XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. szeptember / 10. szám
Az épület Népszálló néven volt ismeretes A TÁRSADALOM PERIFÉRIÁJÁN ÉLŐ EMBERTÁRSAINKAT GONDOZZÁK Kerületünkben több országos hatáskörű és fővárosi intézmény központja is megtalálható. A fővárosiak közül az egyik a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei nevet viseli és a Dózsa György út 152. szám alatt található. Az 1911- ben épült ház külső és belső formájában jelentősen eltér a környezetében lévő épületektől. Már akkor kifejezetten azzal a céllal létesítették, hogy elhagyott emberek hajléka legyen. (Népszálló néven volt ismeretes.) Később alakult át munkásotthonná, többnyire nőtlen munkások lakták. 1949- ben, amikor a vállalatok sorra megteremtették saját munkásszállóikat, ismét a hajléktalanok otthonává lett. Vezetőjével és munkatársaival beszélgettünk az intézmény kerületünkben működő részlegeiről, de természetesen elkerülhetetlen volt, hogy általános dolgokról is ne essék szó. PELLE ISTVÁN, az intézmény igazgatója:- A fővárosnak ez a szociális intézménye 11 telephelyen foglalkozik szállásnyújtással járó hajléktalan-ellátással. Ezek közül melyik található kerületünkben ?- A fővárosban 1749 hajléktalannak tudunk szállást adni. A Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat és más társadalmi szervezetek intézményei körülbelül ugyanennyi hajléktalant képesek befogadni. A XIII. kerületben két telephelyünk van, az egyik itt, a Dózsa György úton, a másik a Csavargyár utcában. Itt több intézmény, a 125 férőhelyes (75 férfi és 50 női) éjjeli menedékhely, a 400 férőhelyes átmeneti szállás, a 73 férőhelyes kórház és az 51 férőhelyes krízis anya-gyermek szállás működik. Ebben az épületben minden éjjel 649 hajléktalan alszik. A Csavargyár utcában egy bérelt épületben 65 férőhelyes, úgynevezett családos menhely kapott helyet. Ezzel a közeljövőben, úgy tűnik, gondjaink lesznek.- Mit nyújtanak ezek a szolgáltatások?- Alapszintű ellátást az éjjeli menedékhelyek nyújtanak. Este hatkor nyitjuk ki az épületet, reggel nyolckor el kell hagyni, és aztán mindent fertőtlenítünk. Csak fekhelyet biztosítunk és télen igen meleg helyiséget. Ágyneműt nem adunk, mert annak fertőtlenítését technikailag nem tudjuk megoldani. A jelentkezőknek hat hónapnál nem régebbi tüdőszűrő vizsgálati igazolást és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Gyáli úti részlegétől egy fertőtlenítésről szóló igazolást és személyi igazolványt kell bemutatni. Az utóbbi az ide érkezőknek aligha van, az előbbi kettőtől az első este eltekintünk, mert minden jelentkezőnek szállást kell adni. De második jelentkezéskor ezek nélkül már ide sem lehet belépni.- Ha mindenkinek helyet kell biztosítani, akkor miért van annyi hajléktalan még télen is az utcán és a különféle búvóhelyeken ?- A renitenseket innen már sehová sem lehet elküldeni, így az ittasan érkezők kötekednek, verekednek, sőt az sem ritka, hogy egymás holmiját ellopják. Ezért sokan inkább máshol húzzák meg magukat.- Az átmeneti szállás mennyiben különbözik a menedékhelytől?- Hat hónapra vesszük fel a jelentkezőket, itt-tartózkodása még háromszor meghosszabbítható. így maximálisan két évet tölthetnek egy bútorral ellátott szobában. Biztosítjuk a főzési lehetőséget, a szobákat takaríttatjuk, ágyneműt is adunk, azt mi is tisztíttatjuk. Mindezért havi 3500 forint térítést fizetnek.- Miből élnek ezek az emberek?- Alkalmi munkából. Kevés kerestük nagy részét - noha ide italt behozni tilos - elisszák.- Az épületben működő kórházuk éppen olyan, mint egy másik pesti kórház?- Ez egy úgynevezett krónikus ápoló kórház, ahol orvosok, ápolók látják el azokat az egyébként hajléktalan betegeket, akiknek műtét vagy kórházi kezelés után még gyógyulniuk kell. Az egészségügyi részlegünkben ezen kívül van még kifejezetten hajléktalanok részére két háziorvosi rendelője. Itt társadalombiztosítási igazolvány nélkül is ellátjuk a jelentkező panaszosokat. Az eddigieknél is talán nagyobb emberi tragédiát hordozó részlegünk a krízis anya-gyermek szállás. Az otthonról menekülni kényszerült édesanyák éjjel-nappal becsöngethetnek hozzánk. Itt menedéket kapnak, és nem engedik be hozzájuk az ittas, esetleg drogos dühöngő apát vagy élettársat.- Milyen gondjaik vannak a Csavargyár utcai családos menhellyel?- A családos menhelyet is két évig vehetik igénybe a rászorultak. Ez az épület valaha munkásszálló volt. Mi a régi állapotában béreltük az Era- vis-szállodalánctól. Ők eladták az épületet és az új tulajdonos továbbadta azt és most itt, a Duna Plaza akar saját dolgozóinak szállodát építeni. Az Eravisszal nekünk olyan szerződésünk volt, amelynek értelmében 30 napon belül bármelyik fél felbonthatja azt. így teljesen jogszerűen jártak el, amikor felbontották a szerződésünket, és azt kérték, július 1 -jéig ürítsük ki az épületet. Kérésünkre készségesen meghosszabbították a kiköltözés határidejét augusztus 31-ig.- Mi lesz szeptember 1-jén?- Fogalmunk sincs. Azóta is helyiséget keresünk a fővárosi kollégákkal együtt. Már néhány család, ismerve a jövőt, talált maga számára valamilyen megoldást, a többieket pedig megkíséreljük valamilyen módon elhelyezni.- Kegyetlenül bánt el a sors ezekkel az emberekkel. Mindegyikük mögött egyéni vagy családi tragédia állhat.- Itt már nem lehet és nem szabad azt vizsgálni, ki miért jutott idáig. Amennyire lehetőségeink engedik, meg kell kísérelnünk segíteni az életüket. Sajnos, nagyon kevés a sikerélményünk. A gyerekekkel nem tudunk mit csinálni, a 18 éven aluliak nem tartoznak a mi „hatáskörünkbe”. Azokkal, akik az ideiglenes szálláson betegszenek meg, szintén gondunk van. Ha netán bekerülnek egy kórházba, arról panaszkodnak, hogy a többi beteg nem szívesen fogadja őket. A legnagyobb baj, ha mindenkinek igaza van. Igaza van a hajléktalannak, ő is ember, magyar állampolgár, jár neki a kórházi segítség. Érzésem szerint annak is igaza van, aki nem kívánja társaságukat egy közös kórteremben. Ugyancsak gondunk van az egészen öregekkel, ha bejutnak egy átmeneti szállásra, mi lesz velük két év után? Kitesszük az utcára még öregebben, mint amikor hozzánk bekerült? A nálunk menedéket kapott emberek mind sérült, sértett emberek. Haragszanak az egész világra. A mindennapi életben úgyszólván senki sem áll velük szóba. Amikor eljutnak hozzánk, ránk öntik minden bánatukat, keservüket, haragúkat. Egymással is türelmetlenek és durvák. Az idősebbje iszik, a fiatalabbja szipuzik. A nitrohígító literét 200 forintért boltban vásárolják, azt zacskóból lélegzik be. Se italt, se szipus zacskót hozzánk behozni nem lehet, ezért leülnek a ház előtt, kezükben a szipus zacskóval. A rendőrség nem szól nekik, mert nem rendetlenkednek, egyébként se tudná hova vinni őket. A legnagyobb baj, hogy a hajléktalanok közül nagyon kevesen kerülnek vissza a munka világába, és ami még ennél is nagyobb baj, hogy a hajléktalanok táborának van utánpótlása. Dózsa György út 152. DR. BÉKÉS MIKLÓS, az egészségügyi részleg főorvosa:- Régebben azt mondták, ezek az emberek hontalanok. Ez helytelen, nekik van hazájuk, ők magyar állampolgárok, csak nincs hajlék a fejük felett. Nincs lakásuk, így aztán szavazati joguk sincs, s akinek még szavazati joga sincs, az ilyen sorsra jut, kiszorul a társadalom perifériájára. De azért ők emberek. S azért, mert valakinek nincs családja, otthona, még beteg lehet. A betegség még akkor is nagy baj, ha van az embernek családja, környezete, de ha nincs... A közkórház a „normál” beteget gyógyulásának egy fokán, teljes felépüléséig hazaengedi családi környezetbe. Ezt egy hajléktalannal nem tehetik. A hajléktalan is lehet elmebeteg, miután az egész elmebeteg-ellátást, a kórházi férőhelyeket és. az elmebetegek szociális otthonait redukálták, ezeket is nekünk kell vagy kellene ellátni. Kellene azért, mert megalakulásunkkor, amikor még kevesebb dolgunk volt, 123 ággyal Dr. Békés Miklós főorvos rendelkeztünk, ezt a közelmúltban 73-ra csökkentették.- Sok a drogos a betegeik között?- Kérem, a drog, a heroin, az LSD az úri gyerekek betegsége. Itt megmaradtunk a régi klasszikus betegségnél, az alkoholizmusnál. Ma az országban hivatalosan mérve is félmillió krónikus alkoholista él. Ezek között nem kevés a hajléktalan. Köztudott, hogy a hajléktalanság nem visszafo- gója a részegségnek. Ha keres a feketegazdaságban 300 forintot, félre nem tud belőle tenni, elissza. A fiatalok pedig, szipuznak. A ragasztószerből már kivonták a nitrohígítót, beszerzik máshol. FODOR KATA főápolónő:- Itt tartjuk nyilván a két ambulancia és a kórház betegeit. 5666 járóbeteget nyilvántartó kartonunk és 2810 kórházi kórlapunk van.- Akinek nincs úgynevezett TAJ-száma, azzal mit csinálnak?- Természetesen a beteget ellátjuk, és szociális munkatársaink a hajléktalan helyett beszerzik a társadalombiztosítási igazolást, és ha ismét eljön, megkapja. Arra persze nincs garancia, hogy meg is őrzi.- Ezek szerint nagy a forgalmuk.- Az nem volna baj, hiszen ez a munkánk. Nem az a félő, hogy a gyógyítómunkában rokkanunk meg. Ezek a szerencsétlen emberek akkor is agresszívek, ha józanok, agresszivitásuk meghatványozódik, ha ittasak vagy szipuztak, mielőtt bejönnek a rendelőbe. Tegnap az egyik beteg megütötte az egyik doktornőt, a múltkor egy másik a legjobb barátját akarta megfojtani. Ilyen embert nem lehet a mi kórházunkba felvenni, mert szipuzik, agresszív és a betegeket terrorizálja. Más kórházak vagy mondjuk a rendőrség felügyelete alatt álló inDr. Boda Lívia tézmények sem fogadják be, és ettől a ponttól lyukas a szociális háló... DR. BODA LÍVIA orvos:- Ma az egész napomat azzal töltöttem, hogy igyekeztem az egyik fiút valamelyik intézetben elhelyezni. Amellett, hogy Hodgkin-kórban szenved, ami nem kis betegség, még agresszív is. Amelyik nő megtetszik neki, azt követi. Kikutatja telefonszámát és hívogatja, megvárja a kapuban és zaklatja, szerelmet vall, nem ritkán még késsel is! Bárhol elhelyeztük, három-négy nap múlva újra megjelent. Egy kis rábeszélésre, vagy önként távozik, az ottani intézmény legnagyobb örömére. Tegnap járt nálam egy húszéves lány. Eddig már több ízben, több helyre elhelyeztük, mindenhonnan pár nap után botrányokkal távozott. Most ismét tudtam neki az egyik kórházi intézményben csütörtöktől helyet szerezni. Azt kérdezte tőlem: Tessék mondani, ha pénteken megint baj lesz velem, szombaton vagy vasárnap hol találom meg a doktornőt? LUCZA KATALIN, a Csavargyár utcai részleg vezetője':- Nálunk a családok egy szobát kapnak, függetlenül attól, hányán vannak. Közös konyhát és közös zuhanyozót használhatnak.- Miből élnek ezek a családok?- A gyerekek után járó családi pótlékból, többen kapnak az önkormányzattól is támogatást és alkalmi munkából. Igyekszünk mindenkin, akin lehet, segíteni. Az évek során nem is egy olyan család lakott itt, amelynek munkát tudtunk szerezni és innen kikerülve ma már ennél jobb körülmények között élnek. Sajnos, a nagy többség nem ilyen. A minap is nagy nehezen tudtunk egy kisgyereknek helyet .szerezni az egyik óvodában, hogy az édesanyja dolgozhasson. Három nap múltán már nem engedte óvodába a gyereket, hogy ne kelljen a felajánlott munkát elvállalni. Előfordult, hogy egy takarítónői helyünk megüresedett. Felajánlottuk az egyik itt lakó asszonynak, hogy a nap bármely órájában elvégezheti a munkát, amelyért fizetünk. Nem vállalta, inkább maradt munkanélküli.- Fontos a családok sorsa s éppen ezért felértékelődött a Csavargyár utcai intézmény sorsa is. Mire számíthatnak?- Fogalmunk sincs mi lesz velünk, a főnökeink a fővárosi önkormányzat illetékeseivel keresik a megoldást. KARIKÁS GYÖRGY, az Eravis-szállodalánc igazgatója:- Az épület eredetileg a miénk volt. Eladtuk egy másik vállalatnak, majd visszabéreltük és jutányos áron a szociális intézménynek bérbe adtuk, így a mai napig is velünk van szerződésük. Az új vállalat az épületet eladta a Duna Plazá- nak, ők pedig ezt saját dolgozóik számára fel akarják használni. Ezért kénytelenek voltunk az írásban foglalt megállapodás szerint felbontani a szerződésünket.- Függetlenül a most kialakult helyzettől, áldatlan állapotok uralkodnak az épületben. A folyosók sötétek, a zuhanyozók közül csak egy működik, nem használható valamennyi tűzhely.- Mi is tehetetlenek vagyunk. Ha felszerelünk egy csapot, egy órán belül eltűnik, ez a sorsa a villanyégőknek is, a kifestett falakat két napon belül leöntve, összekenve találjuk. Keserű sorsok, elkeseredett emberek. Ők is a mi társadalmunkhoz tartoznak... Koós Tamás Csótányos csapdahelyzet K. B. Visegrádi utcai olvasónk - és a kerület más helyeiről mások is kérdezik: létezik-e olyan rendelet, amelynek értelmében minden lakó köteles beengedni a csótányírtó- kat. Ugyanis, ha egyesek nem engedik be őket, hiába he-' lyeznek el a többi lakásban csótánycsapdákat, és kénytelenek a büdös hajtógáz (Protect B) szagát is szívni, a bogarak nem pusztulhatnak ki a házból és a többi lakásból sem. Az Angyalföldi Vagyonkezelőtől szerzett információnk szerint ilyen általános rendelet nincs, ellenben a társasházak lakói a közgyűlésükön határozhatnak úgy, hogy minden lakástulajdonost köteleznek a csótányírtás céljából a szakemberek beengedésére. Aki ennek a kötelezésnek nem tesz eleget, azt bírósági úton lehet erre kényszeríteni. Egy jelenleg hiányzó jogszabály megalkotása talán egyszerűsítené a probléma megoldását. Addig pedig jobb közös megegyezésre törekedni.
