XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. november / 12. szám

Dr. Tóth József polgármester a költségvetésről Ezekben a hetekben tárgyalja a Parlament az ország 2000. évi költség- vetését, amelynek alakulása sorsdöntő hatással lesz a helyi települések jövő évi költségvetésére és gazdálkodására is. Ez alól természetesen nem kivétel a mi kerületünk sem. A Hírnök felkérte polgármesterün­ket, dr. Tóth Józsefet, hogy a november eleji helyzet ismeretében fejt­se ki olvasóinknak álláspontját a készülő költségvetési törvényről.- Polgármester úr, a költség- vetési tervezetek mostani vitái­ban keményen ütköznek meg az ellentétes nézetek és érdekek. A kerületi önkormányzatok ke­reszttűzben állnak, hiszen mind a kormányzati, mind a fővárosi tervek negatívan érintik a jövő­jüket. Ön a XIII. kerület szem­pontjából hogyan ítéli meg a helyzetet?- A Parlament előtt lévő költségvetést én egyáltalán nem tartom önkormányzatbarát költ­ségvetésnek, mivel a korábbi időszakhoz képest a XIII. kerü­leti önkormányzat mozgásterét is erősen leszűkíti. Ha a nagy számokat veszem, a költségve­tésből az önkormányzatokra ju­tó 680 milliárd forintnak a 85 százalékát a helyi települések normatívan kapják vissza. Va­gyis ez a szisztéma azt mondja: neked ennyit oktatásra, ennyit szociális ellátásra, ennyit egészségügyre kell fordítanod, és így tovább. A gondom ezzel az, hogy az ágazati minisztériu­mok lobbyérdekei most is, aho­gyan korábban is, igen erősek, s az ágazati törvényekben olyan feladatokat állapítanak meg, amelyekhez a feltételeket az önkormányzatoknak kell meg­teremteni, majd még az önkor­mányzatok számára szabad fel- használásra megmaradó 15%- ra is, minden ágazati miniszté­rium, hogy úgy mondjam, „uta­zik”, vagyis azt a képzetet kelti, hogy ezt a fennmaradó 15%-ot is az ő ágazatukra kell elkölte- nünk.- Megvilágítaná ezt egy pél­dával?- Tipikus példája volt ennek a múlt évben az oktatási ágaza­ti minisztérium lépése. Amikor aló plusz 3%-os fizetésemelést megadtuk, a minisztérium azt a látszatot keltette, hogy a szaba­don felhasználható egész pén­zünket mind csak az oktatási ágazatra kell elköltenünk. De most még ez a rész is jelentősen beszűkül, s nekünk emellett nemcsak az úgynevezett ellátó ágazatok finanszírozása a fel­adatunk, hanem a kerületigaz­gatási és a kerületüzemeltetési kötelezettségek ellátása is. De ez nem az egyetlen korlát azok közül, amelyeket a szabad fel­használású pénzkeret csökken­tése állít elénk. Korlátozza a pá­lyázati lehetőségeinket is. Tud­valévő, hogy ma már pályáza­tokat beadnunk csak akkor le­het, ha ahhoz saját forrásokkal is rendelkezünk. Ennek a lehe­tősége is csorbul. További ilyen jellegű gond: bérekre és szemé­lyi juttatásokra általában az összköltségvetési kiadásoknak a háromnegyed része megy el. Azt mondja a tervezet, hogy az átlagkeresetek 8,25%-kal növe­kedhetnek az önkormányzatok­nál, de ehhez csak 5%-ot bizto­sít, a többit létszámleépítésből kell megvalósítani. Nem gyűj­töttem ki, de ha lesz egy kis időm, kigyűjtöm, hogy a ta­nácsnál és az önkormányzatok­nál hány létszámleépítés volt már eddig kötelezően előírva. Ha erre tovább „ösztönöznek” minket, nem lesznek, akik a közszférában dolgozni fognak.- Valamennyi adatot csak tud mondani.- Mi itt a XIII. kerületi pol­gármesteri hivatalban korábban 345-en dolgoztunk, most 210- en vagyunk, iskolákat csuktunk be, 300 pedagógust bocsátot­tunk el. Mi ez, ha nem jelentős és a forrásmegosztásról létszámleépítés? Lehetséges, hogy vannak még tartalékok, de megtalálni sokkal nehezebb, mint egy olyan önkormányzat­nál, ahol nem aktív gazdaság- politikát folytatnak. A kormány 6-7%-os inflációt tervez, ugyan­akkor nekünk azt mondja: a do­logi kiadások növekedését a saját pénzünkből gazdálkodjuk ki, mi­vel arra egy fillért sem ad ne­künk. Beleértve például a köz­üzemi díjakat vagy a szemléltető eszközöket az iskolákban.- Milyen ki nem mondott szándékokat lát a számok mö­gött?- A személyi jövedelemadó­nak eredetileg az volt a szerepe, hogy a helyben képződő forrá­sokat helyben használják fel. Először a 100%-a maradt ott, ez ment le 40%-ra, s ezen belül osztódott fel 25% normatív és 15% szabadon felhasználható arányra, s ebből lett mostanra a 35% : 5%-os arány. Én azzal ér­tek egyet, hogy a jövedelem- centralizálódás és az állam újraelosztó szerepe csökkenjen, de ezzel ellentétes a mostani döntési centralizáció. Ennek a folyamatnak az erősödését lá­tom abban, hogy a kívánt forrá­sok egy része céltámogatások formájában tér vissza az önkor­mányzatokhoz. Például a be­lügyminiszter úrnak is lesz egy félmilliárdos kompetenciája a saját döntési mechanizmusá­ban, működésképtelen önkor­mányzótok egyéb támogatása címen. A személyi jövedelem­adó-bevétel növekedése egé­szében egyre jobban átveszi az állami források szerepét, és csupán 5%-os részét juttatja a településeknek. Ez megkérdő­jelezi, hogy érdemes-e egyálta­lán helyben gyűjteni, hiszen ha csak 5%-ot kapnak vissza, azt egymagában meghaladják az adminisztráció költségei.- Úgy mondják, hogy az újraelosztási rendszernek ki­egyenlítő szerepe van a gazdag és a szegény települések között.- Nem tagadom, hogy kell egy ilyen kiegyenlítő mecha­nizmus. Szolidáris vagyok a magam részéről is, de valahol ennek is van egy mértéke. A la­kosság azért állított ide engem és képviselőtársaimat, hogy a helyi érdekeket képviseljük, méghozzá színvonalas munká­val. Szolidárisak vagyunk már most is különböző adóformák­ban más kerületek javára. Fejlő­désünk dinamizmusát azonban meg kell tartanunk, különben elöljáróságokká degradáló­dunk.- Mi a főváros dolga a for­ráselosztásban ?- A fővárostól a kerületek egységesen kapják meg a nor­matívákat, ami eddig általában az intézményi kiadások 50- 55%-át fedezte, a kerületeknek ehhez a hiány 45-50%-át kellett hozzátenniük. A főváros tehát a hiányt osztotta el: amelyik ke­rületben kevesebb volt, az keve­sebbet kapott, akinek több, az többet. A forrásmegosztás hat területre irányul, ezek az igaz­gatási, üzemeltetési, fejlesztési, felújítási, működtetési kiadások és a lakásfenntartási támogatá­sok. A kerületek abban egyetér­tenek, hogy a főváros az igaz­gatási kiadásokban felülfinan­szírozott, ennek a kerületek közti szétosztásában tehát meg­egyezés várható. A többi kiadá­sok fedezete tekintetében má­sok a kilátások, hiszen külön­böző a kerületek érdekeltsége, attól függően, hogy mekkora az úthálózatuk, mennyi parkjuk van, milyen a lakásállományuk, és így tovább, ezekben a kérdé­sekben tehát nem várható jelen­tős előrelépés.- Hallani az építmény- és te­lekadó összevonásáról és egysé­gesítéséről az egész főváros te­rületén. Ez hogyan érint minket?- Azt kérdi, mi itt a pozíci­ónk? Mi aktív gazdasági politi­kát folytatunk. Azt értem ezen, hogy megszüntettük a vagyon­felélést. Ugyanakkor mi aktív adópolitikát is folytatunk, amin azt értem, hogy közgazdasági tartalmát tekintve, mi az adó ösztönző elemeit is kihasznál­juk, hogy idevonzzuk a kerület­be a vállalkozásokat: jöjjenek, telepedjenek le nálunk. Egy­két, esetleg három évig adóked­vezményt vagy adómentességet adunk nekik, s ha városképileg a külcsínre is adnak, építmény­adó-kedvezményt is kínálunk nekik. Tartható lesz ez? Hiszen, habár nincsenek meg még a háttérszámítások, de annyi már látható, hogy a központi költ­ségvetés mintegy 300 millió fo­rinttal, s ennek következtében a fővárosi forrásmegosztás is újabb 300 millió forinttal ké­szül rontani a gazdasági pozíci­ónkon. És most tessék belegon­dolni: egy iskolának 80-100 millió forint az éves költségve­tése, tehát hat iskolánk fenntar­tása forog veszélyben, ami ter­mészetesen nem történhet meg. De honnan gazdálkodjuk ki a hiányt? Lépjünk vissza a va­gyonfeléléshez? Ugye, ez is le­hetetlen?- Milyen megoldást lát?- Én már javasoltam, hogy a magam részéről korszerű adó­nak tekintem a forgalmi értékű építmény- és telekadót, de a kidolgozását előkészítetlennek tartom. Ehhez egy-két évet előbb le kellene modelleznünk, de a gyakorlatban már hozzá le­hetne igazítani az intézkedése­ket is. Továbbá: ki kellene dol­gozni egy ösztönző rendszert az olyan önkormányzatok számá­ra, amelyek nem folytatnak ak­tív gazdaság-, adó- és lakbérpo­litikát. Ennek alapján megtehet­nék az elkerülhetetlen és racio­nális lépéseket, hogy gazdálko­dásukat rentábilissá tegyék. Tu­dom, azok számára már nehéz lesz, amelyek a vagyonukat már nagyrészt felélték. Persze mindenekelőtt a kormányzati gondolkodás megváltozásától várok megoldást.- Mi lenne e megváltozás alapköve?- Hogy a támogatás és ne a megvonás eszközeivel éljenek a kormányzati erők a lokális élet szervezőivel szemben. Kigyűj­töttem, hogy 1998. január else­jétől parlamenti, kormány­vagy éppen ágazati döntések formájában közel 300 feladatot kaptak az önkormányzatok, és a forrásokat hozzájuk csak rész­ben vagy egyáltalán nem kap­ták meg. Ilyen döntések a leg­utóbbi időkben is történtek: megemlíthetem a közterület­felügyelettel kapcsolatos ránk háruló feladatokat, vagy azokat, amelyeket a közoktatás terén ró ránk a júniusi döntés. És akkor még nem beszéltem a munka- nélküliség kezeléséről, az ok­mányiroda hozzánk telepítésé­ről vagy a lakástámogatási rend­szernek az önkormányzatok ha­táskörébe történő áthelyezésé­ről. Kezemben van az Állami Számvevőszéknek a Parlament előtt lévő jelentése. Abban ol­vasható, hogy a központi költ­ségvetési szervek támogatása 1994-hez viszonyítva 2000-ben 305,1%-kal emelkedett, míg az önkormányzatoké a személyi jövedelemadóval együtt ugya­nezen idő alatt 188,3%-kal. Tessék a két számot összeha­sonlítani. Nyílik az olló. Csak a Miniszterelnöki Hivatal támoga­tása 16-18%-kal emelkedik. Ez mindent elmond a költségvetési tervezetről - mondta végezetül a polgármester. Sas György Fehér Rózsa-díjat kapott a közművelődés közkatonája A közművelődési főtanácsos-asszony rangjelzés mögött egy szívvel- lélekkel, egy fogékony, egyszersmind hatékony szellemmel fel­fegyverzett, művészethez, emberhez egyaránt értő közkatona teszi a dolgát a XIII. kerületben. Kultúraközvetítő a legjobbak közül - ha mundérja volna, október elsejétől ezt a kitüntetést is rátűzhetné. A lapszerkesztő úgy öt éve ismeri az önmagát és a munkáját mindig erős önkontroll alatt tartó, ám a lelkes önátadásba, ha olykor kicsit belehal is, soha el nem fáradó Jutkát. Ez a neve, vagy van amikor ez: Segíts Jutka! Meg, ha valamivel kevesebbszer is: Köszönöm Jutka! Aradiné Haraszty Judit a Fehér Rózsa plakettel- Te hogyan határoznád meg magad?- Összekötő vagyok a kerü­leti közművelődés intézményei és civil szereplői, valamint az önkormányzat vezetői és a bi­zottságai, mindenekelőtt az OKSB, azaz az Oktatási, Kultu­rális és Sport Bizottság között, ki nem felejtve a kollégáimat a MISO-n, azaz az polgármesteri hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztályán. Én a közmű­velődéssel és a művészetekkel kapcsolatos döntések előkészí­tésében és végrehajtásában ve­szek részt, természetesen nem mindegy, hogyan. De dönté­seket nem hozok.- A végrehajtás sem megy döntések nélkül.- Én inkább úgy mondanám, hogy a szakmai jártasságomat és tapasztalataimat veszi igény­be a munkám.-Amit persze meg kellett sze­rezned.- A művészet és a kultúra szeretetét a szülői házból hoz- tam magammal. Édesapám a debreceni Kossuth Lajos Egye­tem növénytani tanszékének ve­zető professzora volt, de számta­lan módon adta tanújelét a mű­vészetek iránti rajongásának is. Édesanyám a debreceni Csoko­nai Színház művészeti főtitkára volt, ő ma is a civis városban él. Gyerek- és ifjúkoromban a szín­házban forgolódtam, sok előadá­son statisztáltam is. Már gimna­zistaként a fejembe vettem, hogy népművelő leszek. Érettsé­gi után beiratkoztam a debreceni egyetem magyar-francia-nép- művelő szakára, majd egy év után átiratkoztam az ottani Taní­tóképző Főiskolára, s ott meg­szereztem a népművelő-könyv­táros diplomámat: Később, már Budapesten, elvégeztem az egri Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatának népművelő szakát is, így dupla főiskolai végzett­séggel rendelkezem.- Az élet nagy vizsgáin ho­gyan álltad meg a helyed?- Pályakezdőként egy évig a soproni Liszt Ferenc Művelő­dési Házban dolgoztam, utána már itt a fővárosban az ÉVIG kőbányai művelődési házában lettem oktatási előadó, onnan hívtak be a kőbányai tanácshoz népművelődési előadónak, utá­na ugyanott népművelési cso­portvezető lettem. Ugyanebben a minőségben jöttem ide, az an­gyalföldi tanácshoz. Az idők változtával most közművelődé­si főtanácsosként igyekszem hasznosítani szakmai tapaszta­lataimat. Az itt töltött 12 év alatt ebben sokan voltak a part­nereim. Ha megálltam a helye­met, azt nekik is köszönhetem. Én egyedül nem érhetek el eredményeket. Ez csapatmun­ka, amiben sokan veszünk részt, mind, akik szeretjük a kö­zösséget és szolgáljuk a kultú­rát, a művelődést, a művészi és szellemi tevékenységeket.- Vegyük sorra az eredmé­nyeket, amelyekből a 12 év alatt kivetted a részedet.- Hadd kezdjem a sort azzal, hogy a miénk egy kultúrapárto­ló önkormányzat. Más helye­ken bezártak nagy múltú műve­lődési házakat, itt megmentet­tük tőle a Láng Művelődési Há­zat; a magam eszközeivel én is küzdöttem érte. Különösen a szívemhez nőtt, mint a kerület­ben új és nagy szolgálatot be­töltő intézmény, az Új lipót­városi Klub-Galéria. Kezdettől részt vettem a létrejöttében a helyiségkereséstől a bdső ki­alakításáig és a bútorok kiválo­gatásáig. Ez a galéria ad helyet a kerületi képző-es iparművé­szek műveinek. Ők 200-an él­nek és alkotnak itt, és alapítot­ták^ meg az egyesületeket, a KlÉP-t; a kilenc alapító tag után engem kértek fel tizedik­nek, mondván, nélkülem meg sem alapítják. Azóta én vagyok az egyesületi titkár, és 50 tagot számlálunk, s már meg sem tudnám számlálni, hány kiállí­tás van mögöttünk a klub-galé­riában, és újabban a polgármes­teri hivatal első emeletén létre­hozott Folyosó Galérián. Szí­vemhez nőtt az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda is, amely méltatlanul évekig egy aluljáróban rejtekezett, se­gítettem a felszínen helyhez jutni az irodát és a munkatár­sait, most könnyebben megta­lálhatják őket. S mi minden van még Jutka gondjaira bízva, és mi minden­nek veszi a gondjait megbízás nélkül is a vállaira? Mindet fel­sorolni lehetetlen. Első helyen állnak a nagyrendezvények, mint amilyen az immár heted­szer megtartott, ezreket meg­mozgató Angyalföldi Utcabál a Dagály utcában, a Kerületi Na­pok sokszínhelyes rendezvény- sorozata, az 50 éves JAMK jubi­leumi programjának segítése, a millenniumi év programjainak megtervezése, és így tovább.- Az utcabált az Angyalföldi Gyermek és Ifjúsági Ház és hozzáértő munkatársai rende­zik, őket segítem az előkészí­tésben, amivel csak tudom. Ott nyüzsgők aztán velük együtt egész nap a hömpölygő tömeg­ben. Ha siker van, boldogan dobban együtt a -szívünk, ha gond van, együtt szurkolunk, szorongunk és fogunk össze, hogy a baj gyorsan elháruljon. De én a mindennapos, úgyneve­zett aprómunkát is szeretem. Hiszen csak akkor végezhetem jól a dolgomat, ha a közművelő kollégáim között vagyok, ha operatívan résztveszek a min­dennapi gondjaikban, bajaik­ban. Ők az én közegem. Csak akkor tudok érvelni mellettük, a jó kezdeményezéseiket támo­gatni, ha közelről ismerem a problémáikat. Mindezekhez még hozzátehetem, hogy az Angyalföldi Közművelődési Közalapítvány titkárának is megválasztottak, s mind e köz- alapítvány, mind az OKSB pá­lyázatainak elbírálását előké­szítem. Ami ebben is a legna­gyobb örömöm, hogy szinte a megszállottságig lelkes embe­rekkel ismerkedhetem meg a pályázataik révén. És nagy kedvvel vagyok a tagja a Hír­nök szerkesztőbizottságának is.- A végén ki ne maradjon a cikkből, hogy országos szinten is kapsz visszaigazolást az eredményes munkádról. Erről tanúskodik a Kultúraközvetítők Társaságának Fehér Rózsa-dí­ja, amelyet egy hónapja nyúj­tottak át neked a nyíregyházi gyűlésükön.- Mondták is, hogy becsüljem meg nagyon, mert én vagyok az országban az első köztisztviselő, aki ezt a díjat megkapta. És ehhez még hozzávehet- jük, hogy ebben az évben a XI- II. kerület közművelődési mun­káját további két országos ki­tüntetés érte. A Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériumá­nak a pályázatán a fővárosi ke­rületek közt elnyerte első helye­zettként a „Közművelődést Pár­toló Önkormányzat” címet, és alig egy hete tértek vissza a Magyar Népművelők idei Or­szágos vándorgyűléséről Veszprémből, kezükben az „Önkormányzatok a közműve­lődésért” emlékplakettel, ame­lyet öt kisebb város és a XIII. és a XVII. kerület kapott meg. Ezt tudván még nagyobb tisztelettel gratulálhatunk Aradiné Harasz­ty Juditnak, mivel mindehhez valami köze neki is van. (s.gy.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom