XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-12-13 / 18. szám
Karácsonyi, illetve szilveszteri ünnepségek decemberi időpontjai a szociális intézményekben Intézmények Karácsony Szilveszter Idősek Klubja Visegrádi u. 111. 17-én 15 óra 27-én 14 óra Idősek Klubja Gömb u. 7. 18-án 14 óra 27-én 15 óra Helye: Kassák L. u. 38. Idősek Klubja Balzac u. 5. 18-án 15 óra 2002. január 4-én 14 óra Idősek Klubja Zsinór u. 14. 19-én 10 óra 27-én 15 óra Helye: Kassák L. u. 38. Idősek Klubja Kassák L. u. 38. 19-én 13.30 óra 27-én 15 óra Idősek Klubja Új Palotai u. 14. 20-án 10 óra 28-án 14 óra Idősek Klubja Jász u. 130. 20-án 14 óra 28-án 15 óra Idősek Klubja Gyermek tér 1. 20-án 15 óra 27-én 14 óra FRIM Jakab Napközi Otthon Új Palotai út 9-11. 20-án 15.30 óra HÍD Családsegítő Visegrádi u. 96/B 20-án 14 óra Helye: Láng Művelődési Központ Idősek Klubja Szent István krt. 4. 21-én 14 óra 29-én 14 óra Gondozóház 21-én 15 óra 29-én 15 óra Láng Művelődési Központ 11-én 14 óra Idősek karácsonya 12-én 17 óra Gyerekek karácsonya 13-án 10 óra Mozgássérültek karácsonya 14-én 10 óra Vácegres, Értelmi Fogyatékosok Lakóotthona átadása Rendelői, orvosok, patika december végén A Szegedi úti és Visegrádi utcai szakrendelők, a kerületi háziorvosi és házi gyermekorvosi rendelések betegfogadási rendje: 2001. december 21-én, pénteken: pénteki munkarend szerint, 2001. december 22-én, szombaton hétfői munkarend szerint fogadnak beteget. 2001. december 28-án, pénteken pénteki munkarend szerint , 2001. december 29-én, szombaton hétfői munkarend szerint fogadnak beteget. 2001. december 24-én és december 31-én, hétfőn rendelések nincsenek! Betegellátás a szokásos ügyeleti rend szerint: gyermek- orvosi ügyelet telefonszáma 320-8403 (Gyöngyösi utca 29.), felnőttorvosi ügyelet telefonszáma 349-8500 (Karikás Frigyes u. 1/B), mentők 104, gyógyszertári ügyelet: Mária Patika, Béke tér. Az Egészségügyi Szolgálat Igazgatósága FELHÍVÁS egyéni vállalkozókhoz Az egyéni vállalkozói igazolványokról szóló kormány rendelet értelmében minden 2000. november 1-je előtt kiállított vállalkozói igazolványt regisztráltatni kell. Ennek végső határideje 2002. június 30., eddig az időpontig illetékmentes a regisztráció, amennyiben adatváltoztatás nem történt. Aki a fenti időpontig elmulasztja a regisztrációt, annak vállalkozói igazolványa érvényét veszti, és cseréjére a kiadásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A XIII. kerületi Okmányiroda csak a XIII. kerületi székhelyű vállalkozókat regisztrálhatja. Kérjük, hogy a zökkenőmentes ügyintézés és a torlódás elkerülése érdekében minél előbb jelezzék regisztrációs kérelmüket. Regisztrációhoz szükséges okmányok:- érvényes személyi igazolvány- lakcímet igazoló hatósági igazolvány- eredeti vállalkozói igazolvány. Ügyintézésre időpontot a 443-5769-es telefonszámon vagy az okmányirodában (1113 Budapest, Visegrádi utca 110-112. II. emelet) lehet kérni. Kevesen tudják, hogy a hármas metró Dózsa György úti megállójában, mindkét oldalon látható hatalmas porcelán faliképek Szász Endre munkái. A Munkácsy-díj és még több rangos külföldi művészeti díj, elismerés birtokosa - aki 1970-tól húsz éven át élt és alkotott Torontóban - a világban sokkal inkább elismert, megbecsült művész, mint itthon. Legalábbis ez a következtetés vonható le abból is, hogy milyen rettenetes állapotban vannak ezek a megbecsülhetetlen értékű Szász-faliképek. A világhírű festőművészt az idén köszönthettük hetvenötödik születésnapján. Talán, ha a ezeknek a metró-megállót díszítő képeinek a helyreállítása is „belefért” volna a köszöntő ajándékok sorába... Sajnos azonban, mint naponta ott le- és felszálló utas, csak azt láthatom, hogy a Dózsa-pannók állapota egyre elkeserítőbbé válik. „Miért haragszik?” teszi fel a kérdést a Vasárnapi Hírek hetente egy-egy neves művészünknek, közéleti személyiségünknek. Hogy Szász Endrét mennyire bántja e közterületen kiállított műveinek méltatlan elhanyagoltsága, azt a lap egyik október végi számában olvashattuk: ,Már nem haragszom, inkább csak rosz- szulesik, hogy milyen sanyarú sorsra jutott egyik kedves munkám, a budapesti Dózsa György úti metróállomás falfestménye. A porcelánképekből álló fal örök életű lett volna, ha jó helyre, az aluljáróba, az előtérbe kerül, és nem oda, ahol a metró dübörög... és ha nem lenne MaNem csak Szász Endrének esik rosszul... gyarországon még mindig több barbár, mint művészetkedvelő. Lassan húsz éve készült el a Dózsa-fal, de rögtön az első fél évben összetörték a porcelánlapok egy részét. Akkor még volt bennem rugalmasság, hajlandóság, kész lettem volna újrafesteni a levert sarkú, repedt, tört lapokat, ha megvették volna azokat Hollóházán és megrendelték volna tőlem a munkát. Most, 76 évesen már nem fognék neki... ” A ma Várdán, egy Somogy megyei „egyutcás” kis faluban élő és alkotó művész keserűsége érthető. Mert ha több hónapos szünetekkel is, de újra felbukkan a főváros utcáin, idegen emberek tucatjai üd- vözlik, sok-sok szeretettel. A közismerten vagabund lényéből, szókimondásából és utánozhatatlan (mégis sokak által utánozni próbált) művészetéből fakadó népszerűsége tehát még mindig töretlen. Akkor pedig különösen érthetetlen, hogy a Dózsa-pan- nókat miért hagyták így tönkremenni... Vagy talán nincs is gazdája ezeknek a táblaképeknek? Molnár Gyula, a Budapesti Közlekedési Rt. metróigazgatóságának alagút- és építményfenntartási üzemvezetője szerint a kérdés olyan súlyú, hogy az már inkább a Fővárosi Polgármesteri Hivatal hatáskörébe tartozik. Nekik kellene megkeresni és felkérni a művész urat a restaurálásra. A hivatal közlekedési ügyosztályán (majd az út és műtárgy alosztályán) úgy tudták, hogy valószínűleg a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. az illetékes. Soós József, az rt. vezetője viszont elmondta. hogy ők csak a metrómegállókon kívüli, üvegajtókon túli területekért felelősek, minden, ami a megállókon belül található, a BKV kompetenciája. A kör bezárult. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a megállók ilyen módon történő díszítése nem általános a fővárosban, lehet, hogy tényleg nem világos, ki a felelős a képekért. Molnár úr mindenesetre megígérte, hogy alaposan utánanéz a dolognak... Általános tanulságai miatt olvassuk tovább Szász Endre szomorú mondatait, mindarról, ami azt hiszem sokunknak ,,rosszulesik”, nemcsak neki: „Sajnálom, hogy így bántak ezzel a művemmel, de már nem csodálkozom semmin. Azon se, hogy a szobroknak lefűrészelik a karját, ha a Margitszigetről egész szobrokat lopnak el és visznek a hulladéktelepre. De nem is a vandálokra haragszom igazán, hanem azokra, akik lehetővé teszik, hogy ilyesmit műveljenek, akik nem szervezik meg a küzdelmet ellenük, akik a bronzszobrokat átveszik tőlük a MÉH-ben. Szomorú korba kerültünk. A római kultúrát a külső barbárok pusztították el, a miénket a belsők... ” Török J. Tibor A vásárlókat és a bérlőket nem érheti hátrány Már a Westend is eladósorba került? Korábban a Világgazdaság írta meg, hogy a kerületünket „határoló” Westend City Center, az újpalotai Pólus Center, valamint a pozsonyi Pólus iránt - mindhárom a TriGrá- nit Rt. érdekeltsége - az utóbbi időben meglehetősen megnövekedett a külföldi ingatlanbefektetők érdeklődése. Holland, német, abu-dzabi és szingapúri „puhatolódzások- ról” lehetett olvasni, és arról is, hogy a tulajdonosi társaság folyamatosan foglalkozik az ajánlatokkal. Most arról értesülhettünk, hogy a kanadai TrizecHahn november elején bejelentette: el kívánja adni európai befektetéseit, köztük a három nagy bevásárlóközpontot is.- A kanadai cég csak felerészben tulajdonosa a TriGrá- nitnak, egymagában nem tudna túladni az érdekeltségein - nyilatkozta Nyúl Sándor, a TriGránit Rt. operatív vezér- igazgatója. Hozzátette, hogy bármiféle jelentősebb döntéshez a TrizecHahn, a Demján Sándor képviselte Pólus Investment Toronto, az amerikai AIG Ingatlanbefektető Társaság és a londoni EBRD alkotta csoportosulás egyetértése szükséges. Miután a döntés már megszületett arról, hogy a vagyonelemeket együtt kínálják eladásra, már valóban tárgyalnak egy komoly befektetővel. Az operatív vezérigazgatónak a Nap-tévé népszerű reggeli műsorában is feltették a kérdést: most már elegendőnek látszik az eltelt idő, hogy kivegyék a pénzt ezekből a beruházásokból?- Ez valahol a magyar fejlesztők, a magyar kivitelezők és az egész magyar gazdaság dicsérete - mondta Nyúl Sándor. - Mindez a pozitív magyar áramlatokat jelzi, amellett, hogy mutatja azt is, a nemzetközi befektetési lehetőségek némileg beszűkültek, az amerikai gazdaság is meglehetősen lefékeződött, a tőzsdék sem mutatnak valami nagy „virgoncságot”. Logikusnak tűnik tehát, hogy akiknek a nemzetközi pénzvilágban pénzük van, most elkezdenek a szabad bevásárlóközpontok és hasonló ingatlanok után kutatni. Nemzetközi ingatlanalapok, nyugdíjbiztosítók, akiknek „hozamkövetelményük” van a tulajdonosaik felé... Ma, ha ezek a társaságok hat százalék fölötti hozamot produkálnak, már igen elégedettek lehetnek. Jelenleg az amerikai gazdaságban másfél-két százalékos hozamokat lehet elérni...- A mi régiónk országai az utóbbi pár évben hatalmas változásokon mentek keresztül - mondta Nyúl Sándor. A korábbi rossz országok besorolásában még 15 százalék volt a velünk szembeni hozamkövetelmény, hogy viszonylag „kockázatmentesnek” vegyék a tájékunkon való befektetést. Magyarul: akkortájt senki sem hozta ide szívesen a pénzét. Mára ez a hozamkövetelmény - a kisebb kockázatok miatt-jelentősen, úgy 8-9 százalék körülire csökkent. Az európai uniós csatlakozás idejére ez le fog menni hat százalékra... Ha tehát ma valaki megveszi ezeket a hatalmas bevásárlóközpontokat, az már a 2004 utáni követelményekre gondol.- Ráadásul - folytatta a vezérigazgató - aki ma megvesz egy ilyen ingatlant, az nem csupán téglákat vesz, hanem egy biztos fix jövedelmet. Havonta tervezhetően befolyó állandó jövedelmet... Becslések szerint ma a három építmény, illetve működő vállalkozás értéke megközelíti az 500 millió eurót - mintegy 150-160 milliárd forintot! Az idő előrehaladtával, az európai csatlakozás kötelezettségével ez az összeg csak növekedhet. Arra a kérdésre, hogy a magyar vevők, illetve a Westend City Center és a Pólus magyar bérlői rosszabbul jámak-e azzal, ha már nem a TriGránit és társai, hanem valaki más lesz a tulajdonos, a Nyúl Sándor a következőket mondta:- Ha valamiért nem örültünk az eladásról szóló idő előtti híreknek, az éppen ez volt - nem akartunk felesleges félelmet kelteni sem a vásárlókban, sem a bérlőinkben. Összesen hétszáz bérlő tartozik az „ernyőnk” alá, akikért felelősséggel tartozunk. A szóba jöhető vevők mind semleges pénzügyi befektetők, annak a tudatában, hogy ezt a bevásárlóközpontos szakmát mi kezdtük Magyarországon meghonosítani, és a mi üzemeltető csapatunk ért talán ma is ehhez a legjobban. Vagyis a vevő nemcsak az épületeket, hanem a szakembergárdát is szeretné a magáénak tudni és biztos, hogy nem akar tőlük megválni. Ezáltal a vásárlókat sem fogja hátrány érni. Mert ami jó, azon botorság lenne változtatni... T.J.T. rr ■■ KÖNYVBEMUTATÓ A