XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. április / 5. szám
i 10 2000. április I T f Xin. KERÜLETI • • TT% ”V T /^V T T~ LÁTOGATÁS LAKY KÁROLYNÁL X A Budapesti (Budai) TE úszójaként kezdett versenyezni, majd a BSE vízilabdacsapatának volt tagja, 1940-ben országos bajnoki címet szerzett. A második világháború után a BVSC vízilabdacsapatának sikeres nevelőedzője volt és megteremtette a rohamozó, úgynevezett „hajrá” stílust. Csapatával 1966-ban országos bajnokságot nyert. A válogatott szövetségi kapitánya is volt, az 1964-es olimpiai bajnokság sikere nevéhez fűződik. 1967-től nyugdíjba vonulásáig Kubában dolgozott edzőként és annak vízilabdacsapatát az élvonalba segítette. Szűcs Péterrel, kerületünk önkormányzati képviselőjével, egykori vízilabdázóval együtt látogattam meg Róbert Károly körúti otthonában az örökifjú Laky Károlyt.- Ön igazán látványos elemmel gazdagította a vízi- labdasport tárházát, az úgynevezett „ hajrá ” stílussal. Mi ennek a stílusnak a lényege?- A dinamika, a folytonos mozgás. Ez olyan stílus a vízilabdában, hogy mindenki mozog, senki és soha nem áll. A fiatalos és lendületes játék párosul a tökéletes technikával, amelyben egyaránt fontos a támadás és a védekezés. Gyakorlatilag én fejlesztettem ki ezt az elemet, amellyel alaposan megváltoztattuk a vízilabda akkori arculatát. Őrületbe kergettük vele az ellenfeleket, hiszen soha nem tudták, hogy éppen melyik játékosunk indul el támadni.- Játékosként a BSE-ben és a Vasasban szerepelt. A Vasas vízilabda szakosztályának alapító tagja volt, majd edzői karrierje jelentős részét a BVSC-ben töltötte el. Mit jelent önnek ez a két klub?- A fél életemet. Tagja voltam a Vasas első vízilabdacsapatának és itt fejeztem be játékos pályafutásomat, majd a BVSC-ben edzősködtem. Kora reggeltől késő estig a medence partján voltam és közben intéztem a klub különböző ügyeit. Megszerveztem, hogy ne csak első csapata, hanem utánpótlása is legyen a BVSC-nek. A mai napig arra vagyok a legbüszkébb, hogy mesteredzői diplomám van, amit főként az utánpótlás-nevelés terén elért eredményeimnek köszönhetek. Azt az elvet vallom, hogy bátran kell fiatalítani és játékost kell nevelni. És itt a nevelésen van a hangsúly!- A nevelésből jócskán kivette a részét a válogatottnál is. Kétszer, 1954 és 1956, majd 1960 és 1965 között volt szövetségi kapitány. Milyen volt a válogatott mellett dolgozni?- Egészen más, mint egy klubban. Itt talán még többet követeltem. Csak a tökéletes játék és a tökéletes technika volt elfogadható számomra. Engem nem érdekelt, hogy mi folyik a klubokban vagy éppen mi zajlik a háttérben, csak az volt a fontos, hogy a válogatott a legjobb legyen és ezért igen kemény munkát követeltem meg. Emlékszem, hogy ezért nem vittem ki az olimpiára Konrád Kálmánt. Megmondtam neki, hogy azért nem viszem magunkkal, mert a kért edzésmunkát nem teljesítette. A mai napig sajnálom, hogy nem lehetett ott, de nálam nem volt mentség. Ő egyébként ekkor már kétszeres olimpiai bajnok volt! Azt is el kell, mondanom, Konrád a mai napig respektálja, hogy én akkor így döntöttem. Nincs benne semmilyen tüske.- Milyen volt a kapcsolata a játékosokkal?- Nagyon közeli és baráti. Hogy csak egy példát mondjak, amikor az 1956-os forradalom után több játékosom külföldre távozott, szinte egy héten belül az összes jelentkezett nálam, hogy hova vetődtek. A legtöbbjükről a mai napig tudom, hogy mit csinálnak.- Az 1964-es esztendő életének egyik csúcspontja volt, hiszen a válogatottal olimpiai bajnoki címet nyert. Mit jelentett önnek az olimpia?- Nagy izgalmakat. Soha életemben nem voltam egy iz- gulós típus, de Tokióban volt egy-két dolog, ami engem is megmozgatott. Ott volt például az olimpiai elődöntő a ju- goszlávokkal. 4-4 volt az utolsó percben és büntetőt kaptak a jugók. A legjobb játékosuk, egy kétméteres, hatalmas ember állt oda elvégezni a büntetőt. Na, mondom, ennyi, ennek vége, vesztettünk. Akkora kapufát dobott, hogy majd széttört a kapu! Mi jutottunk a döntőbe, ahol legalább két góllal kellett vernünk a szovjeteket, hogy mi legyünk az olimpiai bajnokok.- Sokak számára emlékezetes a Szepesi György-féle rádióközvetítés a döntőről. „... Dömötör, lőj! ... Zoli, lőj! ... Dömötör, lőj! - kiáltotta a három lövőcsel láttán, s amikor Dömötör kezéről a bal sarokba ív elődön a labda...- Góóól! Olimpiai bajnokok lettünk! Hazajöttünk, nagy volt az öröm, ám ennek ellenére leváltottak. A mai napig nem tudom, hogy miért.- Aztán jött élete nagy kalandja. Kuba. Több mint tíz évig volt kint, és ez idő alatt a kubai vízilabdát a világ élvonalába vezette. Milyenek voltak ezek az évek?- Nagyon kellemesek. Az emberek végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak. A legcsodálatosabb az volt, hogy ebben a kis országban mindenhol volt póló. A válogatott a csúcsot jelentette. Az egy teljesen elkülönített, elit társulat volt. Nem szerepeltek a játékosok egyik klubcsapatban sem, hanem egész évben a válogatott rendelkezésére álltak. így végig együtt tudunk dolgozni, aminek meg is lett a gyümölcse. Az addig sehol nem jegyzett kubai válogatott megnyerte a Pánamerikai Játékokat és negyedik lett a világbajnokságon. Emlékszem, hogy ez a kubai válogatott még a magya- j rókát is többször megszorongatta, j Egyszer meghívtak minket egy j vendégjátékra Magyarországra, és j bizony „mi ku- j baiak” megvertük j a nagy magyar vá- j logatottat. Hatal- j más botrány lett j belőle, volt is egy J kis bunyó a mérkőzés végén. Ma ezek közül a kubai játékosok közül a legtöbb valamelyik közép- vagy délamerikai ország vízilabda- sportját irányítja.- Megérkeztünk a jelenbe. \ Idén ismét olimpiai évben vagyunk. Mit vár Sydneyteil?- Úgy érzem, hogy ha csak nem túlzott önbizalommal mennek ki a fiúk, akkor megnyerik az olimpiát. Egyszerűen nem lehet gond. Kint voltam a válogatott több edzésén is, és bizony meg kell hogy mondjam, ilyen tehetséges és erős válogatott már nagyon régen nem volt. Legtöbbször úgy játszanak az ellenféllel, ahogy akarnak. Remek a csapat és remek a szövetségi kapitány. Látszik, hogy Kemény Dénes sokáig kint volt Óla- j szországban, és nagy szerencsénkre jól vegyíti az olasz és a magyar stílust. Továbbá, és ez legalább olyan fontos, nagyon jó viszonyt ápol a játékosokkal. Mindent összevetve, elég optimistán látom a magyar vízilabda jövőjét. Ilyen sok, minőségi játékos rég nem volt a magyar vízilabdában, és emellett nagyon jó nevelőedzők vannak a csapatoknál.- Végezetül azt árulja el, j hogy minek köszönheti, hogy 88 évesen is teljesen fitt mind J szellemileg, mind testileg?- Nagyon jó környéken lakom. Tíz éve élek a XIII. kerületben. Közel van a Margit- i sziget, a jó levegő, sokáig teniszeztem és a mai napig rendszeresen járok úszni a Hélia Szállóba. Ennyi az én titkom és nem több. Sz. T. Az első Vasas vízilabda csapat, 1945. Laky Károly, Brandy Jenő, Fábián Dezső, Szívós István, Jeney László, Kiss Frigyes, Csuvik Oszkár A VASASBAN FOCIZNAK Sikeres serdülőcsoport A Vasas SC serdülő (1985-ben születettek korosztályának) csapata Hol kap választ töprengéseire Nincs szomorúbb látvány, mint egy lepusztult fürdőszoba... Bizony a miénkre is ráférne már a felújítás. Új kád kell, új mosdó, új csaptelep, újonnan csempézni - és kiegészítők. És a színek, a formák hogyan passzoljanak? Na, meg a pénz! Mire futja, mire is elég? Töprengéseire választ kap. Hasznos, jó tanácsokat. S máris választhat - hozzáértő segítséggel - a Ceraline Fürdőszoba és Csempeszalonban. Vagy esetleg házat épít, új otthont teremtve? Csempékre, burkolólapokra, komplett fürdőszoba-berendezésre lenne szükség? S hogy valamennyi miként illeszkedjék az új lakás szelleméhez, stílusához? Szaktanácsot, hozzáértő választ az árufélék gyors, pontos kiválasztásával megkapja a Ceraline Fürdőszoba és Csempeszalonban. Nem egy a főváros hasonló jellegű bemutatótermei közül ez az új szalon, amely Angyalföld egyik legforgalmasabb útján, a Dózsa György úton, a közismert Spirál-házban nyílt meg. A cég tulajdonosa, asz- szisztenseivel évtizedes szaktudását és a kétezredeik év legsikeresebb termékeit kínálja szaniterárukból, fürdőszobai felszerelésekből, csempe- és padlóburkolólapokból a legjelesebb olasz és spanyol szállítóktól, európai minőségi szabványoknak megfelelően. Keresse fel még ma, akárcsak ismerkedés végett, s megbizonyosodhat, hogy a cég a kerületünk kereskedőhálózatában a legszínvonalasabb helyet foglalta el. Tevékenységével a lakosság ilyen irányú igényét, keresletét szolgálja. Minden nap magasabb fokon. Az új szalon címe: Ceraline Fürdőszoba és Csempeszalon 1134 Budapest, Dózsa György út 128. Telefon: 350-2699/117 mellék Telefon/fax: 359-9674 Büszkék vagyunk rájuk,- mert 2 éve a serdülő Bu- dapest-bajnokság élén állnak,- mert 34 bajnoki mérkőzésük óta veretlenek,- mert az MLSZ országos válogatott keretének is tagjai közülük: Dömösi István, Ködöböcz Csaba,- mert a XIII. kerület iskoláiban tanulnak: Dömösi, Korcz, Kelényi (Pannónia Általános Iskola), Jávor (Eötvös), Lovász (Fiastyúk), Szatyina (Gyöngyösi sétány), Ködöböcz (Ady Endre Gimnázium), Kozma (Katona József Szki),- mert edzőjük Berendi Pál, a Vasas SC sokszoros A Magyar Vöröskereszt XIII. kerületi szervezete szociális akciót tart. Olcsó, jó minőségű használt ruhával várjuk kedves vásárlóinkat. Az akció helye: Budapest XIII., Váci út 67. fszt. (az Árpád hídi metrómegállónál). Az akció ideje: 2000. április 18-án és 19-én 9-17 óra között. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! magyar bajnokcsapatának volt tagja, és sikereik az ő következetes, kemény munkájának eredményei, valamint Ihász Antal másodedző is évtizedek óta öregbíti a Vasas SC utánpótlásának jó hírnevét. * A Vasas SC labdarúgó-előkészítő csoportjaiba 1990- 1993 között született gyermekek jelentkezését várjuk, bármely hétköznap délután a Fáy utcai sporttelepen, vagy érdeklődésüket a 340-8370 és a (20) 992-1025 telefonszámon. Jakobsen József szakágvezető A XIII. Kerületi Helytörténeti Klub 2000. április 20-án, csütörtökön 17 órakor tartja következő összejövetelét. Téma: Élet a munkáskolóniákon (Az angyalföldi tizenháromház, a hétház és egyéb kolóniák története) Előadó: Hollósy B. Sándor Helyszín: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest XIII. kerület, Váci út 50. Minden érdeklődőt szeretettel vár a klub vezetősége! b==== ---------S K utyakötelességünk! A pesti vicc szerint kétféle ember létezik. Az egyik az, aki kutyát sétáltat, a másik az, aki belelép... Mármint a hátrahagyott kutyapiszokba. És ahogy az lenni szokott, ilyenkor mindig elszabadulnak az indulatok. Kerületünkben sincs ez másképp, hiszen évtizedek óta dúl már a harc ez ügyben kutyások és nem kutyások között. Lapunk hasábjain is többször olvashatták a pro és kontra véleményeket, sajnos eredménytelenül. A kutyapiszok lassan elborít mindent. Egyes adatok szerint Budapesten naponta 30-40 tonna kutyaürülék keletkezik. Aminek viszont a kutya se örül. Az áldatlan állapotot felismerve, a Budapest és Közép-Dunavidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság egyedülálló kampányba kezdett a fővárosi utcák és közterületek tisztaságáért. Megkérdeztünk néhány kerületi lakost, mit szólnak a kezdeményezéshez.- Mit mondjak, éppen itt volt az ideje annak, hogy valaki, végre tegyen is valamit. Mert ami manapság már itt nálunk zajlik, az kérem, egyenesen vérlázító - mondja a gyeden lévő Horváth Gáborné, aki naponta eljár kétéves kislányával a házuk közelében lévő játszótérre. - Úgy képzelje el, hogy minden egyes alkalommal elönt az epe. Csak a hintákat használjuk. A homokozóba be se merem ereszteni Julikát. Én nem is értem, hogy jönnek ahhoz emberek, hogy így tönkretegyék a saját környezetüket. A fertőzésveszélyről meg a betegségekről nem is beszélve. • Ön tehát a nem kutyások hive.- Én, kérem, a tiszta játszótér híve vagyok. • Vagyis hajlandó segíteni a kutyásoknak.- Segíteni? Miben? • A kampány fő üzenete, hogy nemcsak a kutyatulajdonosoknak kell megváltozniuk, hanem az egész lakosságnak is.- Micsoda? Én szedjem össze mások után a kutyagumit? Ezt nem mondja komolyan! • Erről szó sincs. Csupán a megértésünket kérik. Hogy ne mosolyogjuk meg azokat, akik hajlandók lehajolni a nyílt utcán, és összeszedik a kutyájuk után az ürüléket.- Ha csak ezen múlik a dolog... Nemhogy kinevetném őket, hanem még nejlonzacskót is adnék nekik. Úgyse tudok mit kezdeni azzal a rengeteg vékony kis vacakkal, amit állandóan a nyakamra sóznak a közértekben a kiflikhez. De az árát persze velem fizettetik ki. Tényleg, erről nem akarnak írni az újságjukban?- Negyven éve lakom a kerületben, és mindig is volt kutyám - vallja Szabó Antal nyugalmazott építészmérnök. • És mióta szedi össze a potyadékot a kutyái után?- Őszinte legyek? 86-ban Bernben jártam egy építészkongresszuson. Akkor láttam, hogy a svájciaknál ez teljesen elfogadott dolog. Elszégyelltem magam, gondoltam, ha a kimért svájciak meg tudják tenni, akkor én is. Aztán hazatérve két nap után feladtam a dolgot. Elegem lett abból, hogy az utcán nevetve összesúgtak a hátam mögött. Még a kutyások is. Szomorú, de Svájcban azon röstelkedtem, hogy nem szedem fel a kutyapiszkot, idehaza meg azon, hogy fölszedem. Az ember sajnos nem tud kibújni a saját bőréből. • És ha mégis sikerülne? Ha látná, hogy mások is ezt teszik, itt a kerületben?- Nézze, én a csodákban már nem hiszek... De tudja, mit? Azért szívesen megpróbálnám még egyszer. Már csak Picur miatt is - mutat le Szabó úr a kutyájára. - Annyit szidták már szegényt, ok nélkül, miattam. Ennyivel tartozom neki. Meg aztán, mitől lennénk mi rosszabbak, mint a svájciak? Nem igaz? Ptt BC 99 (x) MA! A kampány a Turisztikai Célelőirányzat felhasználásával a Budapest és Közép-Dunavidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság javaslatára jött létre. A szobatiszta Budapestért Budapesten körülbelül 200 000 kutya kénytelen az utcán végezni a dolgát. Ez naponta 30-40 tonna kutyaürüléket jelent. Ennek felszedése azonban nem a kutya kötelessége. Segítsünk nekik! BC 99 A kampány a Turisztikai Célelőirányzat felhasználásával a Budapest és Közép-Dunavidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság javaslatára jött létre.
