XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. június / 6. szám
S Xin. KERÜLETI • • BlSSiilPy Tátrai Vilmos Dr. Tóth Szabolcs Három hónappal ezelőtt emlékeztünk meg róla Rajk András avatott tollából a kerületi Hírnök újságban. Fájó azt írnunk: emlékeztünk. Nem így akartuk, de az interjúi megbeszélt időpontjára egy ütemmel előbb érkezett meg a halál. Es előbb kellett elbúcsúznunk is a magyar zeneművészet e kimagasló alakjától, mintsem a díszpolgári címet személyesen átvehette volna. Megkaphatta-e volna már egy, két vagy három évvel ezelőtt az idős mester, s akkor nem kellene odailleszteni a címhez a posztumusz szót? Egy pillanatig eltűnődhettünk ezen? De ki gondolhatta, hogy sugárzóan életteli lénye ilyen hirtelen elköltözik a Phönix-házbeli otthonából? Az adósságot mindenképp le kellett róni. Az ő díszpolgári címe is felértékeli minden eddigi, mostani és leendő kerületi díszpolgárunk méltóságát, aminek a Fizikai elmúlással sincs lejárati ideje. 0 a háttérből lép elénk, amikor helyet foglal a kerület díszpolgárai között, mert a tudomány nagy alakjai nem mindig állnak reflektorfényben. Az emberi élet és tudat titokzatos világát kutatja elméjével és műszereivel, hogy kezét a klinikai gyakorlatban minél tökéletesebben és eredményesebben használhassa gyógyításra. Az idegélettani, ideg- gyógyászati, idegsebészeti tudományág nemzetközileg ismert és elismert professzora. Eddigi tevékeny és tartalmas életútjával tett tanúságot emberségből, s ma is úgy érzi, vannak még elvégezetlen feladatai. Látóköréből nem szorulnak ki az alapvető társadalmi kérdések, s mint ősrégi újlipótvárosi lakost, lakókörnyezetének mindennapos problémái sem. Ehhez nem igényel rangot, nem vár érte elismerést. Személyében az orvos, a tudós mellett a közösségi embert is megilleti polgártársainak a díszpolgári címben kifejeződő figyelme és szeretete. Kispesten, a Wekerle telepen született 1912. október 7-én, így egy másik szálon ő is a „Wekerléhez” kötődik, akárcsak az ez alkalommal szintén díszpolgárrá avatott Pella László, aki oda nősült és azóta is ott lakik. Tátrai Vilmos, szülei evangélikus iparos családból, a felvidéki Breznóbá- nyából származnak, onnan költöztek fel az akkor épült kispesti lakónegyedbe. A családtagjai zeneszeretők voltak, már korábban különböző hangszereken játszottak, ezért természetes volt, hogy a hagyományt követve édesapja hegedűt adott hatéves kisfia kezébe, aki már néhány hónapi tanulás után nagy sikerrel szerepelt a nyilvánosság előtt. Az édesapa a MÁVAG mozdonyszerelője volt, s amikor a fia elvégezte az elemi iskolát, a Népliget közelében lévő MÁVAG kolóniába költöztek. A környéken volt ugyan állami gimnázium, de a szülők a nagyhírű Fasori Evangélikus Gimnáziumba íratták be. Az alsó fokú zeneképzést azonban a MÁVAG zeneiskolában kapta. Az alsó és felső fokot a Nemzeti Zenedében végezte, mert nem vették fel a Zene- akadémiára. A középfokot a Zeneakadémián végezte két évig. Ezután Waldbauer Imrénél (játszott is híres vonósnégyesében) és Rados Dezsőnél tanult, mert ők voltak a kor tudatos hegedűjátékának a mesterei. Már zenedei növendék korában kvartettet szervezett. A továbbtanulást azonban a húszas évek katasztrofális anyagi körülményei lehetetlenné tették számára. A MÁVAG fúvószenekarába Fricsay Richárd honvédzenekarából kisegítők jártak. Ők tanácsolták, hogy jelentkezzék Fricsaynál a Mária Terézia első gyalogezred zenekarába. Felvették és hamarosan az első pulthoz került, ahol Sándor János, az Operaház későbbi hangversenymestere mellett ismerkedett meg a zeneirodalom jelentős darabjaival. De nem töltötte ki 12 éves szerződését, ami a katonazenekarhoz kötötte, inkább a Kamara moziban némafilmeket kísér) és színházi zenekarokban játszott. 1933-ban a Budapesti Hangversenyzenekar első hegedűse lett. 1936-37-ben Buenos Airesben a Radio Splendid zenekarának tagja volt, majd 1938-tól ismét a Budapesti Hangversenyzenekarban működött, már mind koncertmester. 1940-ben a főváros a Budapesti Hangversenyzenekarból Székesfővárosi Zenekar néven együttest hozott létre, s ekkortól 1944-ig ennek a koncertmestere volt. Lakása 1944- ben „veszedelmes” és üldözött emberek találkozóhelye volt. 1945- ben Lajtha László a szerveződő Rádiózenekarhoz hívta meg, ahonnan visszatért a Székesfővárosi Zenekarhoz. Az időközben Magyar Állami Hangversenyzenekar névre áttért együttestől 1976-ban vált meg. Zenekari évei alatt több mint 3000 koncerten lépett fel mint koncertmester, összesen - szinte hihetetlen szám - 252 különböző nemzetiségű karmesterrel, és több mint 100 lemezfelvételen működött közre. Az európai koncertmesterek koncertmestere - írta róla egy alkalommal a Stuttgarter Nachrichten. 1946- ban alakította meg kiváló társakkal a Tátrai Vonósnégyest, amely mint a modem magyar művek tolmácsolója európai hímévre tett szert. 1948-ban megnyerték a Budapesti Nemzetközi Bartók Versenyt. 1958-ban Kossuth-díjat kaptak. 1994-es utolsó fellépésükig Budapesten és vidéken 1667, tizenkilenc külföldi országban 664, összesen 2331 fellépésük volt. Műsoraikon több mint 360 zenemű szerepelt. Először Magyarországon bemutattak 74 kortárs hazai és 55 külföldi zeneművet. Több mint 150 lemezfelvételük készült, melyek közül több Grand Prix győztes lett. Lemezeik később CD formában újabb sikereket arattak. Tátrai Vilmos 1957-ben a Magyar Állami Hangverseny- zenekar tagjaiból megszervezte a Magyar Kamarazene- kart, melyet karmester nélkül az első pulttól a hegedűjével irányított. Hatalmas sikerrel szerepeltek itthon és külföldön. Már bemutatkozó koncertjükön 1957. március 17-én minden számuk után ráadást kellett adniuk. Zenekari kultúránk újabb kori történetében a Magyar Kamarazenekar elsőként kapott meghívást a Salzburgi Ünnepi Játékokra. Budapesten és vidéken 358, külföldön 203, összesen 561 hangversenyük volt. utolsó koncertjük a 30 éves jubileumi hangversenyük volt 1987- ben. E 30 év alatt Corellitől napjainkig több mint 200 alkotást tűztek műsorukra. Ezeket az impozáns számokat, amelyek csupán statisztikailag jellemzik, de élményteremtő minőségében ki sem fejezik a szinte felfoghatatlanul óriási életművét, méltóképpen egészítik ki pedagógiai munkásságának adatai. 1947-től 57-ig a Nemzeti Zenede tanára volt, 1965-től tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, amelynek haláláig professzora. 1994-től tanított a Törökbálinti Általános Iskolában is. Ugyancsak évekig tanított a Bartók Szemináriumokon és a Kőszegi Lajtha Zene-táborban. Számos külföldi versenyen mint zsűritag vett részt. Csodás hegedűjátéka nem némult el, hiszen azt a technikai hanghordozók az utókorok számára őrzik. Tudása a tanítványai teljesítményében él tovább, megnyerő, kivételes lényének emlékezete a szívekben megmarad. Mivel a fotózást, a filmezést hobbiként művelte, életéből valami látható így is fennmarad. De ekkora gazdagsága a személyiségében élő szépnek és jónak nehezen pótolható. — Szívesen hallanánk Öntől egy közelebbi bemutatkozást.- Pályámat, már csak családi hagyományok miatt is, mint műszaki ember kezdtem, de különben is nagyon érdekelt a fizika és a matematika. Emiatt a Műszaki Egyetemen végeztem tanulmányaimat. Elektromémöki praxisomban megismertem az orvosi szakma, s főleg annak neurológiai, ideggyógyászati részét is, s ennek ösztönzésére úgy döntöttem, hogy átmegyek az orvosi egyetemre és ott szerzem meg a diplomámat. Amikor ez megtörtént, rögtön a Balassa utcai idegklinikára kerültem, s amikor ez az intézmény az Amerikai úti Országos Ideg- gyógyászati Tudományos Intézetbe költözött, ott folytattam hosszú időn át a munkámat, ahol osztályvezető, majd igazgatóhelyettes lettem. Aztán Debrecenbe hívtak az akkor alakult idegsebészeti klinikára egyetemi tanárnak, tanszékvezetőnek, s onnan mentem nyugdíjba.- Most a budapesti MÁV Kórházban kerestem fel az itteni idegsebészeti laboratóriumban, ahol különböző technikai felszerelésekkel végzi a tevékenységét. Ide mikor hívták?- Ebben a kórházban dolgozott a fiam, s egy ideig együtt dolgoztunk, amíg be nem következett egy tragikus eset: műtét közbeni fertőzés következtében meghalt a fiam. Most szerződéses formában veszek részt itt az idegsebészeti munkában, főleg régi szenvedélyemet, a klinikai élettani vizsgálatokat folytatom ezekkel a gépekkel, amelyeket itt lát. Ez számomra még ma is izgalmas terület és idős koromra valamivel kisebb fizikai megterhelést jelent, habár ugyanúgy, mint régebben, részt veszek a műtétekben is.- Ön, tudomásom szerint, nagy nemzetközi tekintélynek örvend.- Számos nemzetközi tudományos társaságnak voltam és vagyok a tagja, sőt egynek az alelnökévé is megválasztottak, s ilyen minőségemben itt, Budapesten egy jelentős konferencia szervezésében is részt vállaltam. A klinikai idegfiziológiának egy részét, az izomideg-vizsgálatokat én vezettem be Magyarországon és ezt vizsgáljuk kiterjedten. A daganatos betegségeknél is az idegélettani vonatkozásokat helyezzük előtérbe, amire engem egyrészt a műszaki ismereteim, másrészt már a kezdetektől erre irányuló vizsgálataim predesztinálnak.- Minden kísérleti stádiumban lévő gyógyászati, orvosi kísérletezés az orvostudománytól és személy szerint a kísérletező orvostól nagy erkölcsi felelősséget követel meg. Megkérdezhetem, hogy Ön a kiemelkedő tudása és tapasztalata mellett milyen erkölcsi értékeket halmozott fel élete során ?- Erre azt felelhetem, hogy az orvosi pálya erkölcssúlyozott hivatás, s ennek a követelménynek eleget kell tennünk. De azért adódik ebben bizonyos társadalmi, sőt kormányzati félreértés is. Az egészségügyi dolgozótól azt várják el, hogy foglalkozásának ne az anyagi, hanem az erkölcsi oldalát tekintse elsődlegesnek. Mostanában azt is hangoztatják, hogy a megoldást ebben is a magántőke bevonása hozná, igen ám, de a magántőke nemigen jelenik meg ott, ahol nincs számára megtérülés. Marad tehát az egészségügyi dolgozótól a kelleténél túlzottabban elvárt erkölcsi hozzáállás, pedig a beteg érdekében sem ártana, ha őt is az értéke szerint kezelnék.- Ön mióta kerületünk polgára?- Már gyerekkoromban is itt laktam a Hollán Ernő utcában, csak a nősülésem után költöztünk ki rövid időre Albertfalvára, majd 1953-tól újra folyamatosan a kerület lakója vagyok. Már a tanácstagunkkal jó kapcsolatban álltunk, igyekeztünk mi is, hogy a lakosság közelében legyen, és hogy a lakosság gondjait közvetítse az illetékesekhez. Az önkormányzati időkben is résztvevője és tanúja lehettem hasznos társadalmi kezdeményezéseknek, ami közelebb hozhatná a kormányzati vezetést a polgárokhoz.- Miben látja a szorosabb együttműködés lehetőségeit az önkormányzat és a választó- polgárok között?- Úgy látom, még sok minden nem tisztázódott a lakóházak szükséges fenntartása és karbantartása ügyében. A lakóházakon belül is megváltoztak a tulajdonviszonyok. Lakástulajdonosok lettünk, de ez mint lakókat bizonyos fokig kiszolgáltatottá is tesz minket. Sok helyen nincs pénz a házak felújítására, s ez a közérzet romlása mellett nagy anyagi értékek romlásához is vezet. Az önkormányzatnak nagyobb segítséget kellene nyújtania ahhoz, hogy ez az állapot jobbra forduljon.- Mivel tehetné ezt meg ?- A lehetőségeihez mérten többek között nagyobb gondoskodással, odafigyeléssel, ellenőrzéssel, tanácsokkal.- Úgy gondolom, hogy Ön mint díszpolgár hathatósabban hallathatja a szavát az ilyen közügyekben.- Ez szándékomban is áll, annál is inkább, mert úgy érzem, az a tény, hogy engem valahogy úgy ismertek meg a kerületben, mint aki érdemes erre a kitüntető címre, erősebb, mint a politika. Azt vallom, hogy ennek az önkormányzatban teljesen természetesnek kell lennie. Úgy vélem, azzal, hogy az önkormányzat díszpolgárokat választ, egyben a politikamentességét is akarja kinyilvánítani. És én ezt teljes szívből üdvözlöm. ✓ Az Ev Rendőre Somogyi Jánosné Az idei rendőrnapon Demszky Gábor főpolgármester, Orbán Péter tábornok, országos főkapitány és Kökényesi Antal, Budapest főkapitánya ünnepélyes keretek között ismerte el a főváros öt legjobb rendőrének munkáját. A kitüntetettek között van Somogyi Jánosné alezredes, rendőrségi főtanácsos, a XIII. kerületi kapitányság bűnügyi osztályának vezetője, aki több mint három évtizede végez kimagasló munkát a rendőrség állományában. Gratulálunk! H. G.-tól a mi kerületünk is elbúcsúzott Úgy érezzük, az újabb díszpolgárok avatásakor kötelességünk ismét kifejezést adni fájdalmas veszteségünknek, ami Hegedűs Géza, a főváros és a XIII. kerület díszpolgára ez év április 9-i elhunytéval ért minket és az egész magyar kulturális életet. Mind a Fővárosi Önkormányzat, mind a mi önkormányzatunk saját halottjaként április 21-én végső nyugalomra helyezett szere- tetre méltó írótól, költőtől, tudós professzortól sokan búcsúztak a Farkasréti temetőben. Ezek egyike Székhelyi József színművész, a mester egykori főiskolai tanítványa, aki 70. születésnapján Óda H. G-hez című alkalmi verses köszöntővel lepte meg Hegedűs Gézát a Fészek Művészklubban. Ebből idézünk. Szolga volt, a könyv csicskása. Mese habbal, nagy tudása. Nem tudott Ő dátumot, jámbusban citátumot. Nem idézett, csak megigézett. Ő volt az ige maga - míg végigvitte ujjadat az A-tól Z-ig, elvezetett ősforrások legszentebb izéig. Csak tanított, csak terelt, csak költött és nevelt. Csak írt - talán olvasott, a szemedből, csak tudott és hódított, akkor is, ha lódított. 0 volt a derű és a mester. Mákony, varázs. Vegyszer. Edzőterme minden agynak, Kicsikének és a nagynak. Egy darabka történelem. Bűvös ihlet és szerelem. Csak Színház. Jób és Csortos. Csak Tanár. Jó és pontos. A rossz tanár: Pedagőgös. ' Szava híg, az agya gőzös. A jó tanár: Pedagogosz, tanul tőle rest és lógós. Úgy nevelt, hogy látszott: ő is tanult, játszott. Velünk faragta rímeit új versei ízeit. A szellemünk ha gagyogott, O már attól ragyogott. És elvárt tőlünk Hamletet, színművet és pamfletét... 1992. június 5. Fészek CHEM0LAB Finomvegyszer Kft. 1135 Budapest, Csata u. 16. Telefon/fax: 349-1287, telefon: 350-3491 Analitikai és HPLC oldószereket és egyéb hazai és külföldi forrásból származó finomvegyszereket és reagenseket árusítunk kedvező áron. További szolgáltatásaink: • Riedel de Haén cég DIN ISO 9001 minőségű vegyszereknek, • SERVA cég (Bio Whittaker, Tropix, Hoefer, Southern, Vector) termékeinek, valamint • AMRESC0 Inc. USA (Solon) cég diagnosztikumainak, biotechnológiai készítményeinek forgalmazása Bármilyen kérése, kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal!
