XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. április / 5. szám
E 2000. április TTÍt^ Xm. KERÜLETI • • LÁTOGATÁS A KERÜLET KATOLIKUS ISKOLÁJÁBAN „Mi csak úgy lehetünk eredményesek, ha a család együttműködik velünk” A Tamás Apostol Katolikus Általános Iskola története 1996-ban kezdődött, amikor Molnár Béla, kerületi önkormányzati képviselő és a XIII. Kerületi Keresztény Iskoláért Egyesület összefogott egy ilyen típusú intézmény létrehozásáért. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a polgár- mesteri hivatal jóváhagyta az egyházi iskola működését, és bérbe adott hozzá épületet. Négy éve működik a Vizafogó lakótelep közepén ez a kicsiny általános iskola, amelynek oktatói nagy terveket szövögetnek. A tervekről és a valóságról beszélgettem Fáy Péternél 1, az iskola igazgatónőjével.- A kezdeti lépések egy iskola életében is nagyon nehezek, de annál szebbek. Milyenek voltak ezekaz első lépések?- Az oktatás 1996 szeptemberében indult el hat évfolyammal, évfolyamonként egy-egy osztállyal és meglehetősen alacsony létszámmal. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy az élet beinduljon. Sikerült elérnünk, hogy már az első év végére a létszám megduplázódjon. Ma már 15 pedagógust foglalkoztatunk, és közel 120 gyermek tanul az iskolában. A megnövekedett létszám azonban egyben azt is jelenti, hogy kinőttük épületünket. Nem szabad elfelejteni, hogy eredetileg ezt a pár termet melléképületnek szánták. Ily módon a nyolc tanteremhez csak két mellékhelyiség és két kis méretű szertár tartozik, ami azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésünkre se szaktanterem, se tanári szoba.- Mi lenne az ideális megoldás?- Talán a Salvator nővérekkel való együttműködés. Már a tevékenységünk első percétől valahol benne volt a köztudatban, hogy szerencsés lenne összefogni a kerületben nagy hagyományokkal működő Salvator nővérekkel, akik a századfordulón alapították meg itt intézményüket és építették meg a Huba utcában rendházukat. Ma vendéglátóipari szakközépiskola működik ezekben az épületekben, melyek közül a régi rendházat visszaigénylik a nővérek. Mivel nekik jelenleg nem működik iskolájuk, és nem is tudnák fenntartani, így a Salvator nővérek gondolkodásmódjának, illetve a mi pedagógiai elképzeléseinknek egyformán megfelelve, a két intézmény egymásra talált. Elvállaltuk egy kerületi missziós iskola szerepét, hiszen valljuk, hogy itt, a XIII. kerületben is van igény ilyen jellegű oktatásra.- Ez lenne a jövő, de milyen légkör jellemzi az iskolát jelenleg?- Ügy érzem, hogy nagyon jó közösség jött össze, jó hangulatban dolgozunk. A gyerekek szívesen jönnek ide, és a szülők is jó véleménnyel vannak az iskoláról. Sikerült megoldani, hogy a gyerekeket minden szaktantárgyban jól felkészült, állandó továbbképzéseken részt vevő szaktanárok tanítják. A felszereléseket fenntartónktól, az Esztergom-budapesti egyházmegyétől kapjuk. Számunkra központi helyet foglal el az élet minden terén a család, ezért igyekszünk nagyon szoros kapcsolatot kialakítani a szülőkkel is. Programunk szerint olyan képzést kell felvállalnunk, amit a család nem feltétlenül tud nyújtani a gyermeknek. Azonban mi is csak akkor lehetünk eredményesek, ha az egész család együttműködik velünk. Következésképpen minden hónapban több olyan programot szervevelést tartjuk, és csak másodlagosnak a „versenyképes” oktatást. Én úgy gondolom, hogy egy keresztény ember számára a keresztényi hit, tartás, értékrend plusz elvárást is jelent. Az, hogy keresztény vagyok, egyben azt is jelenti, hogy nekem jobbnak kell lennem, nekem példaértékűnek kell lennem, mert ezáltal tudok hatni a többi emberre a jóval. Mindezeket szem előtt tartva próbáljuk átadni a tananyagot.- Es milyen sikerrel? Figyelő szemek az osztályteremben A zsibongó most néptelen zünk, amelyen az iskola pedagógusai és a család közösen vehet részt.- Ez mind nagyon szépen hangzik, de mégis, hogyan valósítják meg elképzeléseiket a gyakorlatban? Milyen az iskola oktatási rendszere, illetve miben tér el esetleg az ismert önkormányzati mintától?