XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-05-10 / 8. szám

Firnigl Zoltánná iskolaigazgató egykori tanítványával Mérei Andreával T anévkezdés óta rendezvé­nyekkel készülnek a Csa­ta utcai Általános Iskola fenn­állásának 90. évfordulójára. A testnevelésben mélyen gyöke­rező' hagyományokat ápoló is­kola arculatát a sport határoz­za meg, hiszen itt már 1942- ben szakosított testnevelés folyt, 1970-től a Budapesti Honvéddal, 1990-től a Vasas­sal alakítottak ki kapcsolatot. A 2001. április 23-án kez­dődő Csata Hetek rendez­vénysorozatot is sportese­mény nyitotta meg, mégpedig akadály- verseny, amelyen az iskola szinte minden diákja részt vett. Másnap osztályok közötti kupanapot tartot­tak zsinórlabda, kosárlabda és foci sportágakban. Az iskolában a test­edzés mellett fon­tos szerepet tulaj­donítanak a tanu­lók képességfej­lesztésnek, a sport mellett az anya­nyelv, az idegen- nyelv-oktatásnak és a számítástech­nikai képzésnek. A 10-12 éves korban az ismeretek bőví­tésére végzett egyéni kutatómun­ka mennyire van hatással a képességfejlesztés­re, azt szépen példázta a Csa­ta Hetek harmadik napi prog­ramja, a Kistudósok beszámo­lója. Második éve gyűlnek össze az iskola diákjai, hogy beszámoljanak a hónapok óta végzett gyűjtőmunkáról. Sza­bad témaválasztással, min­denki azzal foglalkozhat, amit szeret, amivel szívesen tölti az idejét. Segítségért többen fel­keresték Bolczár Edit könyv­tárost, voltak, akik a nagyszü­lők útbaigazításait is szívesen Csata Hetek a 90 éves iskolában Kistudósok adtak számot munkájukról fogadták. Gyermeki őszinteség, leleményes­ség, élmények és vágyak testesültek meg a válasz­tott témák kidolgozásá­ban, igazi színes, fantá­ziadús meglátások, ame­lyeket nem fenyeget a beskatulyázás veszélye. Petrás Gábor hetedik tanuló műsorvezetőként köszöntötte a jelenlevő­ket és bizony nem volt könnyű dolga, hiszen az egykori diák Mérei And­rea, az RTL Klub szer­kesztő-riportere jelenlét­ében kellett mindezt megtennie. Andrea átélte az izgalmat, mert ő is volt diák, Gábor pedig felkonferálta Pál Szandrát, hogy mutassa be az oroszlánról készített munká­ját. A hetedikes diáklány nem elégedett meg a könyvekből és tudományos filmekből szerzett információkkal, ha­nem ellátogatott az állatkert­be, és interjút készített az állat gondozóival. A kiskertről szólt Szűcs István beszámoló­ja, aki a nagyszülők kőbányai kertjét választotta terepmun­kára. Hallottunk kertgondo­zásról és -tervezésről, az ott Petrás Gábor műsorvezető megnyitja a beszámolót Nagyszülei kertjét tanulmányozta a negyedikes Szűcs István lángyár termékeivel, gyűjtő­munkát végeztek, riportot ír­tak, videofelvételt készítettek. A tanulók közül többen eze­ket a tapasztalatokat, élmé­nyeket dolgozták fel beszá­molóikban. Akadt olyan diák is, akinek mindezekről a fi­nom helyi különlegesség, a tarhonyás csirke jutott az eszébe. Szalai Diána Petőfi Sándor életútját dolgozta fel 12 olda­las írásában. Akárcsak a nagy költőt, néhány tanulót a Tisza folyó ihletett meg. A környe­zetszennyezés, a halállomány pusztulása olyan tények, ame­lyek a fiatalok érdeklődését is felkeltették. Horgászszemmel vizsgálták a történteket Grőb Henrik, Csongrádi Tamás és Szegletes Krisztián, a 7.a osz­tály tanulói. Mindhárman sze­retnek pecázni, de ehhez is­meretek szükségesek nem­csak a halakról, a vizekről, de illik betartani a horgászszabá­lyokat is, vallják a fiúk. Voltak, akik az országhatá­ron túl találtak rá a számukra érdekes témára. Molnár Bri­gitta, akinek kedvenc tantárgya a német Bér- B3P Bibliotcrdpidban fontos az összeszokott társaság Gyógyító könyvek a Mosoly utcában Halasi Edina (jobbról a harmadik) a biblioterápiás foglalkozás résztvevőivel A z angyalföldi Mosoly utcá­ról kapta a nevét a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár 6. számú fiókja. A hangula­tos kertvárosi utcában a járókelők köszönnek egymás­nak, még hallani madárfüty- työt, olykor egy-egy kutya ba­rátságos csaholását. Nem messze tízemeletes tömbök, a Fiastyúk utcai lakótelep, a kö­zelben csöndes utcák kertes házakkal. Egy idegen számára első látásra talán föl sem tűnik a családi könyvtár bejárata, hi­szen ez az utca nem a frekven­tált helyek egyike, a környék­beliek azonban szívesen láto­gatják. A József Attila Művelődési Ház épületében működő egy­kori 19. Számú Szabó Ervin Könyvtár 1985-ben költözött a Mosoly utca 40/A-ba. Halasi Edina, a jelenlegi könyvtár- vezető, azóta fogadja a látoga­tókat. A 160 négyzetméteres helyiség egyik ablaka a szom­szédos társas ház udvarára nyí­lik, ahol egy lakó évekkel ezelőtt fölvállalta a „házőrzés” feladatát. A kedves gesztust örömmel fogadták a könyvtár­ban, hiszen az ilyen emberi kapcsolatok segítik az együtt­működést. Szerencsére a kultúréhségüket csillapítani vágyók nem az ablakon, ha­nem az ajtón érkeznek, hogy 19 000 könyv, 400 video-, 200 hangkazetta, 18- féle folyóirat és 3 napilap között válasszanak. Per­sze vannak, akik a könyvtárvezető és kolléganője Módisné Agnes éppen aktuális könyvajánlatát részesítik előny­ben, aminek kö­vetkeztében a be­járat melletti for­gatható polc- rendszert napon­ta többször kell megpakolni. Ugyancsak ked­veltek azok a könyvek, ame­lyeket az olvasók éppen vis­szahoznak. Keresettek a pszi­chológiai témájú kiadványok, kezdve Jungtól és Freudtól egészen a ma divatos lélektani elemzésekig. A kedvenc témák egyike a természetgyógyászat, a „Testünk titkai” címszó alatt elhelyezett polcokon az állan­dó keresgélés folytán olykor rendetlenség van, vallja be a könyvtárvezető, miközben a könyvválasztékot figyelem. Reneszánszukat élik a törté­nelmi, kaland- és családregé­nyek, kedveltek az útelírások, de sokan hódolnak a számítás- technikai kiadványok olvasá­sának. Ugyancsak listavezetők a szerelmes regények. Példás rend, tisztaság mindenhol. A környéken élők többsége idős em­ber, a tizenöt évvel ezelőtt kétezer törzsolvasóra terve­zett könyvtárba be­iratkozott olvasók száma csaknem a fe­le ennek, mondja némi keserűséggel a hangjában Halasi Edina. Amikor a legrégebbi olvasóról kérdezem, csak ké­séssel válaszol, hi­szen ebbe a kategó­riába tartozók sokan vannak. Előfordul, hogy akit hosszú idő óta nem látnak, annak a hogy- léte felől egy postai lapon érdeklődnek. A „hála” nem maradt el, mert a könyvtáros hölgyeké az első nyíló rózsa, amivel egyik lelkes olvasójuk minden évben a Mosoly utca 40/A-ba látogat. Szívesen jönnek a diákok is, mert a kötelező olvasmányok többsége és azok elemzése szintén kölcsönözhető. Meg­esik, hogy a nebuló az ismeret- szerzés kevésbé fáradságos módját válassza és megelég­szik a házi olvasmány filmes feldolgozásával. Ilyenkor a könyvtáros feladatának érzi, hogy népszerűsítse a mű írásos formáját, s ha mindez pozitív fogadtatásra talál, akkor a nép­művelő már elégedett. Az olva­sási kedvet csak növelheti, hogy a 16 év alatti és a 70 év felettiek regisztrálása ingye­nes, a közbeeső életkornak egyszeri 800 forint beiratkozá­si összegért minden szolgálta­tást igényelhetnek. A kö­zeljövőben tervezik a CD-köl- csönzés ismételt bevezetését, mert igény van rá. Főleg a családok körében kedvelt az olvasósarok, ahol női lapok, a film és a színház világába kalauzoló folyóiratok, kézimunka- és szabásmintákat tartalmazó kiadványok találha­tók. Ezek kölcsönözhetők, ha valakinek jólesik otthon a fo­telben olvasni, azt is megtehe­ti. Nagyon hiányzik egy fény­másoló, mert többszörösítésre a közeli művelődési házban van lehetőség, és ott is csak 4 óráig. A rendszeres könyvtárláto­gatók közé tartozom és megle­petésemre itt nem hallok sirán­kozást arról, hogy nincs pénz könyvre. Sőt, a könyvtárosok a legutóbb érkezett új kiadvá­nyokat mutatják, amit igény­lésre kéthetenként kapnak. A speciális kívánalmakat, bizo­nyos drága szakkönyveket, amelyek olvasottsága minimá­lis, azonban nem áll módjuk­ban finanszírozni. 1999 óta háromhetenként csütörtökön klubszerű összejö­vetel helyszíne a Mosoly utcai könyvtár. „Az írott szó gyógyí­tó ereje” nevű foglalkozást ma­guk között könyvklubnak ne­vezi az a 10-15 résztvevő, aki­ket a többéves ismeretség és a téma iránti érdeklődés alapján hívott meg Edina a csoportba, aki poszt­graduális képzésben Käf Iduka sokszor szokott itt elmerengeni Nem hiányzik ezen a házon valami emlékeztető? Ahol kézzel fogható Kellér Dezső jelenléte N em tudom, lesz-e rá időnk, hogy lerójuk összes tarto­zásainkat, amire belülről vala­mi titokzatos hang vagy talán egy álom kötelez. Nekem például mindenkép­pen fel kellett mennem Kellér Dezső lakásába, mert ott ma is, mint forrásból a patak, mese fa­kad. Ott a sarkokban, mint ka- carászó ördögfiókák, poénok bújnak meg, s csak akkor jön­nek elő, ha felhajtasz egy po­hárka finom friss kecsketejet. Esküszöm, sohasem hittem volna, hogy a kecskéből nem sört fejnek - ja, jut eszembe, az a bak­kecske -, hanem ilyen varázsnek­tárt, amitől megered a szó. Verebes Pista nem ivott még ilyet, és Szigetvári Gabika sem. Azt sem tudták eddig, velem együtt, hogy a kecsketejet eszik-e vagy isszák.- És van pofája a Rotschild- nak ezért a doboz tejért majd­nem hatszáz forintot elkérni - mondja teljes joggal Major Iduka, pedig igazán annyi min­dent szeretne belénk diktálni, süteményt, primőr gyümölcsöt, whiskyt.-A Rotschildnak? - hitetlen­kedik Verebes. - Hiszen az egy bankház. Vagy egy divatszalon? - bizonytalanodik el. Pedig tudnia kéne, ha errefe­lé lakna a Szent István-i vidéke­ken, hogy az egy élelmiszer­áruház. Szeszt egyébként nem iszik, mert vezet, Gabika azért nem, mert absztinens, én azért nem, mert orvosságot vettem be. Bezzeg az alkoholizmushoz nem kell ennyiféle jogcím. Abban is egyek vagyunk, hogy Major Idát mindhárman nagyon szeretjük.- Mennyi volt a korkülönb­ség Kellér Dezső és Iduka kö­zött? - kérdezi meg váratlanul Verebes István.- Én huszonnégy múltam, amikor hozzámentem, a Dezső pedig negyven. Az annyi, mint tizenöt év.-Az én feleségem tizennyolc évvel fiatalabb, mint én - mondja Verebes némi egészsé­ges önteltséggel, mint a kár­tyás, aki va banque-ot játszik és nyer. A sztorizás csapongva szár­nyal, de a kártyánál helyben va­gyunk, mert eszébe juttatja Ve­rebesnek, hogy Iduka őt már a megszületése előttről ismeri (nem fordítva). A történet a Viktória kávé­házba vezet vissza, amelyik egykor a mai Nyugati (koráb­ban Marx, még korábban Berli­ni) téren állt, ez a későbbi Tej­vendéglő, ma pedig egy bank van a helyén.- Ez legendás törzshelye volt a nagy színészeknek - mesél Iduka. - Éjjel fél tizenkettőtől hajnali háromig itt kártyázott egymással Ráday Imre, Kellér Dezső, Feleki Kamill és nem utolsósorban Gombaszögi Ella. Ők voltak a felnőttek. A fiata­lok asztalánál rendszerint Vere­bes Károly, az apukád, Szántó Klári, az anyukád, Pongrácz Imre és én römiztünk. Klári ép­pen nyerésben volt, amikor rá­jöttek a szülési fájdalmak. Fel kellett állnia parti közben, hogy elmenjen világra hozni téged. Aztán telt-múlt az idő és Ve­rebesnek Kellér Dezső lett, úgymond, a második apukája, amikor nyolcvanéves korában nyilvánosan átadta neki mint konferansziénak a stafétabotot, szóval az utódjává fogadta.- Nem maradtam eléggé méltó rá - vallja be Ve­Régi plakátok másolatai hervadhatatlan nevekkel élő hasznos állatokról, a jól összeférhető és az összeférhe­tetlen növényekről. István szereti a növényeket, érdekli ezek fejlődése és az sem mindegy, hogy a boltban vesszük meg a zöldséget, a gyümölcsöt vagy frissen a kertből fogyasztjuk, tudtam meg a negyedikes diáktól. Múlt év szeptemberben hatvan diák töltött egy hetet a hódmezővásárhelyi erdei is­kolában. Megismerkedtek az ottani népszokásokkal, a vi­dék jellegzetes ételkülönle­gességeivel, az Alföldi Porcé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom