XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. január / 1. szám
A kerületi Cigány Program sokirányú tennivalókat tartalmaz A köztisztaság kötelezettség A kerületben élő mintegy 6-7 ezer cigány lakos helyzetének javítására, közülük is kiemelten a több mint 950 cigánygyerek biztatóbb jövőjének érdekében kerületi Cigány Programot fogadott el a XIII. kerületi képviselő-testület. A kerületben a cigányok többsége négy, viszonylag jól körülhatárolható körzetben él. Többségük magyar anyanyelvű. Lakásaik általában elhanyagoltak, erősen lelakottak, kis alapterületűek, komfort nélküliek, illetve szükséglakások. Gyakori körükben, hogy önkényes beköltözéssel foglalták el lakásukat. A kerületi cigánygyermekek csökkenő hányada jár óvodába, jelentős részük iskolaelőkészítés nélkül kerül iskolába. A társas viselkedés hiányosságaiból, az érintkezési konfliktusokból kifejlődhet a személyiség fejlődésének zavara, gyakran kezelhetétlenek, mások számára is lehetetlenné teszik a tanulást, iskolai konfliktusaik tovább erősítik a faji előítéleteket. Néhány tartalmas nyári programon kívül a cigánygyermekek nyári foglalkoztatása nincs megoldva. Vannak kedvező jelek a kerületben is. A cigánysággal kapcsolatos előítéletek erősödése ellenére nőtt azoknak a szakembereknek - elsősorban pedagógusoknak - a száma, akik felkészültek, hogy a cigánygyerekek helyzetének további romlását megállítsák. Azt is felismerték, hogy a fordulat társadalmi feltételeinek megteremtésében széles körű összefogásra van szükség, hiszen ez alapvetően nemcsak az iskola, hanem a társadalom, a politika, az állam, az önkormányzat ügye és felelőssége is. De általában elfogadott alapelv az is, hogy az iskolának a közoktatás világán messze túlmutató problémahalmaz kihívásaira kell választ adnia. Az Í994-ben megválasztott kerületi önkormányzat képviselői között a kisebbségi kérdésekben konszenzus van, szorgalmazzák a problémákkal való szembenézést, keresik az újszerű megoldásokat. A kerületi Cigány Program tartalmazza a probléma megfogalmazását és megoldásának lehetőségét, feltárja a feltételeket, kijelöli a tennivalókat és végrehajtásukat kezdeményezi. A program hosszú távú, benne prioritása a tanulásnak, az iskoláztatásnak van. Foglalkozik a családi környezettel, a közösségfejlesztéssel, az identitás kérdéseivel, az előítéletek felszámolásával, szociális, munkaügyi, lakásügyi problémákkal, a devianciák leküzdésével. A Cigány Program megvalósítása az adott helyzetet figyelembe vevő éves tervek alapján történik, megfogalmazva az az évi feladatokat, pénzügyi forrásokat, felelősöket, határidőket. Kerületünk és szűkebb lakóhelyünk rendje, tisztasága környezetvédelmi, egészségügyi követelmény. Hatása közérzetjavító, komfortosság érzetet növelő. A köztisztasági feladatok megosztását a főváros, a kerület, valamint a lakosság között pontosan körülírt szabályok állapítják meg. A beköszöntött téli időjárásból is adódó - a lakosságot is érintő - többlet köztisztasági feladatok miatt szükségesnek tartjuk Budapest Főváros Közgyűlésének 48/1994. (Vili. 1.) számú önkormányzati rendeletének azon jogszabályait ismertetni, amelyek a fenti célt szolgálják és a balesetveszélyt is kiküszöbölik. Az idézett rendelet szerint az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója üzlethelyiség esetében is) köteles gondoskodni az ingatlan előtti járda, továbbá a járda és a kocsiút közötti kiépített vagy kiépítetlen terület tisztántartásáról, szemét- és gyommentesítéséről, hóeltakarításáról, a síkosság mentesítéséről (3. § a) pont). Ezen kötelezettséget A Magyar írók Szövetsége és XIII. kerület Önkormányzata emléktáblát avatott fel decemberben a Gyöngyösi út 53. számú ház falán. E házban lakott és dolgozott 1955— 91 között, haláláig Tatay Sándor, a kiváló író. Regényei közül talán legismertebb a Simeon-ház, de sokan olvashatták az ifjúságnak írt Puskák és galambokat, amelyből sikeres film is készült. Habár Tatay Sándor „kétlakinak” számított, mivel a nyarait a badacsonyi 'szőlőhegyen lévő otthonában töltötte, de erős kötelékek fűzték téli lakhelyéhez, Angyalföldhöz is. A márványtáblára ezt az idézetet vésték: „Nem feledhetünk ki egy nagy erőt az életünkből: a szeretetet.” Lapunk egy „kerületi kötődésű” novellájával emlékezik meg az öt éve elhunyt kedvelt íróról. Tatay Sándor: Tripolisz siratása Tripoliszt sosem szerettem, mert mit is szerethettem volna rajta? Roskatag, sebhelyes házait, az elrozsdásodott kerítéseket, a rendezetlen udvarokat, a bódékat, a sufnikat? Számozott utcáit! Nem én, nem szerettem; hogyan, hogy most mégis együttérzek azokkal, akik siratják. Sőt elszorul a szívem, ha a nagy temetésre gondolok. Mert ekkora sírgödrökkel sosem temettek, mint amelyek az elsodort Tripolisz helyén keletkeztek. Sosem laktam Tripoliszban, csak százlépésnyire a határától. Mert ennek a telepnek pontosan megjelölhető határa volt minden oldalán. Neve alatt nem valami homályosan körvonalazott területet értettünk. Például a Göncöl utca egyik oldala sosem volt Tripolisz, de a másik igen, annak minden jegyével. Eleinte az árnyas, terebélyes fái miatt jártam oda, át a Göncöl utcán végigfutó zizegő, nagy- feszültségű vezeték alatt. Különösen ködös időben sziszegett rám ez a vezeték, mint a telep őrzésével megbízott sárkány. Később megszoktuk egymást, sokat megismertem Tripolisz lakói közül. Az emberek ott mintha jóval ráérősebbek lettek volna, közlékenyebbek, ismerkedőbbek, mint a Göncöl utcán innen vagy a Madarász utcán túl. Nemhogy csak a rettenetes gödrök, hanem mintha a föld meg akart volna nyílni a helyén, rettentő nehéz és hosszú betonoszlopok ezreit verték le öt-hat ölnyi mélységbe, hogy sietve összeabrincsolják valahogy. Elszorult szívvel jártam a nagy temetőt az ormótlan gépek tömegével érkezett idegenek sürgés-forgásának rettenetes robajában. Mégis, még ekkor is makacsul bolyongtam ott, találgatva az eltűnt utcák helyét, felrajzolva képzeletemben még egyszer a telep nyomaveszett térképét. Minek? Nincs menekvés fájdalom nélkül semmitől, amit valaha megszokott az ember. Kerítések, vasajtók szétszórt roncsain még leltem cédulákat, melyeken üzenetet hagytak a hirtelen áttelepültek, hol is találhatók. így akadt a kezembe a szerencsés véletlen folytán özv. Bohus Viktorné Szrinka Bezsa palackpostája. A Szrinka Bezsát minden bizonnyal azért írta fel tintaceruzával, mert hátha szarvasi rokonok keresik a messze múltból, holott lehetséges, hogy szarvasi rokonokat nem látott ötven éve. Annak is már több mint ötven éve, hogy megismertem Szarvas mérhetetlen nagy határában egy gazdag tanyán. Gazdag ember tanyáján szegény rokonként élni nem könnyű dolog. De mit tehet a szegény ember lánya, akinek apját-anyját, testvéreit mind elviszi a tüdőbaj, és a sors kegyelme folytán vannak gazdag rokonai nagy tanyával, számlálatlan apró baromfival, lábasjószággal. Mit tehet, amíg ki nem menti valaki várva várt az ingyenszolgaságból. Bezsát Bohus, a villanyszerelő mentette ki. Ám kísérte szűkebb hazájának istenverése, az a magyar kórság. Csak azért szólok róla, mert ez is egy volt a sokféle út közül, mely Tripoliszba vezetett, és Bezsa az egyetlen volt, akinek az ide vezető útját ismerem. Lehet, hogy ő hordozta magában a betegséget, és Bohus szenvedte meg, mert volt, akit elvitt évek alatt, és volt, akit elkísért reszketős vén korig. A villanyszerelőnek egy budai gyógyintézetben választották le az egyik tüdejét. Bezsa pedig, hogy mellette lehessen, elszegődött abba az intézetbe mosónőnek. A villanyszerelő és a mosónő elélhetett volna abban a nagy kórházban élete végig, ha Bohust el nem éri a tüdőbetegekre leskelődő még gonoszabb kórság, az iszákosság vigyori ördöge. Nem mondom, hogy mind ilyen utak vezettek a Tripoliszba, de ez is egy volt a sok közül. És ki emlékszik a harmadik nemzedékből a kezdetre? Csak a gyermekkorára emlékszik legkorábbról az ember, és nincs, ami elhomályosítja a gyermekkor színeit, hacsak nem az éhség emléke. Szrinka Bezsa megismert engem egyszer az, évtizedek messzeségéből, valahol a Faludy utca sarkán. Én a Kertvendéglőből ballagtam hazafelé három deci rummal, ő a férjét vezette ugyanonnan, nem haragos rángatással, hanem szeretettel, mert iszákosságában sem volt elveszett ember, sőt feltalálóként tisztelhették. Megkereste kenyerüket vásáron-piacon gyermekjátékokkal, főképp zseblámpaelemre működő elmés szerkezetekkel. Bezsa lehetett akkor hetvenéves, én meg néhány éwpl fiatalabb. Érettségi előtt láttam utoljára, és megismert. Én pedig később náluk ismerkedtem meg jó néhány emberrel a tripolisziak közül. Főképp pedig gyermekekkel, mert nékik nem volt egy sem, azért volt bejáratos hozzájuk annyi gyerek a szomszédságból. Hogy ilyen véletlenül kezembe került Bezsa szarkaláb- betűkkél feljegyzett új címe, úgy érintett, mintha segítségért kiáltanának a viharban. Kötelességemnek éreztem, hogy felkeressem az SOS-jelekre. Egy toronyház nyolcadik emeletén leltem meg, testhezálló kis garzonlakásban, de a fél évszázados bútordarabjaival, falvédőivel, viaszosvászonnal bevont konyhaasztalával az előszobában, és lássunk csodát, virágos, szép tűzhelyével a központi fűtéses lakásban. Szüntelen hidegségre ítélt tűzhely, kéménytele- nül a falhoz állítva, leterítve írásos kézimunkával, nikke- lezett részei, karcsú lábai tündököltek. Kiáltó jele a tiltakozásnak a szép ajándék lakás ellen. Gondosan őrzött záloga e hely ideiglenességének. Maga választotta a nyolcadik emeletet, mert onnan, a teakonyha keskeny ablakán át rálátás esett az átalakuló Tripoliszra. Igaz, jó messziről, de kiemelkedett már új falaival, és az alkonyatban rettentő erős reflektorok világítottak ezekre a falakra, távolabb kiemelve még a romokat, az egykor magas, most az új építmények között elvesző platánfákat, lenéztek rájuk a hetyke, piros sipkás, óriás daruk. Ott kellett állnom vele, míg el nem veszett minden naponta, reggel 8 óráig köteles - porképzés nélkül - elvégezni [7. § (1) bek.]. Ugyancsak a tulajdonos köteles a beépítetlen telekingatlana tisztántartásáról és gyommentesítéséről gondoskodni. [3. § b) pont]. Ha a köztisztaságról esik szó, mindenki csak a fentebb említett területek tisztántartására gondol, holott környezetünk tisztaságához épületeink tisztasága is hozzátartozik. A városképet javítani kell A sok évtizedes mulasztást - amely az épületek homlokzatát is elhanyagolta - nem könnyű pótolni. Védett épületeink (a nem védettek is!) a felújítása hamarosan a lakások privatizálásával sem valószínű. Az új tulajdonosközösségek örülnek, ha az épület- szerkezeti, gépészeti vagy tetőjavításokat el tudják végeztetni, a „külcsínre” már nem futja a zsebükből, sajnos, nem nekik felróhatóan. Van azonban a köztisztasági rendeletnek egy városképet is nagyban javító előírása. A tulajdonos (használó) a kirakatot, ablakot, kaput, cégtáblát, reklámtáblát stb.) a szükségesnek megfelelően, de legalább negyedévenként köteles tisztántartani [3. § (6) bek.]. Visszatérő viták rendezésére szolgál a lakótelepi épületek járdáinak takarítási szabályozása. E szerint az „úszótelken” lévő épületek járdái közül az egyes épületek megközelítésére szolgáló és az épületek körüljárását biztosító járda az ingatlan előtti járda- szakasznak minősül és mint ilyet, az épületingatlan tulajdonosának (használójának) kell takarítani [7. § (2) bek.]. Kerületünkben is egyre több az évek óta üresen álló telek- ingatlan, amelyek elhanyagoltságukkal jó terepet adnak az illegális szemétlerakásnak is. Az ilyen ingatlanokon az utca felől köteles a tulajdonos táblát elhelyezni, amelyen a nevét és címét kell feltüntetni. Fontos ez, éppen a köztisztasági kötelezettség megállapítása céljából, tekintve, hogy a polgármesteri hivatal ennek hiányában nem tud kellő időben intézkedni, s mire a földhivataltól a tulajdoni lapot megkapja, előfordulhat, hogy már más a tulajdonos. így egy végeláthatatlan hatósági intézkedéssorozat ellenére is marad a szemétdomb! [7. § (3) bek.]. Leesett a hó Téli időjárás esetén sok bosszúságtól kímélhetnénk meg egymást, ha a rendelet 8. §-át mindenki betartaná. A járdáról letakarított havat - ha az úttest 8 m széles - az úttest két oldalán, ennél keskenyebb kocsiút esetén a járda szélén kell összegyűjteni, úgy, hogy a gyalogosok számára 1,5 m széles terület maradjon. Tilos a havat felhalmozni útkereszteződésben, úttorkolatban, kapubejárat előtt, járdasziget és járda közé, a tömegközlekedési jármű megállóhelyeire, közművek felszerelési tárgyaira (vízelzáró csap, gázcsap, víznyelő akna) és a fák tövébe [8. § (1H2) bek.]. Az ónos esőtől, jégtől, hótól síkossá vált közlekedési területeket szükség esetén naponta többször is síkosságmentesíteni kell [8. § (3) bek.]. A fent felsoroltak csak töredékét képezik a köztisztasági rendeletnek. Mulasztásuk szabálysértés, és 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírságot vonhat maga után. az estében, csak a daruk serege és falak, a falak, még nagyobbrészt félben, de már tündöklő ablakokkal. Botjával elmutatott abba az irányba.- Látja, ilyennek képzeltem Amerikát, mikor annyit mesélt róla Sárai, a brácsás. Fantasztikus dolgokat mesélt, elképzelhetetlen dolgokat, de nem hazudott. A Sárai nagyon kurta eszű ember, honnét vett volna annyi ámul- nivalót. A buta embernek hinni kell. Hazudni az okosok tudnak. Hittem is, és álmomban még hozzátettem mindig valamit. Gyönyörű Amerikát láttam én, ha behunytam a szemem. De ennek is vége lett, mert ötvenhat után odaköltözött Lines, az unoka, a Teszéri Panni, a Csuka Lili, a Sztojka Vendi. Na, mondja, milyen az a híres ország, amely ilyenekkel van tele? Sőt még ezek is hazavágytak, akadt is, aki megjött a nagy tripoliszi honvággyal meg ugyanakkora használt autóval. Különben éppen akartam mondani, hogy autót már a Sárai is hozott, egy akkora fecskefarkút, mint egy dunai hajó. Egy darabig feszítettek is benne. Persze nem ő vezette, hanem a sógora, a Picula, aki valaha kitanulta a sofőrséget, mert rossz volt a fülhallása. De egyszer kilukadt az autó kereke, akkor ott maradt a Göncöl utcában a gaz között. Később a többi gumik is lelapultak rajta, sőt eltűntek, aztán süllyedni kezdett. Szegény uram még mondta is a Sárainak, hogy ha keresztbe nem tol rajta egy rudat, visszaszökik Amerikába a földön keresztül, mert hogy az éppen átellenben van lefelé. No, csak itt locsogok álldogálva. Jöjjön, kedvesem, főzök magának finom teát, meg van hozzá hideg fasírtom. Rám támaszkodott, hogy a botját felmutathassa.- Nézze, olyan a fogantyúja, mint egy kis madár. Hát ilyent adnak az esztékában 4 forintért. Vagyis felírják receptre. Úgy is hívom, hogy pintyőke. De nemcsak én, hanem így hívta az egész Palotai u(ca, na, ide üljön, angyalom, ebbe a jó ruganyos székbe. Én meg majd csak elsán- tikálok, pedig futnék is, ha fel nem lök a Terebi úr kutyája. Attól szenvedtem a combnyaktörést. Istenem, istenem, akkor tudtam meg, milyen jóravalók a tripoliszi emberek. Látogattak a nap minden szakában, főtt ételeket hoztak, még olyan is, akiről azt hittem, ellenségem, csak a látszat kedvéért vagyunk barátságosak egymáshoz. Hát mondja, hol teszik ezt meg nekem? Talán itt, ahol azt sem tudom, ki a szomszédom? Nem is nyugszom bele, hogy itt haljak meg, és harmadnapra találjon meg a villanyszámlás vagy efféle, és hol cselekszik azt nekem, amit megtettek a tripoliszi gyerekek? „Ne féljen, Bezsa néni, majd lenyírjuk mi a szakállát.”- A Terebiét?- Dehogy! A kutyáét, mert hogy szakállas kutya. Hát akár hiszi, akár nem, megtették. A fél Tripolisz azon nevetett, mert a Terebi semmire sem volt olyan büszke, mint a kutyája szakállára. Szerinte az az ő számára kitenyésztett egyed. Most meg olyan lett, mint egy mellesztett liba, de éppen úgy kémlelte az eget is. Látja, hát hol vannak / 1 * i Emléktábla a velünk élt író egykori lakóházán
