XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. június / 6. szám

Látogatás Kazimir Károlynál AM juiuU a „íujíi ír” • Ha van ős-angyalföldi ­• Kazimir Károly közülük • egy. S elsősorban nem • azért, mert szép becenevű • kerületünk legősibb ré­• szén, „Tripoliszban” szü- . letett és nem is azért, mert • ma is a kerület lakója.- Ez így igaz - mondja. - A hovatartozás ennél összetet­tebb dolog, az emberi benső­ben lakozik. A legszűkebb ha­zánk az, ahová a legmélyebb emlékeink kötődnek, egyszer és mindenkorra. Az enyémek ide, a Gyöngyösi út—Téli ki­kötő-újpest határ-Tatai út, no meg persze a Rákos patak, Lehel tér, Vasas pálya, Béke téri templom, mely távolabbi pontokat barátaimmal legin­kább a „tuján” barangoltunk be, ahogy annak idején a vil­lamos ütközőjét neveztük. A templomot nem annyira imád­kozás, inkább ministrálás vé­gett kerestük fel, pár fillért az is jelentett. Budapest másik belső világvárosa, „Csikágó” a második hazám. Erdélyi Mi­hály Erzsébetvárosi Színháza, ahol a direktor úr vízárus kis­fiúból gyerekszereplővé tett. Ez az én igazi elindulásom.- Egyszer diskuráltunk ha­sonló dolgokról dr. Tóth Jó­zseffel, kerületünk polgár- mesterével - folytatja. - Arról nevezetesen, hogy kisebb te­lepüléseken az emberek sze­mélyes ismerősükként beszél­nek ismertté vált földijeikről és szívesen beszélnek. Szatymazon Dankó Pistáról, Tápiósápon Szirtes Ádámról, Bazsiban Simon Istvánról - a szellem óriásait itt most nem említve. Kétmilliós nagyság­rendben mindez nem lehetsé­ges - a lokálpatriotizmust a kerületekben lehet és ilyen módon is helyes fejleszteni. A szót ezen a ponton ne­kem kell átvennem. Kazimir Károly értékét a magyar szín­házművészetben, népművé­szetben mintha mostanában kezdenénk észrevenni. Hosszú és tökéletesen indokolatlan hallgatás után éppen ideje. Pár hete múlt hetven éves. Pályája első éveiben színész volt Sze­geden, Pécsett, Szolnokon, Miskolcon (beugrani még lát­tam Budapesten a Vígszínház­ban is, a maga rendezte Lysistratében). Jeles színész tanítványok sokaságával pe­dagógusi, mintegy kétszáz színpadraállítással rendezői, a most megjelent legújabbal együtt (Thália örök) nyolc könyvével, számos magyar és világirodalmi adaptáció mun­kájával, elemző írói tehetsége révén mondhatni zajtalanul lett legjelentősebb színházi embereink egyike. Azt mondja, erről itt feles­leges beszélni. Úgy gondo­lom, ennyit mégiscsak szük­séges. Lévén ma is aktív tanár a főiskolán (határainkon túlról érkezett magyar színészjelöl­tek osztályát vezeti). Meg is kérem, mondjon néhány szót a rendezésről.- Mint minden rendező, életem említett és említetlen hagyott emlékeit folyamato­san beemeltem a rendezése­imbe. A háború szörnyű ka­maszkori emlékeit például - áttételesen persze - a Rozsda- temetőbe. De bennük vannak olyan valóságos emberalakok is, mint ezermester apám, mint a Béke téri templom or­Kazimir Károly gonistája, Incze Aurél, akitől rengeteget tanultam a zenéről, a Regnum Marianum temp­lom plébánosa, dr. Tóth János, akinek remek hangja volt és akitől sokat megtanultam a la­tin nyelvből, és így tovább. Benn vannak a gyerekkori mi- nistrálások a kis villamos­pénzzel, amelyet soha nem ar­ra költöttünk, a temetési ének­kari szereplések és a borrava­lók, a „Cselédek a hátsó lép­csőn” kiírások sértő szellemi­sége és hatása. Hasonlók per­sze vannak írói művekben, színészi alakításokban, kép­zőművészek, muzsikusok munkáiban is.- Mi késztette az ódon le- gendisztika és a tágan értel­mezett világirodalom részben nem színpadra készült reme­keinek adaptálására és bemu­tatására?- Úgy gondolom, hogy sok néző csak hírből és érintőle­gesen az iskolában hallott va­lamit (vagy nem hallott) az ős-eposz Gilgamesről, Dante Isteni színjátékáról, Kaleva­láról stb. Gazdagodhat vele, ha ilyen megelevenítésben is találkozhat velük. Ami pedig távoli kultúrák remekeit, já­tékmódjait illeti, ilyesmikkel sokan a Körszínházban talál­koztak életükben először. Márpedig Európa felé tartva nem árt tudni: öt további la­kott földrészünk van és szi­getek tízezrei kicsiny föld­gömbünkön, gazdag kultúrá­val. Más. Amiről könnyű be­szélni Kazimirral, az a futball. (Játszani ellene nem volt kön­nyű - egy Színész-Újságíró meccsen a Népstadionban úgy lerúgott, hogy el kellett hagy­nom a játékteret. Sebaj, most - negyven év késéssel - elnézést kért.) Természetesen Vasas­drukker, csakhogy a színházi életében fontos szerepet ját­szott Salamon Béla hatására az MTK is közel áll a szívé­hez. A Vasas-MTK meccsek nagy dilemmát okoznak neki - egyszerre boldog és levert az elnyert (elvesztett) pontokért. Még a legjobb a döntetlen. Amiről csaknem képtelen­ség szóra bírni, az a magánéle­te. így hát, mélységesen értve és megértve tartózkodását, va­lamire, ami az ő életéről szólva nem maradhat említetlen (rá­adásul nekem is örök emlék), én teszek említést. Tizennyolc hónappal ezelőtt írtam ezeken a hasábokon kiváló zeneszer­zőnkről, Lendvay Kamillóról. Akkori beszélgetésünket rövid időre egy életteli, okos, tizenöt éves, kívül-belül ragyogó tün­dér-féle megjelenése szakította félbe. A komponistától meg­tudtam: mint mentora, ő hívta ide bizonyos kották átadása végett a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola tehet­séges szolfézs-zongora szakos tanulóját, Kazimir Annamáriát (szűk körben ,,Babuci”-t), ba­rátjának, Kazimir Károlynak a leányát. Hamarosan találkoz­ván régről ismert, szeretve tisztelt édesanyjával, így híze­legtem neki: - Hát ez a lány csaknem olyan szép, mint Ma­ga­Hegyeshalomtól Záhonyig, Bajától Szobig alighanem mindenki tudja, ki volt ez a szép édesanya (hajdan szép­ségkirálynő és színésznő). Kazimir most megjelent könyvének Ajánlása „Mariká­nak” szól - az ő könyvbéli és személyes szűkszavúsága en­gem is kötelez. írásomat az ő emlékezésével zárom: „Mert féltettél / és nem értettél. / Mert értettél/és nem féltettél. /Mert szerettél / és nem kérdeztél. / Mert hallgattál / és nem felel­tél. / Mert nevettél / és felemeltél. / Mert rám néztél / és megmentettél. / Vibráló kép­ernyő / Vibráló élet / Állj! Ma­radj, / Ne vidd el fényed!!!" 1960-ban találkoztak. A sír­kövét Farkasréten most má­jusban avatták. Rajk András Együtt hárman - a család, 1998-ban Öregdiák találkozó az Adyban Ahol a Röppentyű utca eléri a Rákospatakot, 1987-re új iskolaépület nőtt ki a földből. Még ez év szeptemberében 4 első osztállyal megindult a tanítás a modem, jól felszerelt gimnáziumban, s napjainkig már 28 érettségizett osztály tá­vozott az alma materből. A 10 éves évforduló adta az ötletet, hogy szervezzünk egy találkozót, ahova meghívjuk minden volt tanítványun­kat. Erre került sor a napokban. Nagy izgalom előzte meg az estét, hiszen nem tudtuk, kit ér utol a régi címén a levél, ki tud, és ki akar egy hétköznap este eljönni régi iskolájába csak azért, hogy találkozhasson a többiekkel. Annál nagyobb volt az öröm! Örültünk mi szervezők, mert látható, hallható volt, hogy örültek egymásnak a ven­dégek. Közel 400-an jöttek el. Mindenki csak mesélt és me­sélt. Mesélt arról, hogy miként emlékszik vissza az itt eltöl­tött évekre, s mesélt arról, mi történt vele azóta. Az összejövetellel az is célunk volt, hogy létrehozzuk a Volt Adysok Baráti Körét. Megalakult az előkészítő bizottság. Szeretnénk, ha őszre összehívhatnánk az alakuló közgyűlést. Fontosnak tartjuk, hogy volt tanítványainknak legyen egy szervezete, amely nemcsak annak kereteit teremti meg, hogy időnként hasonló találkozókra kerülhessen sor, hanem keresi, szervezi azokat a formákat, amelyek lehetőséget ad­nak arra, hogy a volt Adysok adjanak a mai Adynak a jövő Adyja érdekében. S hogy mire gondolunk? Arra, hogy sok­sok szakember lett, lesz tanítványainkból, akik tapasztala­taikkal, ötleteikkel segíthetnek mind a mai diákoknak, mind a mai tanároknak. Munkánk mércéje is lesz, hogy létrejön-e, s működik-e majd ez a Baráti Kör. Tóth Gizella, szervező tanár r Fordulópont várható ^ a Hegedűs Gyula utcai elhanyagolt ingatlan ügyében v r I A Hegedűs Gyula-Tutaj-Visegrádi és Bessenyi ut- " cák által határolt ingatlan több éve üresen áll. Az ■ évek során az ingatlan-kerítés elemeit ellopták, a te- * lekre jelentős mennyiségű szemét került és a föld I alatti üregekbe már illetéktelenek költöztek be. A kerület és a környék lakóinak tájékoztatás érde­I kében a terület önkormányzati képviselőjéhez Müller Károlyhoz fordulunk.- Miért alakulhatott ki az ingatlanon ilyen állapot?- A körzet lakóit találkozá­sainkkor, valamint az önkor-, mányzati képviselői fogadó­óráimon ezt a témát is rendsze­nyezte. A kerület építésügyi hatósága az ingatlan rendbe­hozatalára hozott határoza­tainak akkor a nem létező céggel szemben nem tudott érvényt szerezni. Ipari műemlék - a múlt maradványa Szomorú panoráma résén felvetik - informált a képviselő. - Jogosan teszik szóvá, hogy közegészségügyi­leg és közbiztonságilag is megengedhetetlen a helyzet, és tenni kéne valamit az áldatlan állapot rendezése ügyében. Az ingatlan tulajdonosa - Franco Europeenne Kft. - 1992-ben lebontotta az ingatlanon lévő akkori ipari csarnokot. Az in­gatlan beépítéséhez szükséges anyagi fedezetet nem tudták előteremteni, illetve társberu­házó bevonását nem tudta tel­jesíteni, és így az ingatlant a mai napig nem építették be. 1997-ben egy örökösödési el­járás kapcsán a kft. felszámo­lásra került. Ezért az ingatlan őrzés nélkül maradt, és ez je­lenlegi állapotokat eredmé­- Milyen lépéseket tett az önkormányzat ebben a hely­zetben?- 1997-ben a Tutaj utcai ol­dalon kb. 25 méter hosszban önkormányzati pénzből beke­rítette a beszakadt járdát. A tu­lajdonos által be nem fizetett ingatlan adót jelzálog formájá­ban az ingatlanra terhelték. 1998-ban felszámolóbiztos ke­rült a Franco Europeenne Kft. képviseletére. Ezt követően a kerület építésügyi hatósága most már a felszámolóbiztos útján újabb hatósági kötelezé­seket hozott rövid határidők­kel, végrehajtási szankciókkal az ingatlan rendbehozatalára vonatkozóan.- Hol tart most az ügy és mi várható?- Az ügyben fordulópontot hozott jogi szempontból a fel­számolóbiztos kijelölése és az, hogy az ingatlannak ki­sebbségi résztulajdonosa is van (OVIT). Az építésügyi ha­tóság tájékoztatása szerint a kötelező határozatok jogerőre emelkedése és a teljesítésekre megadott határidők lejáratát követően kerül sor a hatósági ügy végrehajtási szakaszában az ingatlan rendbehozatalához szükséges munkálatok elvé­geztetésére. A Polgármesteri Hivatal vezetősége a lehetősé­gein belül mindent meg fog tenni a tarthatatlan állapotok felszámolására és a több éve húzódó ügy megnyugtató ren­dezésére - fejezte be a tájé­koztatást Müller Károly. Toldi Miklóst legyőzte Szivárvány Két régi iskola - két új név I--------------------------------------1 V erseny a virágos kerületért A XUI. kerületi Polgár- mesteri Hivatal az idén is versenyre hívja fel a kerület lakóit a legszebb virágos élő­kért, kert és tetőkert kialakí­tására, valamint az erkélyek virággal való díszítésére. A legszebb élőkért közül, a családi házak legszebb kiskertjei közül, a legszebb virágos erkélyek és,tetőker­tek közül a három-három el­ső helyezettet értékeljük és jutalmazzuk a hagyomá­nyos módon. A versenyre nevezők je­lentkezésüket 1998. szeptem­ber 25-ig küldjék be a Buda­pest főváros XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal Műve­lődési, Ifjúsági és Sport Osz­tályára: 1139 Bp.. Béke tér 1. I1I/67, telefon: 452-4163. A verseny értékelésére 1998. október 5-6-án 10-18 óra között kerül sor. Az érté­kelő ünnepséget a nyertes versenyzők számára 1998. október 14-én 17 órakor tartjuk. i--------------------------------------j A közoktatási törvény előír­ja, hogy az önkormányzatok ál­tal fenntartott oktatási intéz­ményt az illető önkormányzat képviselő-testülete jogosult el­nevezni. Tavasszal a kerületben két ál­talános iskola - a Budapest Fő­város XIII. Kerületi Önkor­mányzat Általános Iskola (Vi­zafogó sétány 2.) és a negyven éves fennállását most ünneplő Budapest Főváros XIII. Kerüle­ti Önkormányzat Általános Is­kola (Fiastyúk utca 47^19.) - vezetősége úgy döntött, hogy új nevet szeretne felvenni, ponto­sabban régi név hiányában ne­vet adna iskolájának. A névfelvételt mindkét isko­la azzal indokolta, hogy a kerü­let idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját, ezen felül a Vizafogó sétányi általános isko­la 15 éve, a Fiastyúk utcai pedig 40 éve áll fenn. A névfelvétel ügyébe az önkormányzat képvi­selő-testülete mellett mindkét esetben beleszólhattak az iskola diákjai és azok szülei. A Viza­fogó sétányi általános iskola a köztudatban már régóta Vizafo­gó Általános Iskola, a név fel­vételét ez is indokolta. Az elne­vezés támogatottságáról teljes körű vizsgálattal, kérdőíves módszerrel győződött meg az iskola vezetősége. A szülők a névfelvétellel egyhangúan egyetértettek és a diákok is tá­mogatták azt. A Fiastyúk utcában két lehe­tőség közül választhattak a diá­kok és a tanárok. A két név, amely felvetődött: a Szivár­vány, s a Toldi Miklós Általá­nos Iskola. A tanárok, a tanulók nyílt szavazással döntöttek a két név között és bár a döntés nem volt annyira egyhangú, mint az előző esetben, de végül Toldi Miklós gyengébbnek bizonyult; a Szivárvány győzedelmeske­dett felette. Az Oktatási és Kulturális Bi­zottság 1998. március 31-i ülé­sén a névfelvételi kérelmeket megtárgyalta és javasolta a kép­viselő-testületnek a határozati ja­vaslat elfogadását. A testület az előteijesztést és a javaslatot elfo­gadta, így 1998. május 1-jétől a Fiastyúk 47-49. szám alatti álta­lános iskolát Szivárvány Általá­nos Iskolának, a Vizafogó sétány 2. szám alatti általános iskolát pedig június 1-jétől Vizafogó Ál­talános Iskolának nevezte el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom