XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. március / 3. szám
I 8 1998. március \/ersenynyertes, nívódíjas 13 évesen Fruzsina - tűkor elolt Deák Fruzsina a Hunyadi Mátyás Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. Tizenkét évesen korosztályában megnyerte az országos népzenei versenyt, 1997-ben pedig elsó' helyezést ért el a budapesti Himnusz- mondó versenyen. Most itt ülünk az iskola egyik osztálytermében, Fruzsi épp kémiaóráról sietett ide.- Befejezted a napot, vagy lesz még órád? — kérdezem.- Nem, szerencsére ez volt az utolsó.- 1996-ban eléggé fiatalon megnyertél egy országos versenyt. Milyen érzés volt?- Eleinte izgultam egy kicsit, mert nagyon sok versenyző volt. Én az általános iskolások között indultam. Miután kihirdették az eredményt, nagyon jó volt érezni a sikert. A versenyt Bony- hádon rendezték, és az eredményhirdetés után arra is volt időnk, hogy körülnézzünk a városban.- Mit jelentett neked ez a verseny?- Nagyon sokat. A dalokból, a különböző népek zenéjéből és az egyes előadásmódokból rengeteget lehet tanulni.- Mivel készültél a versenyre?- Moldvai dalokat énekeltem és kobozzal kísértem. Ez egy pengetős hangszer. A gitárhoz vagy még inkább a lanthoz hasonlít, hosszú nyele és lapos „feneke” van.- Mióta énekelsz és mikor kezdtél hangszeren játszani?- Öt éve énekelek, most a Vikár Béla Népdalkörbe járok, ahol a vezetőnk Budai Ilona. Hangszeren pedig négy éve játszom az Óbudai Népzenei Iskolában, a tanítóm Kobzos Kis Tamás. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek, nélkülük nem jutottam volna el idáig.- Nyertél még valahol díjat?- Tavaly Mohácson volt egy népdalverseny, ott csak harmadik lettem. Azért mondom, hogy „csak”, mert a bonyhádi verseny, ahol első helyezést értem el, nagy megmérettetés volt. Ott nagyon sok dalt megismertem, és az előadók hibáiból is tanultam. Ezenkívül tavaly Gödöllőn az eddigi teljesítményeimért nívódíjat kaptam.- Ezekkel a versenyekkel elég ismert lettél. Jelentett ez valami változást az életedben ?- Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy a sikerrel és az ismertséggel nem jár együtt, hogy az életem valamelyest megváltozik. Nagyon jólesik, hogy gratulálnak, vagy azzal keresnek meg ismerőseim, hogy láttak a televízióban, hallottak a rádióban. Azt azonban nem szeretném, hogy a sikerek hatására negatív irányban változnék.- Úgy tudom, az ének mellett kedvenc tantárgyad az irodalom is. Tavaly egy versenyen te is elindultál. Hogyan is volt ez?- Az iskolában meghirdették, hogy lesz egy szavalóverseny, amelyen csak a Himnusszal lehet részt venni. Mivel nagyon szeretem a verseket, úgy döntöttem, hogy elindulok. Tudtam, hogy segítség nélkül ez a vers nekem még nehéz lesz, ezért megkértem édesapámat, hogy segítsen a felkészülésben. Együtt elemeztük a verset és ő elmondta, hogy tulajdonképpen miről is szól Kölcsey Himnusza.- Miután az iskolai versenyt megnyerted, bejutottál a budapesti döntőbe. Mennyit készültél erre a fordulóra ?- Készültem, de annyit nem, mint az elsőre. Már értettem, miről van szó, magam értelmeztem a verset. Néhányszor elmondtam tükör előtt. Ebben a fordulóban már minden iskolából a legjobbak vettek részt.- A tükör előtti szavalás eredményre vezetett, hiszen ezt a versenyt is megnyerted. A szüleid mit szólnak a sikereidhez?- Nagyon örültek, habár, szerintem, mostanra egy kicsit mintha megszokták volna, hogy ha valamilyen versenyen elindulok, nem jövök haza üres kézzel. De ezt nyíltan még soha nem mondták ki.- Most hetedik osztályos vagy, jövőre előtted a „pálya- választás”. Hol szeretnél továbbtanulni?- Még nem tudom, hová fogok felvételizni, de olyan iskolába szeretnék menni, ahol van dráma tagozat.- Sok sikert kívánunk a tanuláshoz és az elkövetkező versenyekhez! Horváth Mónika Intő jelek Hol forogjon az áru? Alaposan figyelemreméltó, terjedelmes riportot közöl az Élelmiszer című folyóirat a Lehel téri piac küszöbön álló újjáépítéséről L. B. tollából. (Az ő hozzájárulásával idézünk alant a cikkből.) A szerző ismerteti a múltat, a jelent és a jövendőt. Közreadja dr. Tóth József polgármester korrekt beszámolóját a képviselő-testület által jóváhagyott megvalósíthatósági tervről: a leendő új négyszintes korszerű csarnokról. A meglepetés akkor kezdődik, amikor Agárdi László, a 469 tagot számláló, a Lehel piacon a kereskedők mintegy 80 százalékát tömörítő LEPKE vezetője nyilatkozik kollégánknak: „Abban minden kereskedő egyetért, hogy itt változtatásokra van szükség és ebben partner szeretne lenni - mondja. - Az önkormányzattal lassan másfél éve folyamatosan egyeztetjük az elképzeléseinket. Nem mindig értettünk egyet, és nem mindig váltunk el mosolygós arccal, de azt elértük, hogy figyelembe veszik éneinket, véleményünket. .. Most is legfeljebb abban lesz vita közöttünk, hogy ez a felújítás milyen mérvű legyen. Ide, a Duna Plaza, valamint a tervezett új Pólus és Metró Aruház közé nem lehet beékelni egy flancos szupermarketet, mert az eleve halálra van ítélve.’^ Agárdi úr szerint ezzel az önkormányzat is tisztában van. Ha mégsem, akár demonstrációk tömkelegével (sic! A szerk.) is hangsúlyt adnak ebbeli meggyőződésüknek. Az egyik súrlódási pont a föld alatti raktárrész lesz. „Szerintünk ekkora raktárterületre nincs is szükség - mondja Agárdi László -, hiszen a piac egyik lényege, hogy nincs raktározás, hanem az áru naprakészen forog." Szerintünk, lakosok szerint pedig az átépítés egyik lényege, hogy az áru mozgása, forgása - szállítása, rakodása, mérlegelése, raktározása - igenis a mélyszinten történjen, s ne a járdán és az úttesten, primitív, ellenőrizhetetlen, antihigiéniás és zajos módon, állandó közlekedési káoszt és anarchiát teremtve. S. Gy. Jelentkezzen AVON tanácsadónőnek most! Belépési díj nélkül kezdheti tevékenységét, árengedménnyel juthat hozzá kitűnő minőségű termékeinkhez és pénzt is kereshet! Amennyiben vásárolni szeretne és megrendelése eléri a 3000 Ft-ot, ajándékot kap! Küldje vissza kuponunkat és megkapja legújabb katalógusunkat. Név:----------------------------------------------C ím:.................................................................... T elefonszám:___________________________ É rdekel a tanácsadónői munka. □ Vásárolni szeretnék: □ Cím: AVON 035,1330 Budapest, Pf. 52. Ijol vannak már a régi szép idők? Egy Különleges ház: Lehel utca 14. A Bárczy István főpolgármester nevével fémjelzett, és a század első évtizedének legvégén indult székesfővárosi lakásépítő akció keretében megépült bérházak nagy része igen jelentős értéket képvisel. Nem csupán azért, mert három év alatt több mint hatezer lakással növekedett a főváros szűkös lakásállománya, de a tervezésre felkért neves építészeknek köszönhetően a megvalósítás is művészi színvonalú lett. Jártunkban-keltünkben kerületünkben is sok helyen ráakadhatunk az ekkor emelt, gyakran több utcán át elnyúló jellegzetes házakra. Ezeknek az építkezéseknek egyik legérdekesebb és városképileg is legszebb példája a Lehel utca-Dózsa György út mentén található épületcsoport; a frissen felújított általános iskola és a hozzá csatlakozó két bérház kiterjedt tömbje. Mindhárom épület a Bárczy-féle építési program részeként épült fel, elsőként az egyedi módon díszített „községi népiskola”, ezt követően, már a beruházás harmadik ciklusában a Dózsa György út 140-es kislakásos tisztviselőtelep Rerrich Gyula tervei szerint, és mellette 1911-ben a Lehel utca 14. szám alatt a kicsit üzemi épületre emlékeztető másik lakóház. Ez utóbbi, hivatalos nevén: Székesfővárosi Műhelybérház megtervezésével az évekig párizsi tanulmányokat folytató Medgyes Messinger Alajost bízták meg, akinek sikerült a nagy méretek dacára egy alapjában véve egyszerű, de számos érdekes részlettel bíró, többfunkciós házat alkotnia. Az épületben éppen az a különös, hogy az átlagostól eltérően szinte minden lakáshoz tartozott vagy egy műhely vagy egy műterem is, míg a tetőtér hatalmas ablakai mögött végig műtermek húzódtak. Értelemszerűen főként kisiparosok és képzőművészek költöztek ebbe a számukra oly ideális kialakítású bérházba, hiszen így egy helyen volt otthonuk és munkahelyük is. A versenyeket megnyert lakatosok és asztalosok mellett dolgozott itt például könyvkötő és templom- üveg-készítő is, de sok kiskereskedőt is befogadott a ház, nem egynek az üzlete is itt működött. Ilyen kis fűszerüzlete volt a háború előtt a lassan hetven éve itt élő Zalahegyi József édesapjának is. Abban az időben boltjuk, amely a jelenlegi fodrászat helyén állt, csak egy volt a számtalan apró utcai portál között. A mai helyzetet látva bizony furcsa elképzelni, hogy valaha festéküzlet, vaskereskedés, gombkészítő és egy hadirokkant dohányboltja hívogatta egymás szomszédságában az erre járó vásárlókat. Sőt, még ennél is korábban egy nagy forgalmú lóhússzék is üzemelt e falakon belül. Reggelente, a kor szokása szerint a fűszeres inasával felküldte a házba mindenhová a zsemlét és a tejet. A Zalahegyi psalád emellett hitelt is nyújtott vásárlóinak, amit a nevüket viselő kis füzetben, az úgynevezett „bevásárlási könyv”- ben vezettek, és hó végén egyszerre kellett törleszteni. A ház fontos részét alkották a képzőművészek is: szobrászok és festők, akiknek jelenléte teremtett igazán egyedi hangulatot ebben a zárt világban. Kapussy György festőművész vágy Krasznai Lajos, a neves szobrász csak két név az itt alkotó művészek közül. A rangos alkotógárdát jól példázza, hogy a háború után, a jelenlétével nagy feltűnést keltő Veress Péter író, akkori honvédelmi miniszter is a bérház egyik műtermében készíttette el saját mellszobrát. Műtermek különben mind a mai napig működnek, egy tábla szerint például a Magyar (Nép)Köztársaság Képzőművészeti Alapja rendelkezik itt egy jókora helyiséggel, és szerencsére még néhány művész is dolgozik itt. Mivel a műhelyeknél szükség volt kétszár- nyú nagy bejáratokra, sok bérleménynek két külön ajtaja is volt, ami nagy könnyebbséget jelentett a későbbi leválasztásokkor. Ahol még állnak az ilyen eredeti lakások, ott sok helyen már befalazták ezeket a felesleges, bár a másiknál tetszetősebb ajtókat. Eléggé szokatlan a külső WC-k kiképzése is; bent a lakásban nem voltak mellékhelyiségek, ellenben a folyosókon egymás mellett sorakozó ámyékszékek közül minden családnak megvolt a maga külön bejáratú illemhelye, amit lakattal zártak el valamennyi illetéktelen elől. Tisztálkodni is a közös fürdőkbe jártak, akár manapság egy kollégiumban. És hogy minden gördülékenyen működjön, a házfelügyelő azt is hetente összeírta, hogy ki mikor óhajtja az emelet mosókonyháját használni. Ma már a legtöbben „házon belül” oldják meg az ilyen dolgokat, ennek ellenére még állnak ezek a külső helyiségek is. A két egymásba nyíló zárt udvar közül az egyik nyolc sor nem éppen esztétikus széntároló sufnival van tele. A házban azonban eredetileg központi fűtés működött, még a ma már nyitott lépcsőházaknak is kijutott a melegből. Az egyik lakó szüleitől tudja, hogy az első világháború alatt sebesült katonákat is ápoltak a folyosókon, olyan kellemes volt a klíma. Aztán valamikor a harmincas évek végén éppen arra hivatkozva, hogy a saját kazánnal nem lehet kellő meleget teremteni, a főváros megszüntette ezt a kényelmet, lecserélve a rendszert szén- tüzelésű vaskályhákra. Ma már a harmadik, gázfűtéses periódusát éli a ház, ezért sincs tovább szükség a funkciójukat vesztett, inkább lomtárnak használt tárolókra, melyek között ráadásul a szükségüket sietősen elvégző látogatóknak „köszönhetően” balkáni állapotok uralkodnak. A halaszthatatlan bontást pont márciusban végzik el, és bár két sufni megmarad, mindenképp némi javulás várható ettől a lépéstől. Már csak azért is, mert a helyükre fákat szeretnének ültetni, a kopott házfalakat pedig remélhetően pár éven belül borostyánerdő fogja díszíteni. A ma is fele részben önkormányzati tulajdonban lévő otthonok bérlői számára már hihetetlennek tűnhet az is, hogy a negyvenes évekig a város kétévenként kifestette a tulajdonában lévő épületet a lakásokkal együtt. Pedig erre manapság lenne igazán szükség, hiszen a régi lakók mesélik, hogy az ő idejükben elképzelhetetlen volt az a látvány, ami ma tárul a betérő szeme elé. Ma már nem igazán tisztaságáról híres ez a ház sem, sőt nem ritkán egészen elképesztő dolgokba botlunk. Persze úgy nehéz is rendet tartani, ha egy épület éjjel-nappal átjáróház. Csak azt csodálják, hogy az építtető emlékét őrző márványtábla még a helyén van. Mindehhez nagyban hozzájárul az a házban üzemelő közért is, amely törzsvendégeinek köszönhetően immár két éve okoz kellemetlenséget az itt élőknek. Néhány vásárló ugyanis rendszerint még odabent az udvaron fogyasztja el azt a mámorító nedűt, aminek hatása alatt aztán késő estig „boldogítják” a nyugalmat hiába remélő lakókat. Csak azt nem tudják, kinek köszönhetik ezt az üzletet, ők ugyanis mindössze azt érzékelték az egészből, hogy az előtéri házmesterlakás egy szép napon felköltözött a legfelső emeletre, és a helyét ez a cseppet sem idevaló szolgáltatás vette át. Mindenképp értékelendő viszont a jelenlegi közös képviselő azon szándéka, hogy az IKV közismerten hanyag munkáját nagyjából az eredeti szerint állítsák közösen vissza. Már folyik a 192 (!) kisebb-nagyobb kémény felújítása, de igazán látványos eredményeket valóban csak összefogással lehetne elérni, követve azt a néhány példaadót, aki már tett valamit saját környezete barátságosabbá tételére. Talán akkor nem kívánkoznának el innen annyian, mert jó érzés lenne hazajönni ebbe a különleges épületbe. Farkas Szabolcs MEGJELENT A
