XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. január / 1. szám

XIII. KERÜLETI unf m m." . . ■ ... m Fejezet a Pro Űrbe-díjas Berzsenyi történetéből A szétkergetett évfolyam és tanárai A Berzsenyi Dániel Gimnáziumnak volt egy nevezetes és elfelejtett év­folyama. Az első, amely 1945-ben általános iskolásként indult, hogy a - már csak négyosztályos - gim­náziumban tegyen nyolc évvel ké­sőbb érettségit. S az utolsó, amely csupa-csupa fiúból állt, nem volt tehát - sajnos, sajnos - koedukált. Ezt az évfolyamot kergették szét nyolc-tíz más középiskolába 1952- ben, hogy - úgymond - javítsák a Berzsenyi szociális összetételét, s legyen végre Angyalföldnek is gimnáziuma, ha már a berzsenyis- ták zöme úgyis a kerületből járt át a Markó utcába, az akkori iskola- épületükbe. ÍGY ESETT, hogy sokunk hét éven át volt berzsenyista, amely állapot az emlékezés számára is csonka, de talán a hagyomány- ápolás iskolai gyakorlata szá­mára is. Volt ebben az évfo­lyamban is B osztály. Egyik tagja - a közgazdász Kelet-Eu- rópa-szakértő, akinek cikkeit név említése nélkül szokta idézni a magyar sajtó ekképp: - ... mint azt a tekintélyes brit Economist megállapította... szóval a berzsenyista Péterek egyike - hatvanéves születése napján osztálytalálkozót rende­zett Londonban. Jelen volt azon több más Péter is: a világjáró pianista, a mérnök és a vállal­kozó. De megjelent Pali is, aki az Egyesült Államok ötven leg­magasabb rangú bíráinak egyi­ke. Meghívták Ricsit, a multi­milliomost és Gyurit, a magya­rul publikáló alanyi költőt, aki civilben irodalomprofesszor Cambridge-ben. Nem volt jelen egy újabb Péter, a kanadai tör­ténészprofesszor, aki magyar kollégáival a hazai törvény- könyvek bilingvis - latin-an­gol, később már magyar-angol - kiadásait rendezi sajtó alá egy nevadai szakkiadó számára. Tá­vol maradt Gábor, a vállalati al- elnök, aki kiharcolta, hogy cége 60 millió dollárt fektessen be Kelet-Magyarország nehéz­vegyiparába. Szóba került az összejövetelen Tamás, az IBM- es fejlesztőmérnök és szóba ke­rültek a magyarországi társak: Feri, a tábornok, Laci ezredes, különböző honvédségi lapok főszerkesztője; Gyuszi alezre­des, nyomozati alosztályvezető; a két András - a kórházi főigaz­gató és az elmegyógyász; Iván, a muzsikus, aki talán ma is a Rádió vezető zenei rendezője. VALAMI FELTŰNT NEKEM. A feleségek - többnyire angol vagy amerikai asszonyok - pontosan ismerték a férjek ta­nárainak nevét, a B-sek diákle­gendáriumának nevezetesebb történeteit. Nyilván élt azokban a nem könnyű években is a ber­zsenyista szellem, ami éltette később a szétszórt évfolyam B- seiben is az érzelmi síkon átélt hagyományt. Nem tudom pontosan, miből állt ez valójában. Még volt ak­koriban jelentősége, hogy a Berzsenyibe jártunk s nem máshová. "Azt csak felnőtt ésszel, később tudtuk értékelni, milyen hasznosnak bizonyult a kor feszültségeit tompítva érzé­kelni. Tanáraink a zuhogó eső­ben ernyőt tartottak fejünk fölé, és nem éreztették velünk, ha ők megáztak. Dolgoztunk. Együtt. Ki-ki a maga vérmérséklete, esze és erkölcse szerint. Ben­nünket egy kivétellel nem taní­tott híres ember: Vajda László, Staud Géza vagy Somorjai Fe­renc. Tanáraink neve a gimná­zium évkönyveiben olykor hi­básan áll, más esetekben egye­nesen kimaradt. Kár. Kezdem a kimaradt híres­séggel: Komlós Aladárral. Esz­téta volt és költő. Hamar elön­tötte a pulykaméreg, de érvekre hallgatott. Tanította, de nem