- Alapvetően nem sokban. Pedagógiai programunk és helyi tantervűnk a Fővárosi Pedagógiai Intézet szakértői, illetve a fenntartó által elfogadott elveket tartalmazzák. Ugyanazokat a tantárgyakat tanítjuk, mint bármelyik állami általános iskola, ugyanolyan tankönyvekkel dolgozunk, mint máshol. Természetesen a meglévő tankönyvekből a mi szempontjainknak megfelelően válogatunk. Amiben eltértünk, az az, hogy hetente két órában, főtantárgyként hittant oktatunk. De semmi esetre sem tévesztendő össze a hit tanítása a hit megélésével. A hittan magának a vallásnak a lejegyzett tananyaga, míg a hit megélését nem tanórai keretben, hanem a pedagógusok folyamatosan, minden percben próbálják a gyerekeknek átadni, hiszen tanáraink maguk is gyakorló keresztények. Mindez olyan gondolkodásmódot, szokásokat, hozzáállást jelent, amely mind a gyermek nevelését szolgálja. Egy kicsit meglepően hangzik, de másságunk még talán annyiban rejlik, hogy mi elsődlegesnek a ne- Nyugodtan mondhatom, nem vallunk szégyent. Első végzős osztályunk tanulói közül többen ismert és elismert középiskolákban tanulnak jelenleg. Többek között a váci Piarista Gimnáziumba, a Szent Margit, illetve a Szent Gellért Gimnáziumba, a Németh László Gimnáziumba vagy éppen a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba mentek a gyerekeink, és szerencsére mindenhol megállják a helyüket.- Mennyire nyitottak az érdeklődők felé, esetleg más fe- lekezetűek is beiratkozhatnak? BETEG GYEREKEK MEGNEVETTETŐI Piros orr bohócdoktorok- Alapvetően nyitottak vagyunk, de természetesen bizonyos feltételeket megkövetelünk. Az iskola fenntartója azért fizet, hogy ezek a gyermekek keresztény légkörben ugyanilyen nevelést kapva tanuljanak. Ezért főleg keresztény családok számára van nyitva az iskola, másrészről szívesen fogadjuk azon családok gyermekeit is, akik vállalják, bár eddig nem gyakorolták ezt a hitet, hogy a keresztény szellemiség, gondolkodás szerint éljenek és keresik ennek a lehetőségét. Itt jelentkezik a már említett missziós tevékenység. Elvárjuk, hogy az iskola házirendjét a gyerek és a család is maradéktalanul betartsa. Nagyon fontos, hogy ezen a ponton nem lehet elválasztani a kettőt egymástól, hiszen ha a gyermek azt tanulja az iskolában, hogy imádsággal kezdjük és fejezzük be a napot, vasárnap misére megyünk, akkor ez az egész család közreműködését is jelenti egyben.- Az iskola szomszédságában található az önkormányzati fenntartású Vizafogó Általános Iskola. Velük milyen viszonyt ápolnak?- Egyfajta semleges, csendes viszony alakult ki a két intézmény között. Nincsen különösebb együttműködés, talán csak annyi, hogy közös udvart használunk.- Molnár Béla kerületi ön- kormányzati képviselő tevékenyen részt vállalt a kezdeteknél, és a mai napig nagy figyelemmel kíséri az iskola sorsát. Megkérdem önt is képviselő úr hogyan látja négy évvel az indulás után, elérték céljukat?- Lényegében igen. Jó úton halad az iskola beilleszkedése a kerületi, valamint a többi budapesti általános iskola közé. Különösen jó a kapcsolat a budapesti keresztény iskolákkal. Természetesen a helyi plébános, Herpy György és az egyházmegye mint fenntartó hathatós segítsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most itt tarthatunk. El kell hogy mondjam azt is, hogy bár a XIII. kerületi önkormányzat a nevét nem adja az iskolához, de összességében pozitív a hozzáállása az intézményhez. Szabados Tamás Részlet a bohócdoktorok feljegyzéséből: „A mai napon leginkább a szélsőségek maradtak meg az emlékezetemben. Amikor tehettem volna bármit, a veseosztályon egy fáradt szempár, egy nagyobb lányé volt, ilyesmit üzent: nem látod, fájdalmaim vannak, álmos is vagyok, jobb lenne, ha to- vábbállnál. A másik véglet a tüdőosztályon volt, ahol alig kellett tennem valamit és az egész szoba gurult a nevetéstől. Az egyik kislány bólintással jelzett bíztatására elénekeltük az alma-alma kezdetű dalt, amelynek a végén a levegőből egy piros labda, mint alma varázsolódik a kezembe”. Szakmai életem legnagyobb részét kórházi gyermekosztályokon töltöttem, és tudom, hogy még a legkisebb dolog is, amelyik a gyermekek közérzetén javíthat, milyen áldást jelent. A sok nevetés, mosoly és a sok sírás természetes kísérője vettetés a céljuk. Szinte ágyról ágyra járva egyéni kapcsolatot próbálnak kiépíteni a betegekkel. Sajátos eszközeikkel próbálják elősegíteni a félelem, a fájdalom feldolgozását. A „Piros orr bohócdoktorok” alapítvány közhasznú volt napjaimnak, amikor kórházi gyermekosztályon dolgoztam. A sírás zömében a gyerekektől származott, a nevetés a gyerekek, a szülők és az ott dolgozók közös alkotása volt. Ezek, a számomra a napi biztonságos létezést jelentő hangok munkahelyváltás miatt egy ideig kimaradtak az életemből. A bohócdoktorokkal való együttdolgozás ismét részben elővarázsolta a hangok megfelelő keverékét. A kórházban a gyerekek sok mindent megkapnak, ami a gyógyulásukat elősegíti, a megfelelő vizsgálatokat, gyógyszereket, egyéb kezeléseket. A „kiegészítő kezelésnek”, a saját energia mozgósításának gyógyulást elősegítő szerepével már a tudományos világ is foglalkozik. A bohócdoktorok a gyermekkórházakban, a kórházak gyermekosztályain tevékenykednek, különösen azokon az osztályokon, ahol hosszabb ideig kell a beteg gyermekeknek tartózkodni. A bohócdoktorok a kórházban fekvő gyermekekkel való foglalkoztatáshoz szükséges speciális képzésben részesültek. Tevékenységük eltér a hagyományos bohócszereptől. Nemcsak neszervezet, amelynek költségeit adományokból fedezik. Az alapítvány szeretné tevékenységét minél több kórház számára - a kerületben működő gyermekkórház számára is - felajánlani. Dr. Makói Zita Michael Christensen New York-i bohóc hozta létre 1986-ban a kórházi „Bohóc gyógyító osztályt” (Clown Care Unit). Az ötlet beteg gyerekek hozzátartozójának kórházi látogatásakor jutott eszébe. O és munkatársai azóta is az öröm és vidámság szakemberei, egyéb bohóc beavatkozás mellett, mint pl. a piros orr „beültetés”, bohócdoktor viziteket tartanak, amely alatt a nevetés a fő gyógyító eszköz. A kórházi dolgozók és a szülők is egyre inkább felismerték, hogy milyen értékes és fontos a bohócdoktorok munkája. Európa számos országában, így Ausztriában, Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Svédországban is fokozatosan beléptek a bohócdoktorok a kórházi gyermekosztályok életébe. Hazánkban 1996 óta működnek bohócdoktorok a budapesti I. Gyermekklinikán. A Lehel téri metrómegálló Gogol utcai feljárójánál, a Váci út 50. szám alatt található Vízöntő Pinceklubban a transzformációs játéknak csak alsó korhatára van, melyet 16 évnél húztak meg, feltehetően azért, mert ekkor jut el az ember a személyi érettség egy olyan fokára, ahol a játékban való részvételnek már értelme van. A társasjáték kiadója a Magyar Transzperszonális Egyesület, amely a pszichológia tudományának legújabb ágát képviseli. A játék elnevezése — transzformációs - nem véletlen. Valóban átalakító ereje van ennek a néhány órának, melyet az ember itt tölt, pénteken délután négytől, a játékvezető és maximum négy másik játékos társaságában. Egyedül is lehet játszani egyébként, ha valaki zárkózott típus. Ez esetben csak ketten vagyunk a játékvezetővel. A játék eredményessége - ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni egy játékkal összefüggésben - két dolgon múlik. Az első: a játékvezető felkészültsége.- Magyarországon összesen tizennégyen vettek részt azon a képzésen, melyet a skóciai Findhomból idelátogató hivatásos játékvezetők tartottak - meséli Berényi Tamás. - Ez egy kéthetes, napi tíz órás tréninget jelentett, melynek végén kemény vizsgán kellett átmennünk. Csak az kaphatott erről papírt, aki az összes követelménynek eleget tett. A játék vezetéséhez magas szintű beleérzőképesség, kreativitás, fegyelem és lélekjelenlét szükséges. A másik döntő tényező a játékosok hozzáállása. A játék úgy működik, hogy mindenki azon a szinten jut információhoz, amelyen képes azt feldolgozni. A játékvezető semmit nem erőltet a játékosokra, mindenki maga értelmezi azt, amit kap. A barátságos kis helyiségben a falon kedves képek, semmi giccs, csak a gyermeki világ szép és igaz üzenetei. A játékvezető a játék kezdésekor meggyújt egy gyertyát, amely az „utazás” végéig ég az asztalon. A külső segédeszközök egyike a társasjátékokból ismerős tábla, de emellett papírt, ceruzát is kapunk arra az esetre, ha jegyzetelni támadna kedvünk. A játékvezetőnél további titokzatos táblák és lapocskák vannak, melyek rendeltetésére menet közben fokozatosan derül fény. A játék a „forrás”-tól indul, azaz úgy kezdődik, hogy megszületünk. Nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy végig kell zongoráznunk egész ifjúságunkat a rendelkezésre álló néhány óra alatt. Miután őrangyalunk mellénk szegődött és tudattalanunk borítékját megtöltöttük, négy szinten haladhatunk végig, ha képesek vagyunk rá: a fizikai szintet az érzelmi követi; ezután léphetünk az értelmi, és végül a szellemi szintre.
