XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000-10-19 / 15. szám
Újabb adalékok Ötcsillagos beruházás a gödörben Új reménysugár a „mi" gödrünk felett címmel lapunk nemrégiben beszámolt arról, hogy a Hegedűs Gyula- Tutaj-Visegrádi-Bessenyei utcák által határolt, évek óta üresen tátongó mélység helyén rövid időn belül Cézárház néven impozáns luxus lakókomplexum építésébe kezd a telek új tulajdonosa, az AP Enterprises. Az amerikaiizraeli vegyes vállalat és a Cézár Ház Kft. ügyvezető' igazgatója, Ehud Amir időközben arról tájékoztatott minket, hogy a beruházás értékesítési munkálatai már meg is kez- dó'dtek. A befektetők - egy nemzetközi cégcsoport, illetve az MKB - egy olyan, a hazai ingatlanpiacon merőben új, nyugati típusú koncepción alapuló lakóházegyüttest kívánnak építeni, amely a jövőbeli tulajdonosok kényelmét és igényeit maximálisan figyelembe veszi. A fejlődő Újlipótváros szerves részét képező épületegyüttesben nemcsak a nagyvárosi otthon minősége és igényessége képvisel kiemelkedő értéket, de az is, hogy a belvároshoz, a közlekedési csomópontokhoz közel, mégis békés, csendes környezetben helyezkedik el. A telken épülő, öt blokkból álló lakóegyüttes gyönyörű belső teret fog majd közre; a timpanonos kapu és a stílusban ezzel harmonizáló aula által az épületre a modern stílusok és a régi kultúrák jegyeinek ötvöződése lesz jellemző. Az öt tömbben kialakítandó lakások között a kisebb, 40 m2-es, egyszerűbb ingatlanok ugyanúgy megtalálhatók lesznek, mint a 120 m2-es, pazar panorámával rendelkező tetőtéri otthonok. A hatalmas ablakfelületeknek köszönhetően valamennyi lakás maximálisan napos, kellemesen világos lesz. A Cézár-ház utca felőli frontján különböző üzlethelyiségek kialakítását tervezik, a közel 300 lakáshoz pedig nemcsak parkolási lehetőséget, de a lakók kényelmét, pihenését szolgáló szaunát, fit- nesztermet, pezsgőfürdőt, biztonságuk érdekében pedig 24 órás őrzést is biztosítanak majd. A legkésőbb 2002 februárjában átadásra kerülő Cézárház az első lesz a Pest központjában épített luxus lakókomplexumok sorában, de a nagyrészt lakóingatlanok építésével foglalkozó befektetőcsoport a jövőben is hasonló, színvonalas beruházásokra készül. A környék lakói tehát megnyugodhatnak: a gödör korábbi cikkünkben említett elhanyagoltsága végre megszűnik, kerületünk pedig egy európai színvonalú lakónegyeddel és száz igényes kivitelű lakással lesz színesebb és gazdagabb. J. H. Hívogató üzletbejárat az Újlipótvárosban „Az ember alkalmazkodik a környezetéhez, igényli a divatot, mégis ugyanennek a divatnak a segítségével különbözni is akar környezetétől. Az ember utánozza a többieket, és az utánzás e formájában önmaga stilizálásának egyéni módját, önmagáról való elképzeléseit próbálja megvalósítani” - olvashatjuk a Képes divattörténet (Ludmila Kybalová, Olga Herbenová, Milena Lamarová) című érdekfeszítő könyvben. Az öltözködés nem csak egyéniségünk, társadalmi helyzetünk, anyagi lehetőségeink, pillanatnyi lelkiállapotunk kifejezője, hanem lényeges városképi elem is. Az import tisztított áruk boltjainak választéka alapvetően megváltoztatta a fiatal felnőtt, közép- és idősebb korú népesség öltözködési szokásait. A second hand divat az utca és a tömegközlekedés divatja. A turkálás a középkorúak és idősebbek öntudatosan vállalt össznépi sportja. „Nem hiszem, hogy van olyan nő, aki még sohasem ment volna be egy turkálóba” - vallotta az egyik legnagyobb turkáló vezetője. Amikor nemrégiben a kerületbe költöztem, feltűnt, hogy milyen sok használt ruhát kínáló bolt van a környékünkön. Természetesen nem tudtam ellenállni, hogy be-benézzek valamelyik utamba akadóba. Rájöttem, hogy a turkálók világa sokkal gazdagabb, sokrétűbb, mint gondoltam. Csak egy módszer kínálkozott, hogy választ kapjak a bennem felmerült kérdésekre: beszélgetni az üzletek tulajdonosaival, alkalmazottaival, vásárlóival. A kerületi kereskedelmi és iparkamara tájékoztatása szerint a kerületben legalább száz használtcikk vagy azzal is kereskedő üzlet működik. Jómagam egyszemélyes vállalkozás lévén ennek csak egy töredékét tudtam felkeresni, így vizsgálatom nem tekinthető tudományos értékűnek. Elindultam hát találomra a Szent István kőrútról az Újlipótváros, Angyalföld, a Vizafogó lakótelep, a Gyöngyösi utcai lakótelep, a Lehel utca és Forgách utca környékére. Több mint 20 boltba mentem be a kerület különböző pontjain. A megkérdezett tulajdonosok, alkalmazottak kivétel nélkül kedvesek és segítőkészek voltak. A vásárlók is sokan vállalkoztak egy rövid beszélgetésre. Az így szerzett tapasztalataimat ehelyütt adom közre. fi nevek terén sokszínűség uralkodik. Az anglománia természetesen itt is hódít. Sokan szemérmesen a second hand elnevezés mögé rejtik azt a tényt, hogy a boltban használt ruhák kaphatók. Nyíltabban vállalja tevékenységi körét az az üzlet, amely import tisztított áruk megnevezést használja. Valószínűleg a gyors divatkövetés igényére utal, amikor a tulajdonos azt emeli ki cégtábláján, hogy nála olasz, francia árut talál a vásárló. A svájci, belga, holland import tények hangsúlyozása a megbízhatóság, tartós minőség képzetét kelti bennünk. A magukat különösen igényesnek érző vásárlók érzelmeire apellálnak az egyedi, minőségi, extra, válogatott stb. jelzők. Néhány üzlet nevében is megfogalmazza, mit kínál a vevőknek pl. használt ruha adás-vétel, olcsó kilós ruhák. Valószínűleg a bálás ruhák korszakának ápolatlan, jellegzetes tur- kálós szagú ruháinak emlékét akarja elhessegetni a tisztított szó gyakori hangsúlyozása. Ritka a puritán, lakonikus tömörségű, használt ruha elnevezés. fi reklámok közül néhány a Hócipő „dizájn center” rovatába kívánkozna, mind a tartalom, mind a technikai megoldások és a sajnos a helyesírás szempontjából is. Nem találom azonban helyénvalónak ezen viccelődni, hiszen mindezt elsősorban nem az igénytelenség, hanem a szűkös anyagi lehetőségek diktálják. A boltokban a POTOM kivételével a tulajdonosok, vagy bérlők dolgoznak. Általában csak családi, baráti segítséget vesznek igénybe, az alkalmazott ritka. A megkérdezett tulajdonosok kivétel nélkül középiskolát végeztek. Zömében korábban is a kereskedelemben dolgoztak beosztottként. Előfordult, hogy valaki az irodai munkát cserélte fel a kereskedelemre. Olyan nagyon rátermett üzletvezetővel is találkoztam, aki a férfias jellegű műszerész pályán dolgozott, s a rendszerváltást kísérő munkanélküliség indította a pályamódosításra. A tulajdonosok egy része kényszervállalkozó, aki vagy magánéleti okokból, pl. válás vagy munkahelye megszűnése miatt választotta a viszonylag kis alaptőkével megindítható hasz- náltcikk-kereskedelmet. Vannak olyanok is, akiket mindig is érdekelt a kereskedelem, s 1989 után örömmel éltek azzal a lehetőséggel, hogy a korábbinál egyszerűbb és szabadabb üzletet nyithassanak. fi vásárlók mi vagyunk. Érdekes szembenézni azzal a képpel, ahogy az eladók látnak minket. A vásárlók jó része törzsvevő. Munkába menet-jövet, vásárlás, gyerek-, unoka-sétáltatás közben be-benéz az üzletbe, nézelődik, válogat, beszélget. Van, aki egyből kiszemeli a ruhát, felpróbálja és megveszi. Mások sok ruhát próbálgatnak, de nem tudnak választani. Ok azok, akik pár nap múlva visszatérnek az áhított darabért, ami jó esetben még megvan, határozottan odasietnek hozzá és boldogan távoznak vele. A nyugdíjasok, a kispénzűek általában szükségből vásárolnak. Beköszönt a hideg és nincs pulóverük, kabátjuk, kell venni egyet, gyorsan és lehetőleg olcsón. Ok nem sokat válogatnak, a tartósságot és az árat nézik elsősorban. Az átlagvásárló középkorú vagy friss nyugdíjas és nő. Esetükben is fontos a praktikum és az ár, de emellett a ruha divatossága, egyedisége is fontos szempont. Ok megtanultak alkalmazkodni ahhoz, hogy a használtruha-kereskedésben, ha az ember egy jó darabot akar kifogni, akkor azt veszi meg, ami tetszik neki, jól áll és még belefér a költségvetésébe, még akkor is, ha pillanatnyilag ilyen darabra egyáltalán nincs is szükség vagy az évszak végén járva idén már nem hordható. Hoszszú távon - egy önmagát gerjesztő folyamat eredményeként - egy vagy több korábban megvásárolt jó blúzhoz, pulóverhez pont passzol a 2 hónappal később meglátott nadrág, szoknya, sál stb. Ezzel a módszerrel idővel - némileg előrehozott, viszonylag szerény tőkebefektetéssel - kialakul egy igényes ruhatár. Az importruha-boltban történő vásárlás határozott személyiséget igényel. Korábban az állami ruhaüzletben, de még a butikokban is ugyanabból a termékből több volt. Ha nem tudtunk dönteni, jó esélyünk volt rá, hogy pár nap múlva visszatérve még megtaláljuk az áhított darabot. A turkálóban erre csekély reményünk lehet. Sokunk csak egy-egy kiegészítőt érdekes extra jópofa darabot akar találni, ezekkel frissítve fel ruhatárát. Mindnyájan ismerjük azt az érzést, ami egy hosszú, különösen fárasztó és unalmas nap után fog el bennünket: meg akarjuk jutalmazni magunkat valami aprósággal. Lehet, hogy csak a vadászösztön ragad el minket. Már előre látjuk álszerény ábrázatunkat, amikor diadalmasan bejelentjük barátnőinknek, mennyiért „túrtuk” az irigyelt darabot. Ez persze csak középkorú társaságban képzelhető el, egy fiatal inkább ruha nélkül jár, minthogy bevallja, használt árut vett. Volt olyan eset, hogy egy tizenéves kiválasztott egy kabátot, majdnem ki is fizette, amikor kiderült, hogy az nem új, visszaadta. Ez azonban nem aggasztja a boltok tulajdonosait, tudják: az illető fiatalasszony korára a törzsvevőjük lesz. A férfiakat szinte reménytelen elcipelni az üzletbe, hogy a feleségük által kiválasztott ruhát felpróbálják. A magányos férfivevő ritka. Nem kevés az illegalitásban vásárlók száma. Meglepően sok gazdag, híres nő, illetve gazdag, híres férj felesége keresi fel a boltokat. Ok kifejezetten jó minőségű, nagyon extra furcsa, jópofa dolgokat keresnek az ár náluk nem számít. A legnagyobb problémát a tolvajok jelentik. Elhagyott benyomást keltett például az egyik üzletben az az öltöny, aminek zakója alól kilopták a nadrágot. A tulajdonosok jogos bizalmatlanságát fejezi ki az üzlet előtti kosárban elhelyezett ruhadarabok „meglán- colása”, lelakatolása. Ezek az üzletek bizonyos szociális funkciót is betöltenek. Az eladhatatlan darabokat ingyen elajándékozzák a szociális gondozóknak, időseket vagy rokkantakat ellátó intézményeknek. A turkáló, importruha-ke- reskedések, használtcikk-bol- tok sokat tettek értünk és a városképért. A maguk és mindnyájunk örömére egyre ízlésesebben, elegánsabban, érdekesebben öltöző és ettől magabiztosabb nők látványa szebbé, hangulatosabbá teszi a pesti utcákat. Simó Éva Mindennapi vadászataink fi jutányos ás divatos öltözködés lelőhelyei Butik-pavilon a Váci út sodrában