szerette Jókait, és ezt meg is mondta. Én viszont szerettem, és ezt meg is mondtam neki. Megbízott egy - ma úgy mon­danánk - kiselőadással. Emlék­szem az első két mondatra: - De La Valliére kisasszony sán­ta volt, az ifjú XIV. Lajos mégis szerette. így vagyunk mi is Jó­kai Mórral, aki... Komlós tanár úr végigsimította tar koponyá­ját, majd kijelentette őt ugyan nem győztem meg, hanem azért derék dolog volt ez az igyeke­zet. Abban is igazam van, hogy a szerelemben és az ízlésben nincs egyetemes szabály. Annyit azonban hadd jegyez­zen meg, hogy a francia király három év után túladott bicebó­ca szerelmén. Majd meglátjuk, kit fogok én akkor szeretni az írók közül, amikor eljön a ma­túra éve. RÖVIDESEN ÁTVETTE tőle a magyar tanítását új osztályfő­nökünk, Kuthy Zoltán. Nem volt velem baja az érettségi előtti évig. Ekkor Évike szülei megtiltották, hogy lányukkal találkozzam. Kislányuknak tűz- vörös haja és érzéki tempera­mentuma volt. Rámtört a bánat, s elkezdtem az iskola mellé jár­ni. Kiderült. Kuthy tanár úr szusszantott egyet-kettőt a ma­ga jellegzetes módján, mielőtt vallatóra fogott. Hát hol jártam? A Széchenyi Könyvtárban. Mit olvastam? A Cléve-i hercegnőt. Az osztályfőnök franciaszakos szíve megdobbant. Miért azt? Mert a be nem teljesült szere­lemről szól. Kuthy tanár úr megkönnyebbült, hiszen 1952- őt írtunk. Utánajárt a könyv­tárban, hogy a jelzett napokon ott olvastam-e és azt a könyvet olvastam-e. így aztán Mme de La Fayette-nek köszönhettem, hogy nem rúgtak ki. ANGOLRA KERTÉSZ TA­NÁR ÚR oktatott minket, a Törpeszuper. Kicsi termet, nagy tudás és heves indulatok. Volt a tankönyvnek egy gya­korló mondata, hogy a felelő szoknyát vagy nadrágot visel. Én éppen ábrándoztam, s ami­kor Törpeszuper felhívott, azt feleltem álmatagon: Yes, 1 am a skirt. Nagy-nagy röhögés tá­madt. Kertész tanár úr is neve­tett, aztán megjegyezte, ha va­laki ennyit foglalkozik szok­nyákkal, akkor talán maga is szoknya lesz. Könnyed monda­ta tekintélyhez juttatott az osz­tályban. A fiúk azt hitték, a ta­nár tud valamit egy szív­ügyemről, amiről ők nem tud­nak. Nem ábrándítottam ki őket. Szólnom kell még Tóth Gé­záról, akit nem rajzórái tettek emlékezetessé, hanem délutáni diavetítései a szertárban. Sze­rette és értőn magyarázta a francia impresszionistákat, a spanyol barokk festőket. Legin­kább Francisco Goya drámai grafikáit szerette, miközben ar­ról magyarázott nekünk, milyen kegyetlenek is tudnak lenni a forradalom katonái. Persze a franciákról beszélt A háború borzalmai című rézkarcsorozat kapcsán. Mi mégis érteni véltük a Képzőművészeti Akadémia későbbi professzorát. Emlékszem Vasteleky Jenő tanár úr száraz, kemény, de tar­talmas történelem és földrajz óráira, és a kedves-kedves, im­bolygó járású Somosi Ferencre, számtantudorunkra. Ő azzal írta be magát a szívembe, hogy 1949 júniusában, amikor a bu­dapesti VIT tiszteletére szerve­zett iskolai dekorációs verseny a finisébe érkezett, tőle kaptam tíz forintot dekorációs papírra. Életbe vágóan fontos volt, hogy befejezhessük a dekorálást. Csak tíz forint kell, az is csak kölcsönbe, becs’szóra, kérlel­tem. Rám nézett, aztán a pénz­tárcájáért nyúlt. Tartozásomat máig sem egyenlítettem ki, de most kegyelettel emelem meg képzeletben kalapomat előtte, s a többi tanár úr előtt, akik talán már mindnyájan az égi tanári szoba asztala körül foglalnak helyet. MIÉRT VONULTAK BE va­lamennyien a berzsenyista diák­legendáriumba? Füst Milánnal felelek. Egyszer megkérdezte tő­le egy kolléganője, valóban olyan fontos a tanár egyénisége. - Ez olyan kérdés - felelte az író -, mintha azt kérdezné, kell-e a gyertyába kanóc. Kanóc nélkül a gyertya nem ég. Tanár személyi­sége nélkül a pedagógia - nem pedagógia. Sem a Berzsenyiben, sem másutt. Kronstein Gábor Kővetkező számunkban a mai Berzsenyi Dániel Gimnázium tantestületéről és diákjairól írunk. Már az elsősökkel megkezdik Számítástechnika Napok ’96 A 17 éve működő Számítás- technika Tagozatos Általános Iskolában, a Gyöngyösi sétány 7. szám alatt idén is, immár ne­gyedszer, rendezték meg a Szá­mítástechnika Napokat decem­ber 13-án és 14-én. A kétnapos program lehető­séget adott a kiállító cégeknek újdonságok bemutatására úgy a hardver, mint a szoftver terüle­tén, de a diákok is bemutathat­ták számítógépes tudásukat. Ötven évvel ezelőtt készült el az első elektronikus számo­lógép, az ENIAC. Ez az elekt­ronikus numerikus integrátor és számológép még 18 000 rádió­csővel és 60 kilowattos áramfo­gyasztásával állta a sarat mint­egy tíz éven át. 1956-ban bon­tották le elavultsága miatt. A modern számítógépeknek eme előfutára méretei miatt még egy nagy termet vett igénybe. Á mai gépek már egy aszta­lon is kényelmesen elférnek. Ennek az iskolának több mint 40 ilyen számítógépe van. A sajtótájékoztatón Mészáros Ta- másné igazgatónő ismertette, hogy meddig sikerült eljutniuk az informátikai és számítás- technika területén. Már az elsősöknél megkez­dik heti egy órában az oktatást. Van egy nagyszerű program, a Comenius Logo, amely játékos formában megkedvelteti a gye­rekekkel a számítógépet, ugyanakkor fejleszti gondolko­dásukat is. Az első három év­ben inkább csak információ-át­adás történik. A fordulópont a negyedik osztály, ahol már ko­molyabb a számonkérés és az osztályzás. Azoknak a diákoknak, akik­nek nem erőssége a többi tan­tárgy, azoknak a számítógép­kezelés nagyszerű lehetőség ar­ra, hogy valamiben ők is bizo­nyíthassanak. Természetesen ez fordítva is igaz. Akit nem iga­zán köt le a számítástechnika, annak az informatikát tanítják. Diákjaik egyéb tantárgyakban is jeleskedhetnek. Nagy hang­A számítógép bűvöletében Az epizódnak, amely­nek színtere december 14-én délután a Váci út és a Dózsa György út sarkán álló Ibis Szálloda volt, az előzményei idő­ben igencsak messze nyúlnak. Ami tör­tént: a Magyar Richard Wagner Társa­ság a szépen újjáépített szálloda külön­termében lejátszotta a Lohengrin vi­deófelvételét a művész unokája, Wolf­gang Wagner művészi irányításával végbement szép előadásról. Amikor 146 évvel ezelőtt a Grál-le- genda hattyúja (Liszt Ferenc vezényle­tével) első ízben úszott be a címszerep­lővel a weimari színpadra, sőt, amikor tizenhat év múlva végre a pesti Nem­zeti Színház színpadára is, ezen a he­lyen (mármint Angyalföldön) még „fa­luvége”, pontosabban városvége volt. Wagner művészete aztán igencsak kacskaringós utat tett meg szép ha­zánkban. A korabeli hivatalosság nehe­zen és kényszeredetten barátkozott ve­le - a közönség annál inkább. Végül is Mihalovich Ödön, a jeles zeneszerző, a Zeneakadémia későbbi kiváló igazga­tója a külhoni Wagner-rajongókhoz ha­sonlóan 1872-ben megalakította & Ma­gyar Wagneriánusok Egyesületét. A német zseni magyarországi értékelésé­nek további görbéi itt meg nem rajzol­hatok. Időről időre a túlzott rajongás és a korlátolt elzárkózás szélsőségei vál­Lohengrin Angyalföldön takoztak. A második világháború utáni évtizedekben az utóbbi. Annál üdvösebb, hogy Lukács Mik­lós karmester, operaigazgató határozott repertoár-bővítése, Wagner-nyitása nyomán egy lelkes zenepártoló csoport Erdösi Mária kezdeményezésére az egyesületet új életre keltette (neve: Magyar Richard Wagner Társaság). Értékes rendezvényeiket, kiállításaikat, dokumentumgyűjtésüket (igen sok a magyar vonatkozás!) az Operaház és a bayreuthi színház vezetői - maga Wolf­gang Wagner is komolyan veszi, igénybe veszi és segíti. Hasonlóképpen most a kerületünkben működő Ibis Szálloda, amely jövőre is helyet ad e kultúragazdagító, non-profit tevékenységnek. Az e helyütt első dél­után, a csapnivaló időjárási viszonyok el­lenére, remekül sikerült, a tagok és támo­gatók nemre, korra tekintet nélkül hűsé­gesen követik társaságuk értékes meg­nyilvánulásait, a Logody utcából Somkú­ti Emil fiatal kultúrcikk-eladó csakúgy, mint az idős Ladniánszki Gabriella nyugdíjas előadó. De itt volt az utóbbi évtizedek nagyszerű Ortrudja, Frickája, Erese Margit művésznő, Benei Katalin művésznő is, aki az idén éppen tizedszer énekelt Bayreuthban (Szabó Ferenc tizenket­tedszer, Markó Éva hu­szonegyedszer). És persze-------------itt volt dr. Langermann István belgyógyász, aki­nél nehezen eldönthető, vajon az orvos- tudományban vagy - első számú passzi­ójaként - Wagner zenéjében, működésé­ben, életében járatosabb-e. Az utóbbiak­ról rendszeresen tart kitűnő ismeretbőví­tő előadásokat a társaságban. Erről immár 1997-ben Angyalföld lakosainak is módjuk lesz meggyőződ­ni (ezúttal még nem értesültek elég széles körben az eseményről), hiszen Mihalovich Ödön kezdeményezésétől számolva a Magyar Richard Wagner Társaság joggal számolja magát 125 évesnek, és januártól kivételesen gaz­dag program megvalósítására készül: előadásokra ezúttal a névadó életéről, kapcsolatáról Liszt Ferenccel, kiállítás­ra, dokumentumok megjelentetésére, vetítésekre (Bayreuthból és máshonnan érkező segítséggel), pályakezdő művé­szek koncertjére. Mindarra hát, amire Wolfgang Wagner az évforduló alkal­mából küldött üdvözletében a napok­ban azt írta: „ Önök munkálkodásukkal valóban előmozdítják nagyatyám mű­veinek népszerűsítését. ” A Grál-hattyú beúszott Angyalföld­re. Rajk András súlyt fektetnek a nyelv- tanulásra, házon belül magyar, történelem és egyéb szaktantár­gyi vetélkedőket szerveznek, valamint lehetőség van tanórán kívüli sportolásra a Diák Sport Egyesületben. A Gyöngyök, ahogyan magukat nevezik, be­jutottak már - az irodalmat kedvelő diákok közül -, vers- és prózamondó versenyekre is. A fő hangsúly azonban ter­mészetesen a számítástechnika­oktatáson van. Újdonságnak számít, hogy ebben az iskolában elsőként ju­tottak hozzá az Internet-háló­zathoz. A MATÁV jóvoltából egyelőre ingyenesen használ­hatják ezt a népszerű világmé­retű hálózatot. Szimpatikus, hogy az Internet Klub más is­kolák diákjai számára is nyitva áll. 13-án, pénteken bemutató óra és továbbképzés keretében ismertették az Internet alapjait. A bemutató cégek újabbnál újabb programokkal lepték meg az érdeklődőket. Kínáltak pél­dául VHS- oktató csomagot, mozit a számítógépen és egyéb új oktatáshoz kapcsolódó szoft­vereket is. Ahhoz, hogy lépést tudjon tartani az iskola a fejlődéssel és bővíthesse a hardver- és szoft­verkészletét, az igazgatónő a nagyobb, tehetősebb cégek tá­mogatását reméli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom