XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000-12-14 / 18. szám

VI. ÉVFOLYAM 18. SZÁM AZ ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 2000. DECEMBER 14. Alapkő-letételi szertartásban csak kitüntetett létesítmények ré­szesülnek. Ma már senki sem kételkedhet abban, hogy az épülő Lehel csarnok közéjük tartozik. Joggal irányult tehát november 29-én egy bő órára a közfigyelem az ünnepélyes aktusra, amely- lyel félig jelképesen, félig hivatalosan elhelyezték és bezárták egy föld alatti kicsiny kamrába az objektum születési dokumen­tumait - üzenetül a távoli jövőnek. Ki tudhatja, mikor fogják utódaink a mélyből előtárni és felnyitni a 2000. esztendőből származó iratokat rejtő fémtokot, de addigra bízvást érdekes ré­gészeti lelet lesz, hitelt érdemlő híradás, de egyben meglepetés, kedves ajándék is. Igazán örvendetes eseménye azonban akkor lesz e helynek, a kerületnek, a fővárosnak, amikor alig egy év múlva a csarnok a maga valóságában állni fog, és átadhatjuk a rendeltetésének. De az alapjait már az eddigi munkájukkal megvetették mindazok, akik közül sokan részt vettek, jelen voltak alapkövének letételé­nél. Egy közel évszázados história ezzel végétért. A hagyo­mányos, sokaknak kedves, de már menthetetlen Lehel pi­ac jól-rosszul megtette a kötelességét. Az alapkőletétel te­hát üzenet a múltnak is: ami értéket hordozott a „Lehel”, azt átmentjük a jövőnek, amivel túlélte benne önmagát, azt a kor és a vásárlók igényeinek megfelelően, haszno­san, szépen, emberien megváltoztatjuk. Jó, hogy ha oly­kor éles önkormányzati vitákban, de végül is egyetértés­sel, eljutottunk idáig. Ám az alapkőletétel üzen a jelennek is. Feleslegesen ra­bolt el időt, bizalmat, idegeket egy hosszan elnyúló álló­háborúban némelyek aknamunkája, mások félreinformál - hatósága, hiszékenysége. Ha minderre ma már felesleges is szót vesztegetni, amint alapkőavató beszédében a pol­gármester hangoztatta, az emlékezetünkből mégsem törölhetjük ki azért, hogy hasonló konstruktív elhatározásoknál rémhíreket ne lehessen ürügyül felhasználni hadüzenetre. Képeinken (jobbról balra) dr. Tóth József polgármester, Apáthy Endre, a generálkivitelező' Hídépítő Rt. ve­zérigazgatója és Kuruc László, a Lehel Csarnok Beruházó Kft. ügy­vezető igazgatója az alapkőbe kerü­lő dokumentumokat, köztük a Hír­nöknek a csarnoképítkezésről szóló számait, mutatják fel a megjelen­teknek, majd következnek a fém­tokba helyezés, az „alászállás” és az alapkő elhelyezésének pillanatai Szerencsére most, a Lehel csarnok építkezésekor ilyenekkel már nem lehet élni. A szállongó feltételezések helyét átvette a szemmel látható valóság, amit a naponta erre járó tízezrek érdeklődése és várakozása kísér. SáéeÁ íotdof áívdn a éeuiíet mindet (aáoeámdí af <Mtáan*KÓ*ufiat nevébe* ebi. Iáié fóf4e£ fnlqdnmeete* Dr. Hajnal Róbert Etya a karácsony üzenetéről „Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat, Csengess éjünkön, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt." (Babits Mihály: Karácsonyi Ének) A karácsony, az esztendő legmeg- hittebb ünnepe a művészek ezreit ih­lette alkotásra. A betlehemi születés örök témája a költészetnek, a képző- művészetnek és a zeneirodalomnak. A szent éj hangulatát idéző zenei kompozíciókat szerte a világon azok is éneklik, akik nem vallásosak. A karácsony az évnek az a napja, ami­kor hívők és nem hívők együtt ünne­pelnek, a messzire sodródott család­tagok hazautaznak, a harcoló felek fegyvemyugvást tartanak, a harago­sok kibékülnek. Az ajándékozás ün­nepét a fenyőfák ünnepének is neve­zik. A zöld a remény színe, a tűleve­lek sokasága az örömszerzés szám­talan alkalmára hívják fel a figyel­met. Közös nagy étkezések is jel­lemzik az ünnepet. Ezeket a szép gondolatokat kerü­letünk díszpolgára, dr. Hajnal Ró­bert atya osztotta meg velünk. A Bé­ke téri Szent László-templom plébá­nosát a karácsony üzenetéről kérdez­tem.- Egy vallásos keresztény ember számára, túl a gyermekkori élmé­nyeken, a meghatódott pillanatokon és túl a nosztalgián, a karácsony azt jelenti, hogy Isten emberré lett. Lát­hatóvá vált a láthatatlan. Az ember­nek ősi vágya volt, hogy láthassa az Istent, ezért készítette el kőből, fából a bálványszobrokat. A szellemi létezőt nem lehet ábrázolni. Karácsonykor történt meg, hogy a láthatat­lan Isten látható for­mában eljött közénk, amennyire teremt- ményi alakban kife­jezhető, annyira tük­rözte Jézus emberi természete az Istent. A karácsony üzenete az is, hogy emberré lett az Isten, a betlehemi Jézusban az Ab­szolút Szellem magára vette az em­beri testet, belépett a történelmünk­be, sorstársunkként végigjárta a föl­di életnek az útjait. Igazán szívből megszeretni mi csak embert tudunk, ezért lett gyermekké a Mindenható. Ez adja a karácsonyi ünnepnek azt a sajátos kedvességét és báját, ami egyetlen más ünnepnek sincs. Ha mint uralkodó jött volna el, akkor sokan gyűlölettel fogadták volna, ha bíróként, akkor menekültek volna előle. A betlehemi gyermektől senki nem fél, a legapróbb gyermek is oda mer menni a jászolhoz. Az egyházi ének a következőképpen fogalmazza meg ezt a gondolatot: „Itt az Isten közel hozzánk / Gyermekszemmel mosolyog ránk.”- Milyen üzenetet hordoz a kará­csony azoknak, akik reménytelennek látják az jövőjüket?- A karácsony üzenetét fogalmaz­ta meg az egész világ előtt VI. Pál pápa, amikor az ENSZ alapításának 20. évfordulójára meghívták az egyesült nemzetek New York-ki székházába. Fehér reverendában állt a mikrofon előtt és a következőkép­pen kezdte beszédét: „Uraim, önök tudják, hogy én ki vagyok és ki kül­dött engem. Nem a magam nevében jöttem, nem Vatikán állam szuverén uralkodójaként, hanem engem ez­előtt 2000 évvel Valaki elküldött. »Menjetek az egész világba és hir­dessétek meg az örömhírt« - mond­ta. Végre most, kétezer éves vándor­lás után úgy érzem, az egész világ képviselői előtt állok. Egy üzenet birtokában vagyok, amelyet nekem tovább kell adnom önöknek. Ez az üzenet így hangzik: Isten szereti az embert. Emberré lett, mert annyira szeretett bennünket.” Ma is érvényesek ezek a szavak, mert minden ellentétes vélemény, nehézség és szenvedés ellenére is ki meri mondani a kereszténység, hogy ennek az emberiségnek van jövője.- Az elkeseredett, magányos em­berek, a hajléktalanok és azok szá­mára, akik értelmetlennek érzik az életüket, mit üzen az ünnep? Folytatás a 2. oldalon Közösségi kapcsolatok egy társasház családjai között Kíváncsian indultam a Jéggyár utca 2. szám alatti tömbházba az ott lakó kétgyermekes Zuróékhoz: milyen családban élhet a nagyobbik gyer­mek, a szép iránt fogékony hetedikes Kati, a kerületi épületek idén meg­rendezett makettversenyének, majd a nem sokkal később az ugyancsak a gyermekkönyvtárak által meghirde­tett riportversenynek a győztese? A szálak azonban nem egy, hanem több család irányába vezettek. Amit a Jéggyár utca 2-ben tapasztaltam, arra nem számítottam. A négytagú család helyett az egész lépcsőház képvisele­Folytatás a 2. oldalon Földíszített bejárati ajtó és fenyőfa várja a Jéggyár utca 2-be érkezőt. A lakóházi közösség „ajándékkészítő'” foglalkozoása a lépcsőházban A TARTALOMBÓL ■ Tanulhatunk szorongás nélkül ■ Átalakított háziorvosi rendelő ■ Toronyház a Hírnökben Válasz egy sajtótájékoztatóra ■ Interjú Békés Pál íróval Ünnepek előtti szépítkezés ■ 2001. évi színes falinaptár ■ Nyílt nap a Csata utcai iskolában d zenetanulás öröme Nem cserél stílust Mary Zsuzsi 2. oldal 3. oldal 6. oldal 5. oldal 5. oldal 6-7. oldal 8-9. oldal 10-11. oldal 11. oldal 16. oldal Lerakták a Lehel csarnok alapkövét

Next

/
Oldalképek
Tartalom