XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. január / 1. szám

33 Rendőrségi krónika Vigyázat, csalók! Felhívjuk a lakosság fi­gyelmét, hogy a kerületben csalók tevékenykednek! Főként egyedülálló, idős emberekhez csengetnek be, különféle támogatásokat (energia-, fűtés-, vízkompen­záció) ajánlanak fel, és az idős emberek figyelmét elte­relve meglopják őket. A XIII. kerületi önkor­mányzat tájékoztatása szerint lakásra támogatást, pénzt nem visznek házhoz, arról egyébként is csak egyéni ké­relem benyújtása után dönte­nek. Szintén idős emberek sé­relmére követnek el bűncse­lekményeket azok a szemé­lyek, akik „kések, ollók kö­szörülésére, élesítésére” vál­lalkoznak a sértettek lakásán. A BRFK XIII. kerületi rendőrkapitányság kéri a la­kosságot, hogy ha ilyen em­berek csengetnek be önök­höz, azonnal értesítsék a XIII. kerületi kapitányságá­nak ügyeletét a 270-3511-es telefonszámon. A z egyik aluljáróban tör­tént az eset. Az elkövető valószínűleg nemcsak ked­venc futballcsapatának szim­bólumát látta a sértett nyaká­ban, hanem azt is, hogy a több tízezer forintos Fradi nyak­lánc és medál aranyból ké­szült. Az eltulajdonított nyak­lánc és medál közel 100 000 Ft értéket képviselt. Nem egy tettes az ablakbe­törés megszokott módszerével próbálkozott „sikeresen”. Több arany nyaklánc, arany­gyűrű, pecsétgyűrű, arany­A Nagy Dagály-Totó Újfajta szerencsejátékban vehetnek részt az utóbbi idő­ben a Dagály uszodát gépko­csival látogatók. Ha ugyanis a fizető parkoló díját megspóro­landó az uszoda előtti járda­szigeten, a kerítés melletti vagy a szemközti járdán állnak meg, három eset lehetséges: 1. Nem történik semmi. 2. Találkoznak a Közterü­let-fenntartó Vállalat alka­lomszerűen arra járó munka­társaival, akik figyelmeztet­nek, hogy itt megállni tilos. x. Nem találkoznak a köz­terület rendjére ügyelőkkel, csupán „üzenetüket” találják a szélvédőn, amely - szabály- sértés indokával - 2000 forint befizetésére szólít fel. Szakszerű magyarázatok során egyhamar kiderül, hogy a figyelmeztetés (2.) jó szán­dékú, és a büntetés (x.) bár ki­csit borsos, de jogos. Meglepő csupán az, hogy a jelzett he­lyeken a parkolás évek óta folytatott szokásjogon alapul, s ennek szabálysértő voltára mostanáig senki sem hívta fel a figyelmet. Világos: járdán megállni csak ott szabad, ahol ez kife­jezetten engedélyezve van. Ami azonban a járdaszigetet „gyepesítettség” miatt tiltja, ezt a környék ismerői megle­petéssel hallják. (Hol van ott gyep?!) Mi volna, ha sokak bosszú­ságát elkerülendő, némi „sza­bálytalan” jószándék táblával figyelmeztetnének a parkolási szabályok betartására. 1. Csökkenne a büntetendő autósok száma? 2. Növekedne a fizető par­koló bevétele? x. Megtakarított kétezre­sünket kecsegtetőbb szeren­csejátékba fektethetnénk? Pataki Mária karóra, arany karlánc, HI-FI- torony került így a „gyűjtők” kezébe. Az egyik esetben a lo­pási kár közel 700 000 Ft volt. Az egyik hotelünkbe vi­szont nem sikerült a betörők­nek az ablakzár felfeszítésé­vel behatolniuk, mivel a he­lyiségben lévő riasztó a cse­lekmény során „aktivizáló­dott”. A másik vagyonszerzési forma a gépkocsik feltörése. A tolvajok mindent elvisznek, amit csak találnak az autóban. Az útnyilvántartási könyvek, adásvételi szerződések, bizto­sítási papírok, vadászenge­dély, tb-kártya, nyugdíjas iga­zolvány, orvosi pecsét, hitel­kártyák, mobiltelefon, LUX radiátor, konnektorok, szi­vattyú, időmérő kapcsoló, pu­lóverek, kabátok tömegei, minden méretben éppúgy ér­dekli őket, mint a félig elfo­gyasztott csokoládé vagy a mentolos cukorka, amiből összesen 4 db volt a zacskóban. A közlekedési táblák iránt is jelentősen megnőtt a keres­let. Legutóbb a rendőr szeme láttára akartak egy közlekedé­si táblát kifűrészelni. Az elfo­gott személy mindezt azzal indokolta, hogy jó pénzt kap­hatott volna az alumíniumért. Olyanok is akadnak, akik az aluljárót övező alumínium­korlátból kb. 5 méter hosszú­ságú darabot fűrészeltek le. A levágott darab beszorult az acéltartók közé, így azt meg­próbálták ismét elvágni. Ek­kor érkeztek a rend őrei a helyszínre - így az igyekeze­tükből nem lett semmi. Szintén szolgálata teljesíté­se közben vette észre a rendőr, hogy egy hajóról, pon­tosabban a hajó vezérlő ka­binjából rézvezetékeket, illet­ve vasalkatrészeket szereltek le. A rendőr kérdésére, hogy tulajdonképpen mit is kerestek ott, a világ legtermészetesebb válaszaként elmondták, hogy ők csak nézelődni jöttek. A lakossági bejelentések­nek köszönhetően most is si­került elfogni elkövetőket. Egy külföldi rendszámú Ford típusú személygépkocsit szed-- tek szét, szó szerint darabjai­ra. Amikor a rendőrség átvizs­gálta a kocsijukat, megtalál­tak a Ford motorháztetőjétől kezdve a hűtőrácsig, a kor­mánykerékig, a hátsó szélvé­dőéig, a karburátorig szinte mindent. Hogy a kerületben ne csak „hétköznapi” dolgok történje­nek, egy hónap alatt 9 bomba­riadóhoz riasztották kollégá­inkat. Az előállítások száma sem csökkent, novembers hónap­ban is közel 300 volt. Fejes Zoltán főhadnagy A vasúti világ már, a múlté * A lakásméret a rangfokozattól függött Kimagasló háztömb az északkeleti végeken Rendeznek néha errefelé parádét 3* Ezermesterre mindenkor szükség van Kerületünket nyugat felől a Duna hatá­rolja, a többi részét, a nagykörúti sza­kaszt leszámítva, vasúti sínek kerítik körbe. A Nyugati pályaudvar környékén nagy a forgalom, a városligeti elágazáso­kon túl azonban valamelyest elcsendesül­nek a sínek, az Angyalföld vasútállomás tájéka pedig egyenesen kisvárosias lenne, ha nem emelkedne ki belőle egy hatal­mas, ötlépcsőházas épülettömb - a Szent László utca 135-143. A fővárost átszelő vasútvonalak mentén a századfordulón a Magyar Államvas­utak több kisebb-nagyobb bérházat épí­tett dolgozói számára. A „nagyházak” jellegzetes példánya a vasút másik oldalán emelt Podmaniczky utca 88-98 alatti „MÁV hatház” is. Nálunk is létesült a Szent László-Dolmány-Tatai-Rokolya utca által határolt területen ilyen MÁV- kolónia, ahol kezdetben valóban kizáró­lag a vasút alkalmazottai és családtag­jaik juthattak lakásokhoz. A közel kilencven éves ház 1970 óta már nem is a MÁV tulajdona. A régi lakók közül alig él már itt valaki, a nagy vasutas kolónia is ugyanolyan lepusztult bérházzá vált, mint pesti társainak zöme. A tömb élő lelkiismeretének számító egykori házmestereket (mert­hogy minden lépcsőháznak külön volt egy) errefelé is hiá­ba keresnénk. Helyette talál­hatunk egy gondnokot, akit a lakók csak kulcsos embernek hívnak, ő azonban nem tudja magát kizárólag a ház ügyes­bajos dolgainak szentelni, mint főállású elődei. Ha szeretnénk kicsit visszakalandozni az időben, érdemes bekopogtatni Kovács Jánoshoz, aki néhány évet le­számítva, egész életét itt töl­tötte ugyanabban a 143-as lépcsőházban található lakás­ban, ahová 1929-ben szüleivel költöztek. János bácsi negy­venhárom évig élt az állam­vasutak szolgálatában. Tizen­hét éve nyugdíjas. Tudomása szerint a ház 1906 és 1912 között épült, de már befejezése előtt egy évvel volt itt egy felvigyázóház. A tömb középső részén két to­ronyszerű építmény magas- lőtt, a ház négy sarkán pedig egy-egy szárnyaskerék szim­bolizálta az építtető vasutat. A 135-ös ház kapuja felett óra működött, és ugyanitt talál­hatjuk az egyetlen még meg­lévő MÁV relikviát, egy ere­deti lakónévtáblát. A többit már nem láthatjuk, mivel a háborúban megsérült tornyo­kat a ház többi díszével együtt egy szép napon eltávolították, így csak elképzelni tudjuk, milyen is lehetett ilyen impo­záns külsővel, habár állítólag a Közlekedési Múzeumban őriznek egy régi fényképet er­ről a valamikori állapotról. A környék viszonylag új, zöm­mel panelépületei helyén ak­kor még préri volt és bolgár kertészet, alig állt egy-két ház. A Rokolya utca mentén volt egy szőrmegyár - 1944- ben ezt is porig bombázták.- Édesapám bátyja lakott itt - meséli Kovács János. - O elment nyugdíjba, Cegléden vett házat, így kapta meg apám, aki lakatos volt, ezt a lakást. Kezdetben, amíg a nő­vérem is velünk élt, négyen laktuk. Innen mindenki, köz­tük én is a Szent László utcai elemibe járt, majd polgáriba a Honvéd utcába. Hét óra tízkor jött a kisvonat, bevittek min­ket a Nyugatiba, onnan meg délután vissza. Főként vasúti munkások és tisztviselők él­tek akkoriban még ebben a nagy házban: fűtők, szerelők, nekből lépcsőházanként álta­lában kettő volt. Ezután kö­vetkeztek a főmozdonyveze­tők, akik kétszobás lakások­ban éltek. A lakbérüket ekko­ra lakásra kapták a MÁV-tól, még akkor is, ha ennél kiseb­ben laktak. A fűtő, a lakatos - amilyenek mi is voltunk -, csak egyszobásra volt jogo­sult, bármekkora is volt a csa­ládja. Ilyen 40-50 négyzetmé­teres kislakásokból volt, és van ma is a legtöbb. Ezekben nem volt fürdőszoba, ellenben a munkából piszkosan hazatérő mozdonyvezetők számára létez­tek külön tisztálkodóhelyiségek A második világháború alatt, a vasút közelsége miatt az épület is szerzett kisebb- nagyobb sérüléseket. Ezekre a szomorú napokra is még élén­ken emlékszik János bácsi: A Jerikó Humán Egylet és a Szent László Kultúrotthon a Rokolya utcai sarkon forgalomirányítók, mozdony- vezetők. De ezen belül foko­zatok voltak. Legmagasabb presztízzsel a mérnökök, va­gyis a felsőiskolát végzett em­berek rendelkeztek. Belőlük azonban csak néhány volt a házban. Ők laktak a legna­gyobb alsó lakásokban. Ilye­Műsoros ünnepség a Nyírő-pszichiátrián A fővárosi beruházásból épült és még szep­temberben átadott vadonatúj pszichiátriai pavi­lonban köszöntötték a karácsonyt és búcsúztat­ták az óévet a Nyíró Gyula Kórházba beutaltak, orvosaik és ápolóik részvételével. A gyógyult- nak tekinthető, de azért még folyamatos reha­bilitációt igénylők, az úgynevezett nappali sza­natórium lakói karácsony-újév táján - terápiá­juk részeként - műsorral szórakoztatják beteg­társaikat. A sokkal korszerűbb körülmények, az eszté- tikusabb környezet - a kevesebb ágyas szobák, a világos folyosók, a modem ebédlő - bizonyá­ra kihat a gyógyítási folyamat egészére és nem utolsósorban a betegek kedélyállapotára. Töb­bek véleménye szerint még a látogatók száma is megnőtt a színvonalbeli változás következté­ben. A szanatórium helyben nyújt lehetőséget többek között a mindennapos csoportos torná­ra, amely a feszültségoldást segíti elő, énekta­nulásra, szavalásra, tánctanulásra, relaxációra. 22 beutaltja között olyan is akad, aki fizikából vagy éppen matematikából korrepetál arra rá­szoruló kisiskolásokat, francia nyelvet oktat társainak. A dr. Kassai-Farkas Ákos osztályvezető-fő­orvos vezetésével működő egyik részlegben, a beszélgető csoportban nyíltan eshet szó beteg­ségről, szorongásról, gyógyulásról és a vissza­illeszkedés lehetőségeiről. Szilágyi Edit pszichopedagógus arra büszke, hogy csoportja idén részt vett és első helyezést ért el a lillafüredi napok keretében megrende­zett „Mozgás- és táncterápia” elnevezésű szak­mai hétvégen, melynek tapasztalatait felhasz­nálják a módszertani útkereséseknél. Vélemé­nye szerint a foglalkozásokon alkalmazott terá­pia akkor éri el igazán hatását, ha nem von vé­dőburkot a betegek köré, nem kívánja tartósan az otthon pótlását szolgálni, éppen ellenkező­leg: minden esetben azt tudatosítja, hogy mind- annyiuknak a „kinti” világban van dolguk, oda kell minél előbb gyógyultan visszatérniük. Széphalmi Ildikó- Ha nem tévedek, 1944 jú­nius 2-án, egy szőnyegbom­bázás alkalmával három talá­latot kapott a ház. A 139-ben végig leszakította a lépcsőhá­zat, a 135-nek pedig lecsapta a két végét. Nagy pusztítást végzett néhány lakásban a lé­giakna, de szerintem a tor­nyok nem ekkor pusztultak el, azokat később tüntették el. Hogyan maradt hűséges foglalkozásához? - erről Já­nos bácsi így mesél:- A háború előtti világban nagyon nehéz volt munkához jutni. Anyám, miután kijártam a kötelező iskoláimat végig a Váci úton bevitt a gyárakba, de sehol sem kellettem. Pedig azt mondta nekik, hogy négy évre is odaad, holott három év volt az átlagos inasidő. Végül az ország második legna­gyobb zár- és lakatosgyárába kerültem tanoncnak. 1941- ben jöttem ide a fűtőházba, ahol nyugdíjazásomig^ 1980- ig dolgoztam. Akkor Északi­nak, majd Hámánnak hívták, és ha jól tudom, most ismét Északi a neve. Mozdonyfelvi­gyázó lettem, de később a mozdonyvezetést is kitanul­tam, csak színtévesztésem mi­att nem lehettem végül is az.- Amikor idekerültem - folytatja -, még 160 gőzmoz­dony tartozott ehhez a fűtő­házhoz. Azután a hatvanas években jöttek a dízelek, elő­ször Svédországból, majd az M62-esek a Szovjetunióból. Ez utóbbiak megtekintésére kinevezett tizenöt fős küldött­ségben jómagam is részt vet­tem, innen a házból még két ember ment ki Vorosilovgrád- ba. Tudtam, hogy én leszek az első, akit kiküldenek, mivel egyedül nekem volt moz­donyvezetői engedélyem. Az első „Szergej” mozdonyból vettek is vagy kétszázat. Á fű­tőházban valaha 1400 ember dolgozott, ma pedig üresen áll. Néha rendeznek errefelé vasúti parádét, külföldi vona­tokkal, időnként nosztalgia­gőzös tűnik fel, amúgy na­gyon csendes az élet odaát. A Közlekedési Múzeumnak vol­tak tervei a teleppel, a régi mozdonyait akarta itt elhe­lyezni állandó tárolásra, de ez még nem valósult meg. Kovács János idestova het­ven esztendeje szerves része a Szent László utcai MÁV-ház- nak, ma már egyedül, de het­vennégy évesen sem tétlenül.- Én vagyok itt a mindenes. Ha a házból valaki jön, hogy Jani bácsi, ez vagy az elrom­lott, én megyek és megjaví­tom, és még csak nem is ké­rek érte semmit. Ezen az eme­leten nincsen olyan lakás, ahol ne csináltam volna vala­mit. A kapu zárát is én tettem használhatóvá; csak műanya­got kellett rátenni, mert azt nem lopják el. Aztán jöttek az asszonyok, hogy tegyem a fo­lyosóajtókat is zárhatóvá. Megcsináltam, még az anya­gokat is én vettem, így most legalább éjszakára be tudjuk zárni. 1956-ban is, amikor be- lövést kapott a lépcsőház, és leszakadt az első és a második emelet között négy lépcsőfok, a rést én pótoltam ki deszkák­kal. Akkor még megvolt min­den emeleten az átjáró, ami a szomszédos lépcsőházakat kötötte össze egymással, így addig ezeken keresztül is tud­tunk közlekedni. Mindig mondom, milyen felelőtlen­ség volt ezeket beépíteni, most aztán nincs semmi összeköttetésünk az épület többi részével.- Az viszont pozitívum, hogy fiatalodik a ház, egyre több a kisgyermekes család, aminek köszönhetően talán fokozatosan visszatér az élet ebbe az épületóriásba és egy­szer talán még az egykor volt mozdonyvezetők, illetve fűtők otthonának elnevezett klubhe­lyiségek is újra benépesülnek a Tatai utcában, hiszen régeb­ben ide járt a ház, ha egy kis közös szórakozásra vágyott. Farkas Szabolcs \

Next

/
Oldalképek
Tartalom