XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. augusztus / 8. szám
Nevére hamarabb felfigyeltem - hiszen többször olvastam a különböző újságok, de még a tévé rejt vény megfej tői közt is semmint őt magát most személyesen is megismertem. Már meg sem lepődtem, amikor a kerületi helytörténeti vetélkedő díjnyerteseinek a névsorában is ott találtam. Érdeklődésemet különösen az keltette fel, hogy fiatal korában mozijegyeket gyűjtött, s azokat a mai napig gondosan őrzi. Mire lehetnek jók ezek a gyűröttes régi papírszeletek? Sem nem szépek, sem nem művésziek. Mégis felderenghet egy-egy jegy láttán valami a művészetből: egy filmélmény emléke, egy mozisztár arca. Fölkelthet egy kis nosztalgiát... Kedvesek ezek a mozijegyek. Talán azoknak is, akik még a mesékből sem hallottak ezekről a mozinevekről, meg ezekről a múltbatűnt filmekről. Segítenek feltartóztatni a végleges felejtést. A felejtéstől mindnyájan szegényebbek leszünk. Krónikások ezek a mozijegyek. Elébb egy megkopott kis házilagos albumot lapozgatunk Cziger Lajossal. Látom benne az ő meg egy bizonyos Hirsch László aláírását a következő szöveg alatt: „Ezennel fogadom, hogy a mozijegyeket kölcsönösen kicseréljük.,, Az évszám: 1940. És a többi lapokon beragasztva ajegyek. Cziger Lajos így kommentálja:- Hirsch Laci az osztálytársam volt a Pannónia utcai iskolában. Mi alapoztuk meg ezt a gyűjtői szakágat. Néha az órák alatt is ezzel foglalkoztunk. Kiss Pista tanár úr, az osztály- főnökünk ránk is szólt egyszer: - Aztán nehogy azt mondjátok, hogy ebbe az iskolába jártatok. Mondjátok inkább, hogy a Tutaj utcai melegedőbe... Volt ugyanis a szomszédos Tutaj utcában a hajléktalanok számára egy melegedő. De én mégsem hagytam fel ezzel a szenvedélyemmel. Aminek tanúsága az előttünk felhalmozódó tetemes gyűjtemény: több száz már vagy öt- ven-hatvan évet megélt mozijegy. Miközben turkálunk, válogatunk köztük, hadd tereljük a szót a helyismereti vetélkedőre. i 61 eve lakik egyhelyben íCziger Lajos hasznos szenvedélyei! Lé ^m — méb amm hé bébb hé hé mm M« "hé mm 'bBBÍ' ama éém mb aam m — éh Hi bm mb bm — mJ Cziger Lajos és az ő mesélő mozijegyei: A Délibáb filmszínház (utoljára Dózsa) eltűnt a Róbert Károly kőrútról, a Lloyd a mai Duna,a Szindbád volt egyidőben a Mesevár, a Nép Mozgót a Váci úton lebontották i dÉtiBÁB m«nmm. x# xoasst m W.MféW st*. :M; Zártszék JOBB ■ 1 s !8« i3«aá.f 31, nUim U,öYí> Fit*: <x» B A Mm«; .'in m tkel ■mmmmr' j Ji # JL sic;.- Úgy hírlik, hogy ön angyalföldi őslakos.- Hát, amennyiben őslakosnak mondhatom magam annak alapján, hogy 61 év óta itt lakom, méghozzá ugyanabban a Lőportár utcai házban. De Angyalföldön volt a munkahelyem is, a Fáy utcai Autofém Szövetkezetben. Tőlük mentem nyugdíjba.- Önnek bizonyára nincs szüksége könyvekre ahhoz, hogy a lakóhelye történetéből vizsgázzon. Esetleg ön írhatna könyvet róla.- Én a könyveknek is szenvedélyes gyűjtője, rendszerezője és olvasója vagyok. A polcomon úgy helyezkednek el a kötetek, hogy minden szükséges ismeretre és adatra könnyen rátaláljak.- Nyilvánvalóan ez a nyitja a rejtvényfejtő szenvedélyének is, amiben szép sikereket, s - ami nem mellékes - szép nyereményeket mutathat fel.- Emellett én az angyalföldi helyi újságokat is hosszú időkre visszamenőleg gyűjtöm. A Hírnököt is. Ezek a lapok szintén nagymértékben segítettek abban, hogy megfelelhettem a honismereti vetélkedő kérdéseire. De én szeretem az olyan feladványokat is, amelyek megfejtése érdekében nyomozni, kutatni kell. Van bennem bizonyos nyomozói szenvedély is.-A mai mozijegyek dolgában hogyan áll?- Á, ma már a mozijegyek sem az igaziak. Meg aztán a nyugdíjamból nem is telik a mai helyárak mellett mozira. De a filmekhez nem lettem hűtlen. Sok filmet nézek meg a televíziós csatornákon.- Mely fümeket kedveli a legjobban?- A romantikusokat. Nagyon kedveltem a Váratlan utazás című sorozatot. Vonzódom a mi monarchiánkban játszódó, különösen az Erzsébet királynőről szóló filmekhez.- Gondolom, jól jött a vetélkedőn nyert pénz is.- Jól. Felajánlottam a Pannónia Általános Iskolának. Abban az épületben volt az én egykori polgári iskolám, ahol a Lacival elkezdtük a mozijegy gyűjtését. Ezt is beleértve volt az az én iskolám. (s. gy.) HÁRMAS KIS TÜKÖR, Mell? r. A' SZENT HISTÓRIÁT, II. MAGYAR ORSZÁGOT, III. ERDÉLY ORSZÁGOT, ANNAK FÖLDÉVEL , POLGÁRI - ÁLLAPATJÁVAL, £S HISTÓRIÁJÁVÁ t. GYENGE ELMÉKHEZ ALKALMAZTATOTT MÓDON, A’ NEMES TANÚLÓKNAK, SUMMiiSAN, DE VILÍGOSAÍÍ elö-adja és KI-MUTATJA. OVID. ' ’ Neficio, qua natale folum dulceiim cunctoi Ducit, et immemaris non finit ejfe fiúi. — VOSONYBAN, » Nyomtattatott LÄNDERER MIHÁLY’ költségével, és betűivel, 1 7 7 3» ról, az akkori játékokról, ezer kérdésemre választ kapva. Emlékezetemben él a Tutaj utcai bensőséges hangulatú „kiskápolna” a Pannónia utcai iskola alagsorában, mely az ünnepnapokat jelentette, a „kultúrdélutánok” ahol a leendő Margit-templom téglajegyeit gyűjtögettük. Az év minden szakában megunhatatlan volt a Duna, a hajók, melyek gabonaterhüket lerakták a malmoknál, majd megőrölve, lisztként vitték vissza. Egykori sétáinkon hallottam a történetet, mely megragadott. Rámutattak egy helyre az alsó rakparton (ma ez a Pozsonyi úti református templom közelében van) és elmondták azt, hogy tudomásuk van arról, hogy 1907-ben itt egy rakodómunkás - zsákhordó - meghalt, mert rázuhantak a zsákok. Rengeteg régi újságunk volt, nem voltam rest böngészni, hátha találok valamit. A Tolnai Világlapja 1907. május 5-i számában fedeztem fel a tragédia képét és közlését. Sok-sok év elmúlt. Eltűnt a hosszan elnyúló, édes grund, a Duna selyemfüves gyepes partja, a gyantaillatú, messzi hegyekből hozott fenyőgerendáival, amelyeken oly jó volt bú- jócskázni és megpihenni kamillavirág-, gombaszedés közben. Már egy, a földből kinőtt új városrészt üdvözölt a Duna felejthetetlen vízillata, s vele együtt az új, csodálatos szép parkot, melynek neve Rakovszky - később Szent István park lett. És most vált valósággá régi emlékem: a park északi oldalának dísze lett Borsos Miklós Zsákhordó bronzszobra - a valamikori tragédia színhelyének közelében. Mindenkori tanítványaimat elvittem a szoborhoz, letett virágainkkal gondolva a „zsákhordókra”. Ez a szobor jelképezte számunkra az Angyalföldünkért dolgozó munkáskezeket, elődeink tevékenységét. Szerény soraimmal megkíséreltem bepillantást adni helytörténeti kutatásaimba, családi hagyományaimba, a pályázat „kulisszatitkaiba”. Megtisztelt és meghatott az elismerés, amit elnyertem, de a siker azok érdeme, akiktől mindezt kaptam: áldott emlékű szülőim, nagyszülőm, rokonaim, baráti köröm érdeme. Egész életemben érzett hálám kíséri a Sziget utcai elemi iskolai tanítóit, ahol írni, olvasni tanultam, az Angolkisasszonyok „Santa Maria” Intézetét, ahol nemcsak tanították, de érzelmekkel szőtték át a szülőföld ismeretét, és a tanítói hivatás alapkövének tartották. Elismerés egykori tanítványaimnak, azoknak, akik lelkűkbe zárták Angyalföld megismerésének „tudományát”, remélve azt, hogy továbbadják gyermekeiknek - azon angyalföldi iskoláknak, ahol sok évtizedes működésem során a helytörténeti kutatómunkát támogatták. A Radnóti Miklós utca 8-10. és 35. szám Ez a kép jelent meg a Tolnai Világlapja 1907. május 5-i számában a következő szöveggel: „Agyonütötték a zsákok. Havlik János zsákhordó munkás a dunaparti rakodónál döntötte a gabonával telt zsákot, melyek a szerencsétlen munkást súlyosan megsebesítették. Míg a kórházba vitték, meghalt.” alatti általános iskola, a vizafogói általános iskola, és kimagaslóan az akkor dr. Dombrády Lorándné vezette Kék iskola volt, ahol a legtöbb kerületi első vagy második helyezést értük el „Ismerlek, szeretlek, őrizlek Angyalföld” jeligével. Utoljára - de nem utolsósorban - szívből jövő köszönet és őszinte elismerés illeti fiamat, aki igaz örömömre megható szeretettel őrzi és ápolja, kutatja a családi emlékeket, őrzi a hagyományokat - átörökítve azokat unokáimnak, akik kiskoruktól kezdve érdeklődő szertettel hallgatták az elődeikről és a környezetük múltjáról szóló elbeszéléseket. A „XIII. kerület, ahol élünk...” az a hely, ahová az első lépéstől kezdve örömeink, könnyeink, sikereink, kudarcaink, munkálkodásaink - egyszóval életünk történései fűződnek. Ezt a földet jó megismernünk gazdag múltjával, fejlődő jelenével és remélhető jövőjével együtt. Kell, hogy meglássuk, mennyire érdemes a szeretetre és arra, hogy ezt a szeretetet örökül hagyjuk gyermekeinknek, és beszéljünk velük sokat a múltról. Angyalföldünk minden kedves lakójának szívébe ajánlom Keszthelyi Zoltán költő szavait Angyalföldről: „Ti, szorgalom dús lombjai, Ti, gyermekszavú parkok, Ti, hirtelen nőtt házsorok, Honnét a dal kihajított. Hidakkal ékes Dunapart, Ti, Margitsziget fái, Az örömről jó veletek Beszélni és vitázni. A jövőről jó veletek Álmodni - hogy az álom, Mint a mesében, szív szerint Igaz valóra váljon!” Források: Dömötör Ákos: Vizafogótól Tripoliszig. Adametz Gyula: Angyalföld. Budapest története. Évezredes Magyarország. A kerületi iskolák jubileumi évkönyvei. Helytörténeti gyűjtemény. Az első magyar nyelvű tankönyv, a Hármas Kis Tükör. Őszinte köszönet a pályázat technika kivitelezését önzetlenül támogató Illés Ervinné volt kerületi pedagógusnak (Larixa cég). Földreszálló 1984 Krajtsovits Margit keramikus művész alkotása 7 Visszaköszönő levél Baranyi Ferencnek A XIII. kerületi Hírnök júliusi száma nyílt levelet hozott Baranyi Ferenctől. Igen, én vagyok az a „Karcsi” (bár nem a Királyi Pál, hanem az Eötvös Lóránd-Prohászka Otto- kár-Papnevelde utcából), aki 50-51-ben az Irányi utcai általános iskola 8. osztályába járt, és már régen sejtem, hogy Baranyi Ferenc költő azonos lehet azzal a sráccal, akire halványan emlékszem a párhuzamos fiúosztályból. Családunk a háborúban mindent elveszített, és még ezekben az években is nagyon nehéz körülmények között éltünk. Tehetősebb osztálytársaim között gyakran éreztem szegény kis hamupipőkének magam, és most jólesik tudnom, hogy valaki így is, akkor is az isteni Beatricét látta bennem. Pénzzel, vagyonnal azóta sem dicsekedhe- tem, de szeretetben, tartalmas, szép emberi kapcsolatokban sosem szenvedtem hiányt, s most még egy áhítatosan szép gyerekszerelem emlékével lettem gazdagabb. Tetszik nekem, hogy ez a Galéria olyan Folyosó, ahol a költő visszamehet közel 50 évet, és már örülök, hogy nem lehettem ott a megnyitón, különben nem hozta volna a Hírnök ezt a köszönőlevelet nekem. Óvom a költőt a személyes találkozástól, a 60 éves Karcsi-Beatricék már nem igazán il- lúziókeltőek. Levelének szép ajándékát azonban köszönöm. Krajtsovits Margit A KELLŐ PILLANATBAN- Drágám, mára nagyon jót ír a horoszkópod. »I
