XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. január / Különszám
Tóth Krisztián FKgP Vajda János Munkáspárt Dr. Weszelovszky Zoltán FIDESZ önkormányzati képviselő A Szociális Bizottság tagjaként úgy vé- * lem, hogy az 1999-es évben a bizottság tevékenységével általánosságban elégedett lehettem. Az itteni tevékenységem során azt kértem, hogy a nagy történelmi egyházak tevékenységét a jövőben is támogassuk. Nem értettem egyet a lakbéremeléssel, mert fontosnak tartottam, hogy az ön- kormányzati lakások lakbére ne haladja meg az infláció mértékét, és ne érje el a piáci béreket, hiszen ott olyan emberek laknak, akik szociális helyzetük miatt kényszerültek arra, hogy ilyen lakásokban töltsék életüket. A XIII. kerületi önkormányzat az 1999. évben azt hirdette, hogy a kerület fejlesztésének ügyét és az emberek problémáit képviseli, de nem minden egyes területre és 4akóra fordított elég figyelmet. Például: a Szent László út 83. szám alatti ingatlan területe jelenleg is „nádas jellegű” jeges víz alatt áll. Az ingatlan területe tele van mindenféle szeméttel. Az innen származó patkányok és egerek elborították a környező házak területét. Az itt lakók hiába kérik már régóta a XIII. kerületi önkormányzattól azt, hogy tegyen meg mindent a terület tisztává és fertőzésmentessé tétele érdekében. A képviselő-testületi üléseken felszólaltam a közlekedés fejlesztése és a köz- biztonság javítása mellett. A helyi Kisgazdapártnak komoly küzdelmébe került, hogy az állattartási rendelet 3. § 4. pontjába bekerüljön a következő mondat: „Az önálló családi házas ingatlanokhoz tartozó kertekben a polgármester egyedi engedélye alapján baromfi és házinyúl tartható.” Azt kérem a kormányzó oldaltól, hogy a kerületi lakosok érdekében a jövőben jobban működjön együtt az ellenzéki pártokkal, mint ahogy azt 1999-ben tette. Kisgazda-szívvel a jövőben is a kerületi lakosokért szeretnék tevékenykedni. önkormányzati képviselő A Munkáspárt képviselőjeként egy éve vehetek részt önkormányzati testületünk munkájában, bár itt lakóként és közéleti emberként évek óta figyelemmel követtem Angyalföld helyzetét és a lakosságot érintő döntéseket. Immár friss tapasztalataim birtokában is úgy látom, 1994 óta alapvetően , jó kezekben van” a kerület. Magam is mint szociálisan érzékeny, a lakosság többségének gondjai iránt következetesen elkötelezett ember, igyekeztem részt venni a Költségvetési Bizottság tevékenységében, a döntéshozatalban. Támogattam minden olyan lépést, döntést, ami arra irányult, hogy az elmúlt évek viszontagságos folyamatai után óvjuk, sőt gyarapítsuk a megmaradt önkormányzati vagyon minden elemét: a mintegy 8 ezer lakást, oktatási, egészség- ügyi és sportintézményeinket, művelődési házainkat, amelyek sok embernek már az egyetlen lehetőség a művelődésre, a közösségi létre. Munkáspárti képviselőtársammal kifejeztük fenntartásainkat is. Egyáltalán nem vagyunk biztosak például abban, hogy a Satimexet tavaly el kellett-e adnunk. Vagy: az ingatlanhasznosításban mindent megteszünk-e azért, hogy olyan befektetőkhöz jussunk, akik több munkahelyet teremtő beruházásra veszik meg telkeinket. A Béke utca-Tatai úti lakótelepen élők szemét továbbra is szúrják a korábbi, máig befejezetlen építkezések. Az ilyen esetekért, a megoldásért is joggal tartják felelősnek az önkormányzatot is - azaz minket. 2000-ben alapvetőnek tartom minden költségvetési forint felhasználásának nagyon felelős megtervezését, másrészt szigorúbb ellenőrzését annak, hogy az egyes célokra megszavazott pénzek a legjobban hasznosulnak-e. Példaként mondva: ne kerüljön a „kielégítetlen igények” listájára egyetlen szükséges orvosi műszer sem; a szociális ellátórendszer minden forintja a rászoruló családokhoz jusson, de azokhoz valóban jusson el; a parkfelújítási alap se felmérésekre kopjon el, hanem játszótér és fasor legyen belőle. Önkormányzatunkban tegyünk meg mindent azért, hogy - felesleges politikai felhangok nélkül - azzal foglalkozzunk, de azzal jól, ami lakosságunkat érdekli és érinti. önkormányzati képviselő A mögöttünk hagyott évezred a magyarságnak nem túl sok örömöt, sikert és jót, inkább bánatot, elnyomást, szenvedést és kiszolgáltatottságot hozott. Az államalapítás óta a nemzeti emelkedést és erősödést jelentő szakaszok nem túl gyakoriak és tartósak. A legutolsó tíz év ugyanakkor a ritka kivételek közé tartozik. A számtalan nehézség, továbbá nem kevés régi és új keletű probléma ellenére ez az időszak Magyarországnak eredményes évtizede volt. Még akkor is, ha ez az eredményesség a különböző statisztikai mutatókra alapozott értékelésekben inkább megmutatkozik, mint a lakosság által átélt és érzékelt hétköznapokban. A politikai, társadalmi és gazdasági átalakulásnak, a demokratikus és jogállami intézményrendszer működésének, valamint a polgárok szorgos munkájának és tehetségének köszönhetően az évtized végére mind országos, mind helyi szinten komoly fejlődés bontakozott ki, melynek folytatódását az elkövetkező időszakra is prognosztizálhatjuk. A megújulásban kiemelkedő szerepük volt és lesz a helyi közigazgatás intézményeinek: az önkormányzatoknak. Az országnak az európai átlagot kétszeresen meghaladó dinamikájú gazdasági növekedése és ezzel együtt a nemzetközi pénzvilág bizalmának erősödése; a sok más kerülethez képest relatíve jobb vagyoni, infrastrukturális, lakás-, közlekedési (metró) stb. helyzet; a kerület igen kedvező földrajzi fekvése és a beépítést vonzó területei; a szűk, túlzsúfolt, de növekedni kívánó belváros szomszédsága; az egyre hatékonyabban működő helyi közigazgatás; valamint - nem utolsósorban - a lakosság tehervállalása: együttesen eredményezik azt, hogy az országgal együtt kerületünk is gazdagodik, fejlődik, szépül. A fejlődés folytathatósága érdekében a soron következő években fokozni kell a polgárok bevonását a kerület életével kapcsolatos (érdemi!) döntések előkészítésébe és ellenőrzésébe. Önkormányzatunk arculatának kontúrtalanságát is csak velük és egymással együttműködve, az igényességet és a határozottságot érvényesítve szüntethetjük meg.
