XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. december / 12. szám
Egy angyalföldi utca története ) Milyen volt az élet a gyárak tövében? „A mi utcánk, ó de szép, a sarkon sápadt lámpa ég ” Utcánk a városból észak felé kivezető Váci útról nyílt a Duna irányába. Néhány térképen egészen a Dunáig megrajzolták az utcát, egyes utcaleírásokban pedig az is szerepelt, hogy a Váci út 150-től az Újpesti rakpartig (ma Népfürdő utca) húzódik. A valóságban soha sem ért tovább a lipótvárosi iparvágány vasúti sínéinél. A Váci úton zötyögő 3-as vagy 55-ös villamosról a Dagály utcánál kellett leszállni, amit a kalauz harsány hangon így konferált: „Dagály utcai rendőr házak!” A szerencsésebb utcák közé tartozik az utcánk, mivel az elmúlt évszázadban mindössze három neve volt: Csáklya, Láng László és Turbina utca. Legelső nevét Budapest utcáinak elnevezése után az 1880-as évek elején az V. kerületben kapta. Sok társával együtt az V. kerület Vizafogódűlő nevet nyerte el. 1896-ban még mindig ezt a nevet viselte, de egy 1899-ben kiadott utcanév jegyzékben megjelent a Csáklya utca elnevezés, amely egyértelműen jelezte, hogy ez az utca az V. kerületben a „Külterület”-en található, jelentős részét a „Sangenhauseni Gépgyár és Vasöntő Részvény- társaság” foglalta el. Az első névváltozásról a Fővárosi Közlöny 1938. IV. 16-i száma tudósított. „Folyó évi március hó 14-én kelt 303.952 1938-III. számú határozatával tudomásul vette a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1938. évi február hó 15-én kelt 609. sz. határozatát, mely szerint az V. kerületi Csáklya utcát, amely a Váci úttól az Újpesti-rakpartig terjed, a Láng László Gépgyár alapítójáról Láng László utcának nevezik.” A második keresztelőre 1965 vagy 1966-ban került sor, amikor a Láng László utcát Turbina utcára változtatták. Az egykori tulajdonos neve helyett a gyárban készülő termékekre utalva. Kiskoromban még földes volt az utca, közepén a Magyar Acélárugyárba bevezető ipari vágánnyal. Egy gyermekkori csúfolódó is előbukkant emlékképeim homályából: „Láng László utca gidres-gödrös, arra jár az 55-ös, Radios Béla vezetője, Angyal Eta szeretője ” Járda csak a lakóházak előtt volt a Láng Gépgyár oldalán nem. A 30-as évek végén, a 40- es évek kezdetén megépült a járda a másik oldalon is, majd később makadám utat építettek, amit fáradt olajjal portalanítot- tak. Az 50-es évek első felében kapott szilárd burkolatot az utca. Már fejlődött a világ és a közvilágítás gázzal történt, úgynevezett karos gázlámpákkal. Mind a három házon volt egy-egy belőlük, valamint a Váci út sarkán a Láng Gépgyár oldalán is. Érdekes színfoltja volt az alkonyati Angyalföldnek a lámpagyújtó, aki egy hosszú, középen kettécsavarható rúddal járt és sötétedéskor azzal gyújtotta meg a gázlámpákat, mind a négyet. Az én gyermekkoromban összesen négy házból állt az utca. A 4-6-8-as számú épületek szorosan tapadtak egymáshoz és egy sarokkal távolabb állt a Kaplanek villa, az volt a Láng László utca 10. Az utcában csak páros számú házak voltak, ezt minden gyerek tudta, ha valamelyik rossz fát tett volna a tűzre, amiért valaki a lakcíme után érdeklődött, arra a kérdésre, hogy hol laksz, bármelyikük szemrebbenés nélkül válaszolta a Láng László utca 1- ben. Ilyen pedig nem volt. A páratlan oldalt az utca teljes hosszában a Láng Gépgyár műhelyeinek déli fala foglalta el. Nem volt 2-es számú ház sem az utcában, annak helyén a Hazám mozi állt, de Váci út 148-as számmal. A 4-es számú ház tágas udvarral épült egyemeletes körgangos épület volt. A 6-os számú ház háromemeletes szűk kövezett udvarral körgangos folyosóval a legmodernebb épület volt az utcában. A 8-as számú ház kétemeletes földes udvarú, szintén körgangos épület volt. A 10-es számú ház tágas kert közepén jóval az utca szintje alatt földszintes, kb. 100 m2 alapterületű villa volt. Itt lakott Kaplanek Hugó, a felesége és a kutyájuk. A 4-es és a 8-as számú házban a lakások egyszobásak, a saroklakások esetleg egyszoba- hallosak voltak. A fűtés szénnel vagy fával történt, főleg a konyhában, mivel ott egyben főzni is lehetett. A szobában csak akkor gyújtottak be, ha piciny gyerek vagy idősebb beteg ember volt a családban. A tüzelőt a Váci útról Forgó bácsi szenespincéjéből lehetett hozni, egy-egy vásárlás alkalmával néhány kilóra tellett. A világítás minden házban előbb 110, majd 220 volttal történt. Az egykori Visegrádi utca utolsó házán a kapualjban még mindig látható az a horog, ahová Becker bácsi esténként a ház meggyújtott petróleum lámpáját akasztotta. Az utca mindegyik házában volt folyóvíz és valamennyi háznak a földszintjén volt közös vízcsap is. Fürdőszobák csak a 6-os számú ház 2 és 3 szobás lakásaiban voltak, máshol nagylavór vagy az ülőkád biztosította a tisztálkodási lehetőséget főleg a hét végén. A reggeli mosakodás többnyire a vízcsapnál történt, természetesen hideg vízzel. A 4-es és 8-as számú házban az épület egyik félreeső részén 5-6 ülőkével közös használatú WC-k voltak, a 6-os számú házban csak a földszinten lévő hat egyszobás lakásnak volt közös WC-je, melynek kulcsa a konyhaajtón vagy a konyhaajtó melletti szögön lógott. Csáklya utca - Láng László utca - Turbina utca 6 ahol mi, - a Jelenics család - laktunk kétségtelenül a külvárosi mellékutca legmodernebb épülete, talán még a századforduló elején épült háromemeletes ház volt. A házban 36 lakás volt, szintenként kilenc, amelyek közül egy háromszobás, hét kétszobás és egy pedig egyszobás volt. A földszint elrendezése eltért ettől, ott hat egyszobást és három kétszobást alakítottak ki. A két- és háromszobás lakások mindegyikében volt fürdőszoba és belső WC is, az emeleti egyszobás lakásoknak külső, de külön WC-jük volt. A gázt az épület építésekor bevezették, de az nem volt minden lakásba bekötve. Féltek az emberek a gáztól. Házunkban a szobákban szép díszes cserépkályhák voltak, igaz fűtés céljából ritkán használták, de arra mindenesetre jók voltak, hogy a tetejükről esernyővel gyakoroljuk az ejtőernyős ugrást. Csak két lakás bérét ismerem, a miénket, amelyik egy III. emeleti egyszobás udvari lakás volt, havi bére pedig 25 pengő. Drága édesanyám éppen ennyit kapott egy hónapra mint bejárónő dr. Fűzik Istvánnétól. így apám keresetéből éltünk, aki festő és mázolósegéd volt a Nagybátonyi és Újlaki Hajójavítóban, majd pedig a Szabolcs utcai papírgyárban, ő egy hétre 25 pengőt kapott. A másik lakbér, amit ismerek, a közvetlen szomszédunké, Lovasi bácsiéké volt, akik a két szoba hallos III. emeleti utcai lakásért 60 pengőt fizettek havonta. Lovasi bácsi rendőr volt. Nagyon sok albérlő és ágyra- járó volt a házban. A II. emelet 3. szám alatt lakó László néni az albérlőkből élt, de azok aztán sokan voltak. Unokái, Sanyi és Imi jó barátaim voltak, így egyszer összeszámoltuk az albérlőket. Harminchat volt a számuk, és ez nem tévedés. A három szobán túl az előszobában, a spejzban és a konyhában is laktak - az előszobában emeletes priccsek voltak -, László néni a lányával és a két unokával a cselédszobában húzta meg magát. Még egy adalék ehhez a képhez, László néni tüdőbajos volt. Hogy az albérlők mennyit fizettek, azt nem tudom, de az ágyrajárók öt pengőt „pengettek le” hetenként. Érdekes házak álltak a közvetlen környékünkön. A Dagály utca 1452 helyrajzi számú ház egy magasföldszintes épület volt az egykori Zarzetky féle gyufagyár maradványa, ettől örökölte nevét is: „Gyufaudvar”. Bodor utca 6. Itt állt az egyik kerületi Bagolyvár, tudniillik több épületet illettek Angyalföldön ezzel az elnevezéssel. Köralakú vártoronyszerű épület volt bonyolult pincerendszerrel, melynek az elejére is csak néhányszor merészkedtek be a legbátrabbak. A budapesti harcok idején bujkáló katonáknak is menedékhelyül szolgált. Az épületet az Árpád-hídfői lakótelep kialakításakor bontották el. Az iparvágányon túl négy épület volt, a Dagály utcai „Rendőrházak” - melyeket a huszas évek második felében a rendőrség épített dolgozóinak -, innen ered az elnevezésük. Az Esztergomi úton áll a Piros ház háromemeletes épülete. Nevét onnan kapta, hogy évtizedeken át mindig piros színűre festették az épületet. A Láng Gépgyár mögötti réten volt Luvkovics bácsi majorja, ahol tejet lehetett venni és az unoka, Öcsi közreműködésével néha lovagolni is egyet az egyébként fuvarozást szolgáló jámbor lovon. A Visegrádi utcában - ma Karikás Frigyes utca - 3—4 méterrel az úttest szintje alatt volt a „Gödör”, többlakásos földszintes lakóház. Amikor nagy eső esett, a tűzoltókat kellett hívni, ha pedig magas volt a Dunában a víz, akkor a talajvíz öntötte ki az ott lakókat. Majdnem az Elektromos pályával szemben, az Árpádhíd Népfürdő utcai részénél állt a Piros malom, ami gyermekkorunkban sem malomként működött már, hanem raktározás céljaira használták. Közvetlenül a Duna partján a csavargőzös kikötője állt a teljesen vadnyugati hangulatot árasztó Schnek-csárda lengőajtóval, lókikötővel. A nagy szabadságot, a „RÉT” jelentette a környék gyerekeinek, tudtuk a nevét is - Nasici- rét - azt csak jóval később tudtam meg, hogy az egykori fafeldolgozó üzem tulajdonosának a nevét viselte. Mi az egyszerűség kedvéért csak Snakinak hívtuk. A másik grund a Visegrádi és a Láng László utca sarkán egy mély gödörben volt, a Rezdó, a tulajdonos Rezdovics bácsi nevének rövidítése után. Szólnék a boltoktól és a boltosokról is. A Hazám mozi mellett, amelyet korábban Uranus mozinak hívtak egy hentesüzlet volt: Popp Laci volt a tulajdonosa. Ezt követte egy bőrös üzlet, biztonságos vasajtóval, ami a mai napig megmaradt, dacolva az idők viharával. Ezután Grácz Emil vendéglője következett, kedves kerthelyiséggel, ebben később több évtizeden át körzeti SZTK rendelő működött. A szomszédságában lakott Vapler bácsi, a kályhás, majd őt Rhém bácsi, a szabó követte. Ezután Kató néni tejesüzlete volt, majd Forgó úr szenespincéje, amit azóta feltöltöttek, pedig de sokszor szaladtam oda le 5-5 kiló fáért, hogy főzni tudjunk. Bállá úr, a festékes volt a következő, majd azt követte Vándor úr, a benzinkutas. Szintén egy élőkért mellett volt Hoffmann úr ruhakereskedése, ahol nagyon szép Bocskai- ruhát vásárolt nekem édesanyám. Sárközi úr fűszer és csemege üzlete következett. A Váci út és Dagály utca sarkán a pincében egy fűrészüzem működött. A Dagály utcában volt Trutzli úr péksége és Trébits úr fűszer és csemege üzlete, ott volt egy csodálatos pénztárgép is, amit az ott vásárló gyerekek mindig megcsodáltak. A Dagály utca és a Visegrádi utca sarkán volt a Lépcsős kocsma. A Láng László utcában minden házban volt egy bolt. A 4-es számú házban működött Muli József szatócsüzlete, elég ritkán jártunk oda, mert mi a 6-ban laktunk, ahol Becker néni szatócsüzlete volt. Ő hitelkönyvet is nyitott a vásárlóinak, amit minden hét végén a fizetés után kellett kiegyenlíteni. A Láng László utca 6. számú házban más érdekességek is voltak. A földszinti utcarészen működött Kriszháber Manó malomgépészeti gyára. Közvetlenül mellette volt Hegedűs bácsi, az öreg foltozó varga, aki megszólalásig hasonlított József Attila öreg Csoszogijára, amit természetesen én csak jóval később tudtam meg. Hány szétesett cipőt keltett életre estétől reggelig, mivel a tulaj téli időbe, mezítláb mégsem tudott volna iskolába menni. A Láng László utca 6. szám alatti ház udvarán a kapuval szemben volt Bencsina Ede borbélyüzlete, amit a kapura kiakasztott céhjelvény - a réztányér - is jelzett. Ä Láng László utca 8. szám alatt volt Kenfler bácsi szatócsüzlete, a többitől csak annyiban különbözött, hogy ott hordóból mért petróleumot is lehetett kapni és kedvenc csemegéjüket, a szentjánoskenyeret is itt szerezhették be a környékbeli gyerekek. A Láng László utca 8-ban a Visegrádi utca felé néző ablakokkal volt Tumpek Ferenc paksi borozója, ahol még egy rexasztal is volt. Jelenics József A mai Türbina utca a Váci út felől Fergeteges este a József Attila Színházban Remekbeszabott szőttese, egyvelege a Budapest, te csodás című színpadi produkció a huszadik század egyik sajátos, de a fülünkhöz és a szívünkhöz igen közelálló önkifejezésének. A József Attila Színház művészgárdájának feldolgozásában és megjelenítésében ez az egyveleg a szemünket is gyönyörködtető formát ölt. A revü korántsem új műfaj, de valahogy immár évtizedek óta hiányzik a magyar színházi élet palettájáról és a közönség igénylistájáról. Most a nóták, kupiék, orfeumdalok, sanzonok, operett- és filmbetétszámok, örökzöld slágerek szárnyán a musicalig és a pop-rockig a legváltozatosabb ritmusok és hangulatok követik - már majdnem azt mondtam - kergetik egymást. Szinte klipszerű technikával, olykor több színpadi dimenzióban pereg a zene és a látvány együttese. Habár nem dramati- kus műfaj ez, de azért van belső dramaturgiája. Az egészet egybefoglaló kompozíciója mindenképp. A színház színészi élgárdája és a tánckar egyszerre oldott és fegyelmezett ebben a szellemesen és pompásan hangszerelt potpourriban, amit akár zenei koktélnak is nevezhetnék. Miben is összegezhetem mindazt, ami eddig felsoroltam? Ez egy garantáltan szórakoztató és sikert érdemlő színházi este, amilyet 125. születésnapjára a mi csodás Budapestünk is megérdemelt. Rendezője Léner Péter, aki a jubileum napján Budapestért-dí- jat vehetett át. Képeinken: Schütz Ila és Sztankay István és (jobbról) Galambos Erzsi a Budapest, te csodásban 0 A Moholy Nagy László 0 % Képző- és Iparművészeti f1 Stúdió ÖSVÉNYEK című x j§ visszatekintő kiállítása 0 1998. december 10-én 17 0 0 órakor nyílik meg a pol- 0 k gármesteri hivatal Folyosó- )< fj galériáján. A tárlat 1999. x; ff február 3-ig látogatható a 'x I ” hivatal félfogadás idejében. 0 % Parkolási akció A XIII. Kerületi Polgár- mesteri Hivatal megbízásából a Sima Út Kft. és a Prospect 2000 Kft. parkolási akciót kezdeményez a kerület lakosai részére. A hirdetés felmutatásával és a kerületi illetékesség igazolásával, valamint a súlyadó befizetésének igazolásával az ORFK mellett (Teve utca-Róbert Károly körút sarok) lévő parkoló havi bérleteit 50%-os kedvezménnyel 3500 Ft/hó díjjal vehetik igénybe.
