XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. szeptember / 9. szám

38 opolei gyermek nyara kerületünkben Hozzájárultunk a lengyel árvízi megpróbáltatások enyhítéséhez Az egész magyar lakosság aggodalommal és együttér­zéssel követte a katasztrofális lengyel árvízről érkező jelen­téseket. Sok helyről ajánlották fel segítségüket az árvíz okoz­ta megpróbáltatások és károk enyhítésére. A XIII. kerületi önkormányzat is, átérezve Lengyelország nehéz helyze­tét, 1997. július 22-én felaján­lotta a Lengyel Köztársaság Nagykövetségének, hogy 60 gyermek két hetet teljes ellá­tással és gazdag programmal eltölthet az önkormányzat népszigeti táborában. A fel­ajánlást elfogadták, s így júli­us 30-tól augusztus 13-ig 40 fős - 38 (11 és 18 év közötti) gyermekből és az őket kísérő tanárházaspárból - álló len­gyel csoportot látott vendégül kerületünk. Mindannyian az árvíz sújtotta Opole városából érkeztek szlovák autóbusszal, mivel az üdültetés megszerve­zésében a Szlovák Nőszövet­ség is segédkezett. Eredetileg a gyerekeket a népszigeti napközis táborban akarták elhelyezni, de sajnos az „árvíz” itt is közbeszólt. A belvíz annyira magas lett, hogy a vendégeket az első na­pokban a Pannónia utca 38. szám alatti kollégiumban kel­lett elszállásolni, étkezésüket és szabadidős programjaikat pedig a Pannónia Általános Iskolában lebonyolítani. Au­gusztus 4-én kerülhetett sor arra, hogy átköltözzenek a Népszigetre. Ä gyermekek jól érezték magukat a kollégiumban is, de természetesen a Népszige­ten még jobban, hiszen ott szabadon mozoghattak, spor­tolhattak, játszhattak. Az elő­re összeállított terv szerint ju­tott idő a főváros, Szentendre és Velence nevezetességeinek megismerésére, de persze nem ragaszkodtak szigorúan a tervhez, amikor a gyerekek három tervezett program he­lyett plusz-strandolást és sza­badfoglalkozást kértek. Nagy sikere volt a cirkuszi előadás­nak is. A csoport állandó kísérője a Polgármesteri Hivatal részé­ről Kovács Piroska főtanácsos és két önzetlen segítséget nyújtó angolul, illetve lengye­lül jól beszélő magyar közép- iskolás diáklány volt. Ok a programokon kívül is sok időt töltöttek a gyerekekkel, köz­vetítették kívánságaikat, vála­szoltak kérdéseikre, diszkóba, áruházba kísérték őket. A len­gyel gyermekek örömmel vet­ték jelenlétüket, segítségüket. A csoport érkezésének heté­ben két alkalommal hivatásos lengyel tolmácsot is igénybe vett a kerület. A Hivatal munkatársai is körültekintően, gyorsan és eredményesen végezték el a vendégek fogadásának előké­szítésével, lebonyolításával kapcsolatos teendőket. A gyermekek napi ötszöri étkeztetéséről a Kinder F&F Kft. gondoskodott színvonala­san és kedvezményesen. A ke­rületi Polgári Védelmi Pa­rancsnokság póttakarókat adott. A kerületi Vöröskereszt meleg ruházatot ajánlott fel, de erre szerencsére nem volt szükség. A táborban már az előkészületek alatt is a kerüle­ti tűzoltóparancsnokság mun­katársai folyamatosan szi­vattyúzták a belvizet. A Buda­pest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. három alkalommal térítés- mentes belépőt adott két strandjára. Négy alkalommal vettek igénye autóbuszt, eze­ket a Budapesti Honvéd SE, a Vasas SC és Horváth András Sportnapközije bocsátotta rendelkezésre ingyenesen. A BKV Rt. kedvezményesen biztosította a tömegközleke­dést, hetijegyeket és 3 napos jegyek formájában. A Pannó­nia Kollégium kedvezménye­sen adott szállást az 5 éjszaká­ra. A programbelépők ingyene­sek voltak, vagy kedvezménye­sek, mint például a cirkuszé. Augusztus 7-én a táborba látogatott Lengyelország nagykövete, köszönetét mon­dott a gondos ellátásért, és ap­ró ajándékkal kedveskedett a jelenlévő vendégeknek. A búcsúesten a szabadsá­gából visszatért Holopné Schramek Kornélia alpolgár­mester a kerületi önkormány­zat nevében köszöntötte a vendégeket, akik köszönetü- ket fejezték ki a gazdag prog­ramért, a jó ellátásért, a ven­dégszeretetért. Sokak összefogásával vált lehetővé, hogy a XIII. kerület ilyen sikeresen teljesíthette szolidáris kötelezettségét, amiért a Hírnök hasábjain is köszönet illeti őket. A kerületi Vöröskereszt gyűjtőakciója A XIII. kerületi Vöröske­reszt szervezet is megmoz­dult, hogy segítse a szomszéd országok árvízkárosultjait. Társadalmi munkatársai, ön­kéntes segítői két héten át tar­tottak ügyeletet, fogadták az érdeklődőket, az adományo­zókat reggel fél 7-től este 8 óráig. Igen sokan jöttek, és hozták, amit tudtak. Élelmiszer kevés gyűlt, an­nál több volt a ruhanemű. Kö­rülbelül 300 zsáknyi ruhát to­vábbíthattak a központnak a Váci útról, 10 zsáknyit szállí­tott el a Honvédség és Lakos­ság Baráti Kör tagjaitól a Vö­röskereszt központi gépkocsi­ja. A MI Alapítvány közvetle­nül szállított 5 zsákra valót a Pannónia utcai ruhavásári készletéből az Arany János ut­cai Vöröskereszt Központba. A Danubius Hotel 15 új pap­lannal járult a gyűjtéshez. Gyűlt a pénz is. A Nyíró Gyula Kórház vöröskeresztes titkára Dudás Béláné, aki fel­adatát társadalmi munkában látja el, több mint 20 000 fo­rintot gyűjtött össze a kórház dolgozóitól. Említésre méltó, hogy a Kassák Lajos utcai Idősek Klubjának tagjai 1800 forintot adományoztak cse­kély jövedelmükből. Arról nincs statisztika, hogy a Váci úton kiosztott csekkbefizetési lapok felhasználásával milyen összegek jutottak el közvetlenül a Vöröskereszt központjába. Újabb válasz a távhő karbantartás ügyében Egyelőre a leállás jobb megszervezése a megoldás A Hírnök 1997. augusztusi számának 8. oldalán megje­lent „Miért tart két hétig a karbantartás?” cím alatti olva­sói levélre és az arra adott FŐTÁV Rt. válaszra szeret­nék reagálni. Társaságunk, a Budapesti Erőmű Rt. Révész utcai Fűtő­művében termeli azt hőener­giát, amelyet a FŐTÁV Rt. szolgáltat többek között az Újlipótváros fogyasztói szá­mára. A nyári karbantartási szüneteket éves szerződések­ben rögzítjük, ami valóban két hét, mert a 25-50 éves hőter­melő berendezéseknél sajnos erre kell felkészülnünk. En­nek ellenére, mint minden év­ben, ez évben is sikerült rövi- debb idő alatt elvégezni a szükséges feladatokat. A szerződésbeni 14 nap helyett, idén 9,5 nap volt a szolgálta­tási szünet, amelyet a Fűtőmű még egy nappal tudott volna rövidíteni, de a hálózati kar­bantartási munkák sem feje­ződtek be előbb. A szolgáltató FŐTÁV-nak a feladata a lakosság tájékoz­tatása, mivel ők állnak velük közvetlen kapcsolatban. A pontos tájékoztatásnak úgy kellene hangoznia, hogy a távfűtőrendszer karbantartá­sára mind az erőművekben, mind a hálózaton szükség van, ennek időtartamát a szol­gáltató és a termelő egyaránt a lehetséges legrövidebbre pró­bálja leszorítani, de szünet nélküli szolgáltatásra jelenleg a rendszerek nem alkalmasak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a lakosság igénye a fo­lyamatos szolgáltatásra jogos. Énnek teljesítésére van egy nagyon jó, de költséges meg­oldás: az hogy a jelenleg önálló­an működő távhőrendszereket össze kell kötni. Észak-Pesten most is három, gyakorlatilag függetlenül üzemelő rendszer létezik, és ezek leállása külön­böző időpontokban van. Össze­kötés esetén a fogyasztók üzemszünet nélküli szolgálta­tást kaphatnak, ezenkívül az év nagy részében a rendszer gaz­daságossága is javul, mert mindig a leggazdaságosabb ter­melő egység üzemelhet, a leg­optimálisabb terheléssel. Az összeköttetés megvaló­sítása elsősorban a hálózat tu­lajdonosának és a szolgáltatá­sért felelősnek a feladata. Azonban a jövőbeni fejleszté­seknél társaságunk is érdekelt lehet az összeköttetések meg­valósításában. Amíg viszont ezek nem valósulnak meg, csak a karbantartások jobb szervezésével van lehetősé­günk csökkenteni a leállások idejét, de ezt elkerülni nem le­het, nagyrészt az elavult be­rendezések miatt. Cégünk si­keres privatizációja folytán a jövőben ez utóbbi téren is megkezdődnek a változások és folyamatosan felújítjuk erőműveinket. Szilágyi Károly üzemigazgató Budapesti Erőmű Rt. Észak-Pesti Üzemigazgatóság 3] fája a fafod motdát JlCici néni ÍOO éves 35 órás intenzív tréning és pályázat a közös képviselőidnek A Pro Fit-tréning Kft. az Ybl Miklós Műszaki Főisko­lával és a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképvise­leti Szakmai Szövetségével együtt érdekes vállalkozásuk­ról tartottak sajtótájékoztatót. Az ott elhangzottak szerint keresik az ország legjobb tár­sasházát az Aranykulcs-Év társasháza '97 pályázaton, és tervezik, hogy gazdára talál a Cerberus díj is, amellyel az év legsikere­sebb közös képviselőjét díjaz­zák. A kategória-győztes társas­házak a támogató cégek jó­voltából a jövő évet már egy több milliós felújítással kezd­hetik, a legtalpraesettebb kép­viselőt pedig - a lakók elis­merésén túl - megilleti egy vándordíj és egy külföldi juta­lomutazás. A pályázaton való részvé­tellel együtt minden közös képviselő automatikusan részt vesz egy 35 órás intenzív tré­ningen, amelyen az ország legjobb szakemberei ismerte­tik az alakuló új társasházi törvény tervezetét és amelyen megtudhatja, hogyan talál megbízható szakembereket a karbantartáshoz, vagy hogyan élhetnek a legbékésebben a közös fedél alatt. Bővebb felvilágosítás a Pro Fit-tréning Kft. irodájában: 1133 Budapest, Kárpát u. 26. Tek/fax: 120-6725 Kedves ünnepség színhelye volt a Madarász Viktor utcai 33. számú ház egyik lakása, ahol Szenti Györgynét, azaz Mici nénit köszöntöttük 100. születésnapján. Virágcsokor­ral érkezett kerületünk polgár- mestere, dr. Tóth József. Emellett egy borítékot is át­adott, amely 5000 Ft-ot tartal­mazott, és egy értesítést arról, hogy a szociális ebédért, gon­dozásért térítési díjat nem kell fizetnie Mici néninek. A Gondozási Központ szü­letésnapi tortával kedveskedett. Az ünnepeltet vidám mű­sorral köszöntötték a Mada­rász utcai óvodások, és ked­ves csiviteléssel vették körül. Mici néni olvas, tévét néz. Legjobban a sportműsorokat szereti, elkötelezett Fradi drukker. Csak az bántja, hogy a polgármester úr nem az. Sokat mesélt gyermekkorá­ról, a Tabánról, ahol felnőtt. Nagyon beosztó, gondos házi­asszony. Hétközben a Gondo­zási Központ visz számára ebédet, de hétvégén ő főz a vele együtt élő fiának is. Ami igazán meglepő, saját maga mos, de kézzel. Amint mond­ja, a mosógép tönkreteszi a ruhát, ezért a gépet eladta. Felajánlottuk a szociális mo­sást, de amint mondta, még bírja a mosást. Mici néninek további jó­egészséget, sok energiát kívá­nunk, és sok-sok Fradi győze­lemmel végződő focimeccset. Fejér Józsefné kerületi vezető gondozónő Szenti Györgyné fiatalasszony korában és a mostani szép kerek születésnapon Parkőr-keresőben A fizetség megfelelne, de... Nagy fába vágtam a fejszém, amikor elhatároztam, hogy szó­ra bírok kerületünkben egy, a játszótér őrzésével, takarításá­val megbízott parkőrt. A gondot nem is szófukar­ságuk vagy esetleges válasz­megtagadásuk, hanem eleve a megtalálásuk okozta. A fenti szolgálattal ellátott 20 játszó­tér közül az általam megláto­gatott három téren nem is lát­tak még parkőrt, legalább is a megszólított anyukák, apukák és nagymamák közül. A Fiastyúk utcai iskolánál három szép játszótér is van egymás mellett, illetve mö­gött. A homokozóban egy rek­lámújság lapjait mozgatja a lágy nyári szellő. A tikkasztó melegben megszólítok egy idős urat.- Minden nap erre sétálok, de parkőrt még nem láttam - válaszolja kérdésemre. - Ha­csak nem bokornak álcázzák magukat - fűzi hozzá moso­lyogva. A parkok állapota, tisztasá­ga is a megkérdezettek vála­szát igyekszik alátámasztani. A Kassák Lajos utcai körülke­rített játszótéren - már ahol még ép a kerítés - hasonló a helyzet. Szemét van, parkőr nincs. Az anyukák furcsán kapják fel fejüket a szó halla­tára: parkőr? - Nem találkoz­tunk még vele. A Gyöngyösi sétánynál munkások serénykednek a tű­ző napon. Fűnyíró gép vágja a száraz füvet, körötte mindent belep a por. Felcsillan a sze­mem, mert meglátok egy zöldnadrágos munkást, kezé­ben gereblyével. Reményem sajnos itt is hamar elszáll, ugyanis megtudom, hogy egy tatabányai brigád végzi a par­kosítási munkákat. A megkérdezett dolgozó le­törli az izzadságot a homloká­ról, zsebéből előkotor egy ci­git, körülnéz, majd barátságo­san mondja: - Láttam már a kerületben parkőrt valahol, de itt még nem. Az ötödik napon végre si­kerrel jártam. Másodszor láto­gatva el a Victor Hugo utcai bekerített játszótérre, talál­koztam Beő Zoltán úrral, aki minden második napon van megbízva ennek a játszótér­nek a felügyeletével.- Mióta dolgozik itt, és mi­lyen sűrűn szokták magukat ellenőrizni? - kérdezem tőle egyszuszra.- Történetem a szokásos - mondja a parkőr. - Az építő­ipari vállalatot, ahol tetőfedő­bádogosként dolgoztam, pri­vatizálták, minket menesztet­tek. Három kft.-nél is próbál­koztam, de sikertelenül, mivel egyik helyen sem akartak be­jelenteni. Közben átestem egy szívbetegségen is, azután munkanélküli lettem. Tavaly májusa óta vagyok határozott idejű, egy évre szóló munka- szerződéssel parkőr. Ellenő­rizni egyébként elég rapszodi­kusan szoktak, azt nem lehet előre kiszámítani. Minden­esetre az ellenőreink is tudják és megértik, hogy étkeznünk nekünk is kell, és arra az idő­re természetesen elhagyhatjuk a teret.-A park tisztasága némi kí­vánnivalót hagy maga után. A napokban, amikor erre jár­tam, egy anyuka azt mondta, hogy a nagymamák és szülők szokták a szemetet időnként összeszedni. Ez valóban így van ?- Ezek szerint ön nem tud­ja, hogy a füves rész tisztítá­sával, ápolásával egy másik kft. van megbízva. A többi te­reknél is így alakult a helyzet. A mi feladatunk a rongálások megakadályozása és a játékok alatti kövezett rész tisztántar­tása. A gyepet én magam is szívesen meglocsolnám, hi­szen már majdnem ki van ég­ve, az időmből is kitelne, de nem az érj feladatom, és nincs hozzá eszközöm sem, az em­lített kft. elzárva tartja a sla­got. A szemetet nem is annyi­ra nappal, mint inkább éjjel produkálják az idejárok. A la­kók több ízben is panaszkod­tak, hogy éjjel hangoskodó agresszív fiatalok bitorolják a teret. Elzavarni nem tudják őket, a rendőrség pedig nem tesz semmit. Reggel 7-kor mi tüntetjük el dorbézolásuk nyomait. Először az üvegszi­lánkokat szoktam összeszed­ni, nehogy valamelyik gyerek összevágja magát, azután a többi szemetet. Volt idő, ami­kor éjszakára lezártuk a teret, de csak pár napig örülhettünk, mert a zárat feltörték.- Nappal nem jönnek be ilyen „erős” fiatalok?- Szerencsére nem. Néha egy-két hajléktalan próbálko­zik, de azokat könnyen elkül­döm. A kutyásokkal sincs probléma, megszokták már, hogy gyerek bent, kutya kint.- Mennyire tartja arányos­nak a bérét az elvégzett mun­kához képest?- Úgy érzem, hogy ez a 25 ezer forint, és az 1200 forint értékű étkezési utalvány, amit havonta kapok, nem rossz pénz. A szakmámban már úgysem dolgozhatnék az in­farktusom miatt, itt pedig nyugalom ván, szépen eldol­gozgatok, és elbeszélgetek az emberekkel. Arányosnak ér­zem a fizetséget. Talán mun­karuhából kellene még egy váltás. Most is azért vagyok civilben, mert az egyenruhám mosásban van. Kónya István 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom