XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-25 / 2. szám

Szup Menyus folytatja a színészkedést A Gyermek téren gurultak a nevetéstől ... és a legszebb férfikorban Egy kabaréjelenet a „régi időkből”. Baloldalt Menyus. Ma... S zup Menyhért 77 éves múlt. Miközben hallgatom a kel­lemes hangú, intelligens, nyílt tekintetű és szívű „öregúr” történetét, percről percre erősödik bennem az a meggyőződés, hogy sokan szeretnének ilyen kedves nagypapát. Színész családból származik, mégis 40 évig volt technikusa, elő- és utókalkulációs csoportvezetője a Váci úti Ganz Hajógyárnak. De már fiatalon „kibújt a szög a zsákból”, nem tagadta meg színészi vénáját, a Népművelési Intézetben színpadi rendezésből szerzett képesítést. Ez­után szabadidejében, társadalmi munkában rendezte és vezette a ha­jógyári színjátszó csoport előadásait. Akkoriban Váctól kezdve minden­honnan jártak be a hajógyárba dol­gozni. Színházat szinte alig láttak. A színjátszó csoporton keresztül szok­tatták hozzá az ott dolgozókat a szín­ház szeretetére. 40 év alatt 220 cso­porttal tizenhat háromfelvonásos da­rabot rendezett.- Miután megalakult a József At­tila Színház, áttértünk a rövidebb műfajú kabaréjelenetekre, mert arra gondoltam, minek játszunk mi háromfelvonásosokat, amikor szinte egy vonaljegy áráért komoly színhá­zi produkciókat láthatnak a dolgozó­ink. A könnyű műfajjal is sikereket arattak. Járták az üzemeket, kulturá­lis szemléken vettek részt, nyugdí­jasházakban léptek fel. így került kapcsolatba a Kútvölgyi úti időskorúak otthonával is, ahova eleinte csak mulattatni, megnevettet­ni járt az időseket, de később, nyug­díjaséveiben annyira megtetszett ne­ki és feleségének az ottani élet - aki akkor már a nyolcadik műtétén is túl volt hogy 1991-ben ők is beköl­töztek az otthonba. Gyermekük nem született, nem számíthattak senkire és ő egyedül nem tudta ellátni súlyo­san beteg feleségét. Menyhért, vagy ahogyan minden­ki szólítja, Menyus nem sokáig tét­lenkedett itt sem. Az otthonban is megalakított egy 7-8 fős színjátszó csoportot. Ám egy ilyen otthonban az átlagéletkor 86 év. Ebben a kor­ban már nagyon nehéz elkezdeni a színészetet, ezért a bentlakókból nem sikerült összehozni a csoportot. Ezért a fiatalabb nővérekből és férfi alkalmazottakból toborozta a társulat tagjait. A három-, négyszemélyes darabo­kat akkor próbálják el, amikor a nő­véreknek van egy kis idejük. Ezt elég nehéz összeegyeztetni, mert külön­böző időben érnek rá betanulni a sze­repet. A másik nehézség, hogy a kis társulat gyakran változik, hiszen elő­fordul, hogy a nővérkék kilépnek vagy elmennek szülni. Elég sokat szerepelnek a XII. és a XIII. kerületben. Itt legutóbb a Gyer­mek Téri Idősek Klubjában szerepel­tek óriási kacagóorkánok közepette.- Sajnos ezeknek az intézmények­nek nincs elég pénzük arra, hogy több tízezrekért vigyenek műsort az otthonokba, bár van igény a humor­ra. így ezt mi szíves-örömest vállal­tuk - mondja. Szup Menyhért a kultúráért, a közművelődésben végzett munkájá­ért 1979-ben és 1983-ban is kapott oklevelet. A III. Vasas Országos Színjátszó Fesztiválon nyújtott ki­emelkedő teljesítményéért, 1986-ban és 1990-ben a legjobb férfi alakítá­sért járó oklevelekkel lett gazdagabb. Az egyórás, zenével kombinált előadásokon a 8-15 perces darabok mindig nagy vidámságot keltenek. Mivel a társulat tagjai nem játszanak semmilyen hangszeren, ezért video­kazettákon lévő hangversenyekről másolt át magnókazettára operette­ket, Domingo és Pavarotti legszebb dalait. Ezekből állított össze egy 30 perces zenei blokkot. Egy jelenet után következik egy gyönyörű ének, azután egy rövid összekötő, konfe- ransz szöveg az új jelenet előtt. így sokkal színesebbé válik a műsor.- Nagyon szeretik ezeket a dalo­kat, és ha kicsit sutára sikeredik egy darab - bár ilyen nem igazán volt -, senki sem rágódik azon, hogy volt egy gikszer, mert felcsendül a zene, és már arra figyelnek. Sikerük titka a rövid, ám jól kivá­lasztott, pergő, szórakoztató darab, melynek eljátszásához nem kell óriá­si tehetség. Csak a hangsúlyra fektet különösebb figyelmet, mert az a leg­fontosabb. A megírt darabok beszer­zése nem egyszerű feladat, a Magyar Színházi Intézetből Kőváry Gyula, Nóti Károly, Kékvölgyi Vilmos és mások darabjaiból kap másolatokat, de sokszor a televízióban látható ka­baréjeleneteket veszi fel diktafonra, amit később papírra vet. A Hacsek és Sajó, illetve Kőváry Gyula dadogós jelenetei aratnak álta­lában óriási sikert -, melyeknek az a specialitása, hogy nem azzal a szóval fejezi be a dadogást, amivel elkezdte, például: alá... alá... alászolgálja he­lyett a van szerencsémet mondja ki dadogás nélkül. Volt már, hogy egy néző annyira beleélte magát a jelenetbe, hogy be­kiabálta a kimondandó szót, mert nem bírta kivárni, míg a szereplő végre „kinyögi”. De mivel az előadó a megkezdett szó helyett egy másikat mondott ki, a nézőtéren ettől még nagyobb nevetés támadt. Szup Menyhért nemcsak konferál­ja a műsort, hanem játszik is a jele­netekben, gyakran maga alakítja Hacsekot. Az idős emberek olyan szeretettel és izgalommal váiják az előadókat, akár a tinik. Igaz, autogramot nem kémek, mert tudják, hogy nem hiva­tásos színészek, „csak” nővérek, al­kalmazottak, és Szup Menyhért sze­mélyében sorstárs szórakoztatja őket, bár lehet, hogy éppen ezért kérhetnének... Mindenesetre Menyusnak van egy érdekes észrevétele:- Ha a közönség 80%-a nő, tu­dom, hogy ez egy jó hangulatú, sike­res előadás lesz. Nagyon szeretem a női közönséget. Valahogy jobban ér­zik a humort, jobban vág az eszük, értik a poénokat, a csattanókat. A férfiak idős korukra mintha elveszte­nék a humorérzéküket, megsava- nyodnak vagy mi a fene?!... A nők beállítottsága más, erősebbek lelki­leg és fizikailag. Egész férfi életünk vigasztalói és segítői és ezt nem csak mondom, hanem valóban így is ér­zem. Talán ezért szeretnek engem bent az otthonban is. A Kútvölgyi Otthonban igazán otthon érzi magát. Ott is fog meghal­ni - mint mondja. Az utóbbi évek so­rozatos tragédiát hoztak az életébe. Az 50. házassági évfordulójuk 2000. május 20-án lett volna. Sajnos fele­sége január 31-én örökre távozott. Az ünnepség elmaradt.- Mondhatom, nagyon boldog há­zasságban éltünk. Pótolhatatlan veszteség ért. Az igazgatónő, Kissné Márté Zsuzsanna és a benti személy­zet nagyon együttérző volt. Annyira vigasztaltak..., ők erősítettek meg, hogy ne omoljak össze, hogy ne hagyjam abba a színjátszást, hogy emberi közösségben maradjak. Lel­kileg és testileg annyira megviselt, hogy ez a sok bánat egy infarktushoz vezetett. Már csak távoli rokonaim vannak, a bátyáim is mind elhagytak. Most már nincs senkim... Sok idős ember irtózik még a gon­dolattól is, hogy idősek otthonába kerülhet. Szup Menyhért szerint azért, mert el sem tudják képzelni, mit jelent egy otthonban élni, ahol teljes ellátás van és nem kell egyedül ülni odahaza a négy fal közé zárva. Egy ilyen helyen kinyílhat előtte a világ, társaságra, barátra találhat.- Felbecsülhetetlen számomra az idősek otthona. Nagyon sokan voltak innen a feleségem temetésén..., és annyian álltak mellém, megértetve velem, hogy életet az ember csak kö­zösségben élhet. Minden bánatán túl sikerült meg­őriznie egy darabot a fiatalságából, a kedvességéből. Nem vesztette el a hitét a színészetben. Nem adta fel! Van ereje műsoraival lelket önteni másokba, feledtetni velük a múló évek szomorúságát, magányosságát. Talán ezért várják olyan nagyon, olyan sok helyre..., hogy az az egy óra önfeledt nevetés egy kis színt vi­gyen az elöregedett, megfakult szí­vükbe. Szoboszlai Éva Férfimezőnyben indul I Nem az árnyékát látta meg, hanem az élelmiszerárakat I I ____________________________________________________I N óra dobása. A kerületünkben lakó csinos, 21 éves Kautzky Nóra a legna­gyobb taglétszámú és négy éve a legeredmé­nyesebb budapesti Soul Darts Klub ver­senyzője. Családjuk­ban úgymond „ragá­lyos” a játékkedv, An­na, a nagyobbik lány több évig, Kautzky László, az édesapa je­lenleg is versenyszerű­en dartsozik. Munka után Nóra és édesapja naponta az I. kerületi Attila utcai klubhelyi­ségben tölti a délutánt. Közel egy évtizede Angliából érkezett hazánkba a darts néven ismert játék. A célba dobás szenvedélyé­nek hódolói közül egyre többen versenyeken mérik össze tudásukat. Az országban ezerkétszázan, a fő­városban négyszázan játszanak sportszerűen. Buda­pesten a dartsklubok száma húsz és harminc közöt­ti. A férfiasnak titulált játék egyre kedveltebb a höl­gyek körében is. Öt óra múlt néhány perccel, amikor a fotós kollégával az edzések színhelyére érke­zünk. Lépcsősor vezet az alagsorba, ahol biliárdaszta­lok, játékautomaták, egy te­remben egymás emellett dartstáblák sorakoznak. Meg­lepetésemre a jelenlévők többsége nő. Néhány perc múlva interjúalanyom, Nóra is megérkezik. Csapatgyűlést tartanak a lányok, adja tud­tunkra a fiatal hölgy, miköz­ben a nem éppen csendes tár­saságot figyeljük. Szól a zene, villognak a gépek, újabb ar­cok tűnnek fel, egyre nagyobb lesz az átjárás a termekben. Kautzky Nóra, a kerületi Ady Endre Gimnázium volt diákja adminisztrátorként dol­gozik egy budapesti expeditőr cégnél. Munka után minden idejét a dartsklubban tölti. Édesanyja nehezen békült meg a gondolattal, hogy ki­sebbik lánya is követi a csa­ládban kialakult sportszenve­délyt és csak keveset tartózko­dik odahaza. Az eredmények magukért beszélnek, mert Nó­ra két év leforgása alatt egy egész sor címet mondhat ma­gáénak: világbajnoki II. he­lyezett egyéniben és III. he­lyezett párosban, a csapat, amelynek tagja volt, Európa- bajnoki címet nyert, Európa Kupán II. díjjal tért haza, or­szágos bajnoki helyezései mellett nyolcszoros budapesti bajnok.- Mikor kezdődött a darts iránti vonzalmad?- Két évvel ezelőtt elkísér­tem édesapámat egy országos bajnokságra Gyulára. A társa­ság nagy részét már ismertem, azon a hétvégén szórakozni, kikapcsolódni szerettem vol­na. Ä jelenlegi edzőm, Tar Bé­la akkor benevezett a bajnoki verseny egy fordulójára. Na­gyon megtetszett a játék, amelynek addig csak külső szemlélője voltam.- Miből áll az edzésed?- Ha versenyre készülők, akkor sokat játszom ellenie­ELŐREJELZÉS FEBRUÁR 2.-ÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom