XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-05-24 / 9. szám
%@(Z)Tjr. SiiäfßOS I ..... a gyerekek fantáziája színesebb a felnőttekénél" NEM ELÉG A JÓ HANG AZ ÉNEKTANULÁSHOZ, LÉLEK IS Népi hagyományok szeretetére nevelő óvoda A Tüzér utcában újra megnyílt az óvoda, adtuk hírül 1999 őszén, amikor a Honvédelmi Minisztérium intézményét a kerületi önkormányzatnak sikerült bérbe vennie. Akkor szeptember elsején nyolc csoportban kétszáz gyermek ellátását kezdhette meg az intézmény harminckét dolgozója. Egy éve az óvodát az ÁPV Rt. átvette a honvédségtől, majd pályázaton Itt hiteles népi környezetben érezhetik magukat az ovisok meghirdette eladását. A kerületi önkormányzat élt elővásárlási jogával és ez év áprilisában megvásárolta az épületet. Az ellátási feltételek eddig is maximálisan megvoltak, mégis a szülők és az intézmény dolgozói biztonságérzete az óvoda megvásárlása óta megnőtt. Ez a jeles esemény egybeesett a 15 éve hagyományosan megrendezett kiállítással, amelyen a gyerekek egész évben készített alkotásaiból állítanak ki. Koiss Róbertné, Marika óvó néni, a nevelő- testület alapító tagja, a kiállítások állandó főszervezője. Idén a millenniumi évre való tekintettel összegyűjtötték a népi technikákat, szokásokat és magyar környezetben állították ki. A 13. Számú Napközi Otthonos Óvoda gyermekeinek kiállítását május 4-én Holopné Schramek Kornélia alpolgármester nyitotta meg. Az ünnepségen a Sárga Csibe nagycsoport gyermekei igazi falusi lakodalmast adtak elő, a kisebbek szavaltak, majd a jelenlévő meghívottaknak bekeretezett gyermekrajzokat ajándékoztak. Az érkezők már a bejáratnál elámulhattak az ötletgazdag alkotások láttán. Falusi környezetet idéző napraforgós kerítés mellett egy madárijesztő vigyázza a napraforgószemek épségét. A virágtartó dézsa újjászületett egy kerekes kút formájában, a hullámpapír az egyik építőeleme a tomácos parasztháznak. A falusi porta udvarán népviseletbe öltöztetett bábuk, vajat köpülő asszony és a gazda látható. A lefejtett kukorica, a fonószék a népi hagyományokat juttatják eszünkbe, akárcsak a cserépedények, a csuhéból készült tárgyak. Egy zsinegre erősített repülő gólya garantálja, hogy a gyermekáldás se maradjon el a házban. A folyosó túloldalán falusi vásári sátrat állítottak fel, benne mézes- és fonott kaláccsal, vásári édességekkel, hímes tojással. Dekorációként pirospaprikát, lopótököt, köcsögöket használtak. Az óvodában havonta egyszer Bárány Mara népművész tart foglalkozásokat a gyerekeknek. Ebben az intézményben élnek ezekkel a lehetőségekkel, mert a gyerekek szinte minden anyagot megmunkálnak. Nemcsak papírra festenek, hanem üvegre, fára, textilre és fóliára is. A korongozón készített agyagmunkákat saját égetőkemencéjükben égetik ki. Minden év november 14-én, Márton napján őszbúcsúztatót tartanak, erre az eseményre minden gyermek lámpást készít. Az udvaron tábortüzet gyújtanak, verssel, énekkel köszönnek el az ősztől. Ezek a szebbnél szebb lámpások szintén láthatók a kiállításon. A gyermekrajzokat megszámolni sem lenne könnyű, a csoportok jelei segítenek a tájékozódásban. Az óvoda nyolc csoportjából kettő vegyes, így gyakran előfordul, hogy a testvérek is ugyanabba a csoportba járnak. A fejlesztőpedagógusok az egykéknek is ajánlják a vegyes csoportot, ahol a gyermek a nagyobbak feladataiba is betekintést nyerhet. Szőke Mátyás és testvérei, Ákos és Anna a Katica vegyes csoport óvodásai. A Szőke gyerekek, főleg Mátyás alkotókedve akkora mértékű, hogy rajzaikat egy külön falon állították ki.- Reméljük, e szép hagyományunk sokáig fennmarad, hiszen a gyerekek képzelete színesebb, mint a felnőtteké. Ha élményt, eszközt, A kicsik a maguk sütötte mézeskalácsot kóstolgatják időt, helyet adunk számukra, akkor csak bízni kell bennük és „rajzolnak egy szép világot” - mondta Karácsonyi Györgyné óvodavezető. g. e. Sík Olgához életreszólóan hűségesek a / jlipótvárosi lakása egysze- : mélyes országos tanintézet is, ahonnan a komoly és a könnyű műfaj énekművészei az elmúlt évtizedekben száz számra indultak el és áramlottak ki hazánk és a nagyvilág színpadjaira és pódiumaira. Érvényesülésük és sikereik záloga - lehetne úgy is mondani -, a Sík Olgától vett énekórák, de ezek olyanok, amilyeneket venni nem lehet, csak kapni. Akárhány énekestől, akit tanított, ezt hallani, természetesen a gyönyörű, képzett, lélekből fakadt éneklésük mellett.- Miként határozná meg, ha szóban egyáltalán megfogalmazható, hogy mit kapnak öntől a tanítványai? - kérdem Sík Olgát, miután a betoppa- násom után végighallgattam az egyikük, mára már ismert nevű művésznőnk gyakorlását az esti fellépésére. De ameny- nyire az ének mellett a szavaikból kivettem, ez egyben amolyan lelki „bemelegítés” is volt.- Valójában - feleli - azt kapják tőlem, amit én is kaptam az egykori ötéves zene- akadémiai tanulmányaim alatt a tanáraimtól. És ez a szakmai ismereteken túl a szeretetük és a megbecsülésük volt. Már akkor megfogadtam, hogy ezt egyszer vissza kell adnom a saját növendékeimnek. Később rájöttem, hogy a tanítási vágyat és hajlamot az apai ágról örököltem. Elődeim között tanítók voltak.- De, úgy gondolom, a szakmai tudás átadása az elsődleges - jegyzem meg köz- bevetőleg.- Ez vitathatatlan. A művészi pályára nevelésből azonban az őszinte emberi kapcsolat, a kölcsönös szeretet és bizalom nem hiányozhat. A tanítványaim természetesen a metódust, a mechanizmust, a technikát, a kifejezésmódot tanulják meg tőlem, ami a görcstelen, szabad, könnyed énekléshez, a hibáik folyamatos kiküszöböléséhez vezet, de hogy hitelesnek is érezzék, amit mondok, ahhoz több kell a technikánál: a szépség és a szeretet érzete és légköre. És ezt kapják meg tőlem, úgy hiszem. A tanítvány megbecsüléséhez hozzá tartozik, hogy mindig az igazat mondjam neki, ne mondjam jónak, ami nem tetszik, ez az alapja a tanításom elfogadtatásának és eredményességének. Nevezhetem ezt egy szóval úgy is: a hitelesség. Természetesen magam is szeretek énekelni, ez a kiindulópontja annak, hogy szeretek énekre tanítani. AtAz operaénekes-tanárnő az otthonában hűséges házőrzőjével embert, akinél a mutáció utóhullámai még jelen voltak. A mutációt mindenképp meg kell várni, hogy fizikailag és lelkileg a növendék énekre tanítható legyen, de évek munkája és szorgalma kell ahhoz, hogy a művek igazi szépségükben az énekesek hangján megszólaljanak. Ebben a csodálatos folyamatban kaptam meg a sorstól, hogy szerepem legyen.- Szólt a hitelességéről a tanításban. Úgy tudom, ez a hitelesség elfogadott a művészeti világban is.- Dicsekedni semmiképpen nem szeretnék, de azt elmondhatom, ha valahol énekest szeretnének szerződtetni és megkérdezik, kinél tanult, s megmondja, hogy nálam, már nem is énekeltetnek próbát vele.- Alaposan rászedtek. De akkor, amikor elhívtak a Fészek Művészklubba, még nem tulajdonítottam jelentőséget a dátumnak. Ugyanis április elseje volt. A nagyteremben leültettek egy asztalhoz. Vártam. Még az sem tűnt fel, hogy a terem egy része függönnyel volt lezárva. A nézőtér lassan megtelt, amint később megtudtam, anyukákkal, apukákkal, gyerekkel, rokonokkal. Aztán egyszer csak fellibbent a függöny, és ott láttam a fél életemet... A tanítványaim sokasága nézett szembe velem, kezükben virággal.- Felköszönteni jöttek?- Talán helyesebb, ha azt mondom, megköszönni, ami nekik adtam. Mit kerteljek, elbőgtem ma- __ gam, pedig sohasem l»0 adni azt, amit tudok, s még ennél is többet: a zenélési vágyat.- A mi kerületünkben az iskolákban köztudomásúan igen elismert az énektanítási kultúra. Mennyire kapcsolódik ön ebbe a körbe?- Én gyerekeket nem tanítok. Megmondom, miért. Az énekesnek semmiféle hangszer nincs a kezében, a fizikumában van a hangszere. A fizikuma pedig fejlődik. Lányoknál a 13-14 év az a kor, amikor a gégefőjük eléggé fejlett az énektanulásra, a fiúknál ez később történik. Tanítottam már húszéves fiatal- S akik már előrehaladtak a pályán, és hírnevet is szereztek, visszajárnak-e, hogy a tudásukat szinten tartsák vagy továbbfejlesszék ?- Ez megszökött dolog. A kapcsolat olyannyira megmarad, hogy vissza sem kell járniuk. Előfordult, hogy távoli országból a fellépése napján telefonon hívott egy növendékem, hogy a beskálázását meghallgassam. Már ezzel és apró korrekcióval lelki támaszt és nyugalmat tudtam adni számára.- Híre ment néhány hete egy eseménynek. Hogyan is történt? akar aiszakadni a kerülettől * Családi öröksége S okan, ha már laktak ebben a kerületben nem tudnak végérvényesen elszakadni tőle. Felvinczi Attila zenész és amatőr festőművész is közéjük tartozik. A 33 éves sokoldalú fiatalember jó ideig lakott a Szabolcs utcában és mivel több barátja is ebben a kerületben él, gyakran és otthonosan fordul meg ezen a környéken. Attila elektrotechnikus végzettségű és vendéglátó-üzletvezetői képesítéssel is rendelkezik, de soha nem dolgozott egyik szakmájában sem. A benne rejlő művészvéna erősebbnek bizonyult. Már gyerekkorában is rengeteget festett.- Igaz, akkor még csak kartonra, gyenge minőségű kínai ecsettel és olajfestékkel próbálkoztam - mondja. - Aztán 13 éves koromtól a festészet kicsit háttérbe szorult, mert zeneiskolába jártam. Azóta többféle hangszeren is játszom: akusztikus és elektromos gitáron, népi fúvóshangszereken, még a buzukit is kipróbáltam. Az évek során több zenekarban voltam tag, legutóbb 1997-től 2000 nyaráig a Strings (Húrok) nevű zenekarban.- Szüléidtől örökölted a művészvénát?- Inkább a nagyapámtól. Benne volt hajlam a zene és a festészet iránt, még fafaragott is, de nem foglalkozott különösebben a tehetségével, csak a munkájával. Nagy volt a család, hat gyereket kellett felnevelnie.- Mikortól kezdtél el újra festeni?- 1996-tól - a tanulás, a munka után és a zenélés mellett - újra lett rá időm és akkor már anyagilag is tudtam rá áldozni, mert az állvány, a vásznak, az ecsetek és festékek elég sok pénzt elvisznek. Amikor nincs túl sok pénzem, Janó, a jó barátom sokszor önzetlenül támogat, pedig ő sem él nagy lábon. Volt, hogy a kész képeim otthon álltak, és ő a saját pénzén bekereteztette. Természetesen, miután eladtam a képeket, visszafizettem az árát. Vagy például olyan jó minőségű ecseteket és festéket kaptam tőle ajándékba, amire 160 év garanciát vállaltak, azaz ennyi év után sem veszíti el a festmény a színét.- Ha jól tudom, nem iskolában tanultál festeni. Ennek soha nem láttad a hátrányát?- Eddig még nem. Pár évvel ezelőtt volt az Üllői úton egy autóalkatrész-boltunk. Amikor volt egy kis időm, arrébb toltam a pultot, kiraktam a festőállványt és festegettem. A vevőink között volt egy-két festő is. Megnézték, mit, hogyan csinálok és adtak pár jó tanácsot, hol és min javítsak. Gyakorlatilag ennyit tanultam.- Mit és milyen stílusban festesz?- Nem igazán tudom besorolni magam. Ami megfog, azt festem le: tájakat, élményeket, benyomásokat. Alakos képeket eddig nem sokat festettem, most készül egy soroFelvinczi Attila és festményei «< f J %
