XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. május / 5. szám
A kelet-nyugat közeledés szolgálatában A spanyol hírszolgálati tudósító messzire ér el A kitüntetett Ember Juditnál Freskó egy megszenvedett faluról Kerületünk lakosa, Nagy Attila, az EFE, a spanyol hírügynökség magyarországi tudósítója március 15-e alkalmából a Köztársasági Érdemrend Kiske- resztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült. Felkerestük őt, hogy megismerkedjünk vele. Hol is kezdhettük volna máshol, mint a gyermekkoránál.- 1942-ben születtem Nádudvaron, ahol édesapám református segédlelkész volt, Tildy Zoltán később köztársasági elnök mellett, aki akkor református lelkész volt a községben. 1944-ben Bajorországba költözött a családom, onnan kerültünk el Brazíliába. Sao Paolóban az odatelepült híres pápai bencés gimnáziumba jártam. 1964-ben ösztöndíjjal a hollandiai Utrechtbe küldtek.- Akkor bizonyára a magyar és a portugál mellett beszél spanyolul, hollandul...- A portugál tudásom mára már kissé elhalványult a spanyol mögött, de valóban beszélek hollandul, németül, angolul, franciául...- Térjünk vissza ifjúkorához.- Tehát hollandiai ösztöndíjas időm alatt 3 évig spanyol vendégmunkásokkal foglalkoztam, aztán visszakerültem Argentínába, majd onnan Uru- guayba, ahol 5 évet töltöttem. 1975-ben hazajöttem.- Hol sikerült itthon elhelyezkednie?- Először a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál dolgoztam mint anyagbeszerző. Ezután felvettek a Magyar Rádióhoz, ott 1988-ig a spanyol adásoknál dolgoztam. Attól az évtől kezdve pedig a spanyol hírügynökség, az EFE tudósítója vagyok Magyarországon.- Itteni munkájának megítélésében az arra illetékes magyar vagy spanyol fél véleményét tartja mérvadóbbnak?- Úgy vélem, e kettőt nehéz lenne egymástól szétválasztani. Most a magyar állami szervek figyelhettek fel a teljesítményemre, ezért kaptam a köztársasági elnök úrtól kitüntetést. De ebben az is közrejátszhatott, hogy 1989 óta Spanyolországban először a santanderi, azután a San Sebastian-i egyetemmel az Európai Újságíró Szövetség szervezésében minden évben nyári egyetemre közép-európai és nyugati politikusokat hívtunk meg, akik a kelet-nyugati közeledésről hallgattak előadásokat és folytathattak vitát. Részt vett bennük magyar részről például Kulcsár Kálmán, Bíró Zoltán, Dörnbach Alajos, Demszky Gábor, Keleti György, Makk Károly, Hegedűs Lóránt. Bizonyára az ebben a nemzetközi politikai munkában való részvételemet is értékelték a kitüntetéssel. •— S mivel szolgálja a magyarság hírét a tudósításaiban?- A hírügynökségeknek, így a spanyolnak is az egyik alapelve, hogy a legtárgyilagosabban kell tudósítani. Tehát ha valamiről írunk, kötelesek vagyunk benne az ellenpólusát is megjeleníteni. Én is ebből az alapállásból kiindulva készítem el az írásos anyagaimat az itthoni eseményekről. De elsősorban nem a magyar politikai élet történései érdeklik a külföldieket, hanem a gazdasági, a kulturális és a sportélet újdonságai. Tudósításaim nemcsak Spanyolországba jutnak el, hanem az egész spanyol nyelvterületre, Dél-Amerikába, s még az arab világba is, mivel arabul is megjelennek az anyagaim. Meg kell mondanom, hogy Dél-Ameri- kát jobban érdeklik a Magyarországról érkező hírek, mint Spanyolországot.- Mi lehet ennek a magyarázata?- Dél-Amerika országaiban sok magyar él, s ez a tény nem új keletű. Már az 1848^49-es forradalom és szabadságharc leverése után megindult az emigráció. Czetz János honvéd- tábornok alapította meg az argentin katonai iskolát, amelynek épülete előtt Buenos Airesben ott áll a szobra. Paraguay és Uruguay nemzeti himnuszát szintén egy 48-as honvéd magyar zeneszerző komponálta. Feleségemmel egy dél-amerikai utazásom alkalmával Tűz- földön jártunk, s egy este betértünk egy vendéglőbe, ahol argentin népi zene szólt. Érdeklődni kezdtek, honnan jöttünk, kik vagyunk. S amikor megmondtuk, a zenekar gitárosa magyarul megszólalt: - 0, magyarok mindenütt vannak, az mifelénk sem újdonság... Ezért is érzem fontosnak, hogy a Magyarországról szóló híradások rendszeresen eljussanak ezekre a távoli tájakra is, s táplálják a mai magyarságtudatukat, s az irántunk tanúsított érdeklődést. —Munkája során mit tapasztal: a spanyolok táitiogatják és rokon- szenvvel kísérik-e az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat?- Akikkel én beszélek a spanyolok közül, akár itthon, akár odakint, lehetnek egyszerű polgárok vagy vezető politikusok, egyetértenek a csatlakozásunkkal, de egyben figyelmeztetnek is, hogy milyen, főleg gazdasági problémákat igyekezzünk elkerülni, amilyenekbe a csatlakozásukkor ők beleestek. Támogatják a NATO-ba való belépésünket is, habár megemlítem, hogy ők is csak most léptek be e nemzetközi szervezet katonai rendszerébe.- A magyar turisták, már akik ezt megtehetik, szép számmal keresik fel Spanyolországot. Vajon a spanyolok is ugyanilyen szívesen jönnek-e el hozzánk?- Én úgy látom, igen. Az elmúlt évben is sok spanyol turista látogatott el hozzánk, főleg az úgynevezett „arany háromszög” túra kapcsán, amely magában foglalja Bécset, Prágát és Budapestet.- Térjünk most mi is vissza Budapestre, közelebbről a kerületünkbe. Mióta laknak itt ezen a szép Duna-parti részen?- Tíz éve. Főleg a feleségem, Kádár Kata, az ismert fotóriporter szereti ezt a környéket...- Kétségtelen, különösen fotós szemmel, gyönyörű Budapestnek ez a panorámája.- így van. De több gondozást is kívánna, főleg ami a tisztaság hiányosságait illeti. Igaz, ebben nekünk, helyi lakosoknak is van felelősségünk. Nekünk is van kutyánk, de mi rögtön fel is szedjük, amit sokan mások otthagynak a kövezeten. Ha lesz itt a környéken kijelölt kutya- futtató, azt is rendben kell tartanunk, esetleg egy-két nyugdíjas felügyeletével, akiket a kutyások közössége fizethetne meg. Lakóházaink belső rendje és tisztasága is sokkal hozzájárulhatna környezetünk kulturáltságához, de ez is csak közösségi figyelemmel és munkával érhető el. S. Gy. A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök javaslatára - nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából filmrendezői munkássága elismerésekén^ a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozta Ember Judit Balázs Béla-díjas filmrendezőnek. Jól emlékszem még, hogy valamikor a nyolcvanas évek idején Ember Judit engem is meghívott a pasaréti filmstúdió vetítőjében tartott zártkörű vetítésre, hogy megmutassa a sajtó egyes képviselőinek Pócspetri című dokumentumfilmjét egy immár éppen ötven éve nagy port felvert ügyről. A megmutatás nem téves kifejezés, hiszen a filmnek nem adatott meg a nyilvános bemutatás lehetősége, lévén hogy annak idején, amikor a film elkészült egyes politikusoknak - nem bevallottan - kellemetlen lett volna, ha széles körben fény derül a kis Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban 1948-ban lejátszódott véres eseményekkel kapcsolatos szerepük. Nagyjából az történt ezzel a filmmel is, mint Bacsó Péter A tanú című filmjével, amely szintén kínos emlékeket ébresztett, visszaidézve a hírhedt AVO működésének tényeit és mechanizmusát. Annak is betiltották a mozikban történő bemutatását, csak zárt körben való levetítését nézték el úgy- ahogy. De ezen az úton is sok nézőhöz jutott el.. Ember Judit Karikás Frigyes utcai lakásába jöttem el gratulálni a kitüntetéshez, de mivel ő nem tartozott a reflektorfényben álló művészek közé, először pályája kezdetéről kérdezem.- 1964-ben vettek fel a rendezői szakra a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 800 jelentkezőből mindössze 28-an részesültünk ebben a szerencsében. Ennek előtte bölcsészkaron szerzett diplomám alapján tanítottam. Herskó János osztályában 1968-ban végeztem és kaptam meg a második diplomámat, a filmrendezőit. Állítom, hogy a négyéves főiskola futószalagjáról már egészen más emberekként kerültünk ki újra az életbe. Azóta 25 doku- mentumfilmet forgattam, köztük egy dokumentum-játékfilmet is, a Fagyöngyöket.- Ön a nonfiction elkötelezettje. Nem vágyott az íróilag kitalált történetek, azaz a tiszta játékfilmek rendezésére?- Az én filmes világom a valóság, s még inkább a történelmi valóság feltárása.- De hát Ön még az élők között kutatja a valóságot. Lehet- e ezt történelemnek nevezni? Pócspetri is az élő emlékezés filmje volt. Milyen távlatból elevenítette meg az eseményeket?- A rendőr halála 1948. június 3-án történt Pócspetrin. Én egy negyed századdal később, 1973-ban ismerkedtem meg mindazzal, ami ott történt. Filmet pedig csak majdnem egy évtizeddel később, 1982-ben kezdtem el a helyszínen forgatni. Felkerestem az ügy egykori szereplőit, elszenvedőit és tanúit, hogy felidéztessem általuk a történeteket.- Az ügy, ha jól emlékszem, azzal indult, hogy a falubeliek tüntettek a helyi egyházi iskola államosítása ellen. A szomszédos Máriapócsról vezényeltek oda egy fiatal segédrendőrt a tüntetők megfékezésére, aki halálos lövést kapott. Meggyilkolták.- Nem gyilkolták meg. Ezt akkori hatalmi körök állították, s használták fel a saját politikai céljaikra az úgynevezett klerikális reakció ellen. Ezt az időszakot a fordulat évének nevezték, amikor is beköszöntött a proletárdiktatúra. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a megzavarodott rendőr kezében véletlenül sült el a második világháborúból itt maradt kiszuperált német puska, méghozzá oly szerencsétlenül, hogy ezáltal önmagát lőtte le. Pócspetri messze volt a fővárostól, itt azt mondtak az esetről, amit akartak. Később hírzárlatot is rendeltek el. — Tudtommal a parlament is foglalkozott az üggyel.- így igaz. Volt ugyanis egy törvény, ha valaki, úgymond, meg akaija fordítani az idő kerekét, s a haladás útját állja, azonnal összehívható az országgyűlést, amely elrendelheti a szükséges intézkedést. Meg van nekem is a jegyzőkönyv, hogy mi hangzott el azon az ülésen. Voltak hangok, hogy miért kell a képviselőknek egy nap alatt dönteni, de mások a veszélyre hívták fel a figyelmet, hogy késlekedés esetén az egész ország Pócspetrivé válhat. Azt szónokolták: a demokrácia türelme Pócspetrinél fogyott el. így válhatott egy rendőr halála koholt váddá egy egész falu ellen. Megindult a rettenetes ÁVO-s megtorló hadjárat, a több napon át tartó vallatások, verések. Az asszonyokat sem kímélték. Tobzódott a terror. A film a még élő megkínzottakat és hozzátartozóikat is megszólaltatta. Perek is folytak, egy vádlottat kivégeztek a három „gyilkosjelölt” közül. Mindez a későbbi koncepciós perek előjátéka volt.- Az imént azt mondta, hogy 1973-ban ismerkedett meg közelebbről a pócspetri esettel, de csak 82-ben kezdhetett a film forgatásához. Korábban nem adtak rá engedélyt?- Végigjártam a stúdiókat, de egyik sem vállalta fel. Leginkább a fiatal filmesekből álló Balázs Béla Stúdió vállalkozó kedvére számítottam, ők már csináltak akkor merész filmeket is. De ebbe ők sem mertek belevágni. Csak 1982-ben...- Hogyan következett be a fordulat?- Mondhatnám, véletlenül. Kicserélődött a Balázs Béla Stúdió vezetősége, s ők már annyira fiatalok voltak, hogy nem láttak veszélyt a témában. De ez még nem volt elég. Maradt az év végén valamennyi pénzük, s nem akarták, hogy elvesszen, ezért mindenkinek szóltak: ha van valami ötleted, gyorsan nyújtsd be, most megcsinálhatod. Odafent pedig nem figyeltek eléggé, és így megszülethetett a film, amelyet aztán, amennyire tehették, tiltottak. Érdekes, hogy kevéssel a rendszerváltás előtt is behívattak a Legfőbb Ügyészségre, s vallatni kezdtek, hogy mi közöm nekem Pócspetrihez...- Ma hogyan értékelik a pócs- petriek az Ön filmes munkáját?- Elég talán, ha annyit mondok, hogy 1992-ben díszpolgárukká választottak.- Visszakapta az egyház az iskolát?- Nem igényelték vissza. Meghagyták a község kezében.- Megnevezne még egyet-kettőt a legkedvesebb filmjei közül?- Az utóbbiak közül a Menedékjogot és a Nagy Imre exhumálását végigkísérő Új magyar sírdombot mondanám.- A szép állami kitüntetés mellett érzi-e a szakma megbecsülését?- Abból feltétlenül, hogy megválasztottak a Magyar Mozgókép Alapítvány doku- mentumfiímes kuratóriumának tagjává. Ezzel a munkámmal persze főleg azok szeretetére számíthatok, akinek a munkájához pénzt szavazunk meg. Amiből egyébként, kell-e mondanom, kevés van.- Itt lakik egy lakótelepi ház felső szintjén. Amint kitekintek a szobája ablakán, nagyon szép és érdekes az innen belátható modem Angyalföld patwrámája.- Különösen tetszik nekem az autóbusz pályaudvar mögött, a Szikra Nyomda mellett, a tizenhárom ház lebontott szárnya helyén felépült nagyon szép irodaház. Szerintem a legszebb a környék új irodaházai közül. És képzelje, nemcsak lépcsőket építettek bele, hanem a mozgássérülteknek felhajtót is. Ritka az ilyen... Sas György Kerületünk hatvan éve címmel a XIII. kerületi polgármesteri hivatal és a XIII. kerületi Helytörténeti Klub kétfordulós hely- történeti vetélkedőt hirdetett a Hírnök 1998. márciusi és áprilisi számában. Az alábbiakban ismertetjük az áprilisi forduló kérdéseire a helyes válaszokat: . 1. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem épületének eredeti neve Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Közkórháza (közismert nevén Zsidókórház) volt. 2. Vas Istvánt Kassák Lajoshoz, a kerületünkben élt híres íróhoz, képzőművészhez fűzték rokoni szálak, mert Kassák nevelt lányát, Nagy Etelt vette feleségül. 3. A Dagály strandfürdő 1948-ban Darvas Lajos tervei alapján épült. 4. Déryné Színház néven alakult meg kerületünk második színháza - a mai József Attila Színház - 1953-ban. 5. A Vasas labdarúgócsapata első bajnokságát 1957-ben nyerte. 6. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1982-ben megnyílt Dagály utcai könyvtárában Páli Tamás, kerületünkben élt híres cigány festő pannója található. 7. A kiszélesített Árpád-hidat 1984-ben adták át a forgalomnak. 8. Külső-Angyalföldön a Magyar Hajózási Szak- középiskola működik. 9. Hirmann Ferencz - akinek emlékére 1997-ben avattak fel emléktáblát a Váci út 119. sz. alatti épületfalon - 1919-ben apró fémáru üzemeit összevonta, modem gyártelepet alapított, mely mind a mai napig üzemel, mint ELZETT Rt. Hirmann Ferencz- ércöntő, fémárugyáros, a magyar épületgépészeti szerelvény és vasúti fémveretgyártás megteremtője- 80. születésnapján megkapta a Baross Szövetség Baross-láncát sokoldalú és eredményes ipari és iparegyesületi tevékenységéért. A nyertes versenyzőket 1998. május 15-ig értesítjük. A díjak átadására a XIII. Kerületi Napok keretében kerül sor, május 26-án. Göncz Árpád átnyújtja a kitüntetést Ezeken a lépcsőkön érte halálos lövés a rendőrt
