XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. augusztus / 10. szám

2000. augusztus IDEJE VOLNA MEGÁLLÍTANI A VANDÁLOKAT Mennyit fizetnek egy kiló Madáchért? RENDŐRSÉGI ESETEK Gyermekkorú elkövetők sértettek Kerületünkben sajátos bűnügyi esetekkel találkoztunk júliusban. A rendőröknek akadt bőven munkájuk. Három esetben a forró nyomon üldözés gyors sikert hozott. Az már nem tekinthető rendkívülinek, hogy az utcai rablások zöme fényes nappal történik és áldozataik fiatalkorúak. Az viszont elgondolkodtató jelenség, hogy több esetben nem csak az áldozatok, de a támadók is fiatalkorúak, sőt még gyermekkorú is akad köztük. A Budapesti Rendőr-főka­pitányság XIII. Kerületi Rendőrkapitányság csoporto­san elkövetett rablás bűntette alapos gyanúja miatt eljárást indított B. Zs. J. 14 éves, K. K. 14 éves, R. T. 15 éves, F. A. 17 éves és H. A. 17 éves buda­pesti fiatalemberek ellen az alábbiak alapján. 2000. június 29-én 1 óra 30 perc körüli időben a Margit­szigeten az öt fiatal férfi a Du- na-parton üldögélő három fia­talemberhez lépett, és értékeik átadására szólították fel őket, miközben F. A. egy ~ kést tartott az egyik sértett torkához. Mi­vel ennek el­lenére sem adta át érté­keit, bántal­mazni kezdték, arcon rúgták és ököllel ütlegelték. Végül az erőszak hatására odaadta mobiltelefonját és készpénzét, valamint iratait tartalmazó pénztárcáját. Az elkövetők a támadás után gyalogosan tá­voztak. A Budapesti Rendőr-főka­pitányság Központi Ügyelet Főosztály Akció Osztály munkatársai a XIII. kerületi rendőrkapitányság készenlé- tes nyomozóival közösen a sértettekkel együtt elindultak az V., Szent István körút irá- ' nyába, abban bízva, hogy a tá­madók még a környéken tar­tózkodnak. A sértettek felis­merni vélték az elkövetők : egyikét, aki elfogása után elis­merte a rablás elkövetését és elmondta, hogy bűntársai be­ültek egy fehér színű Suzuki típusú taxiba és a Keleti pá­lyaudvarhoz mentek, hogy el­adják a rablásból származó mobiltelefon-készüléket. A Margitsziget Dana-part személyleírás birtokában a rendőrök széles körű adat­gyűjtést végeztek a Keleti pá­lyaudvaron és környékén, amelynek során megállapítást nyert, hogy az elkövetőket lát­ták kiszállni egy fehér színű taxiból, majd mind a négyen ismeretlen irányba távoztak gyalogosan: A rendőrök az el­követők felkutatása és elfogá­sa érdekében Budapest VI., VII. és VIII. kerületében visz- szatérő jelleggel ellenőrző jár- őri tevékenységet végeztek, szórakozóhelyeket, játékter­meket vontak ellenőrzés alá. A József körúton egy négyfős cso­portra egy­értelműen rá­illettek a sze­mélyleírások, ezért igazoltatták őket. Az igazoltatás során egyikük - F. A. - ellenállt és megpróbált elmenekülni. A rendőröknek sikerült ezt megakadályozni, megbilincselték. Ru­házatátvizsgálás során megta­lálták nála a sértett személyes tárgyait, melyet pénztárcájá­ban tartott. A további ruházat­átvizsgálás során R. T. zsebé­ben megtalálták az elkövetés eszközét, egy 9,5 centiméter pengehosszúságú zsebkést. Az elfogott személyeket a XIII. kerületi rendőrkapitány­ságra előállították. Elszámol­tatásuk során K. K. elmondta, hogy az eltulajdonított mobil- telefont a Keleti pályaudva­ron eladta egy arab ismerősé­nek, akinek nevét nem tudja. A készülékért 3400 forintot kapott. A további eljárást a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság XIII. Kerületi Rendőrkapi­tányság folytatja. 1997 szeptemberében óriási meg­döbbenéssel hallottuk a hírt: elvete­mült vandálok megcsonkították a margitszigeti Madách Imre szob­rot. Majd egy iszonyatos szoborlo­pási hullám következett, portrék, egészalakos szobrok tűntek el a szi­getről, a Városligetből, de a város más köztereiről is. Óriási költségek árán már majd’ mindegyiket sike­rült pótolni. Június 14-én aztán megint ránk köszöntött a döbbe­net: ismét lefűrészelték a Vilt Tibor alkotta Madách-szobor bal kezét, jobbjából pedig ellopták a tollat. Mennyit fizet a „kereskedő” egy kiló Madáchért, Balassiért, vagy Radnótiért? Mert három éve az ő portréikat is megcson­kították, vagy egészben ellop­ták a Margitszigetről, mint ahogy eltűnt Ferenczy Károly, Jókai Mór, Petőfi Sándor mell­szobra is. József Attilának „csak” a fejét sikerült elvinni­ük. Nemcsak portrékat rabol­tak, de elvitték Gosztonyi Aliz és Kerényi Jenő egy-egy egész­alakos szobrát is. Több mázsa súlyúak voltak, ehhez már te­herautó kellett! (Ambrus Zoltán mellszobrát valószínűleg bosz- szúból törték össze, amikor rá­jöttek, hogy számukra értékte­len. Ugyanis pirogránitból ké­szült.) Korábban, az első szoborlo­pás is a Margitszigeten történt, még 1990-ben, amikor Schaár Erzsébet Kernstock-mellszob- rát vitték el a tolvajok. Az ese­tet akkor még egyedi bűncse­lekményként kezelték. 1997- ben aztán egyszerre 11 köztéri bronzszobor tűnt el. Többek között a városligeti Kerényi-kút sellőjét is lefűrészelték, de a nagy súlya miatt már nem tud­ták elvinni. Az alázuhanó szo­boralak összetörte a kút alját, csak idén tavaszra sikerült hely­reállítani. A Városmajorból el­lopták Teles Ede Hüvelyk Ma- tyi-szobrát, ennek szerencsére Baján is van még egy másolata. Pátzay Pál szigeti Jókai-mell- szobra a mester kapuvári gipszgyűjteményéből önthető újra. A legfájdalmasabb az, amikor öntőminta híján lehetet­len egy elorzott szobrot újraön­teni. Ahogy Stróbl Alajosnak a kilátó elől ellopott Széchenyi- szobrát sem... Tar István Balas- si-portréjának sincs másolata, a Budapest Galéria Szöllőssy Enikőt bízta meg, hogy új szob­rot készítsen a költőről. Budapest utcáin, terein, parkjaiban minden veszélyben van, ami valamilyen eladható fémből készült, és úgymond „nincs lebetonozva”. Illetve, az is, hiszen a tolvajoknak van tü­relmük, van idejük és mintha senki sem zavarná őket „áldá­sos” tevékenységükben. Lopják a KRESZ-táblákat, a nyolckilós alu-oszlopokért állítólag 1500 forintot is ad a színesfém-keres­kedő. 1997 lehetett a színes­fém-tolvajok csúcs-éve, amikor egyetlen éjszaka 130 táblát vit­tek el oszlopostul a XVIII. ke­rületből. A tolvajok teherautó­val és hidraulikus emelővel dol­goztak. Évente több mint két­ezer táblát kell pótolni a fővá­rosban. A Budapesti Elektromos Művek Rt. kerületi központjá­ban panaszolják: évente több mint háromszázmillió forint kárt okoznak nekik a tolvajok, vagy csak a minden cél nélkül pusztító vandálok. A Fővárosi Csatornázási Művek Rt. nem győzi pótolni a csatornák fed- lapjait, a víznyelők tetőrácsait. Itt is több tízmilliós a kár, nem beszélve a nyitott csatornák okozta hatalmas baleset-ve­szélyről. Gyakran utazom úgy a 32-es buszon az Árpád hídi végállo­mástól, hogy nejlonszatyrok­kal, vagy éppen mindenféle ágas-bogas drótokból, lemezek­ből, jól-rosszul összekötözött nagy batyukkal megpakolt „fémgyűjtők” az útitársaim. Nagyobb tömeg esetén a szállít­mányokból kimeredező éles, hegyes, rozsdás, koszos fémda­rabok eléggé balesetveszélye­sek, erre talán a buszvezetőnek kellene felfigyelnie. Az utasok inkább azon tűnődnek, vajon honnan származhatnak azok a szatyrokból kikandikáló rézki­lincsek, térelválasztó alumíni­umelemek, lemeztelenített ká­belek, vagy azok az alaktalan bronz-szerű töredékek, talán éppen szobormaradványok? A szorgos fémhulladék gyűjtőktől senki nem mer érdeklődni, meg aztán hamar le is szállnak, a két megállóra lévő hulladék begyűjtő-telepnél... Másfél évvel ezelőtt Nagy- szentjánosról egy használaton kívüli 75 tonnás vasúti pontoij- hidat loptak el - a vasutasok szeme láttára. A tolvajok há­romszor fordultak az önrakodós Kamazzal. A MÁV dolgozói végig nem gyanakodtak, akkor sem, amikor a 83 milliót érő fémszerelvényeket a MÉH ra­katta ugyanott vagonokba, hogy egy német céghez szállít­tassa azokat, beolvasztásra. A XIII. kerületi önkormány­zat a fővárosban elsőként alko­tott rendeletet a hulladék- és melléktermék-felvásárló tele­pek, raktárak létesítésének sza­bályairól. A rendelet előkészíté­sekor bebizonyosodott, hogy a meglévő jogszabályok bizony nem elég hatékonyak a káros jelenségek megakadályozására. Ezért is javasolták a Gazdasági Minisztériumnak, hogy a szí­nesfémhulladék felvásárlásakor vezessék be az úgynevezett származási igazolást. A kor­mányrendelet ilyen értelmű ki­egészítését jócskán indokolják a közüzemek és a közlekedés biztonságát veszélyeztető cse­lekmények, de az önkormány­zati vagyon, és a kulturális örökségünk védelme is. Parla­menti interpellációban is töb­ben szorgalmazták a színesfém­kereskedelem szigorúbb szabá­lyozását és ellenőrzését. Jó len­ne, ha ez addig történne meg, amíg még vannak köztéri szob­raink... A fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága évek óta nem tud új köztéri szobrok fel­állításáról dönteni, hiszen min­den pénz a régiek pótlására kell. A szoborgyilkosok hihe­tetlen összegeket “kaszálnak”, ám a kár ennek a sokszorosa! A szobrok művészi értéke miatt sokszor egyszerűen felmérhe­tetlen. Ha pedig az eredeti alko­tás újraöntésére sincs mód, hát... (A görögök és a rómaiak halállal büntették már a szob­rok megrongálót is. Tolvajaink­nak - még ha meg is találják őket - szerencséjük van. A mi korunk már ennél civi­lizáltabb...) Zsigmond Attila, a fővárosi köztéri szobrok gondozásával megbízott Budapest Galéria igazgatója mindannyiszor felje­lentést tett ismeretlen tettesek ellen, emellett a kulturális és a városrendészeti bizottságokon keresztül külön is megkereste a rendőrséget. Remélve, hogy a hatóság végre hathatós megol­dást talál e kulturális értékek megóvására. Javasolta azt is, ál­lítsák vissza a Margit-szigeti rendőrőrsöt, amellyel elejét le­hetne venni az ottani szobor­rablásoknak. Pedig a Budapesti Rendőr­főkapitányság (BRFK) és a te­rületért felelős XIII. kerületi kapitányság a Margitszigetre, mint idegenforgalmi szempont­ból kiemelt városrész biztonsá­gára különös gondot fordít. En­nek ellenére nehezen oldható meg, hogy a főváros egyik leg­nagyobb pihenőparkjának teljes területén (a 96 hektáron) min­dig és mindenütt legyen rendőr. A szigeten 1972-ig működő rendőrőrsöt eddig még nem si­került újjáéleszteni. Most a nyári hónapokban amolyan ide­iglenes rendőrállomást működ­tetnek. A szigetre látogató tömeg a bűncselekmények elkövetőit is vonzza. A fokozottabb rendőri jelenlét elsősorban a bűnmeg­előzést szolgálja. Bartos László tábornok, Angyalföld rendőrka­pitánya bejelentette: június ló­tól folyamatos, megerősített rendőri jelenlétet biztosítanak a Margit-szigeten. Egy járőrpárt a BRFK ad, egyet a kerület, emellett kerékpáros rendőrök is vigyázzák a sziget nyugalmát, a park értékeit. A hét végi napo­kon és a szigeti rendezvények, idején a szokottnál is több rend­őrt állítanak szolgálatba. Sajnos a Fővárosi Közgyű­lésben ez idáig nem kapta meg az elfogadáshoz szükséges tá­mogatottságot az a javaslat, amelynek értelmében a XIII. kerületi önkormányzat Buda­pesttel közösen közhasznú tár­saságot (kht.) hozott volna létre a Margitsziget gondozásával kapcsolatos feladatok ellátásá­ra. Ami által a kezelés és annak finanszírozása is jóval hatéko­nyabb lehetett volna. így a Mar­gitszigeten még egy ideig min­den marad a régiben, holott a közbiztonság helyzete és a köz­terület-használat anomáliái egyaránt nagyon is indokolttá tennék a mielőbbi változtatáso­kat. A XIII. kerület továbbra is szorgalmazza a kht. létrehozá­sát (amely egy külön biztonsági szolgálat beállításával akár a to­vábbi „szoborgyilkosságokat” is megakadályozhatná). Június 14-ére virradóra tehát ismét lefűrészelték a Margit­szigeti Madách-szobor bal ke­zét, a másikból ellopták a tollát. Vilt Tibor jeles alkotásával ez már másodszor fordult elő. Elő­ször 1997 szeptemberében fű­részelték le bal kezéről az ujja- kat, majd rövidesen elvitték az egész kezet is. Ismeretlen tettes ellen indult akkor nyomozás, a tettes sajnos ismeretlen is ma­radt. A XIII. kerületi rendőrség 1998 márciusában szűntette meg a nyomozást. (A kéz hely­reállítása nettó 980 ezer forint­ba került.) A galéria most is megtette feljelentését. Az elő­zőhöz hasonló reményekkel. Egyébként sajnos az 1997-ben ellopott és azóta visszaállított Radnóti-szobomak is újra nyo­ma veszett. Egyelőre még üres az évekkel ezelőtt ellopott Jó- kai-szobor talapzata. A Ma- dách-szobortól néhány méterre pedig romokban hever a kedves kis Zsolnay-kút. Állítólag az eddigi szoborlo­pásoknak mindössze egy tette­sét sikerült elfogni. Sajnos az általa eltulajdonított köztéri al­kotás azóta megint a tolvajok kezére került. Az 1997-es nagy szoborlo­pási hullám után a károkat több százmilliósra becsülték. És most kezdődik minden elölről? Valakinek valóban ideje volna már megállítani a vandálokat ! T. J. T. Egy szentesi fiatalember a késő esti órákban, kezében mo­biltelefonjával, a Reitter Ferenc utcában sietett fővárosi szállása felé. A Kerekes utca sarkára ér­ve három fiatal férfi megszólí­totta azzal, hogy meg kívánják vásárolni mobiltelefonját. Rö­vid szóváltás után komolyra fordult a társalgás, megfenye­gették és késsel arra kénysz­erítették, hogy telefonját azon­nal adja át nekik. Egyben meg­fenyegették áldozatukat, hogy ne merészeljen segítséget hívni. A kirabolt fiatalember egy közeli kollégium telefonjáról értesítette a rendőrséget. A helyszínre érkező XIII. kerületi rendőr járőrök a sértettet beül­tették járőrkocsijukba. Együtt bejárták az elkövetés helyének környékét. A forró nyomon ül­dözés során a Szent László ut­cában a sértett felismerte táma­dóit, a 15 éves L. I.-t, a 17 éves Ny. Z.-t és egy 12 éves fiút. A rendőrök az egyiküknél megta­lálták az elrabolt mobiltelefont. A XIII. kerületi rendőrkapi­tányság a kiskorú, illetve gyer­mekkorú elkövetők szabadlá­bon hagyása mellett, csoporto­san elkövetett rablás bűntet­tének alapos gyanúja miatt folytatja az eljárást. * * * A kora délutáni órákban a Jász utcában, a járókelőktől nem zavartatva, egy fiatalembe­rekből álló társaság körbefogott egy 14 és egy 12 éves fiút. A csoport egyik tagja előrántott egy nyolc centiméter penge­hosszúságú kést és arra kénysz­erítette a két fiút, hogy nyaklán­cukat és a nálunk lévő pénzt ad­ják át. Az alig néhány percig tartó eseményt az egyik utcai járóke­lő jelentette a rendőrségnek. Az akcióosztály munkatársai pilla­natok alatt a helyszínre értek. Azonnal átvizsgálták a bűncse­lekmény helyszínét és a kör­nyéket. Ennek során a Béke té­ren felismertek a támadók kö­zül három fiatalembert, a 16 éves L. Imrét, a 14 éves L. Atti­lát és a 14. életévét be nem töltött fiút, B. K.-t. Az igazoltatott L. Imre ruhá­zatából előkerült az eltulajdoní­tott készpénz és az egyik nyak­lánc, B. K. zsebéből pedig elő­került a támadás során fenyege­tésre használt zsebkés is. L. At­tila közölte, hogy a másik nyak­láncot H. Arankának adta át, aki szintén részt vett a támadásban. Az akciósok megállapították H. Aranka (14 éves) lakcímét, aki­nél a második nyakláncot meg is találták. A lány azt elismerte, hogy szemtanúja volt a rablás­nak. A szabadlábon védekező fia­talkorúak ellen a XIII. kerületi rendőrkapitányság folytat eljá­rást. * * * Ugyancsak kés volt a fősze­replője annak a rablásnak, amelynek áldozata egy 23 éves román állampolgár volt. Az esti órákban egy ismeretlen férfi ké­sével fenyegetve elrabolta 3000 forintját és útlevelét. * * * Négy, eddig ismeretlen nő a késő délutáni órákban a Váci úton megtámadott, bántalma­zott és megfenyegetett egy 16 és egy 14 éves lányt. Áldozata­iktól gyűrűket és egyéb éksze­reket raboltak el. * * * Vannak, akik képtelen dol­gokra is képesek. Egy 14 éves kisfiú vidáman kerékpározott az Újpesti rakparton déli 12 órakor. Ekkor váratlanul egy 20-25 év körüli fiatalember le­lökte a gyereket a kerékpárjá­ról, és mint aki jól végezte dol­gát, felpattant szerzeményére és tovahajtott. * * * Két ismeretlen férfi és egy nő a Futár utcában megtáma­dott két 16 éves fiatalembert, és elrabolták 7 ezer forintjukat. * * * A forgalmas Váci úton egy ismeretlen férfi fényes nappal ellökött egy 39 éves vidéki asz- szonyt, és eközben kézitáskáját a benne lévő 35 ezer forinttal elrabolta. Nem járt ilyen sikerrel az a férfi, aki a Béke téren megfe­nyegetett egy húszéves fiatal­embert. Áldozatánál csak 100 forintot talált. NÉMET TESTVÉRISKOLAI LÁTOGATÁS Bach szülőházában is jártunk Iskolánkból az idén először 16 tanuló utazhatott ki 8 napra Németországba, a türingiai Stadt- lengsfeldbe a „Pannónia Iskoláért Alapítvány” tá­mogatásával. A helyi iskola két hetedikes osztá­lyával nagyon fiatal, egyéves a kapcsolatunk. A gyerekek kiutazását németnyelvű levelek előzték meg. Hétfőn a testvériskolában rendhagyó földrajz­órán ismerhettük meg a környéket, majd a polgár- mester fogadta a csoportunkat, és meglátogattuk a falu híres klinikáját. A délutánt a gyerekek a vendéglátó családok körében töltötték, ki stran­dolással, ki sétával. Kedden busszal utaztunk a közeli Eisenachba, ahol Wartburg várához mász­tunk fel, majd megtekintettük Johann Sebastian Bach szülőházát. Szerdán a stadtlengsfeldi iskola körzetét barangoltuk be gyalogosan. Ellátogat­tunk azokba a falvakba, ahonnét bejárnak a tanu­lók nap mint nap iskolabusszal tanulni. Elvittek minket a közeli merkersi sóbányába. Felvettük a bányászsapkákat, nyakunkba akasztottuk a lám­pákat, és ahogy egy igazi bányászhoz illik, jó sze­rencsét kívántunk egymásnak. 500 méter mélyre ereszkedtünk le lifttel, és nyitott autón jártuk be a hatalmas bányát. Láttuk a sókristályokat, a bá­nyászati múzeumot, Hitler titkos kincstárát. Csü­törtökön ismét buszos kiránduláson Fuldába ve­zetett az utunk. A székesegyház, a kastély megte­kintése után a délutánunkat egy víziparadicsom­ban töltöttük. Pénteken a környék legmagasabb, 714 méter magas hegyét rohamoztuk meg három irányból. Szombaton mindenki megízlelhette a családi programok örömeit. Többen a gyógyfür­dőjéről híres Bad Salzungbe látogattak el, és a he­lyi tavacskán csónakáztak, voltak, akik a walldor- fi mesebarlangot keresték fel. Vasárnap hajnalban gazdag német szókinccsel, barátságokkal, élmé­nyekkel, ajándékokkal és szendvicsekkel teli há­tizsákkal indultunk haza. Hédi Katalin A másodszor is megcsonkított Madách

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom