XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. szeptember / 9. szám
TANÉV 1997-98 tt TANÉV 1997-98 +t TANÉV 1997-98 Felkészülten várták a kerület iskolái a tanulókat egy új eredményes évre Európai szintű napközis óvoda a Kassák Lajos és Dévai utca sarkán A 2. számú Összevont Napközi Otthonos Óvoda a nevelési év kezdetén a Hegedűs Gyula utca S-ben és a Szent István körút 2-ben lévő lakásokból átköltözött a Kassák Lajos utca 17. szám alatt megszűnt bölcsőde óvodai funkcióra átalakított, felújított épületébe. Dr. Tóth József polgármester és Holopné Schramek Kornélia alpolgármester Kautzky Lászlóné óvodavezető kalauzolásával (a képen bal oldalon) részesei voltak a kis lakók örömének, amint „átvették” új játékaikat. Holczer Gábor felvételei A budapesti kerületek közt Angyalföld volt a házigazdája a fővárosi fenntartású oktatási intézmények tanévnyitó ünnepségének. Az 1400 tanulót számláló Váci úti Bánki Donát Szakközépiskolában és Szakmunkásképzőben dr. Demszky Gábor főpolgármester tartotta a megnyitó beszédet. „...Ha távozóban egy más bolygón megkérdeznék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe...” (Németh László) / B ecsengettek, elkezdődött az 1997/98-as tanév. Van aki már várta, van aki szerette volna még meghosszabbítani a nyári szabadságot. Egy biztos: szeptember elseje gyermekek, diákok, szülők, pedagógusok számára új kihívások kezdete. A XIII. kerületi önkormányzat fenntartásában működő óvodák, általános iskolák és gimnáziumok felkészültek az új tanév indítására. Épületeinkben elvégezték a szokásos nyári karbantartási munkálatokat. Jelentős anyagi eszközöket fordítottunk a nevelési-oktatási intézmények felújítására, fejlesztésére, ennek keretében készült el óvodáinkban - hol mire volt szükség - a lapostető-szigete- lés, a vizesblokk, a víz- és csatornahálózat felújítása, a festés, mázolás, iskoláinkban az elektromos hálózat, a homlokzat, a tető, a víz- és csatornahálózat, a tornaterem, az iskolaudvar rendbehozása. Önkormányzatunk a gyermekek fogadására, kiszolgálására a fenntartásában működő nevelési-oktatási intézmények felújítására, fejlesztésére, korszerűsítésére 275 millió forintot fordított. A tanévkezdés anyagi terhet jelent az önkormányzatnak, a szülőknek, a családoknak egyaránt. Kinek-kinek pénztárcájához mérten többkevesebb jut a kinőtt ruhák, cipők kicserélésére. A ma már egyáltalán nem olcsó tankönyveket, füzeteket is meg kell venni és az étkezési költséget is be kell fizetni. (Folytatás a 2. oldalon.) K ívülről a régi, de belül új ez a kis csodaország. Ilyennek látják az anyukák és az apukák, ilyennek a nagyszülők, az óvó- és dajka nénik. És ami a legfontosabb: ilyennek találják és érzik azok a kicsinyek, akiknek ezentúl ez lesz a napközis ovijuk. A legtöbbjük a két megszüntetett kerületi lakásóvodából jött ide. De azt az első pillantásra látni: sokkal jobb, szabadabb, változatosabb lesz itt az életük. A gyerekzsivajtól hangos tágas udvar körbejárása után megkérdeztük a két önkormányzati vezetőt, volt-e nekik valamikor ilyen szép óvodájuk.- Az egy gyerekre eső területet tekintve az nem volt ekkora - válaszolt a polgármester -, a játékszerekkel és sporteszközökkel való felszereltség tekintetében pedig ég és föld a különbség: megközelítőleg sem volt ennyire gazdagon és ötletesen ellátott. Szívesen lennék itt újra gyermek. Azt hiszem, remekül tudnék „zsákolni” a minikosárba, és a tornaszereken olyan kunsztokat csinálni, amivel olimpiai bajnok lehetnék. Legalábbis, ha gyerek lehetnék itt, biztosan erről álmodoznék. Most inkább elmondanám, hogy ennek az óvodának az átadása az intézmény-átalakítási programunk egy fontos állomása. Az intézmények közötti átcsoportosításokról a képviselő-testület döntött, ez tette lehetővé, hogy lakásóvodákat szüntessünk meg és telepítsünk ide. És, ahogy itt most körülnézek, úgy gondolom, helyes volt a döntés.- Amikor ez a mostani ön- kormányzat 1994-ben elkezdte a működését - fűzi hozzá az alpolgármester-asszony -, már kitűztük magunk elé ezt a célt. Felmértük, hogy a lakásóvodák pedagógiailag nem jók, mert elengedhetetlenül szükséges, hogy a kisgyerekek szabadabban játszhassanak, mozoghassanak, ami a gyermeki fejlődésnek egy fontos állomása. Úgy tudnak igazán felkészülni az iskoláskorra. Látom, hogy arra itt bőven lesz lehetőségük. Én is nagyon szívesen lennék itt óvodás. Persze én másutt voltam, az Akkumulátor óvodában. A megszépítő múlt szemüvegén át persze az is szép volt, de mégis egészen más. Boldog vagyok, hogy két lakásóvodát meg tudtunk szüntetni, és a helyükben ezt felavatni. Most már csak egy lakásóvodánk maradt a Kárpát utcában, mert gyermeklétszá- milag van ott rá igény, és udvaruk is van. Jó beleélnem magamat ezeknek a gyerekeknek a látható örömébe, amint birtokukba veszik ezt a csodálatos óvodát, és ezt a hatalmas udvart. Kautzky Lászlóné, az új óvoda vezetője jólesően fáradt, hiszen az intézmény többi dolgozójával együtt időt, energiát és fáradságot nem kímélve dolgoztak, hogy a nyitásra minden gyönyörű és kifogástalan legyen.- Érdemes lett volna látni azt az örömet is - mondja -, amely a szülőkön látszott, amikor ők is először ismerkedtek meg ezzel az új hellyel. Pedig többen eleinte ódzkodtak az utazástól, meg nem is ismerték ezt az épületet, amelyet tíz éve bölcsődének létesítettek. Pedig a Szent István körút 2. szám alatti lakásóvodáról kimutatták, hogy a főváros harmadik legegészségtelenebb óvodája volt, s a lakókat is zavarta a jelenlétünk. A gyerekek nem tudtak zavartalanul belemélyedni a játékaiba, mert minden délelőtt tíz órakor megjelent a ház előtt az autóbusz, amelyik egy játszótérre vitte, majd másfél óra múlva visszahozta őket. Én 24 év óta dolgozom a szakmában, 10 év óta vezettem a lakásóvodákat, s egyike vagyok azoknak, akik harcoltak, hogy ebbe a mostani birodalmunkba költözhessünk át. Okos gazdálkodás, sok ügyesség kellett ahhoz, hogy itt most minden vadonatújnak látsszon. 176 férőhelyes az óvodánk, 8 gyerekcsoportra van osztva. Minden csoportnak van külön szobája és kuckója öltözővel, minden két csoportnak egy fürdőszobája, van tornaszobánk, szertárunk, könyvtárunk, logopédus szobánk, pszichológus szobánk, zsibongónk, konyhánk és több más kiszolgálóhelyiségünk, összesen 1750 m2-en. Az udvar területe 500 m2. Bent és a szabad levegőn is a gyerekek egyéni és közös foglalkozásairól és fejlesztéséről változatosan és rugalmasan gondoskodhatunk mi, a 16 óvó néni, a 8 dajka néni, a kertész-karbantartó, a kony- hás, a 2 négyórás takarítónő, az óvodatitkár és jómagam. Én mindig is sportos óvó néni voltam, az is maradtam, s a munkatársaimat is lehetőség szerint a sportot szeretők köréből választottam, tehát a gyerekeink is többféle sportot gyakorolhatnak. De a népi játékok,, táncok és általában a népi hagyományok őrzését és átadását is hivatásomnak tekintem, élnek is vele örömmel a gyerekek. Magamról még annyit: itt nőttem fel a XIII. kerületben, a Hermann Ottó általánosba, majd zenei gimnáziumba jártam, megszereztem egy köz- művelődési és pedagógiai diplomát, van három gyönyörű gyermekem. Mint mindig, most is itt élek a kerületben, és nevelem végtelen szeretettel a kerület kisgyermekeit. A tanévnyitónak az iskola hatalmas autószerelő' tanműhelyében több száz résztvevője volt. Az egyik csoportszoba a nyolc közül. Kétszáz új ilyen kicsi széket szerzett be a vezetőnő. 4 V »
