XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. április / 5. szám

E 2000. április TTÍt^ Xm. KERÜLETI • • LÁTOGATÁS A KERÜLET KATOLIKUS ISKOLÁJÁBAN „Mi csak úgy lehetünk eredményesek, ha a család együttműködik velünk” A Tamás Apostol Katolikus Általános Iskola története 1996-ban kezdődött, amikor Molnár Béla, kerületi önkor­mányzati képviselő és a XIII. Kerületi Keresztény Iskoláért Egyesület összefogott egy ilyen típusú intézmény létre­hozásáért. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a polgár- mesteri hivatal jóváhagyta az egyházi iskola működését, és bérbe adott hozzá épületet. Négy éve működik a Vizafogó lakótelep közepén ez a kicsiny általános iskola, amelynek ok­tatói nagy terveket szövögetnek. A ter­vekről és a valóságról beszélgettem Fáy Péternél 1, az iskola igazgatónőjével.- A kezdeti lépések egy iskola életében is nagyon nehezek, de annál szebbek. Milye­nek voltak ezekaz első lépések?- Az oktatás 1996 szeptemberében in­dult el hat évfolyam­mal, évfolyamonként egy-egy osztállyal és meglehetősen ala­csony létszámmal. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy az élet beinduljon. Sikerült el­érnünk, hogy már az első év végére a létszám megduplá­zódjon. Ma már 15 pedagó­gust foglalkoztatunk, és közel 120 gyermek tanul az iskolá­ban. A megnövekedett lét­szám azonban egyben azt is jelenti, hogy kinőttük épüle­tünket. Nem szabad elfelejte­ni, hogy eredetileg ezt a pár termet melléképületnek szán­ták. Ily módon a nyolc tante­remhez csak két mellékhelyi­ség és két kis méretű szertár tartozik, ami azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésünkre se szaktanterem, se tanári szoba.- Mi lenne az ideális meg­oldás?- Talán a Salvator nővérek­kel való együttműködés. Már a tevékenységünk első percé­től valahol benne volt a köztu­datban, hogy szerencsés lenne összefogni a kerületben nagy hagyományokkal működő Salvator nővérekkel, akik a századfordulón alapították meg itt intézményüket és épí­tették meg a Huba utcában rendházukat. Ma vendéglátó­ipari szakközépiskola műkö­dik ezekben az épületekben, melyek közül a régi rendházat visszaigénylik a nővérek. Mi­vel nekik jelenleg nem műkö­dik iskolájuk, és nem is tud­nák fenntartani, így a Salvator nővérek gondolkodásmódjá­nak, illetve a mi pedagógiai elképzeléseinknek egyformán megfelelve, a két intézmény egymásra talált. Elvállaltuk egy kerületi missziós iskola szerepét, hiszen valljuk, hogy itt, a XIII. kerületben is van igény ilyen jellegű oktatásra.- Ez lenne a jövő, de milyen légkör jellemzi az iskolát je­lenleg?- Ügy érzem, hogy nagyon jó közösség jött össze, jó han­gulatban dolgozunk. A gyere­kek szívesen jönnek ide, és a szülők is jó véleménnyel van­nak az iskoláról. Sikerült megoldani, hogy a gyerekeket minden szaktantárgyban jól felkészült, állandó továbbkép­zéseken részt vevő szaktanár­ok tanítják. A felszereléseket fenntartónktól, az Eszter­gom-budapesti egyházme­gyétől kapjuk. Számunkra központi helyet foglal el az élet minden terén a család, ezért igyekszünk nagyon szo­ros kapcsolatot kialakítani a szülőkkel is. Programunk sze­rint olyan képzést kell felvál­lalnunk, amit a család nem feltétlenül tud nyújtani a gyer­meknek. Azonban mi is csak akkor lehetünk eredménye­sek, ha az egész család együtt­működik velünk. Következés­képpen minden hónapban több olyan programot szerve­velést tartjuk, és csak másod­lagosnak a „versenyképes” oktatást. Én úgy gondolom, hogy egy keresztény ember számára a keresztényi hit, tar­tás, értékrend plusz elvárást is jelent. Az, hogy keresztény vagyok, egyben azt is jelenti, hogy nekem jobbnak kell len­nem, nekem példaértékűnek kell lennem, mert ezáltal tu­dok hatni a többi emberre a jóval. Mindezeket szem előtt tartva próbáljuk átadni a tan­anyagot.- Es milyen sikerrel? Figyelő szemek az osztályteremben A zsibongó most néptelen zünk, amelyen az iskola peda­gógusai és a család közösen vehet részt.- Ez mind nagyon szépen hangzik, de mégis, hogyan va­lósítják meg elképzeléseiket a gyakorlatban? Milyen az is­kola oktatási rendszere, illetve miben tér el esetleg az ismert önkormányzati mintától?- Alapvetően nem sokban. Pedagógiai programunk és helyi tantervűnk a Fővárosi Pedagógiai Intézet szakértői, illetve a fenntartó által elfoga­dott elveket tartalmazzák. Ugyanazokat a tantárgyakat tanítjuk, mint bármelyik álla­mi általános iskola, ugyan­olyan tankönyvekkel dolgo­zunk, mint máshol. Természe­tesen a meglévő tankönyvek­ből a mi szempontjainknak megfelelően válogatunk. Amiben eltértünk, az az, hogy hetente két órában, főtan­tárgyként hittant oktatunk. De semmi esetre sem tévesztendő össze a hit tanítása a hit meg­élésével. A hittan magának a vallásnak a lejegyzett tan­anyaga, míg a hit megélését nem tanórai keretben, hanem a pedagógusok folyamatosan, minden percben próbálják a gyerekeknek átadni, hiszen ta­náraink maguk is gyakorló keresztények. Mindez olyan gondolkodásmódot, szokáso­kat, hozzáállást jelent, amely mind a gyermek nevelését szolgálja. Egy kicsit meglepő­en hangzik, de másságunk még talán annyiban rejlik, hogy mi elsődlegesnek a ne­- Nyugodtan mondhatom, nem vallunk szégyent. Első végzős osztályunk tanulói kö­zül többen ismert és elismert középiskolákban tanulnak je­lenleg. Többek között a váci Piarista Gimnáziumba, a Szent Margit, illetve a Szent Gellért Gimnáziumba, a Né­meth László Gimnáziumba vagy éppen a Berzsenyi Dáni­el Gimnáziumba mentek a gye­rekeink, és szerencsére min­denhol megállják a helyüket.- Mennyire nyitottak az ér­deklődők felé, esetleg más fe- lekezetűek is beiratkozhatnak? BETEG GYEREKEK MEGNEVETTETŐI Piros orr bohócdoktorok- Alapvetően nyitottak va­gyunk, de természetesen bizo­nyos feltételeket megkövete­lünk. Az iskola fenntartója azért fizet, hogy ezek a gyer­mekek keresztény légkörben ugyanilyen nevelést kapva ta­nuljanak. Ezért főleg keresz­tény családok számára van nyitva az iskola, másrészről szívesen fogadjuk azon csalá­dok gyermekeit is, akik vállal­ják, bár eddig nem gyakorol­ták ezt a hitet, hogy a keresz­tény szellemiség, gondolko­dás szerint éljenek és keresik ennek a lehetőségét. Itt jelentkezik a már említett missziós tevé­kenység. Elvárjuk, hogy az iskola házi­rendjét a gyerek és a család is maradéktala­nul betartsa. Nagyon fontos, hogy ezen a ponton nem lehet el­választani a kettőt egymástól, hiszen ha a gyermek azt tanulja az iskolában, hogy imádsággal kezdjük és fejezzük be a na­pot, vasárnap misére megyünk, akkor ez az egész család közre­működését is jelenti egyben.- Az iskola szom­szédságában találha­tó az önkormányzati fenntartású Vizafogó Általános Iskola. Velük milyen viszonyt ápolnak?- Egyfajta semleges, csen­des viszony alakult ki a két in­tézmény között. Nincsen kü­lönösebb együttműködés, ta­lán csak annyi, hogy közös udvart használunk.- Molnár Béla kerületi ön- kormányzati képviselő tevé­kenyen részt vállalt a kezde­teknél, és a mai napig nagy fi­gyelemmel kíséri az iskola sorsát. Megkérdem önt is képviselő úr hogyan látja négy évvel az indulás után, el­érték céljukat?- Lényegében igen. Jó úton halad az iskola beilleszkedése a kerületi, valamint a többi budapesti általános iskola kö­zé. Különösen jó a kapcsolat a budapesti keresztény iskolák­kal. Természetesen a helyi plébános, Herpy György és az egyházmegye mint fenntartó hathatós segítsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most itt tarthatunk. El kell hogy mondjam azt is, hogy bár a XIII. kerületi önkormányzat a nevét nem adja az iskolá­hoz, de összességében pozi­tív a hozzáállása az intéz­ményhez. Szabados Tamás Részlet a bohócdoktorok feljegyzéséből: „A mai napon leg­inkább a szélsőségek maradtak meg az emlékezetemben. Amikor tehettem volna bármit, a veseosztályon egy fáradt szempár, egy nagyobb lányé volt, ilyesmit üzent: nem látod, fájdalmaim vannak, álmos is vagyok, jobb lenne, ha to- vábbállnál. A másik véglet a tüdőosztályon volt, ahol alig kellett tennem valamit és az egész szoba gurult a nevetéstől. Az egyik kislány bólintással jelzett bíztatására elénekeltük az alma-alma kezdetű dalt, amelynek a végén a levegőből egy piros labda, mint alma varázsolódik a kezembe”. Szakmai életem legnagyobb részét kórházi gyermekosz­tályokon töltöttem, és tudom, hogy még a legkisebb dolog is, amelyik a gyermekek köz­érzetén javíthat, milyen áldást jelent. A sok nevetés, mosoly és a sok sírás természetes kísérője vettetés a céljuk. Szinte ágy­ról ágyra járva egyéni kapcso­latot próbálnak kiépíteni a be­tegekkel. Sajátos eszközeik­kel próbálják elősegíteni a fé­lelem, a fájdalom feldolgozá­sát. A „Piros orr bohócdokto­rok” alapítvány közhasznú volt napjaimnak, amikor kór­házi gyermekosztályon dol­goztam. A sírás zömében a gyerekektől származott, a ne­vetés a gyerekek, a szülők és az ott dolgozók közös alkotá­sa volt. Ezek, a számomra a napi biztonságos létezést jelentő hangok munkahelyváltás mi­att egy ideig kimaradtak az életemből. A bohócdoktorok­kal való együttdolgozás ismét részben elővarázsolta a han­gok megfelelő keverékét. A kórházban a gyerekek sok mindent megkapnak, ami a gyógyulásukat elősegíti, a megfelelő vizsgálatokat, gyógyszereket, egyéb kezelé­seket. A „kiegészítő kezelés­nek”, a saját energia mozgósí­tásának gyógyulást elősegítő szerepével már a tudományos világ is foglalkozik. A bohócdoktorok a gyer­mekkórházakban, a kórházak gyermekosztályain tevékeny­kednek, különösen azokon az osztályokon, ahol hosszabb ideig kell a beteg gyermekek­nek tartózkodni. A bohócdok­torok a kórházban fekvő gyer­mekekkel való foglalkoztatás­hoz szükséges speciális kép­zésben részesültek. Tevékeny­ségük eltér a hagyományos bohócszereptől. Nemcsak ne­szervezet, amelynek költsé­geit adományokból fedezik. Az alapítvány szeretné te­vékenységét minél több kór­ház számára - a kerületben működő gyermekkórház szá­mára is - felajánlani. Dr. Makói Zita Michael Christensen New York-i bohóc hozta létre 1986-ban a kórházi „Bo­hóc gyógyító osztályt” (Clown Care Unit). Az öt­let beteg gyerekek hozzá­tartozójának kórházi láto­gatásakor jutott eszébe. O és munkatársai azóta is az öröm és vidámság szakem­berei, egyéb bohóc beavat­kozás mellett, mint pl. a pi­ros orr „beültetés”, bohóc­doktor viziteket tartanak, amely alatt a nevetés a fő gyógyító eszköz. A kórházi dolgozók és a szülők is egy­re inkább felismerték, hogy milyen értékes és fon­tos a bohócdoktorok mun­kája. Európa számos or­szágában, így Ausztriában, Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Néme­tországban, Svédország­ban is fokozatosan belép­tek a bohócdoktorok a kórházi gyermekosztályok életébe. Hazánkban 1996 óta működnek bohócdok­torok a budapesti I. Gyer­mekklinikán. A Lehel téri metrómegálló Gogol utcai feljárójánál, a Váci út 50. szám alatt található Vízöntő Pinceklubban a transzformáci­ós játéknak csak alsó korhatára van, melyet 16 évnél húztak meg, feltehetően azért, mert ekkor jut el az ember a személyi érettség egy olyan fokára, ahol a játékban való részvételnek már értelme van. A társasjáték kiadója a Magyar Transzperszonális Egyesület, amely a pszichológia tudományának legújabb ágát képviseli. A játék elnevezése — transzformációs - nem véletlen. Valóban át­alakító ereje van ennek a néhány órának, melyet az ember itt tölt, pénteken délután négytől, a játékvezető és maximum négy másik játékos társaságában. Egyedül is lehet játszani egyébként, ha valaki zárkózott típus. Ez esetben csak ketten vagyunk a já­tékvezetővel. A játék eredményessége - ha lehet egyáltalán ilyesmiről be­szélni egy játékkal összefüggésben - két dolgon múlik. Az első: a játékvezető felkészültsége.- Magyarországon összesen tizennégyen vettek részt azon a képzésen, melyet a skóciai Findhomból idelátogató hivatásos játékvezetők tartottak - meséli Berényi Tamás. - Ez egy kéthe­tes, napi tíz órás tréninget jelentett, melynek végén kemény vizsgán kellett átmennünk. Csak az kaphatott erről papírt, aki az összes követelménynek eleget tett. A játék vezetéséhez magas szintű beleérzőképesség, kreativitás, fegyelem és lélekjelenlét szükséges. A másik döntő tényező a játékosok hozzáállása. A já­ték úgy működik, hogy mindenki azon a szinten jut információ­hoz, amelyen képes azt feldolgozni. A játékvezető semmit nem erőltet a játékosokra, mindenki maga értelmezi azt, amit kap. A barátságos kis helyiségben a falon kedves képek, semmi giccs, csak a gyermeki világ szép és igaz üzenetei. A játékveze­tő a játék kezdésekor meggyújt egy gyertyát, amely az „utazás” végéig ég az asztalon. A külső segédeszközök egyike a társasjátékokból ismerős tábla, de emellett papírt, ceruzát is kapunk arra az esetre, ha jegyzetelni támadna kedvünk. A játékvezetőnél további titokza­tos táblák és lapocskák vannak, melyek rendeltetésére menet közben fokozatosan derül fény. A játék a „forrás”-tól indul, azaz úgy kezdődik, hogy megszü­letünk. Nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy végig kell zongoráznunk egész ifjúságunkat a rendelkezésre álló néhány óra alatt. Miután őrangyalunk mellénk szegődött és tudattala­nunk borítékját megtöltöttük, négy szinten haladhatunk végig, ha képesek vagyunk rá: a fizikai szintet az érzelmi követi; ezután léphetünk az értelmi, és végül a szellemi szintre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom