XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. február / 2. szám

CITIBANK» __Egy nagyobb összegre lenne szüksége céljai eléréséhez? Hívja a Citibank Hitelvonalát! könnyen kezes nélkül ingyenes zöldszám vBJvkv Hónapra 06 80 400-000 Újdonság! Csak a Citibanknál... mostantól kezes és fedezet nélkül vehet igénybe személyi kölcsönt 500 000 Ft-tól 3 000 000 Ft-ig. Tehát, ha elmúlt 21 éves és Budapesten vagy Pest megyében lakik, hívjon minket a 06 80 400-000-ás ingyenes zöldszámon munkanapokon 7 és 21 óra között, és ügyintézőink fogadják jelentkezését. Csak egy hívás!* MILLIÓ KÖLCSÖN Kölcsön 60 hónapos | 48 hónapos 36 hónapos 24 hónapos 12 hónapos futamidő esetén I futamidő esetén I futamidő esetén I futamidő esetén futamidő esetén * A Citibank a kölcsönt a hitelbírálati feltételei alapján nyújtja. ** Egyéb díjakkal kapcsolatos információért hívja a 06 80 400-000-ás telefonszámot! Segítünk megvalósítani álmait THE CITI NEVER SLEEPS® http://www.citibank.hu 10 Fotóművészek kiállítása a Folyosó Galérián Friedmann Endre: / „...és szerencsés esetben összejön a KÉP” Január 26-án a polgármesteri hivatal első emeleti Fo­lyosó Galériáján megnyílt a XIII. kerületi fotóművé­szek kiállítása, amely március 26-ig tekinthető meg a hivatal ügyfélfogadási idejében. A kiállítás anyagát Friedmann Endre, Gink Károly, a fiatalon autóbaleset­ben elhunyt Hegyi Gábor, Korniss Péter, Lévai Jenéi, Nagy Lajos és Szabóky Zsolt válogatták össze munkás­ságuk szép és reprezentáns darabjaiból. Friedmann Endre, a Magyar Távirati Iroda főmunka­társa valójában immár több mint négy évtizedes örök­mozgó eseménykrónikási feladatának teljesítése köz­ben emelkedett az itthon és világszerte elismert fotó­művész magas rangjára. Mivel azonban még ha rászol­gált is, nem szereti az ilyen elragadtatott minősítéseket, beszéljenek a száraz tények.- Hogyan kezdte ?- Rögtön a hivatásomnak választott fotózás akkori legnagyobb vállalatánál, a Magyar Távirati Iroda fotó­részlegének elődjénél, a Magyar Fotó nevű állami cég­nél, mint segédmunkás. Ebédet hordtam, takarítottam, s már attól boldog voltam, ha valamelyik fotós „cucctró- gere” lehettem. Ebbe a munkakörbe sem volt könnyű bekerülnöm, hónapokig jártam a személyzetis, sőt még a Népművelési Minisztérium nyakára is, hogy végül is „leszóltak”, vegyék fel már akárminek ezt a megszállott gyereket, csak hogy békén hagyjon minket.- Alulról felkapaszkodni a csúcsra, ez az, ami igazán szép. De milyen lépcsőfokokat kellett addig megjárnia?-Az első kiugrásom egy hirtelen és merész elhatáro­zásomból történt még Farkas Mihály honvédelmi mi­nisztersége idején. A Magyar Néphadsereg Napja alkal­mából koszorúzás volt nagy protokoll mellett a Kossuth Lajos Katonai Akadémia előtt. A díszegység felsorako­zott, már a Himnusz is felhangzott, amikor a hivatalo­san kiküldött fotós, akinek erre külön kiadott engedélye volt, még nem je,lent meg a helyszínen. Ekkor én egy nagyot gondoltam, előugrottam, és amatőr gépemmel fényképezni kezdtem úgy, ahogyan a nagyoktól láttam. Aztán futott át rajtam a rémület, no, ebből még katonai bíróság is lehet. Hát nem lett, még meg is köszönték, hogy megmentettem a Magyar Fotó becsületét. A ké­pekből meg látták, hogy lehet rám bízni fotózási felada­tokat, esetleg még éles helyzetekben is.- Mondjon egy ilyen éles helyzetet.- A vietnami háború megfelel? Négy és fél hónapot töltöttem el benne. Többek között elkészítettem ott A fogságból a szabadságba című fotósorozatomat. Egy­szer a két szembenálló ellenség közt fogolycsere tör­tént. Én átkeltem az elaknásított folyón, és lefényké­peztem, amint a fogságból szabadult katonák azonnal beöltöztek és újból harcba szálltak. Ezek a képeim megjelentek a világsajtóban, sőt elnyerték a World Press pályázat díját is.- Látni azonban itt a kiállításon, hogy a gyengédébb témák iránt is van vonzódása. Nagyon megindító a Sze­relem című kompozíciója.- Ez is egy sok év előtti sorozatom egyik képe. Igen, sorozatot készítettem a szerelemről, s ez is bejárta mind az öt földrészt. Ez annak köszönhető, hogy az MTI-nek eléggé tág a témavilága. Az eseményriportokon kívül készíthettem zsánerképeket, művész-, politikus-, tudós- és általában emberportrékat, szociofotókat, s nemcsak megrendelésre, hanem olykor a magam kedvére is.- Mitől válhat művészivé egy fotó?- Hogy művészivé mitől válhat, nem tudom. Minden­esetre én megtanultam munka közben több síkon látni. Ennek a személyes jelenlétem az első eleme, a második, hogy az adott feladatot meg kell oldanom, a harmadik a témáról alkotott véleményem. Ha mindez szerencsésen összejön, megszülethet belőle a nagybetűs KÉP, a jelen­nek és az utókornak egyaránt szóló dokumentum. Éhhez a mindenkori pillanatra gyorsan kell reagálnom. Rá kell éreznem a fotózott alanyom stílusára, hogy azt is átvehes­sen! és érzékeltessem a képeimen. De soha sem szabad meghatódnom személyének a nagyságától. Az embert kell látnom benne, azt nem takarhatja el előlem, hogy mi­lyen magas a beosztása vagy a tekintélye, akár egyszerű protokolláris eseményről vagy világot forgató történésről készítem is a felvételt.- Gondolom, nemcsak szalagra veszi, hanem szub­jektív élményként őrzi is magában azt a rengeteg hazai és nemzetközi eseményt, látnivalót, ami kevés embernek juthatott osztályrészül.- Igen, ez nagy hozadéka az életemnek. S ehhez nagyban hozzájárul, hogy imádom a szakmámat. Soha meg nem unnám.- Mit tart pályája legnagyobb szerencséjének?- Hogy a szakma nagy mestereitől tanulhattam, les­hettem el a tudásuk titkait. Ettől nem sajnáltam az időt és a fáradságot. Köztük volt az egyik itt kiállító, Gink Károly is, akivel sokat dolgoztam együtt. De rájöhet­tem arra is, hogy a képbe nem szabad beleszólni, azt mindenkinek a saját látása és felfogása alapján lehet csak megalkotnia.- Most nyilván öntől tanulnak ifjabb kollégái...- Én őket magammal egyenrangúnak tartom. Egy feltétellel. Ha megtanulják a szükséges szinten a tech­nikát. Amennyiben ez fél év alatt nem sikerül nekik, kár is folytatniuk hivatásszerűen a fotózást. S. Gy. Friedmann Endre két képe Egy kocka a Szerelem-sorozatból (1962) ' Jancsó Miklós (1970) í * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom