XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. április / 4. szám
16 XIII. KERÜLI _L Gondok az üvegpalota árnyékában Felújítás kérdőjelekkel A XIII. kerületi önkormányzat képviselő-testülete 1998. február 10-i ülésén jóváhagyta a Pap Károly utca 8-10. sz. alatti lakóépület - amely a Zsarupalota szomszédságában áll - felújításának a tervezetét. A kivitelező' munka várhatóan 2000-ig fog teljesen befejeződni. A jelenlegi 90 lakásból átépítés után körülbelül 52 korszerűsített lakás lesz. A lakók két lehetőség közül választhatnak. Vagy visszajönnek a felújított lakásba, és azontúl magasabb lakbért fizetnek, vagy pedig máshová költöznek. Ennek is alternatívája van jelenleg. Vagy különböze- tet fizetnek egy magasabb komfortfokozatú lakásért, vagy pedig egy komfort nélküli szoba- konyhás lakásba mennek. Az épület, mely egyébként önkormányzati tulajdonban van, megérett már egy alapos átépítésre, ezt egy laikus is megállapíthatja, ha felnéz a ház falaira. A körfo- lyosós emeletes épületben szoba-konyhás lakások vannak közös mellékhelyiségekkel. Ebből is érzékelhető, hogy nem éppen módos családok lakják. A lakók ugyan örülnek az átépítésnek, de az ezzel járó többletköltségeknek már kevesebben és kevésbé. Van azonban más probléma is. A II. emelet 51-ben a falak nedvesek, az ablakkeret mellől befújja a szél a homokot, az ajtó felett jókora repedés éktelenkedik. Számomra a ház szinte életveszélyesnek tűnik. Itt él Sisa Györgyi rokkantnyugdíjas 13 éves kislányával. 1983 óta lakik itt, 1992-ben százalékolták le.- Önök melyik felkínált lehetőséget választják?- Ha azt mondom önnek, hogy a havi nettó jövedelmem segélyekkel, nyugdíjjal együtt 34—35 ezer forint, amelyből kettőnknek kell megélni, akkor talán már sejti a válaszomat. Szívesen visszajönnék ide lakni, hiszen a 13 éves lányom jövőjére kell gondolnom, de csak akkor tudom vállalni a visszaköltözést, ha nem kell majd túl sokat fizetni. Egyelőre még nem tudunk semmi konkrétumot. A felmérés is most folyik.- És ha nem bírja majd anyagilag?- Nézze, ebben a házban sokan vannak, akik nem ültek karba tett kézzel és ki-ki a több-kevesebb spórolt pénzéből szépítgette, újítgatta a lakását. Nálam is van hideg-meleg víz, mosogató - falikút helyett -, és egy beépített fürdőkád. Másoknál úgyszintén van zuhanyozó, kád, bojler, vagy éppen lambériázott falak. Nos, ha nem bírnám anyagilag, elmennék egy szoba-konyhás lakásba is, de az legalább olyan felszereltségű legyen, mint a mostani. Ezzel szemben azt az információt kaptam, hogy csak szoba- konyhás lakást kaphatunk, amit majd megint nekünk kell lakhatóbbá tenni. Ez szerintem nonszensz. Minimum olyanba akarok menni, mint amilyen lakásom most van! Ha a lakbér megfizethető lesz számomra, akkor visszaköltöznék ide, de hogy rosszabb lakásba kerüljek, mint amilyenben most vagyok, azt már nem tudom, és nem is akarom elfogadni. Őszintén remélem, hogy erre nem is kötelezhetnek.- Volt már egy fórum, egy lakógyűlés, ahol megvitatták közös problémáikat?- Nem volt még ilyen, csak egymás között vitatjuk meg a gondjainkat. Egyik lakótársam például nemrég több mint százezer forintot költött a lakására. A salétromos falak miatt kilambériáztatta a falakat, kialakított egy fürdési lehetőséget és most úgy néz ki, hogy a pénzét kidobta az ablakon. Neki is azt mondták, hogy fürdőkád ide, lambéria oda, ez csak egy szoba-konyha, amiért szoba-konyha jár. Nem akarják megérteni, hogy bojlerrel, mosogatóval, beépített fürdőkáddal ezek a lakások már komfortosabbak, és többet érnek mint egy „sima” szoba-konyha. Sokunk kérése tehát az, hogy legalább rosz- szabb helyzetbe ne hozzanak minket, mint amilyenben jelenleg vagyunk. Pap Károly utca 8-10. Válasz illetékes helyről „Rosszabb helyzetbe senki sem kerülhet!” A lakók problémáját tolmácsoltuk Kuruc Lászlónak, az Angyalföldi Vagyonkezelő Rt. kezelési és fenntartási igazgatójának, akitől a következő választ kaptuk:- Szerkezet-felújítások már hosszú évek óta folynak kerületünkben. Most jutottunk el odáig, hogy korszerűsítéssel egybekötött teljes felújításokat végezzünk. Tennivalónk bőven akad, hiszen kerületünkben több mint 4000 szoba-konyhás lakás van.-A felújítási program keretében kerül sor elsőként a Pap Károly utca 8-10., valamint a Zsinór utca 37. számú házak teljes felújítására. A munkálatok részét képezi többek között a vízórák felszerelése minden lakásban. Ilyen és hasonló korszerűsítések miatt a lakóknak ideiglenesen ki kell majd költözniük.- Az átépítés után két lehetőség közül választhatnak. Ha visszaköltöznek, akkor magasabb lakbért kell vállalniuk, amelynek összegét az önkormányzat határozza majd meg. A fenntartási költségekhez közelítő lakbérmérték kerül alkalmazásra. Jelenleg a lakbérek összege 92 Ft/nr7hó. Ez az ár 2000-re nyilván módosulni fog, de a leendő bérlőket mindenről még időben értesíteni fogjuk.- Azok a lakók pedig, akik nem tudják vállalni a többlet- költséget, hasonló felszereltségű bérlakásokba költözhetnek.- Tehát ezúton is szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy rosszabb helyzetbe senki sem kerülhet, senki sem fog kerülni! Kónya István Szerelem feketén fehéren A fiú fiatal. A lány is. A fiú szerelmes. A lány is. A fiú fehér. A lány fekete. Először az Ady Endre Gimnázium szalagavató bálján találkoztam velük a Vasas Sportcsarnokban. Tamás csángó néptáncot és palotást táncolt. Györgyi - aki a nagy tömegből is kitűnt - , a lelátóról figyelte őt. A bemutató táncok után, amikor a diákok táncra kérik a meghívottakat, összeállt a „különös” pár. Nagyon foglalkoztatott ez a szerelem: olyan-e, mint az összes többi, vagy van-e benne valami különös? Most megtudhatom. Itt ülök a Margitszigeten egy pádon, és azon gondolkodom, milyen szót használjak Györgyi bőrszínére, ha megérkeznek a beszélgetésünkre. Rögtön rákérdezek:- Van-e olyan jelző a bőrödre, vagy a származásodra, amit nem érzel bántónak?- Bármelyiket elfogadom. Mondhatják rám, hogy néger, fekete, vagy színes bőrű. Az már nem nagyon tetszik, ha valaki niggernek hív. Ja, és van még egy eset, amikor felkapom a fejem: ha valaki cigánynak néz. Nem mintha bántana, de nem tudom, miért nem lehet megkülönböztetni a feketétől a kreol bőrt.- Születésed óta Györgyinek hívnak?- Eredetileg Georgette vagyok, a személyimben is Georgette áll, az iskolai naplóban viszont Györgyi vagyok. Zaire-ban születtem, édesanyám fekete, édesapám pedig magyar. Három éves koromig, 1982-ig Zaire-ban - a mai Kongói Köztársaságban - éltünk, ekkor jöttem Magyarországra. Én most édesapámnál lakom Budapesten. A szüleim nem élnek együtt, édesanyám Belgiumba költözött.- Hogyan ismerkedtetek meg?- 1996-ban volt egy nyári tábor - mondja Tamás -, ahová egy mozgássérült csoporttal jutottam el. Én nem vagyok fogyatékos, de egy mozgássérült csoportba járok, mert később gyógypedagógus szeretnék lenni. Ébben a táborban ismertem meg Györgyit, aki a Budafoki Református Gyülekezettel jött el oda.- Én már ekkor kezdtem „fűzni” Tamás fejét - vág közbe Györgyi. - Próbáltam célozgatni rá, mi lenne, ha megpróbálnánk kezdeni egymással valamit, de Tamás nem vette az „adást”. A barátság azonban megmaradt, és a i következő nyárra úgy történt minden, ahogy terveztem: a baraSáéIJI1szerelemmé érett. Végre mindketten kimondtuk kapcsolatunkra az igent. A következő nap nekem Skóciába kellett utaznom. Két hónapot töltöttem kint, addig csak levélben érintkeztünk. Visszagondolva rá, nagyon rossz volt, nem bírnám ki még egyszer.- Rokonaitok, ismerőseitek hogyan fogadták a kapcsolatotokat?- Szerencsére mindenki elfogadta, legalábbis nyíltan nem mondták egyikünknek sem, hogy valaki olyat kéne keresni, akinek a színe is passzol hozzánk.- Szerintetek a feketék és a fehérek között van-e különbség a színükön túl?- Erre azt hiszem, én tudnék válaszolni - mondja Györgyi, és mosolyával elnézést kér Tamástól, hogy belé- fojtotta a szót. - A feketék, meglátásom szerint, sokkal temperamentumosabbak. Ez abban nyilvánul meg leginkább, hogy ők kiélvezik az élet minden pillanatát, egy percet sem hagynak veszni, míg a fehérek csak „leélik” az életüket. Persze ez egyéntől is függ, de a két embertípusra általában ez a jellemző.- Mi a véleményetek a fajgyűlöletről? Találkoztatok-e vele?- Magyarországon szerintem - felel Tamás - valamilyen előítélete az emberek 90 százalékának van. Mi szerencsére nem találkoztunk olyannal, aki mindenáron ki akarta fejezni ellenszenvét a feketékkel szemben. De ha eljönne ez a pillanat, biztosan kiállnék a szerelmem mellett... Jó, most biztosan azt gondolod: „De nagy szája van. Kíváncsi vagyok, mit tenne egy csapat szkínheddel szemben?” Tulajdonképpen én sem tudom mit csinálnék, de biztosan nem hagynám ott Györgyit.- Most mindketten érettségi előtt álltok. Utána hova tovább ?- Én a Külkereskedelmi Főiskolára szeretnék menni - jelenti ki Györgyi -, de ha nem vesznek fel, akkor Sopronba, szociálpedagógiára. Tamás nevet Györgyi önbizalomhiányán, aztán ő is válaszol:- Amint már említettem, mozgássérültekkel szeretnék foglalkozni, ezért valamelyik egyetem gyógypedagógia szakára fogok jelentkezni. Horváth Mónika Postások, kézbesítők, mindkét elnevezés igaz. Ők a Magyar Posta Rt. jó értelemben vett „napszámosai”. Télen, nyáron, hóban, esőben, sárban, kánikulában járják a körzetüket. Formaruhájukról - amely nem egészen méltó hozzájuk - messziről felismerni őket. Nagy táskájuk - időnként 10- 15 kg is lehet - teherként nehezedik vállaikra. Igazi erőpróba egésznapos cipelé- se. Az Internet világában is nélkülözhetetlen munkájuk. A technika képes tehermentesíteni őket, feladatot átvenni tőlük, de még hosszú ideig szükség lesz rájuk. Zoli postás 13 éve teszi angyalföldi lakótelepünkön mindennapos dolgát. Nem is tudja, miért kötelezte el magát a sok türelmet, pontosságot igénylő szakmának. Emlékezete szerint egyik barátjának a példája adta az indíttatást számára. De manapság nem gondolkodik azon, helyesen döntött-e annak idején, mert az esztendők során szinte vérévé, hivatásává vált a kézbesítés. Pedig az az igazság, hogy a mindennapi „trappolás”, lépcsőmászás, liftezés a fiatal korosztályhoz tartozó kézbesítőket is alaposan igénybe veszi. Időnként mód nyílik egymással szót váltani. Ezek a beszélgetések győzték meg arról, hogy szívesen kapcsolatba kerül emberekkel, ügyfeleivel. Talán ezen tulajdonságok teszik alkalmassá, hogy körültekintően végezze a posta által rászabott szolgáltatásokat. Kollégájával, barátjával mintegy 1800 családhoz juttatják el a küldeményeket. A területet felefele arányban osztották el egymás között. Havonta történik a terület cseréje, így mindketten tudják - ha álmukból ébreszZoli Angyalföld lakója és postása Zolit részben a megélhetési kényszer, másrészt egy kis plusz pénz szerzésének a reménye ösztönözte, hogy vállaljon ilyen munkát. Kezdetben csordogált a pénz, sikerült néhány élet- és gépjárműfelelős- ség-biztosítást kötnie, de idővel leketyegtek ezek a lehetőségek. Nagy lett a kunkurencia, a biztosításkötésekért a harc. Arról nem is beszélve, hogy a posta és a biztosító között elkopott az az összeg, amiért érdemes volt a szerződések megkötése után járni. Zoli postás kettős életet él. Ezt jó értelemben kell tudni róla. A fáradságos munka nem tántorítja el a példás családi élettől és hobbijától. Szeretettel gondoskodik feleségéről, 9 esztendős kisfiáról, aki szép reményekre jogosító osztályzatokat szokott hazavinni az iskolából. Hobbija - második szerelemnek is nevezhető - a labdarúgás. Zoli a postások kispályás labdarúgó-bajnokságban szereplő csapatának egyik játékosa. Évente mintegy negyven mérkőzést játszanak a „Ki a jobb?” cím elnyeréséért, fizikai állóképességük megőrzéséért. A család legapróbb tagja is rajong a labdáért. A BVSC kölyökcsapatában próbálja elsajátítani a labdarúgás tudományát. A kézbesítő hivatás anyagi megbecsülése bizony távol áll a jól fizetett kategóriától, csak szerény megélhetést biztosít. A családban sok még a reális igény. Egyelőre rövid időn belül több pénz nemigen kerül a postások saját borítékába. Kardos Bálint Rendelet a reklám- hordozókról A képviselő-testület megalkotta a reklámhordozók elhelyezésének építési szabályozásáról szóló rendeletét. Az épített környezet védelméről szóló törvény és az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet helyi építési szabályzatra bízza többek között a városkép kialakításának, védelmének helyi feladatait. A helyi szabályzat megalkotásáig az építésügyi hatóságnak nem volt jogszabályi hivatkozási alapja döntéseihez a reklámhordozók elhelyezése tárgyában, így a jelenlegi rendelet hézag- és hiánypótló szerepet tölt be. Tartalmazza azokat az alapfogalmakat, amelyek egyértelműsítése a rendelet alkalmazása során szükségesek, így a reklámhordozó, a reklámtábla, a cégtábla, a cégér, a homlokzat, a világító reklámhordozó (fényreklám) és az áttört felületű fényreklám meghatározása szerepel. A rendelet tartalmazza továbbá az épületeken elhelyezett reklámhordozók, reklámtáblák, kirakatszekrények általános szabályait, és azt is hol tilos reklámhordozót elhelyezni. í •f tik is fel őket hogy az 1800 családból ki hol lakik. Még az időnként előforduló pontatlan címzés sem okoz gondot, a névről tudják, merre vegyék útjukat. Naponta legalább 1000 küldeményt visznek a címzetteknek. Zoli nem titkolja, hogy bizonyos dolgok bosszúságot okoznak a kézbesítő számára. Megtörténik, hogy az ügyfél szabadságra vagy külföldre utazik, nem jelöli ki megbízottját, nem hagy üzenetet és így lehetetlen időben a küldeményt átadni, a lakó által fizetett díjat behajtani. Az ügyféllel fenntartott jó kapcsolat érdekében időnként bizony különleges igényeknek is meg kell felelni. A személyi postaláda ellenére egyesek elvárják, hogy valamennyi, számukra címzett postai küldeményt a kézbesítő a lakásra vigye. Nem kétséges, ez jelentős többlet- munkát kíván. Néhány idős és beteg embernek tiszteletből is megteszi ezt a gesztust. Sajnos napjainkban a bűnözés nem kíméli az utcát, a lépcsőházakat járó postásokat sem. A pénzküldemények, a nyugdíjak gaztettek elkövetésére csábítják a rablókat. A postás alapvetően csak magára számíthat, védekezésének egyedüli eszköze a két keze. Zolinak eddig szerencséje volt, ki tudja, meddig mondhatja ezt magáról. Bízik saját fizikai erejében és veszély esetén ügyfeleinek segítségében. Megérdemli, hogy odafigyeljünk tevékenységére, mert ő a mi postásunk. A posta néhány esztendeje a biztosítás- közvetítő üzletágba is bekapcsolódott.
