XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-05-24 / 9. szám
Lányok fegyverben Alakul a kerület olimpiai női tőrcsapata Három lány, akik az élet számtalan területén kötődnek egymáshoz: mindnyájan fiatalok, csinosak, ráadásul a sportban is kiválóak. Nem csak a Honvéd-LNX Dózsa György úti termében, hanem még a válogatottban is együtt vívnak, emellett ugyanabba az iskolába járnak, és a magánéletben is jó barátnőknek tartják magukat. Ha viszont a páston fegyverrel állnak egymással szemben. eltűnnek ezek az azonosságok. Mert tisztában vannak vele, aki olimpiai éremről álmodozik, annak mindig győzelemre kell törekednie. Varga Katalin, a magyar női én is eséllyel pályázhatok a csapatba kerülésre, mert a kereten belül is várható egy fiatalítás, ráadásul egyre jobbak az eredményeim. így nem titkolt vágyam egy esetleges athéni szereplés.” Három nyilatkozat, háromféle megközelítés, de egyvalami közös bennük: még az sem elképzelhetetlen, hogy ők hárman egy csapatot alkotva képviselik a magyar színeket a következő, athéni nyári játékokon. Edzőjük, Bernát Zoltán (kerületi önkormányzati képviselőnk) egyesületeikben, a Csatái DSE-ben és a Bp. Honvéd- ban, valamint a válogatottban Varga Gabriella és Berta Adrienn tőrválogatott tagja. „Nekem olyan volt a sydneyi olimpia, mintha csak turistaként vettem volna rajta részt. Mivel a szövetség tartalékként nevezett a nyári ötkarikás játékokra, ezért minimális esélye volt, hogy pástra léphetek. Hiába voltam a küldöttség tagja, nem lakhattam az olimpiai faluban, hanem minden nap órákat kellett buszoznom, hogy a szálláshelyemre, az országút melletti motelbe érjek. Nem vehettem részt a megnyitón sem, ellentétben a más nemzetbeli tartalékokkal, így az ünnepséget ugyanúgy a televízióból élvezhettem, mint az itthoniak. Sajnos előfordult olyan eset is, hogy a csapatversenyek előtt a vívásnak helyet adó csarnokba sem akartak beengedni, pedig nekem is melegítenem kellett volna. Ezért számomra kicsit ellentmondásos volt az olimpia: ott is voltam, meg nem is, és azóta eltökélt célom, hogy Athénban már teljes jogú sportolóként vehessek részt.” Knapek Edina, a magyar női tőrválogatott tagja: „Ha az olimpia előtt azt mondják, hogy az amerikaiakkal vívunk a négy közé jutásért, biztos, hogy rettenetesen örültünk volna. Aztán, amikor ez így alakult és elérhető közelségbe került az éremszerzés, leblokkolt a csapat és kikaptunk. így az egyéni döntők után ezt a számunkra rendkívül fontos versenyszámot is a nézőtérről figyelhettem. A helyre nem panaszkodhattam, jól láttuk a sorsdöntő mérkőzést, de Athénban szívesebben lennék a döntő idején a páston. Mert a magyar női tőrözőkben benne van az érem.” Varga Gabriella, a magyar női tőrválogatott tagja: „Az olimpia idején már adott volt a csapat, én akkor még a koromnál és eredményeimnél fogva nem jöhettem számításba. Természetesen figyelemmel kísértem az eseményeket, és nagyon szurkoltam a lányoknak. Jelenleg viszont már is foglalkozik velük, jelenleg nehéz helyzetben van: a tanítványai nem csak egymásért, de egymás ellen is küzdenek a válogatottba kerülésért. „Nehéz döntenem - mondja -, hiszen jelenleg hármójuk közül csak ketten kerülhetnek a vb-csapatba. Edina meghatározó volt a válogatottban, majd egy sajnálatos kézsérülés hátráltatta a versenyzésben. Jellemző, hogy a szezon elején elért világkupa döntője éppen Athénben volt. Lehet, hogy jól tud alkalmazkodni az ottani körülményekhez? Katiban benne van az eredmény, bármikor kijöhet neki a lépés. A tavalyi chicagói junior vb-n már ott volt a csúcsközeiben, és csak drámai csatában, egy vitatható bírói ítélettel maradt alul a hazaiak versenyzőjével szemben. Gabi pedig az utóbbi időben egyre jobban szerepel, ezüstérmes lett az áprilisi gdanski junior világbajnokságon, és már a felnőttek között is van jegyzett eredménye. Bár ő a legfiatalabb, vele is számolni kell. Ha ehhez vesszük még, hogy a kadettkorú Berta Adrienn is bronzérmet nyert a korosztályos világbajnokságon, akkor kijelenthetem, hogy kellemesen nehéz dolgom van.” A három lány még elmeséli, hogy bár valóban egymás ellen harcolnak a válogatottságért, az életben attól még a legjobb barátnők. Edina itt lakik a kerületben, és a Csata utcai általános iskolában ismerkedett meg a vívással. Kati eredetileg tornázott, emiatt pártolt át a III. kerületből a Csata utcai iskolába, s ha már ott volt, akkor a tornaszereket is felcserélte a vívótőrre. Mindnyájan a Kereskedelmi és Vállalkozói Akadémián képezik magukat és itt készülnek az aktív sport utáni időszakra. De az még távolabb van, mert az ideális vívókor a 23-28 év és 2004-ben az athéni olimpia évében Edina 28, Kati 24, míg Gabi 23 éves lesz. Riersch Tamás Látogatás a mindentudó szerzőnél, Fügedy Péternél Megjelent 90 év vaskos Vasas-krónikája 1911-ben alakult meg a Vas- és Fémmunkások Sport Clubja - máig közismert nevén a Vasas -, s húsz évre rá, 1933-ban született Újpesten ennek a küzdelmes és dicsőséges egyesületnek a mindentudója, Fügedy Péter. Ma is, szerencsére friss erőben lévő nyugdíjasként a Vasas kebelében, a Fáy utcai klubház egy kicsiny, írott és tárgyi emlékekkel túlzsúfolt irodájában dolgozik élete művén, Angyalföld sporttörténetének adatgyűjtésén, történetírásán. Itt semmi sem mesén vagy a múlékony emlékezeten alapszik, itt minden hiteles, színtiszta, szavahihetően dokumentált valóság, s talán éppen emiatt regényesen izgalmas. Fügedy Péter - bátran állíthatom - egyszemélyes intézményünk.- Egyedül voltam, vagyok és leszek is erre a munkára - mondja. S amikor kirakja elém az általa gyűjtött anyagokból írt és szerkesztett füzeteket, könyveket, krónikákat, el kell ezen álmélkodnom. Ilyet csak szenvedélyből, megszállottságból alkot meg évtizedek kitartó és következetes szorgalmával egy ember. Részint a kerület, de nagyobb részben a Vasas történetét, adattárát tartalmazzák a tenyérbe vehető minikönyvtől az alig egy hónapja megjelent a megalakulástól napjainkig vezető utat felölelő vaskos, nagy formátumú, 800 oldalas, 3000 képpel illusztrált történelemalbumig, amelynek címe: Kilenc évtized piros-kék sikerei.- Annak, hogy magam gyűjtöm és dolgozom fel mindezt, van előnye és van hátránya - ismerteti a módszerét -, mindent a saját koncepcióm alapján tervezhetek meg, de mindent nekem is kell előteremtenem. Ami szabadidőm van, azt ma is a kutatásra fordítom.- Haladjunk sorjában. Valahonnan a saját történetének is el kellett indulnia.- Az érettségi után a Hajógyárban dolgoztam 17 évig villanyszerelőként - ezt szakította meg 3 év katonáskodásom a repülősöknél. - Már ott a gyárban belekapcsolódtam a sportéletbe. A sport szerete- tét az apám oltotta belém, mivel ő is aktívan sportolt. A tömegsportban betöltött szervezői hajlamomat megismerve, 1967-ben kikértek a kerületi sporttanácshoz, ott lett a munkahelyem.- Erre az időszakra esik a Fekete, fehér, igen, nem elnevezésű kerületi televíziós vetélkedősorozat is. Idős angyalföldiek emlegették a nevét, hogy annak a sport témájához részletes adattárat állított össze.- Igen - mutat fel egy kötetet a sok közül -, itt van az is. Ugyanilyet készítettem egy későbbi tévés olimpiai vetélkedőhöz. 1970-ben kerestek meg a Vasastól, hogy dolgozzam náluk. Amikor a hajógyári időm alatt a Testnevelési Főiskola sport- szervezői szakát elvégeztem, még nem tudtam, hogy itt, a Vasasnál mennyire jó hasznát veszem. Ez az idekerülésemnek is egyik feltétele volt. Különböző beosztásokban dolgoztam itt, voltam sportiskola-igazgató, nemzetközi ügyintéző, személyzeti-munkaügyi vezető. 1992-ben nyugdíjba mentem, de itt tartottak és most a szakosztályok gépkocsiügyeit intézem a sporttörténelmi anyagok kezelése és további gyűjtése mellett. Közben kedvet kaptam, hogy kicsit megkóstoljam az élő sportot is, s elmentem a Vasas ké- zilabdás lányokhoz technikai vezetőnek. Nagyon szép éveket töltöttem velük. Két BEK-döntőt, KEK-döntőt, Magyar Kupa-döntőket, bajnoki címeket szereztünk, éltünk meg együtt.- Milyen mérleget von meg a Vasasnál töltött éveiből? Kis könyvecskét húz elő a zsebéből. A Vasas-klubigazolványt.- Itt áll a belépésem éve: 1951. Felmutat a falra.- Itt áll bekeretezve a Vasas örökös tagságomról a diploma. A falon az örökös tagság diplomája és a kézilabdás lányok Az ujján ott a Vasas-aranygyűrű is.- Élményben is sokat köszönhetek a klubomnak. Sok országot bejárhattam a csapatokkal. A történeti kutatásaimhoz gazdag gyűjteményt, hoztam össze. Három ládára való fotó, egy 3000 kötetes sportkönyvtár, 1939-től a Képes Sport bekötött évfolyamai, és így tovább. Ezek számát, amennyire tudom, tovább gyarapítóm. A Vasas egykori negyedéves újságjába cikkeket, tanulmányokat írtam. S itt a főművem. ez a klub 90 évének sikereiről szóló kötet. Én a Vasas családi fényképalbumának tekintem. Mit kívánjunk Fügedy Péternek? Egészséget, erőt a centenáriumi kötet megírásához, s azt dedikálja a Hírnöknek is tíz év múlva. S. Gy. A 800 oldalas „családi” fotóalbum Fügedy Péter munkaasztalánál a Vasasban Ismét diákolimpia-győztes az Ady Endre Gimnázium lány röplabdacsapata Török Zoltánná Május első hétvégéjén az Ady Endre Gimnázium lány röplabdacsapata Tatabányán diákolimpiát nyert. Gyönyörű eredmény. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy a győzelemmel megismételték tavalyi elsőségüket, és mindezt egy- gyel magasabb korosztályban, akkor már igazi bravúrról beszélhetünk. Ráadásul a csapat magját olyan lányok adják, akik még jövőre is aktív tagjai lehetnek a mezőnynek, így nem csak a jelen fényes, de a jövő is igazán reménykeltő. A lányok izgatottan készülődnek a fényképezéshez, olvassák az országos sportnapilapban róluk készült cikket, beöltöznek az iskola szerelésébe, és nyakukban az éremmel büszkén állnak a lencse elé. Joggal lehetnek büszkék, hiszen nem mindennapi sikert értek el. Mint Török Zoltánná testnevelő tanártól, a csapat edzőjétől megtudtuk, a lányok a Budapest-bajnokság megnyerésével automatikusan kvalifikálták magukat a diákolimpia tatabányai döntőjére. Ott aztán elsősorban a tisztes helytállás volt a cél, hiszen a résztvevő vidéki csapatok a női röplabda-utánpótlás krémjét adták. Bár titkon azért reménykedtek, hátha sikerül elérni a dobogó valamelyik fokát. A nyitás - hogy maradjunk a röplabdánál - aztán olyan jól sikerült, hogy a csapat meg sem állt az aranyéremig. A döntőben a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gim- n á z i u m csapata ellen győztek 3:2-re. A végső győzelemhez természetesen egy kis szerencse is kellett, ismeri el a tanárnő, de ő első helyen a csapategységet és a rendkívül jó csapat- szellemet említi a siker zálogaként. A lá- n y o k , mondhatni, beértek, hiszen a társulatot olyan, a gimnázium hatosztályos részébe járó lányok alkotják, akik már egészen kiskoruk óta röplabdáz- nak, és mára már a szükséges meccsrutinnal is rendelkeznek, köszönhetően annak, hogy az iskolához kerülésük óta versenyeztetik őket. A gimnázium ezt alaposan meg is hálálja, hiszen a csapat mérkőzéseire rendszeresen elutaznak szurkolni a diákok, a tanárok, sőt maga az igazgatónő is híve a sportoló lányoknak. Hogy ez a buzdítás mit is jelent a lányoknak, azt a diákolimpia döntőjének utolsó játszmája fényesen bizonyította. Olykor pont ez a plusz kell a győzelemhez és ez a támogatás az „Ady röplabdás családjától” most sem maradt el. Jó volt nézni, mennyire készek küzdeni egymásért a lányok, mondta a tanárnő. És el kell ismerni, tényleg jó nézni a lányokat, hiszen nem csak ügyesek, de nagyon csinosak is! Sz.T. A 2001-2002. tanév diákolimpiái bajnokcsapata. Felső sor balról jobbra: Schlachta Bettina, Dégi Barbara, Török Zoltánná testnevelő tanár, Bódi Zita, Kovács Dóra, Rózsa Renáta, Mezei Zoltán másodedző. Alsó sor balról jobbra: Koppány Anikó, Csák Annamária, Mészáros Kata, Várkonyi Bernadett, Zalai Viktória, Kovács Edina. Varga Katalin Knapek Edina