XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. november / 11. szám
ANGVALFÖLbi Címsorok a lapból Angyalföld Budapest mostohagyermeke Elfogták a hónapok óta garázdálkodó angyalföldi autótolvajokat Lelőtte az orgazdáját, azután önként jelentkezett a rendőrségen a leleplezett autórabló-banda egyik tagja Százezer pengő a banda zsákmánya Angyalföld jövője Karhatalommal tettek ki az utcára egy 8 tagú munkáscsaládot a Hungária körúton Egy munkanélküli vasmunkás tragédiája Ruhátlanul rongyokba csavarva dideregnek a szerencsétlenek Kenyérhéjon és hulladékzöldségen tengődtek írta: Becsey Antal törv. hat. bizottsági tag Szeretem elnézegetni a főváros térképeit; úgy a régieket, mint a legújabbakat is. Szeretem összehasonlítani a régieket az újakkal, és szeretek összehasonlításokat tenni a fejlődés egyes fokozatai között. Érdekes és tanulságos az ily összehasonlítás; megnyilatkozik benne egy nagy metropolis lüktető ereje, gazdasági és politikai fejlődésének iránya és törvényszerűsége. A különböző idők térképei a főváros fejlődéstörténetének érdekes és tanulságos lapjai. Elnézem most is a mai Angyalföldet. Ott fekszik a külső Váci út és Rákosi rendező pályaudvar között, északkeletről a körvasút által határolva, szélein a gyáriparnak, középületeknek és bérházaknak kisebb-na- gyobb épületcsoportjaival tarkítva; középen a tanyavilágra emlékeztető beépítetlen hepehupás területtel. Ha az ember a térképen látja a „Tarnay- pusztát”, vagy „Forgács-tanyát” és a homokszínűre festett pusztaságot, úgy bizony-bizony a tanyavilág romantikája jut eszébe. És elgondolkodom rajta, hogy miféle véletlen, vagy kényszerítő körülmények, avagy a városfejlődést mozgató miféle történelmi erők voltak azok, amelyek megengedték, hogy egy világváros keretében, a kultúra és fejlődés kellős közepén, itt maradhatott egy nagy csupasz terület, talán abban az állapotban, ahogy azt honfoglaló őseink örökül reánk hagyták. Megvallom, hogy Angyalföld, mint a főváros fejlődéstörténetének egyik igen jelentős alkotó eleme, nagyon érdekes és tanulságos a maga fejlődésében és elmaradottságában. Első tekintetre megállapítható, hogy elhelyezkedésénél és környezeténél fogva tipikus példája egy gyáripari fejlődésre predesztinált városrésznek. Keletről a Rákosi rendező-pályaudvar, északról az esztergomi körvasút, nyugatról a váci országút; mindegyik hatékony tényezője és szinte előfeltétele a gyáripari településnek és a vele kapcsolatos szociális problémáknak, különösen a munkástelepülések problémájának. És valóban; az idők során a főváros gyáriparának legnagyobb képviselői telepedtek itt meg egymás után, amit nyomon követett a gyári alkalmazottak hatalmas hadseregének települése is. Adva volt tehát ennek a hatalmas területnek fejlődési iránya, amelynek kereteit a fent említett közlekedési tényezők és részben az erőteljesen fejlődő Újpest városa adták meg. A fejlődésnek ebben az irányzatában azonban már a háború előtt hatalmas zökkenés állott be. A háborút megelőző évtizedek nagyarányú fejlődése új feladatok elé állította a városrendezőket és a főváros felelős tényezőit. Revízió alá kellett venni az összes városfejlesztési problémákkal, úgy városépítési, mint városhygieniai szempontokból. Angyalföld sorsát főleg az utóbbi csoportba tartozó szempontok döntötték el. Akkoriban a gyáripar fejlődésének útját a füstölgő gyárkémények szegélyezték; és bár ma az elektromosság fejlett korában hovatovább feleslegessé válnak ezek az ominózus létesítmények, azért a legtöbb gyári üzemnek, főleg a nehéziparnak velejárója a füst és korom még ma is. Budapesten pedig az uralkodó szélirány észak-déli lévén, nyilvánvaló, hogy a főváros északi felére telepített gyáripar füstje az év túlnyomó nagy részén elöntené a főváros házrengetegeit és megfertőzné a főváros levegőjét. Máshová kellett tehát a fejlődő nagyipart telepíteni: oda, ahonnét csak ritkán hozza a légáram a gyárak füstjét. S ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi évtizedekben az új gyárak településére a fővárostól délre eső területek jelöltettek ki. Ezzel az elhatározással azután Angyalföld egész hivatása és fejlődésének iránya is szükségszerűen megváltozott. Az új elgondolásnak megfelelően új szabályozási terveket kellett kidolgozni. Ezeket a terveket a székesfőváros városszabályozó ügyosztálya már el is készítette és azok már a közeljövőben tárgyalások anyagát fogják képezni. A szabályozás alapgondolata az, hogy ezt a vidéket a szociális gondolatnak: egészséges családi házak és kislakások létesítésének kell megnyitni. Ehhez képest részben zártsorú földszintes vagy emeletes építmények vannak tervbe véve, csatlakozó közös udvarokkal; részben önálló családi házak kisebb-nagyobb kerttel. - Annyi bizonyos, hogy e tervek megvalósulásának még sok igen súlyos akadálya van. A legnagyobb akadályok közé tartozik az egész terület rendezetlensége, amely még hatalmas földmunkákat fog szükségessé tenni. Nem tudom, hogy a mai munkanélküliség idején nem lenne-e célszerű ezeket a munkákat mielőbb megindítani. Ezt az általános tereprendezést a közművek létesítésének kellene nyomon követnie; mert mindaddig, míg az egyes utak, utcák vízvezetéke és csatornázása nincs meg, addig az építés sem indulhat meg. Rosszul mennek az angyalföldi korcsmák Máskor a választások a vendéglősipar föllendülését jelentik. Ilyenkor inkább eljárnak pityi- zálgatni az emberek, betérnek a kocsmába megbeszélni, hogy hát kire is célirányos szavazni, gyűléseket meghallgatni. Végre is politikus nemzet a magyar. Máskor ilyenkor tele voltak Angyalföldön a kocsmák, de most még a gyűlésekre sem jár érdeklődő közönség. Talán nem is annyira azért, mert a politikától csömörlöttek meg, hiszen a mozik, ha ott van gyűlés, zsúfolva vannak, hanem amiatt, hogy nincs pénz. Ma már egy fröccs elfogyasztása is gondot okoz az angyalföldi polgárnak, főleg, midőn a fröccs árából az egész család másnapi tej számlája kitelik. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az egyik legnagyobb angyalföldi vendéglő tulajdonosával, ki lapunk munkatársának a következőket mondotta: a vendéglős iparban Angyalföldön, ha nem változik a 1930-at írunk! Elmúltak a forradalmak, mindenütt a békéről, megértésről, az egymás iránti szeretetről beszélnek. Vannak, akik már úgy beleélték magukat abba, hogy a közös sors, a közös nyomorúság közelebb hozza egymáshoz az embereket, hogy talán el sem hinnék azt a borzalmas tragédiát, amelyről alább számolunk be olvasóinknak. A munkanélküliség, amely szerte az országban szedi áldozatai, itt szűkebb hazánkban, Angyalföldön rettentő méreteket öltött. A munkanélküliség nyomában a kenyérte- lenség, a pénztelenség és az éhség. Hungária (ma Róbert Károly - a szerk.) körút 54. Piszkossárgára festett, elhanyagolt külsejű, szomorú, tipikus proli bérház a Hungária körút 54. Csupa egyszoba konyhás lakások, amelyekből kihallatszik a gyereksírás, vagy a szülők veszekedésének zaja. Sötét lépcsőházon keresztül jutottunk fel az egyik lakásba, hogy megkérdezzük, mi volt az oka annak, hogy Nagy Istvánt, ezt a nyolc embert eltartó és annak kenyeret adó munkanélküli vasesztergályost kegyetlenül kitették lakásából az utcára. A kálváriát járt Nagy Istvánt kerestük, vele azonban nem tudtunk beszélni, mert mint volt szomszédasszonya mondotta, lent van a Dunánál. Érdeklődtünk, hogy tán alkalmi munkás? Nemleges volt a válasz. helyzet, hamarosan valamennyien becsukhatunk. Nagy baj, hogy nincs pénz, de talán nem is az a fő hiba. Ezekben a keserves, szomorú időkben elő- kotródik az a néhány garas bú- felejtőre.- Sokkal jobban sújt bennünket az a körülmény, hogy az új törvények tiltják a vendéglői hitelt és az ilyen követeléseket a bíróság nem ítéli meg. Hát tessék elképzelni, hogy fest az, ha én egy állandó vendégemnek, aki naponta belátogat hozzám egy fröccsre vagy egy szilvóri- umra, és szombaton szokott fizetni, mert gyári munkás, egy szép nap azt mondom, hogy hitel pedig nincs. Az illető szó nélkül elhagyja az üzletemet és többet nem tér be hozzám... Adjak-e hitelt, ne adjak, nem tudom. Ha adok, törvény ellen cselekszem, ha nem adok, önmagam ellen cselekszem. Minden egyes vendégemnél kénytelen vagyok egyénileg elbírálni a hitel kérdését, és bizony sok a visszaélés. Sok lelketlen ember van, aki ismeri a törvényt, nem fizet, és én mehetek a pénzem után a sóhivatalba.- Higgye el uram, ez a törvény öli meg elsősorban a kocsA zöldségárusoknál, akik szemétládába gyűjtik össze árujuk hulladékát, azokhoz ment le Nagy István, hogy családjának megszerezze vagy inkább összeszedje a betevő falatot - mondotta szomszédasszonya. Megkérdeztük tőle, hogy hol találhatjuk meg a kilakoltatott vasmunkás hozzátartozóit.- Ne tessék azokat a szegényeket keresni, mert így is állandóan patakzik a könny a szemükből, pedig nem is okaik a szerencsétlenségüknek. Mert hát Angyalföldön igen sok van ám ilyen, akinek nincs annyi keresete sem, hogy gyermekének annyi ennivalóra jusson, amennyi ahhoz éppen elég, hogy ne haljon éhen. Olyan meg azután igazán kevés van, aki pontosan tudná fizetni a házbérét anélkül, hogy utolsó kis holmiját ne vinné a zálogházba. Hála Istennek vannak még jószívű háztulajdonosok is, akik belátják, hogy rettenetes nehéz a munkásember sorsa. És várnak türelemmel, amíg fizetni tudnak. Jön a karhatalom! Nagy István ez év elején kiesett állásából. Azóta alkalmi munkákkal és kisegítésekkel igyekezett összehozni azt az összeget, amely a házbérhez szükséges volt. Egy ideig ment is csak valahogy. Lassanként azonban már a jegygyűrű is bekerült a zálogba. Azután sikertelen volt minden próbálkozása. Reggeltől estig járt egyik munkaközvetítő hivataltól a másikhoz, de hasztalan. Májusban bekövetkezett, amitől rettegtek: máros és vendéglős ipart. Nem pedig az, hogy nincs pénz. Hiszen kérem, hogy tovább menjek, még csalafintább dolog is előfordul itten. Valakinek hiteleztem, de nem italt, hanem kosztot. Az illető nem fizetett, pöröltem. A bíróságnál azzal érvelt az emberem, hogy italt hiteleztem neki és nem ételt. Mit mondjak, elvesztettem a port. Hatalmas sártenger borítja Angyalföld egyes utcáit Lehetetlen a gyalogközlekedés a Babér, Béke és Frangepán utcákban. A pár órás eső teljesen megváltoztatta Angyalföld egyes utcáinak megszokott képét. Mindenfelé víztócsák és óriási mocsarak jelzik, hogy ma eső esett. A lakosság, amely ezen a részeken lakik, csak úgy tud egyes üzleteket megközelíteni, ha szoknyájukat vagy a nadrágjukat a nyakukba húzzák és cipőiket, ha ilyen akad, a kezükbe viszik. Nem tudták fizetni a házbért. Egyre-másra jöttek a háziúr felszólításai. Hiába volt mégis minden igyekezet, a házbért nem tudta előteremteni. Jöttek a foglalások. Sorra került a megmaradt bútor és minden kis ingóság, ami az egy szoba konyhás lakásban található volt. Nagy István, akit a házbeliek szorgalmas, rendes, családszerető embernek ismertek, napokig nem jött haza szégyenében. De hát ez nem segített. Hiába volt a kérés és könyörgés a házbérfizetés halasztásának érdekében. A háziúr hajthatatlan maradt. Most aztán ebben a havas, esős, hideg időben minden úgy következett, ahogy jönnie kellett ahhoz, hogy végigjárja ez a szerencsétlen ember a kálvária útját. Hétfőn délután megjelent a rendőri karhatalom, amely kötelességét teljesítve kilakoltatta az udvarra a házbérét fizetni nem tudó család holmiját. Borzalmas látvány volt az udvar közepén, bútoraik közt meghúzódó vacogó foggal, dideregve járó, éhező, lerongyolt proletár család. Szemüket lesütve szorosan egymás mellett ülve, egymást testük melegével melegítve várták az elkövetkezendőket. Olyan volt ez a kép, mint egy Dosztojevszky regény egyik borzalmas fejezete. Szegény emberek könyörülnek meg a szerencsétleneken. Nagy István tüdővészes családja rettegve várja a holnapot, amely újabb szerencsétlenséget jelenthet, hiszen nekik, a betegeknek, nem kell sok, hogy a sír tegyen pontot hányatott életükre. Elképzelhető, hogy hány megbetegedést okoz egy ilyen esős nap. Eltekintve attól, hogy a bevásárolni járó anyák milyen gúnyos megjegyzések tömegének vannak kitéve a gyerekek részéről, ha bevásárlásaik miatt egyik oldalról a másik oldalra kell átkelniük. Képzeljük el, hogy milyen leleményesnek kell lenni ezeknek a szegény embereknek, ha az esőzések két-három napig tartanak. Minden szabad, és a közlekedésre felhasználható alkalmatosságokat igénybe kell venni, hogy az üzleteket megközelíthessék. Hiába hangzanak el interpellációk a kövezések miatt, hiába írnak a lapok hasábokat, az utcák úgy maradnak, ahogy voltak idáig, és senki sem törődik Angyalfölddel és annak lakosaival, továbbra is magukra és teknőjükre vannak utalva, hogy dolgozó férjeiknek, és az iskolákból hazatérő gyermekeiknek ebédet tudjanak főzni. Mert higgyék el, nagy gondot okoz a szülőknek az is, hogy gyerekeik ne fulladjanak bele valamelyik sártócsába. Hol lesz az új elöljáróság? Mint köztudomású, az új fővárosi törvény határozata értelmében Angyalföld önálló köz- igazgatási kerület lesz. Ezzel kapcsolatban megindult a találgatás, hogy hol épül föl az új angyalföldi elöljáróság. Illetékes helyen történt érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy az elöljáróság elhelyezését illetően ez idáig döntés nem történt. Legvalószínűbb azonban, hogy az új elöljáróság épülete a Béke téren, a katolikus templom tőszomszédságában fog elhelyezést nyerni. Az új elöljáróság megépülése a Béke teret, mely Angyalföldnek most is egy igazán szép, nagy- városias és kulturált része, még artisztikusabbá tenné. Az új elöljáróság építéséről sajnos egyelőre nincsen szó, mert hiszen a költségvetésben erre vonatkozó tétel nem is szerepel. Külön villamost a Béke térről! Az angyalföldi közönség régóta panaszkodik az Angyalföld rossz közlekedési viszonyai miatt. A reggeli órákban valóságos közelharcot kell vívni a Beszkárt Lehel-utcai vonalán egy-egy helyért. A helyzet az, hogy bármennyi kocsit is indítson a villamosvasút igazgatósága, ezek a kocsik már Újpesten megtelnek és a Lehel utcán, a Béke téren csak állóhelyeket lehet kapni. Külföldi közgazdászok és munkateori- tikusok már régen megállapították, hogy mennyire fontos a munkaminőség és -mennyiség szempontjából, hogy a munkás pihenten érkezzen a munkába. Az angyalföldi dolgozók közül azokat, akik villamoson járnak be munkahelyükre Budapestre, már a villamosutazás kifárasztja, nem beszélve a ruharongálásról, ami a kocsik túlzsúfoltsága miatt következik be. Pedig egyszerű volna a segítség. A reggeli órákban a Béke térről, ahol van kitérő, külön angyalföldi járatokat kellene indítani. A másik kívánság a 11-es reláció szaporítása. Az angyalföldiek legtöbben nem a Nyugatiig igyekeznek, hanem tovább be a városba. Ennek a városrésznek szegény lakossága hatalmas összegeket fizet ki a Beszkárt- nak, megérdemli hát a közvetlen kocsi kényelmét. Úgyis elég baj, hogy a Lehel utcai kocsik valami értelmetlen BUR-szerződés miatt a Nyugati Pályaudvaron túl nem közlekedhetnek. Néhány évvel ezelőtt a Beszkárt üzembe állította a sínautókat. Ezekből a nagyon üdvös közlekedési eszközökből a Lehel utcai vonal nem kapott, pedig ezen a részen is lakik egy csomó éjszaka dolgozó munkás. Általában a Beszkártnál az a nagy hiba, hogy az igazgatóság nem közcélú üzemnek, hanem üzleti vállalkozásnak tekinti a villamost. A kalauzok a bevételükből külön jutalmat kapnak, ha pedig nem érnek el egy bizonyos normát, megrovásban részesülnek. Hát ezt a rendszert meg kell szüntetni. Hol vannak, mikor térnek vissza a régi boldog békeidők, mikor a kocsi belsejében tilos volt az állás. ispsiofliiiiK Angyaiioio aicic^M § nci w2»aiöi ■
