XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. március / 3. szám

Ésszerű és takarékos gazdálkodás KölisÉqvETÉs '98 Az elmúlt év novemberé­ben elfogadott koncepciónak megfelelően az önkormányzat képviselő-testülete február 10-én elfogadta a kerület 8 311 246 forint főösszegű 1998. évi költségvetését. A tervezett bevételek mint­egy 20%-a származik közpon­ti költségvetési támogatásból, mely 1 634 millió forint, a ke­rületet megillető személyi jö­vedelemadó összege 1 180 millió forint. A fővárosban beszedett iparűzési adóból várhatóan 1 131,7 millió fo­rinttal, idegenforgalmi adóból 20 millió forinttal számolhat a kerület. Az intézmények működé­séhez kapcsolódó, illetve meghatározott célokra átvett támogatási összegként 1 096 millió forint bevétellel számol a költségvetés. A pénzügyi befektetések­ből 500 millió forint, a kap­csolódó kamatbevételektől 185 millió forint a tervezett bevétel. Közterület-használati díjakból 30 millió forint, a ko­rábban értékesített lakások és helyiségek törlesztőrész­leteinek befizetéséből 330 millió forint várható. A telek­eladásból és privatizációból tervezett 410 millió forint be­vétel döntően fejlesztési célo­kat szolgál. A lakóingatlanok­hoz kapcsolódó bevételek és kiadások várható összege 1 130 millió forint, ez a teljes költségvetés mintegy 13%-a. A gépjárműadóból tervezett 150 millió forint az utak, jár­dák, parkok felújítási, fenntar­tási költségeit fedezi. Az épít­mény és telekadóból tervezett 720 millió forintot a kerület döntően az intézményi fel­adatellátásból eredő kiadások fedezésére fordítja. A pénzügyi egyensúly megőrzése érdekében szak­mai és pénzügyi igényfelmé­résén alapuló rangsorolással határozták meg a feladatokat. Elsődleges szempont a meglé­vő intézményhálózat működ­tetésének biztosítása volt. A tervezett kiadások mintegy 50%-a kapcsolódik a kerület­ben működő egészségügyi, szociális és oktatási intézmé­nyek feladatellátásához. A működés feltételeit biz­tosítandó az Önkormányzat az energia és közüzemi díjak megemelkedett kiadásaira kö­zel 54 millió forint többletfor­rást fordíthat, állagmegóvás­ra, karbantartásra 62 millió forinttal jut több, és az egyéb szakmai jellegű dologi kiadá­sok összege is 10%-kal maga­sabb az előző évinél. Az egészségügyi ellátás tervezett önkormányzati tá­mogatása - az Órszágos Egészségbiztosítási Pénztár által biztosított közel 380 mil­lió forint összegű kereten felül - 151,4 millió forint, melynek közel egyharmada fejlesztési, beruházási célokat szolgál. A rászorulók nappali szoci­ális ellátását szolgáló intéz­mények működtetésére közel 94 millió forintot tervez fordí­tani az önkormányzat, ezen felül szociális étkeztetésre to­vábbi 105 millió forintot és házi gondozásra 81 millió forintot. A gyermekétkeztetési díj- kedvezményben részesülő családok támogatására 40 millió forint a tervezett keret. Az önkormányzat által nyújtott szociális támogatások tervezett összege 305 millió forint. A támogatási formák ez évben változnak, bővül­nek, egy részük központi költ­ségvetési forrásból fedezett. * Közhasznú foglalkoztatás­ra 45 millió forintot tervez fordítani a kerület, a létszám bővülése esetén kiegészítő tá­mogatással is számolva. Oktatási, művelődési és sport feladatokra 2 844,9 mil­lió forint összegű előirányza­tot tartalmaz a költségvetés. Fejlesztési, felhalmozási kiadásokra közel 19%-kal többet fordít a kerület, mint az elmúlt évben. A távlati fej­lesztési koncepcióban megfo­galmazottakra alapozva, foly­tatva a már megkezdett, ko­rábbi döntéseken alapuló re­konstrukciós, illetve felújítási munkálatokat, szinten tartva a lakásfelújításra fordítandó forrásokat, a költségvetés 14,5%-a szolgál beruházási célokat. A kommunális feladatok út- és parkfenntartási kerete 147 millió forint, ezen belül 4 millió forint került elkülöní­tésre a mozgássérültek közle­kedését megkönnyítő jár- dafelhajtók létesítésére és további 20,5 millió forint építésrendészeti, környezet- védelmi célokat szolgál. A kerületi bérlakásállo­mány felújítására 500 millió forintot tartalmaz a költségve­tés és 5 millió forint került el­különítésre a tömbrehabilitá­ciós lehetőségek felmérésére. A kerület intézményeinek felújítására szánt összeg 221 millió forint. A tervezett fejlesz­tési, beruházási feladatok elői­rányzata 336 millió forint. 13%- kal magasabb az elmúlt évinél. A képviselő-testület véle­ménye, hogy a korábbi évek­hez hasonlóan az önkormány­zat pénzügyi biztonságát, az ésszerű és takarékos gazdál­kodás feltételeit megalapozó költségvetés készült. Március a társasházi közgyűlések ideje Mire kell és mire elég a házi költségvetés? Márciusban várhatóan megmozdul a társasházak kö­zössége. Tanácsos lenne, ha a rendszeresen „elfoglalt” tulaj­donosok is megtisztelnék köz­gyűlésüket, mert fontos kér­dések eldöntéséhez várják szavazatukat. Magyarorszá­gon 1996-ban 3 millió 992 ezer lakást regisztráltak, s en­nek mintegy 28%-a társashá­zakban található. Budapesten 438 ezer lakás tulajdonosa él társasházi formában. Ezek a számok is bizonyítják, nem akármilyen ügyről van szó. Még nem lehet tudni, hogy az érintett lakosság mit fog kez­deni az új társasházi tör­vénnyel. Felkészültek-e a do­kumentum korábbiaktól elté­rő követelményeinek befoga­dására, az alapító okirat és a szervezet-működési szabály­zat átdolgozására. Szerencsé­re a kerületben számos tanfo­lyam, tájékoztató segítette a közös képviselőket a szüksé­ges ismeretek elsajátításában. A jövő érdekében ez azonban kevés, minden tulajdonos egységes cselekvésére, fel­adatvállalására van szükség. Jó döntéseket a társasházak közgyűlései akkor tudnának igazán hozni, ha gazdasági, pénzügyi lehetőségeik meg­engednék fantáziájuk elenge­dését, s a megkopott, lerom­lott épületek felújításának előrelátó tervezését. Ez azon­ban egyáltalán nincs így. Új társasházi törvény ide vagy oda, a bérlőkből tulajdonossá vált emberek tömegei öröme­ikkel és bánataikkal együtt egyelőre magukra maradtak. Miért? A pénzügyi kormány­zat és az önkormányzatok ed­dig nem tudtak kimunkálni válságkezelő pénzügyi támo­gatási programot. A banki hi­telkamatok rendkívül maga­sak. Célszerű lenne a tenniva­lók ésszerű rangsorolásán is elgondolkodni. Megmenteni, ami már van, mert az 1970-es és 80-as évek lakásépítési programjához hasonlóra, amely alapján hazánkat Euró­pában a középmezőnyhöz so­rolták, álmunkban sem gon­dolhatunk. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy társasházak költ­ségvetéseiből csak a napi üzemeltetés finanszírozható. A lakások magánosítása óta a kezdetben megállapított közös költségek 150-200%- kal emelkedtek. Eljutott arra a szintre, amikor már nem nö­velhető. Hiszen a közös költ­ség csak egy tétel a családok kiadásaiból. ■n ■ wmm Egy kerületi társasház a kö­zelmúltban hagyta jóvá, hogy 1998-ban mennyi pénzből gazdálkodhat. Olyan 10 eme­letes 128 lakásos épületről van szó, ahol a lépcsőházak zártak, ablak nincs rajtuk, állan­dóan ég a villany. Két felvonó üzemel, a lakások 80%-ában bekötötték a mellékvízórákat. A közös költség mértékét az alapján határozták meg, hogy mekkora a lakás nagysá­ga és van-e benne vízmérő óra. Négyzetméterenként 90 Ft-ban állapították meg a tu­lajdonosok hozzájárulását. Ez azt jelenti, hogy egy közepes, 53 m2-es, vízórás lakás közös költsége havi 4770 Ft. Vízóra nélkül 7626 Ft. Nem kevés pénzről van szó, szociális problémákat a közgyűlés a közös költség megállapításá­nál már nem tudott mérlegel­ni. A fenti közös költség alap­ján a ház 9 millió Ft-tal gaz­dálkodhat, az összes kiadása pedig 8,9 millió Ft. A külön­böző szolgáltatások - víz, csatorna, elektromos-energia, szemétszállítás, a karbantartó­javító cégek - tarifái annyira emelkedtek, hogy felemésztik a társasház bevételének 60- 70%-át, 5,5-6 millió Ft-ot. A bér és bérjellegű kiadások - házfelügyelő, közös képviselő- 1,5 millió Ft-ra rúgnak. Végeredményben a társashoz- ha egyéb rendkívüli nem történik - szerencsés esetben 100 ezer Ft-ot tud műszaki tartalékalapra félretenni. A közös költség a közös tu­lajdon üzemeltetését szolgál­ja. Ha a lakások rezsijét is számításba vesszük, villany 2200, távfűtés 8700, hideg­meleg víz és csatornadíj 2600 Ft, a közös költségre kifizetett 4770 Ft, mindösszesen 18 270 Ft-ért lakik egy kéttagú csa­lád, egy 53 nf-es lakásban, amely a saját tulajdona. Hitelt érdemlő forrásokból ismert, hogy 800 ezer család tartozik a szolgáltató cégek­nek. A társasházak lakóinak egyharmada jutott olyan hely­zetbe, hogy hol az egyik, hol a másik közüzemi számlája nincs időben rendezve. Gya­rapodik azok aránya is, akik a közös költséget nem fizetik rendszeresen. Tehát a társasházak problé­mái társadalmi üggyé kezde­nek tornyosulni. Ezt célszerű mind politikailag, mind gaz­daságilag hozzáértően kezel­ni. Kardos Bálint raj r f JH Ma, holnap, holnapután 4 filmé ü MiM- í fi rljük- -v-J WWfik' A NAT-ról elindított sorozatunk a Hírnök lehetőségeihez mért részletességgel és alapossággal igyekszik elősegíteni pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak az új alaptantervnek az életbe, az oktatásba és a tanulásba való átültetését, s ennek a folyamatnak a továbbgondolását. Úgy gondolom, négy folytatásnál többet egyszerre nem lenne ésszerű meríteni ebből a széles témakörből; azt tanácsolnám inkább, hogy a már megbeszélteket építse, fejlessze ki-ki tovább a maga helyzetének és lehetőségeinek megfelelően. A sorozatot egyelőre befejezzük. Köszönöm a beszélgetések résztvevőinek az alkotó közreműködést! Holopné Schramek Kornélia Folytatjuk a közoktatásról szóló cikksorozatun­kat. A beszélgetés résztvevői a Pedagógiai Kabinet munkatársai: dr. Dombrády Lorándné kabinetveze­tő, Bódi Ferencné, Hajdú Györgyné, Ligetfalvi Mi- hályné, Pataki Éva, Pusztai Katalin tanácsadók, va­lamint Kohár László, a Pannónia Általános Iskola is­kolaszékének elnöke. Ez alkalommal arról lesz szó, hogy mit tartalmaz az óvodák és az iskolák helyi pedagógiai programja. A közoktatási törvényen és a Nemzeti Alaptan­terven kívül miiven dokumentum szabályozza mée közvetlenül az iskolák életét? A közoktatási törvény előírja, hogy a Nemzeti Alaptanterv elfogadását követő három éven belül a nevelési és oktatási intézményekben a nevelő- és ok­tatómunkának a pedagógiai program szerint kell folynia. A pedagógiai programot a nevelőtestület fo­gadja el és a fenntartó jóváhagyásával válik érvé­nyessé. A fenntartó köteles a jóváhagyáshoz szakér­tők véleményét kikérni. A pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni. Lehetőséget kell teremte­niük az iskoláknak, hogy a szülők megismerhessék annak tartalmát. Mit tartalmaz, a pedaeóeiai proeram? Az iskola pedagógiai programja meghatározza: az iskolában folyó nevelés és oktatás céljait, az isko­la helyi tantervét, ennek keretein belül; az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat; a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok óra­számait, az előírt tananyagot és követelményeit; az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit; az iskola maga­sabb évfolyamára lépés feltételeit; az iskolai beszá­moltatás és az ismeretek számonkérésének követel­ményeit, valamint a tanuló teljesítménye, magatartá­sa és szorgalma értékelésének, minősítésének for­máit; az iskolai életet, a tehetség, a képesség kibon­takoztatását, a szociális hátrányok, a beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségeket enyhítő tevé­kenységeket: a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységeket, továbbá a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását se­gítő programot; szakközépiskola vagy szakiskola esetén a szakmai programot. Mikor kezdődik a pedagógiai program szerinti tanítás? Az általános iskolákban (illetve a hat- és nyolc- osztályos gimnáziumokban) 1998. szeptember 1- jével indul - az 1. és a 7. évfolyamon felmenő rend­szerben - a helyi pedagógiai programok szerinti ta­nítás. így az általános iskolákban egy olyan sajátsá­gos rendszer alakul ki, melyben 2004-ig több fajta tanterv szerint tanítanak. A leendő elsősök a helyi tantervek szerint, a 2-6. és 8. évfolyamosok az 1978-as - jelenleg még érvényben lévő - tanterv szerint, míg a hetedikesek úgynevezett átmeneti tan­terv szerint tanulnak. Mit jelent az. átmeneti tanterv? Az előző beszélgetések során már említést tettünk arról, hogy a gyerekek leterheltségnek csökkentése érdekében a Nemzeti Alaptantervben nemcsak át­rendeződött, hanem szerencsére csökkent is az álta­lános iskolákban kötelezően tanítandó ismeret- anyag. így előfordulhat bizonyos tantárgyaknál (pl. történelem, biológia stb.), hogy a tanuló 7. osztály­ban újra találkozik az általa már korábban tanultak­kal, iíletve gondot jelenthet az is, ha az új tanterv szerint korábban kell bizonyos tudást megszereznie, de ezt a régi szerint még nem tanulta. Ezt az anomá­liát kell a pedagógusoknak az átmeneti tantervekkel megoldaniuk. Ugyanezekkel a gondokkal kell a kö­zépiskolákban is megküzdeni. Hol tartanak az. iskolák pedaeóeiai programjaik elkészítésében? Mit jelent ez. a valóságban? A kerület általános iskoláiban és gimnáziumaiban a pedagógiai program és helyi tanterv készítése a végső fázisához érkezett. A legtöbb iskola már be­nyújtotta engedélyeztetésre programját. Folyik a tör­vényességi és szakértői vizsgálat. A pedagógiai program és a helyi tanterv elkészítése nem kis fel­adatot, terhet rótt a tantestületekre. Fel kellett mérni­ük erőiket, lehetőségeiket, a szülők és a tágabb kör­nyezet elvárásait, és ezek után meg kellett fogalmaz­niuk céljaikat, feladataikat. A helyi tantervben pedig a célokhoz meg kellett találni a legmegfelelőbb tar­talmakat, módszereket, eszközöket. Konszenzusra kellett jutniuk az óraszámokban is, hiszen szabadsá­guk az óratervek elkészítésére is kiterjedt. A tör­vényben meghatározott és így államilag finanszíro­zott óraszámok jelentős mértékben csökkentek, a szülők elvárásai és a társadalom fejlődése (idegen nyelv, informatika, életvitel stb.) pedig inkább több­letórákat igényelnének. Ezt próbálta meg enyhíteni a kerületi önkormányzat azzal, hogy megnövelte saját költségvetésének terhére a választható órák számát. Ebből lehet megoldani az iskolákban a különböző csoportbontásokat, egyes tantárgyakból az emelt óraszámokat - a jelenlegi közoktatási törvény nem ismer tagozatokat -, a tehetségfejlesztést vagy fel­zárkóztatást szolgáló szakköröket, korrepetálásokat, a tömegsport-foglalkozásokat. A tömeekommunikációban gyakran találkoz­tunk a minősített, illetve az. adaptált tanterv kifeje­zésével, Mit értünk alatta? A tantervírás nem is oly régen külön tudományág volt. Ma a pedagógusok rákényszerültek a tanterv­írásra. Azok a pedagógusok, akik időben felfigyeltek a változások lehetőségére és hittek abban, hogy va­lóban lehetőségük lesz saját képükre formálni az is­kolát, megvalósítani a gyerekek érdekében elképze­léseiket, felkészültek a feladatra; módszertani to­vábbképzéseken vettek részt, s „belevágtak” a tan­tervkészítésbe. A vállalkozó szellemű iskolák, peda­gógusok, egyetemi és főiskolai tanszékek tanárcso­portjai tantárgyi tanterveket, tantervcsaládokat ké­szítettek, majd a tanterveket az Országos Közoktatá­si Intézet szakértőivel minősíttették. Ezeket a tanter­veket hívja a szakma minősített tanterveknek. Min­den iskolának jogában állt, hogy az így minősített tantervek közül válasszon magának és azt adaptálja saját programjára. Mennyiben változtatja mee a pedagógiai prog­ram szerinti tanítás az. iskolák eddigi munkáját? Erre nehéz választ adni. A kerületben nagyon sok iskola kereste az elmúlt években önmagát. Rengeteg jó, alaposan átgondolt, megtervezett kezdeménye­zés, változás indult be az iskolák mindennapi gya­korlatában. Nyilván ezekben az iskolákban az alap­célokban, feladatokban nem lesz változás. Termé­szetesen lesznek olyan iskolák is, melyben most tör­tént meg az öndefiniálás, s ennek megfelelően ala­kítják a jövőben nevelő- és oktatómunkájukat. Az el­következő években komoly feladat lesz a pedagógi­ai program beválásának, hatékonyságának vizsgála­ta, mérése. A kerületi önkormányzat a Pedagógiai Kabinettől rendszeres kimenet-ellenőrzést vár el. Ez az idén anyanyelv, matematika, angol, kémia és tör­ténelem tantárgyi,tudásszintmérést jelent a kerület valamennyi 8. osztályos tanulójának. Mit tesz, az. állam és az. önkormányzat, és mit tesznek Önök azért, hoey a pedaeóeusok képesek legyenek meefelelni az. úi kihívásoknak? Minden központi segítség csak akkor ér valamit, ha az, akit megcéloztak vele, maga is akarja. A XIII. kerület pedagógusairól elmondható, hogy sokan nyi­tottak az újra, szükségét érzik a rendszeres tovább­képzésnek. Nemcsak a mi tanfolyamainkra járnak el, hanem más intézmények által szervezettekére is. Nagyon sokan tanulnak tovább egyetemeken, főisko­lákon; másod-, harmaddiplomájukat szerzik. A szak­mai továbbképzést a közoktatási törvény kötelesség­ként írta elő, de végre garanciákat és pénzt is rendel­tek mellé. Az önkormányzat is minden évben támo­gatta pályázatokkal a pedagógusok továbbképzését. Úiabban egyre többet lehet hallani az. óvodai ne­velés orszáeos alapproeramiáról. Ezek szerint az óvodáknak is kell készíteni helyi programot? Igen, a közoktatási törvény arra kötelezte a neve­lőtestületeket, hogy 1999. szeptember 1-jéig az óvo­dai nevelés országos alapprogramja alapján készítse el sáját, helyi programját vagy válasszon az elfoga­dott, ún. minősített programok közül. Az elfogadási eljárások hasonlóak, mint az iskolák helyi program­jánál. Sok helyen adnak a szülők számára kérdőíveket, amiben az. óvodára vonatkozó kérdéseket tesznek fel. Kötelező' ezt kitölteni és vaion érdemes-e. figye­lembe fogiák-e venni a helyi proeramnál? Kitölteni és visszajuttatni nem kötelező, de érde­mes. Az alapprogram szinte elsőként azt rögzíti, hogy a gyermek nevelése elsősorban a családjoga és kötelessége, az óvoda kiegészíti a gyermek nevelé­sét. Ezért van arra szükség, hogy kikérjük a szülők véleményét, mit szeretnének, mit várnak el az óvo­dától? Az együttnevelés lehet igazán eredményes! Ez. azt jelenti, hogy teljesítik az. összes kívánsá­gunkat? Ez képtelenség lenne! Az általánosítható vélemé­nyek, kérések a gyermeki jogoknak, érdekeknek megfeleltetve épülnek be a helyi programba. Mind­annyiunknak, szülőknek és pedagógusoknak első­sorban a kisgyermekek életkori sajátosságait kell fi­gyelembe venni. Ebben a korban alapvető szükség­let a játék, ebben és ez által fejlődik a kisgyermek, óvodai idejének nagy részét is ez tölti ki. Játékban tanulja a társaival való együttműködést, örömöket és konfliktusokat él át. Ezek a tapasztalatok elengedhe­tetlenek későbbi élete során. A tanulás is játékba ágyazódik, melyet az óvónők előre megterveznek. A gyerekek ebben a korban cselekvésekkel tanulnak, képességeik tevékenységekkel alakíthatók és fej­leszthetők ki. A szülők, amikor gyermekük óvodai nevelésével kapcsolatosan igényeiket megfogalmaz­zák, gondoljanak arra, hogy soha többé nem lesz olyan szakasz az ember életében, amikor a játék a legfontosabb tevékenysége. Ne vegyük ezt el tőlük! Nem látom igazán: miben mutatkozhat különö­séé maid a helyi programokban? Nagyon sokban. Elsősorban abban, hogy a helyi igényektől és lehetőségektől függően milyen célokat határoznak meg, hogy az óvodáskor végére a gyere­kek sikeresen eljussanak az iskolai élet megkezdésé­hez szükséges fejlettségre. Ezeket a célokat elsősor­ban az határozza meg, hogy a harmonikus személyi­ségfejlődést az adott helyi viszonyok között mi szol­gálja leginkább (pl. az egészséges életmód szokása­inak kialakítása, a testi képességek fejlesztése, a mozgásigény kielégítése, amivel a családi szokáso­kat szükséges kiegészíteni). Lehet különbség cso­portok szervezésében (azonos életkorú csoportok vagy egy csoportba járnak a 3-4-5-6-7 évesek); kü­lönböznek a napirendek, a hetirendek, ünnepek, ün­nepélyek rendje, a tanulás szervezése, fogad-e fo­gyatékos gyermeket stb.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom