisztikai törvény értelmében a vá­laszadás mindenki számára kötelező, meg­tagadása pénzbírsággal sújtható. Kivételt képeznek az utóbb említett kényesebb, másként: szenzitív adatok. Az ezekre vo­natkozó kérdésekre a válaszadás önkéntes, még a névtelenség megtartása mellett is. Öt évtizede nem kérdeztek vallási hovatartozásunkról A jövő évi népszámlálás előkészületei so­rán a legnagyobb vitákat a vallással kap­csolatban tervbe vett kérdések váltották ki. Vallási hovatartozásra vonatkozó informá­ciókat nálunk az 1949-es népszámlálási íveken gyűjtöttek utoljára. A hajdani Szov­jetunió kivételével, a kilencvenes évek ele­jén a térség minden országában volt már ilyen felmérés, ez is szerepel egyébként az ENSZ ajánlásaiban. A népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó pontjait kifogá­solók, vagy elhagyásukat javaslók érveivel a KSH nem értett egyet, hiszen az egyháza­kat érintő információk nélkül alapvető ku­tatások esélyei gyengülnének. A vallásos­ság például számos demográfiai jellemző­vel is szoros kapcsolatban áll. (Amilyenek például a vallásosság és a termékenység összefüggései.) A statisztikus szakemberek állítják, hogy az érintett felekezetek vezetői, de a szemé­lyiségi jogokkal kapcsolatos aggályok megfogalmazói is meggyőződhetnek arról: a felmérés, összeírás oly mértékben ano­nim, amely egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy az egyes személyek adataival bárki is visszaélhessen. Negyvenezer számlálóbiztos, tízmilliárdos költség A teljes körű adatfelvétel, a 2001. február 1-jei állapotokat felmérő általános nép- számlálás becsülhetően 10 milliárd forint­ba kerül. Az összeírás három hete alatt több mint negyvenezer számlálóbiztos, kérdező, adatfelvevő munkatárs keresi fel az állam­polgárokat. [Kérdezőbiztos az a büntetlen előéletű, legalább középiskolai végzettség­gel rendelkező személy lehet, akinek a kommunikációs képessége is megfelelő a feladatra. Jelentkezni majd a helyi önkor­mányzatoknál lehet, a Központi Statisztikai Hivatal és az érintett polgármesteri hivatal (a jegyző) által meghirdetett időpontban. A kérdező- vagy számlálóbiztos jelöltek ala­pos felkészítésben vesznek részt, alkalmas­ságuk esetén pedig megfelelő igazolvány­nyal látják el őket.] A feladat óriási, a központi előkészüle­tek viszont mintha nem haladnának megfe­lelő ütemben ahhoz képest, hogy a nép- számlálás időpontjáig alig van hátra három és fél hónap. (A helyi önkormányzatok, a népszámláláshoz kötődő feladataikhoz ed­dig még nem kapták meg a szükséges ösz- szegeket a központi költségvetésből. Hát­ráltathatta a folyamatokat az is, hogy né­hány hónapja meglehetősen nagy zűrzavar keletkezett a népszámlálás adatbeviteli rendszerére kiírt, mintegy 1,5-2 milliárd fo­rint értékű közbeszerzési pályázat körül.) Információink szerint az időarányos előké­születi munkák a kerületi önkormányza­tunknál megfelelő ütemben folynak. A hatalmas munka után jöhetnek a jó döntések A KSH Népességtudományi Intézete a ren­delkezésre álló statisztikai adatok felhasz­nálásával elvégzett előszámításai alapján már régóta azt jelzi, hogy hazánk népessé­ge 2000 októberében, de az év végéig biz­tosan a lélektani tízmilliós határ alá csök­ken. Súlyos gazdasági és társadalmi követ­kezményekkel járhat, ha nem sikerül meg­fordítani a népesség csökkenésének és el­öregedésének tendenciáját. Egyre alacso­nyabb lesz az aktív keresők száma, egyre kevesebb embernek kell „eltartania” a nö­vekedő, elöregedő többséget. (2050-re a mai tendenciák szerint már csak 8 milliós népességgel lehet számolni.) 1981-ben Ma­gyarország‘népességi csúcsa még elérte a 10,713 milliót, azóta Baranya és Tolna me­gyék együttes lakosságszámával lettünk kevesebben. 2001. február 1. és 21. között tehát meg­számolnak bennünket. A részletes, gazda­sági és társadalmi folyamatok elemzésére alkalmas népszámlálási adatokból pedig reméljük, hogy a megoldások is kiolvasha­tók lesznek. A hatalmas erőket mozgósító felmérés, adatelemzés után csak abban bíz­hatunk, hogy jó döntések is megszületnek majd... T. J. T. Bezárt a Duna mozi Amikor a 60. születésnapját ünnepeltük, még esélyt láttunk arra, hogy a főváros és a kerület egyik legforgalmasabb csomópont­jánál fekvő nagy múltú és patinás mozi megússza. Tulajdonosa, a Budapest Film Rt. mindent elkövetett, hogy a hely igénye­inek megfelelő műsort állítson össze, a tö­rekvés, úgy látszik, nem járt eredménnyel. Az óév utolsó napján már nem fogadott kö­zönséget a Duna mozi. Sokunknak hiá­nyozni fog. A kerületi okmányiroda címe: 1132 Visegrádi utca 110-112., telefonszáma: 443-5740

Next

/
Oldalképek
Tartalom