XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-11-29 / 17. szám

november Önkormányzati irányítás alatt a sportingatlanok Sport- és Szabadidőközpont alakult November elején új kerületi sport- és szabiul időköz,pont lét­rehozásáról szóló javaslatot fo­gadott el a kerületi képviselő-tes­tület. Az új intézmény elsősor­ban a kerületi feladatellátást szolgáló önkormányzati tulajdo­nú szabadidős és sportlétesítmé­nyek egységes keretben történő üzemeltetésére hivatott. Hogy mindez mit jelent valójában a kerületi polgároknak, arról Holopné Schramek Kornélia al­polgármestert kérdeztük meg.- Alpolgármester asszony, a kérdés tulajdonkép­pen önmagát adja, miért jó ez az új önkormányzati intézmény a kerületben sportolóknak, és mit jelent az önkormányzatnak?- Azzal kezdeném, hogy a kerületi lakosok ugyanolyan, sőt reményeink szerint még jobb körül­mények között sportolhatnak, mint eddig. Továbbra is a jelenleg fennálló feltételekkel vehetik igénybe a kerületi sportingatlanokat a sportolni vágyók. Tehát az új intézmény semmilyen negatívumot nem jelent a kerületi lakosoknak. A XIII. kerületi önkormány­zat tulajdonában jelenleg kilenc sportingatlan van, melyeket öt különböző intézmény üzemeltet, illetve most már csak üzemeltetett. Ez ötfajta működési módot jelentett és ezzel együtt nagyfokú széttagolt­ságot. Az volt a célunk, hogy a széttagoltság megszüntetésével megkönnyítsük az önkormányzati el­lenőrzést, illetve az egységes szem­pontok alapján történő kezelést. Az új intézmény kerületi alapfel­adatot fog ellátni, ami annyit jelent, hogy gondosko­dik a kerületi diá­kok sportolásáról, a nyári táborozta­tásról, valamint a lakossági szabadidősportot is elősegíti. Az új központnak a létesítmény minél optimálisabb kihasználtságára, valamint az egyes tevékenységi területek (pl. testnevelés, diáksport, sza­badidősport, versenysport stb.) kívánt kerületi arányának ki­alakítására kell törekednie.- A név, Kerületi Sport- és Szabadidó'központ, egy új léte­sítményt is magában rejt. Mi­kor sportolhatnak majd mond­juk egy új sportcsarnokban?- A most felállított intéz­ménynek, ami a valóságban is csak intézmény és nem létesítmény, a pár éve átadott Csata utcai sportcsarnok fog otthont adni. Azonban hamarosan részlegesen felújítjuk a Láng sporttelepet is. Erre a célra 300 millió forint áll rendelkezésünk­re, ami egyelőre arra elég, hogy megkezdődhessen egy új sportcsarnok, valamint egy műfüves gyakor­lópálya építése. Nemsokára a Tahi utcai lőtér és az Új Palotai úti létesítményünk rendbetételéhez is hozzáfogunk.- Mint említette, az új intézménynek az optimális kihasználtságra kell törekedni. Ez az egyesületek (Láng Vasas SK, Angyalföldi Polgári Lövész Egylet, Csata DSE) esetében vitára is okot adhat, hiszen az egyesület esetleg több időt és helyet követel magá­nak, mint amennyit a Sportközpont szánna neki. Nem félnek attól, hogy az új intézmény leszűkíti az egyesületek mozgásterét és ezzel feszültséget teremt az egyesületek és a Sportközpont között?- Nem számítok vitás helyzetekre, hiszen már jó előre egyeztettünk az egyesületekkel. Mindegyikük­kel szándéknyilatkozatot írtunk alá és biztosítottuk őket, hogy továbbra is a jelenlegi feltételekkel vehe­tik igénybe a sportlétesítményüket. Mi több, úgy gondolom, hogy ezzel a létesítményfenntartás igen­csak nagy terhétől szabadítottuk meg őket, és mos­tantól már csak a sporttal foglalkozhatnak.- Milyen kapcsolat lesz a MISO (az önkormány­zat sportcsoportja) és a Sportközpont között? Itt sem számít „keresztbejátszásokra "?- Nem, ugyanis a két intézmény csak erősíti egy­mást. A MISO továbbra is a kerületi sportrendezvé­nyek első számú szervezője, illetve koordináló fel­adatokat hajt végre, míg a Sportközpontnak legin­kább létesítményfenntartó feladatokat kell ellátnia. Az új Kerületi Sport- és Szabadidó'központ vezető­jévé Bernát Zoltán önkor­mányzati képviselőt vá­lasztották meg. Ót is felke­restük a Csata utcai sport- csarnokban. 0 mÍq'íi üw^'lb/trí November 5-én ismét megnyílt a felújított nappali melegedő a XIII. kerületben, a Mohács utca 18/A szám alatt, elsősorban a hajléktalan személyek nappali tartózkodására nyújtva lehetőséget. A törvénymódosítás következtében a nappali melegedő feladata bővült. Ezentúl az utcán tartózkodó hajléktalanok helyzetének, életkörülményeinek figyelemmel kísérése, szükség esetén ellátásának kezdeményezése, illetve a szükséges intézkedés megtétele is a feladata lett. A Mohács utcai, 1995. szeptember 1-jétől működő, 50 férőhelyes nappali melegedő lehetőséget teremt a hajléktalan személyek részére, a közösségi együtt- létre, a pihenésre, a személyi tisztálkodásra, a személyes ruházat tisztítására, az étel megmelegítésére, tálalására, elfogyasztására (zsíros kenyeret és teát kapnak), cso­magmegőrzésre, posta átvételére. A szolgáltatás ingyenes az igénybevevők számára.- Amikor 1993-ban a Csata DSE-hez került, itt még csak egy kis salakos udvar volt. Azóta felépült ez a csodálatos sportcsarnok és teljes kihasz­náltsággal üzemel. Mindez az ő munkájának is köszönhető.- Megbízatása egyelőre fél évre szól. Mit tervez erre a fél évre és mit gondol a folytatás­ról?- Nekem és munkatársaim­nak elsősorban az lesz a fel­adatunk, hogy megindítsa az új apparátus munkáját, vala­mint azt, hogy a sportlétesít­mények kezelését fokozatosan átvegye a Gamesz (Gazdasági- Műszaki Ellátó Szolgáltató Szervezet)-től. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az egyesületek helyébe lépünk, hanem az a célunk, hogy segí­tő kezet nyújtsunk nekik a lé­tesítmények fenntartásában. Tavasz környékén pályázatot fognak kiírni az intézmény ve­zetésére és ezen én is szeret­nék elindulni. Azt hiszem, ez­zel mindent el is mondtam a folytatásról.- Ma már nélkülözhetetlen egy ilyen intézmény vezetésé­hez a jó kapcsolatrendszer, a lobbizni tudás. Mennyire érzi magát menedzsertípusnak?- Mint ahogy említettem, idestova nyolc éve vezetem a Csata DSE-t és ez alatt az idő alatt bizony többször kellett, mondjuk úgy, pénzért kilin­cselnem, de azt hiszem, ez egyszer sem maradt eredmény nélkül. Úgy érzem, hogy amint ez a Csatánál sikerült, úgy van annyi erő és elképze­lés bennem, hogy itt is végig vigyem a csatákat. Talán azt is sokan tudják rólam, hogy több olimpikonnak (Knapek Edina, Varga Katalin) is az edzője vagyok. Az élet úgy hozta, hogy ma már egy edzőnek menedzsernek is kell lennie. Volt tehát hol gyakorolnom. Szabados Tamás fl látszat néha csal, ha falra festik Szakmájában mester, smkmMiejébeu műkedv Bár néptáncos nem vol­tam, szeretem nézni azok produkcióit, akik ezt a műfajt művelik. Két alkalommal volt szerencsém látni a Bar­tók együttes előadását, júliusban a Westend City Center tetőtera­szán, szeptemberben pedig az Óbudai Műve­lődési Központ színpa­dán. Pár héttel később az egyik kerületünkben lakó táncossal összeho­zott a sors egyik isme­rősöm révén. Ä 28 éves - többek közt táncos - Major Attila dekoratőr és díszletfestővel, aki szakmájában „Attilius” mű­vésznéven vált ismertté. Fest­ményei - például az erkélyről látható táj: a homok, a tenger­part, a naplemente - a per­spektivikus látvány miatt, mely a piktúrában ősidők óta ismeretes, olyan hatást kel­tenek, hogy szinte ki szeret­nénk lépni az erkélyre és be­szippantani az üdítő, sós leve­gőt. Ezért újabban nem csak a színházak díszleteit készítik el a hozzá hasonlóan ügyes kezű festők. Napjainkra divat­tá vált, hogy egyre gyakrab­ban magánszemélyek ottho­nunk falára poszter helyett nagy méretű tájképet festet­nek, megtévesztve az arra járó vendégeket, ismerősöket.- Hogyan lesz valakiből dísz­letfestő? - kérdezem Attilát.- Bár nyomdásztechnikusi végzettséggel rendelkezem, soha nem dolgoztam ebben a szakmában. Szabadúszó gra­fikusként alapítványoknak, különböző szervezeteknek terveztem emblémákat, töb­bek közt a Life Art műsor­szervező irodának, és 1992 környékén Zorgel Enikő fel­kérésére terveztem egy emb­lémát az angyalföldi művelő­dési háznak. Mivel mindig szerettem festeni, 1993-ban elvégeztem a díszletkészítő és berendező iskolát a Színházak Központi Díszletműhelyében. Ezután a barátommal alapítot­tunk egy céget, ami azóta is működik. De terveztem már plakátokat is, például a Teréz­városi Búcsú plakátját és mű­sorfüzetét három éve én ké­szítem.- Milyen volt a kezdet, hi­szen, ha jól értem 19 évesen csöppentél a szakmába ?- A korai időszakban, ami­kor elindítottuk a cégünket, még semmilyen alaptőkével nem rendelkeztünk, így mű­helyt sem tudtunk bérelni, ezért a színházakban dolgoz­tunk éjszaka többek között a Vígszínházban is - miután le­mentek az előadások. Este a büfében találkoztunk a kollé­gámmal, amikor szépen sorra kijöttek a színészek, még be­szélgettünk velük egy kicsit, ilyenkor mindig jó hangulat alakult ki. Miután ők haza­mentek, mi nekiálltunk dol­gozni.- Ezek szerint több színész ismerősöd is lett az évek fo­lyamán?- Igen, annak idején Kulka Jánoshoz is így kerültünk el dolgozni. Egy sima lakásfes­tésre kért fel bennünket. Mi­vel akkor nagyon kellett a pénz és nem volt olyan sok munkánk, elvállaltuk. Munka közben derült ki, hogy az egyik szobájában a tapéta alatt nagyon szép régi nápo­lyisárga színű a fal, amit saj­náltunk eltüntetni. Közösen megegyeztünk abban, hogy erre az alapra a krétai Knosszosz palotában, a kan­dalló fölött látható delfmes freskót festjük fel. Nagyon tetszett neki az ötlet, ha jól tu­dom, a mai napig meg van ez a freskó, bár már új tulajdono­sa van a lakásnak.- Mennyi idő alatt és ho­gyan készül el egy díszlet?- Van, amikor egy tervező­nek az elképzeléseit kell meg­valósítanom, de előfordul, Az általa 1992-ben tér- ...és egy ma divatos falfestménye vezett JAMK-embléma... hogy közvetlenül a rendező­vel dolgozom együtt. Ami az ő fejéből kipattan, nekem azt kell képi módon megjeleníte­ni. Anyagszükséglettől függő­en két-három hétig dolgozom rajta, mert először az alapját készítem el, attól függően, hogy feszített vásznat, vagy farost képkeretet használok. A gyorsabb munkák lényege, hogy minél előbb készüljenek el, ezért olajfesték helyett mű­anyag alapanyagú akvarellel festek. A nagyobb munkák­hoz vannak segítőtársaim, de általában egyedül dolgozom, mert így szoktam meg. Ezen a nyáron például egy háromfős társulat részére a Vigadó Ka­maratermében a Szellemek márpedig vannak című darab díszletét készítettem el.- Mi volt az eddigi legna­gyobb munkád?- Egy kb. 100 négyzetmé­teres háttérfestmény, amely az Operettszínháznak készült a Van, aki forrón szereti című darabhoz. Másfél, két hét alatt készültünk el vele, igaz éjjel­nappal dolgoztunk rajta. Ak­koriban nemalvás terén rekor­dokat döntögettünk.- Szabadidődben mivel fog­lalatoskodsz?- Nagyon szeretek zenélni, zongorázom és gitározom egy amatőr rock and roll csapat­ban. Sehol nem lépünk fel, csak a magunk szórakoztatá­sára zenélgetünk, olyannyira, hogy még neve sincs a zene­karunknak. Ezenkívül 20 éve néptáncos vagyok, jelenleg már negyedik éve a Bartók együttesben táncolok.- Családodban van más is, aki művésziélek?- Nincs. Édesapám műsze­rész volt, sajnos ő már nem él. Édesanyám jelenleg is titkárnő, másfél évvel fiatalabb húgom és a hat évvel fiatalabb öcsém is polgári foglalkozásúak.- Terveid?- Szeretném a lehető leg­jobban végezni a díszletkészí­tést, és közben továbbra is megtartani a munkámban azt a szabadságot, amit eddig si­került megteremtenem... Szoboszlai Éva Major Attila és vászonra festett képei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom