XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-05-10 / 8. szám
Kerületünkben 819 óriásplakátot regisztráltak a közterület-felügyelők Életünk velejárója - az utca hírmondója Atlantából tért haza a kerületünkben élő biokémikus kutatóorvos A televízióban mostanában ismételték a „Keménykalap és krumpliorr” című gyermekfilmet, ahol Lópici Gáspár, a plakátragasztó (Szilágyi István) folyton-folyvást azzal magyarázza munkája fontosságát: „Mert ugye a plakát az utca hírmondója!” Valóban, hiszen korunk utcaképéhez - de nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy az életünkhöz - nagyon is szorosan hozzátartoznak a plakátok, azok közül is leginkább az óriás-poszterek. Az utak mentén sorjázó, házak falára erősített, úton-útfélen ránk köszönő (vagy inkább kiabáló) óriásplakátok specialitása, hogy gyakorlatilag „kikerülhetetlenek”. Nem lehet távkapcsolóval eltűntetni, mint a tévéreklámot, nem lehet átlapozni, mint egy újságot. Mégis, egy közelmúltban elvégzett közvélemény-kutatás szerint az óriásposzterek sokkal kevésbé zavarják az embereket, mint a tévéműsorokat megszakító reklámok, a rádióreklámok, vagy a postaládába gyömöszölt prospektusok... Van, ahol az elhanyagolt grundok kerítésére rögzített hatalmas színes képek jó szolgálatot tesznek: jótékonyan eltakarják a mögöttes világot, egyes vakolatukban megfogyatkozott házfalakat is fel lehet velük újítani, a panelos társasházaknak pedig jól jön az a kis külön reklámbevétel. Különben is, egy reklámpszichológus szerint a reklám el- és befogadásában nagyon is nagy szerepe van a józan ítélőképességnek, ugyanakkor nagy segítséget nyújt az a biológiai képességünk is, amellyel igyekszünk védekezni az „információ-túlterhelés” ellen. Ahogy minden nehézség nélkül tudunk “nem odafigyelni” a háttérben szóló rádióra (vagy az anyósunkra...), ugyanazzal a védekező-rendszerrel „kapcsoljuk ki” a túláradó reklámüzeneteket is a mi kis saját világunkból... „Az utca hírmondója” azonban nemcsak reklám-információkkal lát el bennünket, hanem bizonyos mértékig kulturális termék is. Azaz mindig hordoz valamiféle - jó, vagy rossz, értékes, vagy értéktelen - esztétikai üzenetet. Napjainkra már bizonyos folklorisztikus szerepet is kapott, része a posztmodem vá- rosképnek (ugyanúgy, mint a falfirka, a graffiti). Nem véletlenül mondják az utcai reklámokról, feliratokról, főleg pedig a plakátokról, hogy tulajdonképpen ezek jelentik a mi korunk „népművészetét”. Tudós szakemberek szerint egyébként maga a reklám önmagában még lehet hasznos és hatékony. Olyan információs szerepet tölt be, ami szükséges a fogyasztók számára - egyúttal, mivel a termék széles körű terjesztését helyezi előtérbe, lehetővé teszi az ár csökkentését. Egyúttal ösztönzi a versenytársakat, arra kényszeríti a termelőket, hogy a lehető legjobb minőséget állítsák elő. (így lehet jó hatással a konkurenciaharc a fogyasztásra, a fogyasztóra...) Mindezt a maga sajátos felelősségével. Ennek tudatában már az 1997-es reklámtörvény bevezette a közízlést sértő, a természetre káros és az erőszakra buzdító reklámok teljes tilalmát. A törvény 2000-es módosítása (amely idén március elsején lépett hatályba) az egészségkárosító termékek reklámját szabályozta újra, ezek közül is a legnagyobb viharokat a dohányreklámok betiltása okozta. (Holott ez 1997 előtt is érvényben volt.) A visszahozott tilalom a fogyasztók egészségének védelmét tartja elsődlegesnek, vagyis az élethez, valamint a testi és lelki egészséghez való alkotmányos alapjog érvényre juttatását. Sokak meggyőződése, hogy a reklám manipulálja az egyén viselkedését. Azaz általában nem a létező, az egyén anyagi lehetőségeivel összhangban álló szükségletek kielégítését szorgalmazza, hanem mesterségesen mindig új és újabb, egyre nehezebben kielégíthető igényeket ébreszt, irreális fogyasztásba hajszol és telhetetlenné tesz. Az óriásplakátok óriási mennyiségét látva egyre többen emlegetik az a „vizuális környezetszennyezés” fogalmát. Az autópályák, főutak mellé felsorakoztatott gigant-poszterek - amelyeknek reklámcéljuknál fogva figyelem- felkeltőnek, érdekesnek kell lenniük - nem ritkán balesetveszélyt is jelentenek. Ezért már bizonyos speciális szabályok is léteznek az óriásplakátok utak melletti telepítésére. A reklámtáblák közterületi elhelyezéséhez egyébként építési engedély, illetve használatbavételi engedély szükségeltetik, a szabályozás elég régi, a 12/1986. (XII. 30.) számú EVM rendelet adja hozzá az alapot. A magántulajdonú épületekre, területekre csak az építési engedélyt kell megkérni. A közterület-felügyelőknek többek között az is feladatuk, hogy az óriásplakátok kihelyezésének jogszerűségét ellenőrizzék. Közterülete- seink nemrég a képviselő-testület előtt számoltak be munkájuk tapasztalatairól, összefoglalójukban az is szerepelt, hogy tavaly - fotózással, környezeti leírással - összesen 819 óriásplakátot regisztráltak a kerületben Ha bebizonyosodik, hogy egy hirdetőcég illegálisan rakta ki a plakátját, sok jóra nem számíthat. A logó- nélüli, vagy bizonyíthatóan engedély nélkül kihelyezett plakátokat rövid időn belül eltávolíttatják. Az is tapasztalat, hogy az új plakátokat - még az engedéllyel kirakottakat is - azonnal jelzi nekik a „konkurencia”. Ha megtudják, hogy a plakáttal minden rendben van, akkor többnyire zaftos káromkodás mellett csak dü- höngeni tudnak, miért nem nekik jutott eszükbe „ez a jó kis hely”!? A főútvonalak mentén a fővárosi közterületfelügyelők ellenőriznek. Idén a kerületben a Szent István körúton már tartottak egy utóvizsgálatot, a negyedik negyedévre pedig a Váci utat és a Béke utcát ütemezték be teljes hosszukban. A minden szempontból jónak mondható plakáthelyek mára már a XIII. kerületben is beteltek. Mostanában a busz- és villamosmegállókban szaporodnak a kisebb méretű, világítós plakátok, de azok is csak addig, amíg végül minden megállóban meg nem jelennek. Továbbra is keresik házak szabad falfelületeit, azonban ezeknek is véges a száma. A társasházak lakói közül is egyre többen berzenkednek, hogy - reklámdíj ide, vagy oda -, de nem szeretnének egy „táblatartóban” lakni. Mostanában már gyakrabban előfordul, hogy a berzenkedők véleménye kerekedik felül. Az építési engedélyek kiadásakor egyre komolyabb szempont, hogy a leendő plakát hogyan illeszkedik majd a környezetébe, hogyan hat a „szűkebb városképre”? Érthető, hogy egy önmagában kellemes esztétikai élményt jelentő, szép épületre ne kerülhessen óriásplakát, a műemlékekre pedig különösen ne. Ha igaz az, hogy a plakát a városkép szerves része, akkor mindent meg kell tenni azért is, hogy ezt a városképet ne rontsa, hanem javítsa. Török J. Tibor Angol kutyaeledel-plakát. Szövegének lényege, hogy a gazdi és a kutya nagyon hasonlítanak egymásra, abban is, hogy a macskának nem adnak ebből a kajából... A 46 éves Dobronyi István legutóbbi külföldi munkahelyén, Atlantában az Emory Egyetemen három évig azt kutatta, hogyan fertőződhet meg AIDS-vírussal az anyán keresztül a magzat. A világon jelenleg hat professzor végez hasonló kutatásokat, közülük Dobronyi István a legfiatalabb. Másfél éve tért vissza Budapestre Tahi utcai lakásába.- Gyerekkoromban Nobel- díjas tudós szerettem volna lenni. Jelenleg nagyon jó tudós vagyok és amíg élek, alkotni fogok, de mivel kevés az időm és a lehetőségem, most már tudom, hogy Nőbe 1 -díj as nem leszek - mondja beszélgetésünk elején mosolyogva. Dobronyi István Budapesten született. Édesapját sajnos nem volt ideje megismerni, mert a szakács papa 1956-ban úgy gondolta, el kell mennie nyugatra. Mivel feleségét nem tudta rávenni, hogy tartson vele, az akkor még csecsemő István természetesen édesanyjával maradt Budapesten. Az apa Angliában telepedett le és még két évig levelezett a feleségével, aztán megszakadt köztük a kapcsolat. Ezután István 14 éves koráig élt Biatorbágyon az édesanyjával a nagyszülői házban. Az általános iskolát is ott fejezte be. Sashegyen az Arany János Gimnáziumban érettségizett. Három évig járt a Szegedi József Attila Tudományegyetemre, két évig pedig az Eötvösre. 1980-ban, mielőtt az ELTE Immunológiai Szakán diplomázott, mindössze 25 évesen publikálta első cikkét az Immonology nevű neves szaklapban. Közben megnősült és 26 évesen apa lett, lánya most 20 éves. De mert a családalapítás után sem csökkent a tudásszomja, a SOTE Gyógyszerésztan Szakán 1984-ben szerzett még egy diplomát, miközben angol nyelven folyamatosan publikált, cikkeivel felkeltette a külföldi kutatók érdeklődését is. Harmincéves korától kutatóként több európai országban is dolgozott, mint Finnország, Dánia, Hollandia, de jár Japánban és Ausztráliában is.- Sajnos édesanyám 64 évesen meghalt. A házasságom is tönkrement, ezért elváltam. 1989-ben már mint független ember mentem ki egy meghívásra az Egyesült Államokba, Kansasbe, ahol majdnem hat évet töltöttem - foglalja össze az akkori évek eseményeit. 1993-ban, 38 évesen megszereztem a post doctori farmakológiai orvosi diplomámat a KUMC-én (Kansas University of Medical Center). Időközben újra megnősültem és 1995- ben kisfiam született.- Kansas után kerültem át Atlantába - folytatja Dobronyi István -, ahol a lakosság 80 százaléka afroamerikai, így a város egyik különlegessége, hogy ott fehér negyed van. Én is odaköltöztem. Égy erdő közepén lévő lakóparkban béreltem lakást. Nagyon jó ott a levegő, festői a táj és csupa modern dolog vett körül: elektromos kapu, uszoda, konditerem, ami kell, de azért volt egy kis szépséghibája. Azon az éghajlaton olyan madárfajok élnek, amelyek nem hajnalban, hanem este 11-től csicseregnek. Éjjel egykor a leghangosabbak és halálra idegesítik az embert. Nem lehet tőlük aludni. Ezért sokszor éjszaka kettőig tévéztem - meséli.- A másik furcsaság, hogy ott nem arra kell vigyázni, hogy ne gázolj el egy gyalogost, hanem arra, hogy ne lapítsd szét egy mókus fejét, annyi van belőlük. De ettől eltekintve nagyon jó volt Atlantában dolgozni. Egy 21 fős nemzetközi kutatócsoportban dolgoztam. Főnököm egy egyiptomi tudós volt és csak egy amerikai kutatónő volt köztünk. Többek közt a csapatba tartozott egy nagyon szép, Athene nevű görög nő, egy Elena nevű grúziai hölgy, egy román srác, egy hongkongi kínai, egy nigériai, egy olasz kutató és még sorolhatnám. Minden reggel 9.30-kor érkeztem be az Emory Egyetemre, amely a negyedik legnagyobb az USA-ban. Csak az egyetem főutcája 2 kilométer hosszú. Miután körülnéztem az irodában, a laborban különböző fertőző betegségekkel kapcsolatos vizsgálatokat végeztem, miközben várakoztam, mivel azon a környéken a nők vagy hajnali ötkor vagy délután ötkor „szeretnek” szülni, a köztes időpont ritka. A kutatómunkához pedig csak a szülés után foghattam hozzá.- A kísérlet abból állt, hogy a szülést követően reprodukáltam a placen- tát a baba felőli belső és a mama felőli külső oldalról, mintha még mindkettő ott lenne, tehát létrehoztam egy mesterséges keringést. Aztán a mama felőli oldalra betettem az AIDS-vírust és azt figyeltem, hogy átmegy-e a baba felőli oldalra és ha nem megy át, akkor vajon miért nem? - mondja el leegyszerűsítve a kísérlet lényegét. Sokszor éjszakákon át dolgozott. Azért a családjára is jutott ideje. Felesége a kisfiával többször is meglátogatta, nagy lánya pedig kétszer egy évet töltött kint. Ott fejezte be az általános iskolát, majd ott is érettségizett. 1998 környékén sajnos főnöke rosszul írta meg és késve adta be az a pályázatot, amivel szponzoroktól 5 millió dollárt nyerhettek volna a további kutatásokra. Ezért Dobronyi István 3 éves kutatómunka után 1999-ben hazautazott Budapestre. Itthon az atlantai rossz hír után még egy csapás érte. Kiderült, hogy 41 éves felesége halálos beteg. Kisfia még csak most 6 éves.- Az a borzasztó, hogy hiába vagyok biokémikus kutató és hiába tudom pontosan, hogy mi történik vele, min megy keresztül... Minden hiába, nem tudok segíteni rajta. Jelenleg a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézet Kórélettani Kutatóosztályán dolgozik, mint független kutató. Tervei között szerepel még egy út Amerikába. Szoboszlai Éva Szerdánként élő adás a TV 13-mon Ez év elejétől egy új, tágasabb és korszerűbb stúdióban kezdte munkáját a TV 13 stábja. A műsor struktúrája továbbra sem változik, tehát hétfőnként helyi politikáról, szerdánként aktuális kérdésekről, péntekenként a kerületet érintő kulturális eseményekről tájékoztatják a kerületi tévé nézőit. Újdonság viszont, hogy a szerdánkénti magazinműsorral mostantól élőben jelentkeznek, így lehetőség van telefonos játékra is. Még folynak a Helytörténeti vetélkedő versenyei, melyekre 25 általános iskolás és 7 középiskolás csapat jelentkezett. A középiskolások döntőjét május 6-án élőben közvetítik, az általános iskolások döntője pedig május 23-án kerül adásba. Zsűrielnökök: Baranyi Ferenc, Sas György, valamint a rendezvény védnöke, Antalóczy Attila. A TV 13 munkatársai arra kérik a nézőket, ha bármilyen észrevételük, véleményük, ötletük vagy kérdésük van a műsorral kapcsolatban, akkor azt jelezzék a 320-8331-es telefonszámon, valamint jelentkezhetnek a szókirakó játékra is szerdánként ugyanezen a telefonszámon. Dobronyi István (jobbra) egy kutató barátjával munka után Felesége betegsége eló'tt a kisfiúkkal „Óriásplakát-paródia” az @®© 2000 gigant-poszter pályázat anyagából