FOEMLOSOKNEL s Állatkerti történetek Mivel már rég jártam azon a környéken, kíváncsian érkeztem meg - akár egy gyerek - a Fővárosi Állat- és Növénykert főemlősházához, ismertebb nevén a majomházhoz. A meghívottak már gyülekeztek Gera Pál Vidrák és emberek, Ciánméreg és vidravédelem, valamint Állatkerti történetek 1. című könyvek írójának legújabb, Állatkerti történetek 2. kötetének bemutatójára. A majomház a látogatók egyik kedvenc helye. A gorillákat, orángutánokat és csimpánzokat egészen közelről, emberközelből figyelhetjük meg. Az ütésálló üvegfal mögött ugráló, csimpaszkodó, pózoló állatok látványának hatása olyan, mintha meg is érinthetnénk őket, ha akarnánk. A vendégek a gorillakirakat előtt időztek hosszasan. Liesel, az anyaállat közel tíz hónapos Ebob nevű kicsinyével játszadozott éppen. Golo, a hatalmas termetű apa pedig szinte mozdulatlanul - szigorú ábrá- zattal, őrzőén - szemmel tartott minden kíváncsiskodót. Ebben a nem szokványos környezetben ismertette a könyvet dr. Persányi Miklós, az állatkert főigazgatója. Hangsúlyozta Gera Pál írásának fontosságát és báját, hiszen a könyvben szereplő állatok viselkedésében kicsit emberi jellemzőket és karaktereket fedezhetünk fel. Az író a könyvben szereplő történetekkel a volt ragadozóházak: az oroszlánbarlang, a tigrisház és a bagolyvár életét mutatja be, bár ma már ezeket az épületeket nem láthatjuk, mert megfelelve korunk elvárásainak, helyükön „divatosabb” épületek állnak. „Én mégis szeretném bemutatni a hajdani házakat, azzal a nem titkolt tail Mil szándékkal, hogy nyoma maradjon az állatkerti ragadozó állatok és állatápolók izgalmas életének” - írja előszavában Gera Pál. Az írás bemutatása nem volt éppen zökkenőmentes. A 26 éves Misi nevű emberszabású ugyanis „unta a banánt”. Nem tudta, mire vélni a videokamerát, a mikrofont, a székeken ülő embereket, ezért izgatottan fel- alá járkált. Igencsak erősen szemrevételezve a jelenlévőket, tenyerével hatalmasakat csapott az üvegfalra, sőt néha-néha, úgy kétpercenként - bele is rúgott, hogy csak úgy dongott. Ennek ellenére nem tűnt mérgesnek, inkább csak kicsit bosszantotta, hogy most nem teljes mértékben őt csodálják. Olyannyira, hogy amikorra Bánffy György színművész részleteket kezdett felolvasni & könyvből, már két botot is szerzett magának, és a továbbiakban - a közönség nagy derültségére - azokkal dobolt az üvegfalon, hogy még látványosabbá tegye az előadást, elhalványítva kitűnő színészünk orgánumát. A bemutató zárórészeként Kaiser László, a Hungarovox Kiadó igazgatója beszélgetett magával az állatápoló, természetvédő íróval, Gera Pállal. Párbeszédükből megtudtuk, hogy az író gyermekkora óta állatvédő, vadőrként kezdte munkáját, majd a katonaság után került az állatkertbe ápolóként a vidrákhoz. írói ambíciója a naplóírással kezdődött. „Később, az országot járva, jöttem rá arra, hogy a természetvédelemben nekem kerek helyem van” - mondta magáról. Azóta több természetvédő kitüntetés birtokosa. A tiszai ciánszennyeződéskor a kormánybiztos mellett dolgozott. Később megbízást kapott vidrák felkutatására. Négy mentett vidra közül három jelenleg is az állatkertben van, jövő tavasszal engedik őket szabadon. A gorillákat az elhangzottak és látottak nem kavarták fel túlságosan. Egykedvűen üldögéltek, sőt a program közepe táján hátat is fordítottak a nagyérdeműnek. A könyvbemutató végén Gera Pál dedikálta új kötetét, és mivel mozgolódás támadt, Misi majom is megnyugodni látszott, hiszen a járkáló emberek viselkedése megszokott esemény számára. S bár lenyűgöztek a majomház lakói, hazafelé indulva azért még útba ejtettem két kedvenc „nagytestűmet”, a szibériai tigrist és az afrikai oroszlánokat. (szoboszlai)
