XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. március / 3. szám

t í

w t

r:

XIII. KE

n 1

RULE

L]

n • •

1

rr ...............................__ .... _.... . . . ...._ .....................................................................................................................„.....

5 l

■

H

1

L

KJ

N

[fl

K

1999. március

Az Egészségügyi Szolgálat hírhasábjai

Ägysun taHM si if®(£®ip(eM ugy (gglsasdglgjű

Mennyei Vonósnégyes

(Tátrai Vilmosról)

A XIII. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata Visegrádi utcai és Szegedi úti szakrendelőinek előcsarnokában néhány hete számtalan felirat és szóbeli tájékoztatás téríti el a belépőket a sokuk számára már megszokott útvonaltól, és irányítja a „Recepció” feliratú ablakhoz. A kezdeti méltatlankodás lassacskán elcsitult, a visszatérők már megszokásból indulnak a betegek fogadására létesített számítógépes munkahelyek felé. Már csak egy-egy beteg csúszik ki a hálóból és megy egyenesen a rendelőhöz, hogy ott a padra ülve várakozásteljesen szegezze tekintetét a rendelő ajtajára. Hogyan került a szállodákból jól ismert recepciós pult szakorvosi rendelőinkbe?

Az elmúlt években az egészségügyben dolgozók drámai változásként élték meg a gazdálkodási rendszer változását. A megelőző évtizedekben az állami, önkormányzati egészségügyi intézmények a rendelkezésükre bocsátott összegből gazdálkodtak. Beosztással éltek, és ha kifutottak a keretből, kiegészítő támogatásra próbáltak szert tenni. A jelenlegi gazdálkodási-finanszírozási rendszerben az egészségügy befektetéseit - a gyógyító munka költségeit - az elvégzett gyógyító munka mennyisége alapján, szoros elszámolás szerint, utólag téríti meg a társadalombiztosító. (Ezt az összeget kényszerülnek még kiegészíteni a területi-kerületi önkormányzatok, és ehhez járulnak hozzá bizonyos esetekben, például a fogászati ellátásnál a lakosok.) A szoros elszámolási kötelezettség az egészségügyben eddig meg nem szokott, alapos és részletes nyilvántartást követel meg. A nyilvántartás bonyolultsága, az elszámoláshoz szükséges adatszolgáltatás szabályainak betartása számítógépes megoldásokat igényelt. Az amúgy anyagi gondokkal küszködő egészségügy komoly informatikai fejleszA XIII. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata Visegrádi Utcai Fogászatán az egészségbiztosítási törvény rendelkezéseinek megfelelően térítésmentesen, illetve részleges térítésért végeznek a biztosítottaknál fogászati ellátást.

Térítés nélkül, ingyenes fogorvosi ellátásban részesül a biztosított

a) 18 éves koráig, illetve ezen túl, nappali középiskolai és szakképzési tanulmányai idején, terhesség esetén a szülést követő 90 napig;

b) 18 éves kor fölött sürgősségi ellátásra, fogsebészeti ellátásra, fogkő-eltávolításra és az ínyelváltozások kezelésére;

c) 60 éves életkor felett a b) pontban foglaltakon túl teljes körű alapellátásra;

d) az életkortól függetlenül - szakorvosi beutalóval - más betegségek következményeképpen keletkezett fog- és szájbetegségek kezelésére, fogászati góckeresésre.

(Az a), b), c) pontokban foglaltak is térítéskötelessé válhatnak olyan speciális esetekben, mint pl. saját kezdeményezésre többletköltséget okozó igény teljesítése, más egészségügyi szolgáltató igénybevétele stb.).

Térítés nélkül történhet tömés, gyökértömés a közgyó- gyellátottaknál.

tésre kényszerült, amelynek eredményeképpen azonban végre csökkent a hazai egészségügy szégyenletes elmaradása az informatika területén. A számítógépes fejlődésnek sok más előnye is van. Többek közt lehetőséget ad az orvosi dokumentáció korszerűsítésére, gazdasági elemzések elvégzésére is. A recepció megjelenése ennek a fejlődésnek a betegeink számára is érzékelhető része.

A recepción rögzítik betegeink személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét (TAJ-szám), a beutalóval kapcsolatos azonosítót. Beütik, hogy melyik rendelésünkre jött, és ettói a pillanattól kezdve mintha sorszámot kapna - elfoglalja helyét az adott rendelésre várók között. Nyugodtan felmehet a váróba és várhatja a hívást: a rendelőben a számítógép képernyőjéről leolvassák, ki következik és mikor érkezett. (Természetesen orvosi rendelőknél a sürgősség felülmúlja az érkezési sorrendet!)

A rendelőkben az orvosi tevékenységgel, a betegséggel kapcsolatos adatokat rögzítik. Kialakul a hagyományos kartonok számítógépes megfelelője. E pillanatban még a kettő egymás mellett létezik, mint ahogyan sok rendelőben még mindig elkérik a betegek személyi igazolványát is. Ami új, annak a térhódítása fokozatosan történik... A rendelőkben rögzítésre kerülő orvosi adatokba csak a gyógyító team tagjai tekinthetnek bele, a recepción dolgozók már nem. A betegek személyi és orvosi adatai egyaránt titkosak, az adatvédelmi törvény védelme alatt állnak.

A recepció jelenlegi tevékenysége a fejlesztés egyik állomása. A következőkben a laboratóriumba és a fogászatra jelentkezők is a recepción keresztül kerülnek majd „beléptetésre”.

Az Egészségügyi Szolgálat megköszöni, hogy betegei türelemmel viselik a számítógépes fejlesztéssel kapcsolatos átállás nehézségeit!

Minden más esetben a biztosítottaknak saját költségükre hozzá kell járulni ahhoz az összeghez, amellyel a társadalombiztosító a fogászati ellátást támogatja, vagyis részleges térítési díjat kell fizetniük. A díjszabást minden egészségügyi szolgáltatónak meg kell határoznia, a biztosítottak számára elérhetővé kell tennie a díjszabásba való beletekin- tést. A biztosítottat az általa fizetendő díjról a kezelés megkezdése előtt külön tájékoztatni kell, a tájékoztatás megtörténtét a biztosítottnak aláírásával kell tanúsítania. A befizetett összeg nyugtáját a biztosítottnak tanácsos megőriznie.

A Visegrádi úti fogászat is a fenti szabályok betartása mellett végzi munkáját. Sajnálatos módon a fogászat működtetésének költségei az elmúlt időszakban rendkívüli módon megnőttek, ezért a szolgálat rákényszerül, hogy a több év óta változatlanul hagyott részleges térítési díjakat emelje. Az új díjszabás 1999. március 1-jével lép életbe. A március 1. előtt megkezdett kezelések természetesen a megkezdéskor érvényes díjak szerint kerülnek befejezésre. Az új díjszabás több példányban kifüggesztésre kerül a fogászati rendelő területén.

Pontosan úgy írom, ahogyan megesett. A nyolcvanhat évesen ragyogó egészségnek örvendő Tátrai Vilmossal hosszú idő után a napokban találkoztam a Hamupipőke előadásán az Operaházban. Megbeszéltünk egy interjút ezekre a hasábokra, lévén ő kerületünk kimagasló lakóinak egyike. Pár nap múlva azonban Fülöp Attilával, az Operaház énekművészével és főtitkárával (Tátrai vejével) találkozván arról értesültem, hogy apósa, a Természetbarátok Egyesületének volt tagja megszokott erdei sétáján megbotlott és a híres hegedűs bal karját törte. Úgy gondoltam, helyesebb lesz néhány napot vámom a sajtóbeszélgetéssel.

Ember tervez... elhatározásom végzetesnek bizonyult. Csodás hegedűjátékát, baráti

ember-hangját többé nem hallom - már csak emlékezhetek. Egy ártatlannak vélt influenza elrabolta.

Kiváló zeneesztétánk gyors búcsúztató sorait így indította: „Barátainak Vili volt”. Életem gazdagodásának része, hogy engedelmével nekem is. Csodálni való életét ismerem. Nehéz élet volt - és nagyszerű. Az életmű is - mert igenis az előadóművészé és a tanáré éppúgy életmű, mint az alkotóé. Vezető zenekaraink koncertmestereként, a Waldbauer- Kerpely (amelynek kis ideig tagja volt), a Végh-kvartett nagy hagyományait folytató Tátrai Vonósnégyes alapító vezetőjeként, a Magyar Kamarazenekart létrehozó „vonós-karmestereként” és tanárként kimagasló zenei egyéniségeink egyike. Svájcba fiatalon elszármazott hegedűművésznőnk, Helesfay Andrea zürichi sikeres koncertje után az édesanyja üzenettel keresett fel akkori szerkesztőségemben: - Andrea azt kéri, írja meg, hogy mindent Tátrai tanár úrnak köszönhet. Sokan muzsikálnak ma itthon és külföldön, akik - nemcsak hegedűsök - így gondolhatják.

Fantasztikus életpálya. Minden igazán jó lelkesítette,

minden igazán rossz bőszítet- te. Lakása 1944-ben „veszedelmes” és üldözött emberek találkozóhelye volt. Ilyen belső alkattal nehéz boldogulni. Neki végső soron sikerült, de- mint a népmesékben - soksok viszontagság után.- Van egy kínai közmondás- idézte nekem -: mindenről csak utólag állapítható meg, jó volt-e, vagy rossz.- No, de mikor van az utólag? — kérdeztem.- Majd a gyerekeink megítélik.

Nos, sajnos eljött az „utólag”. Néhány kortárs is mérlegelhet: jó-e, hogy nagyon szegények voltak? Az édesapja a zólyombreznói vasgyárban volt lakatos (de közben - nem mindennapos dolog - kitűnő baritonkürt és pózán játékos). Vili Pesten, a Wekerle-telepen

született, a papa akkor a MÁVAG mozdonyszerelője- ként dolgozott - amikor volt munka. De a tehetséges Vilit járatták a MÁVAG Kolónia hegedűtanfolyamára (gyalog, Wekerle-telepről!). Hat évesen adta ott első „koncért’’-jét - Jacobi „Mars”-át játszotta el, majd a nagy tapsra szerényke „repertoárjából” a Himnuszt.

Világsikeréig óriási „kásahegyet” rágott át. Munkáscsaládjában ugyan csupa muzsika vette körül (apján kívül nagybátyjai is játszottak különböző hangszereken), a jó hegedűs fiú azonban nagyon ügyes középtávfutó, kerékpáros, úszó és mindenekelőtt futballkapus volt. Sportkarrierjének végül is egy csúnya rúgás vetett véget. (No, most ez végül rossz, vagy jó?!) Később sokáig muzsikált (még a némafilm korában vagyunk) délután 4-től éjfélig a Kamara moziban, majd, amikor még összesen száz gép sem kelt át az Atlanti-óceánon - Buenos Airesbe szerződtették. Rövidre szánt, valójában utált „szalonzene” turnéja végül is másfél évig tartott - élni kellett! De érthető, hogy Vilmos - Szerémi Gusztáv, Waldbauer Imre, Rados Dezső tanítványa -, aki akadémistaként a tragikus sorsú Faragó Györggyel és a későbbi Zathureczky- partner Petri Endrével szoná- tázott, másféle karriert kívánt. És harcolt ki tehetségével (ahogy Cziffra György világ- karrierjét sem gátolta később az ifjúkori zongorázás a ,,Kedves”-ben).

Tátrai - mint utaltam rá -, vezető zenekarok primáriusa (első pultos koncertmestere) lett Budapesten. A Lajtha László mestertől tanultak (s tán a gyermekkori otthoni zenei élmények) érdeklődését kezdettől a kamarazenélés irányába vonzották. Világkarrierjét mindenekelőtt a Tátrai Vonósnégyes alapozta meg. Kvartettjének működéséhez hanglemezek tízezrei is fűződnek, mi több, 200 ősbemutató és magyarországi bemutató magyar és nemzetközi, kortárs és klasszikus zenéből.

A New York Times írta róluk: „Úgy tűnik, ezek a muzsikusok legalább annyira játszanak maguknak, amennyire a közönségnek. Ettől olyan telt és olyan meleg a hangzásuk”. Itthon egyazon évben egy hónap alatt több kamarakoncertet adtak (telt házak előtt), mint amennyire évadonként sor került a két háború között. Rengeteg próbájukkal, világ körüli utazásaikkal együtt - matematikailag is helytálló kijelentés - fele életüket a kamarazenélésnek adták.

És akkor a tanárt még éppen csak említettük (eleinte a Nemzeti Zenedében, később a Zeneakadémián tanított hegedűt és kamarazenét); az új sikerhullámot hozott és korlátolt módon megszüntetett Magyar Kamarazenekart meg még nem is említettük.

Az 1957-ben általa alakított együttest hamarosan a legkiválóbbakkal egy sorban tartották nyilván, amelyekkel - Musici di Roma, Moszkvai, Londoni Kamarazenekar - olykor azonos műsorban léptek fel. Dieter Schorr, ismert német kritikus írta egyik koncertjük után kiemelten Tátrairól: „Az ember könnyen tarthatja a primáriust, amúgy a Tátrai Kvartett összehasonlíthatatlan mesterét a maga helyén és hivatásában a legszu- verénebbnek és egyben a legszerényebbnek, akit egyáltalában ismerünk”.

Csak a legnagyobbak életébe fér bele ennyi. És marad mindezek felett szeretete egy gyönyörű család iránt, a hatvan évig tartott szerelmi házasságból született Zsuzsi és Vilmos, majd a tehetséges unokák (az operaénekes papa után Fülöp, a nagymama és a mama után Zsuzsi, az Operaház szólistája), Attila, Judit, az ifjú Vili a Szépművészeti Múzeum helyettes igazgatója ágán Júlia és a Tátrai nevet toTátrai Vilmos a hegedűjével

vábbvivő Péter. (Az itt érkezőben lévő dédunokát a nagyapa már csak várhatta.)

Néhány évtizede Párizsban, a Jacques Thibaud Hegedű- versenyen Tátrai együtt zsűrizett már akkor koros barátjával, a század Hubermann, Heifetz szinten kimagasló violinistájával, Szigeti Józseffel. Szigeti a jövőt illető vigaszul mondta:- Bele kell törődnünk, hogy a hegedűs, akinek a hivatása kifogástalan, kifinomult kezet kíván, viszonylag korán lekerül a dobogóról. - Kis szünettel hozzátette: - Heifetz kivételével.

Tátrai is kivétel. Öt évvel hosszabb életet élt Szigetinél. Ha hinnék a csodákban, csodának mondanám: egy mindvégig munkában, küzdésben, áldatlan harcokban is eltelt élet nyolcadik, kilencedik évtizedében rezzenetlen kézzel- ujjakkal naponta hegedült, havi átlagban háromszor a Szigeti által említett dobogón, országszerte, nyilvános koncerteken. Örömére gyakran énekes vejével és annak énekes lányával, tulajdon unokájával. Megifjodott tagokkal újjászülte, primáriusként tovább szolgálta a Magyar Kamarazenekart. Legutóbbi koncertje halála előtt jó két héttel volt, a Magyarok Világszövetségében. Egyebek mellett Mozart oboa-négyese hangzott el. A 22 éves, „gyaníthatóan” nemzetközi siker előtt álló oboista, Kurucz Orsolya koncert után csendesen ennyit mondott: - Mozartból ennyit eddig összesen nem tanultam, mint most Vili bácsi révén.

Van szép halál? Az ittmaradóknak nincs: akit szerettünk, ha 100 évesen megy el, akkor is siratjuk. Az elmenőnek van szép halál. A hatvan évig szeretett feleséget, Zsuzsát reggel kórházba kellett vinni. Éjjel az otthon alvó vő benézett az influenzás „Vilihez” - aludt. Mindörökre. Zsuzsi feleség erről nem tud semmit. Nem is fog tudni.

Ha van másvilág, Tátrai Vilmos hegedül tovább, néhány tanítványával. Mennyei Vonósnégyes alapításával bizonyára megvárja a hajdani társakat.

Rajk András

A világhírű négyes

(sIMMsiféU Is sí

Közös hangverseny utáni riport az unokájával, Fülöp Zsuzsával, az Operaház szólistájával

Koncert után Bárkányi Éva zongoraművésszel és vejével, Fülöp Attila énekművésszel