XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997. december / 12. szám
Halálos dózis Egy kamaszlény vallomása Minden hetedik? önkívület a parkban A Csángó és a Gidófalvy utcai lakótelep sok család otthona. A lakótelep közepén, a Berzeviczy Gizella Általános Iskolában tehetséges pedagógusok oktatják, nevelik az ifjú nemzedéket. Erőfeszítéseik ellenére jó néhány felső tagozatos lány és fiú magatartására a szabadosság, a fékezhetetlen indulat, a rossz iránti fogékonyság a jellemző. A pedagógusok is elszenvedői a deviáns cselekedeteknek. Mint hallom, nem szívesen „ütköznek” a konkrét esetek elkövetőivel. Hatékony eszköz nincs a kezükben a rend teremtésére. Gyakran az érintett szülők sem partnerek a problémák megnyugtató kezeléséhez. így aztán folynak a dolgok, ahogyan a rossz magatartású gyerekek akarják. Legújabban nyílt titok körükben a kábítószerezés. Ä tanítás befejezése után megszállják a közeli parkokat. Pöfékelik a kábítószeres cigarettát addig, amíg van belőle. A minap az egyik 13-14 év körüli kislány szinte önkívületi állapotba került, megbotránkoztatva a járókelőket, a parkban dolgozó munkásokat. És nincs mit tenni, nem is tesz senki semmit. Hová is fordulhatna, aki mélységesen aggódik? A jelenlegi törvények liberálisak, a drogárusoknak kedveznek. A demagógok szerint a demokrácia sérülne, ha szabályozottabb lenne életünk. Valószínűleg az említett iskola közelében bujkálnak a drogárusok portékáikkal, és a haszonból jól élnek. Miért nem lehet az ifjúság megrontóit fülöncsíprfi és rács mögé juttatni?! Statisztikai adatok szerint minden hetedik gyerek kipróbálta a drog valamilyen formáját. Döbbenetes adat! Hát még a következménye. Út a kábítószer teljes függőségéhez, a testi-lelki leépüléshez és a bűnözéshez. Kardos Bálint Teljesen egyedül éreztem magam, magányos voltam és reményvesztett. A múltamat nem tudtam megemészteni, mert végzetesnek tűnő hibát követtem el. Ebben az érzelmi állapotban jutottam el egy feledtető orvossághoz, ami nem örökre, de egy pár órára megszabadított a problémáimtól. Mivel a baráti társaságom már kipróbálta és régóta használta is, úgy éreztem, nekem is szükségem van a „cuccra”. Először csak azért kezdtem el füvezni, mert jobban éreztem magam tőle, de egy idő után már nem volt elég. Ezután jött az Extasy, a bélyeg és a hasis, ám egy idő után ez is kevésnek bizonyult, és elkezdtem keverni azokat. Az illúziók, a látomások egy új világot teremtettek meg bennem. Ebben az állapotban nem voltak szorongásaim és félelmeim. Szabad voltam, mint egy kismadár. Ilyenkor elfelejtettem minden problémámat. De minden szárnyalás után eljött a reggel, a maga rideg és zord valóságával. Mindig a mélyben ébredtem, és az állapotom már veszélyes fenyegetéssel kiáltott a megoldásért. Próbáltam menekülni... Reggel a gondoktól, este a kábítószertől, de már nem tudtam. Naponta szükségem volt az „anyag”-ra, és egyre nagyobb dózisban. Egy alkalommal, amikor teljesen padlón voltam, szabad akartam lenni, és szállni a felhők között. Azt hiszem túl sokat vettem be a „cuccból”, de ez nem volt elég, még kevertem is. Feledhetetlen érzés volt, kikeltem önmagámból, megszabadultam a testem zárkájától és elindultam a tökéletes világ felé. Már majdnem bejutottam a kapuján, amikor valaki a nevemet kiabálta. A barátaim kétségbeesetten rázogattak, hogy ébredjek már fel. Amikor magamhoz tértem, sírás fogott el. Akkor jöttem rá, hogy a halál kapuján csöngettem, de ő visszaengedett. Ez a halálos dózis döbbentett rá arra, hogy élnem kell. Feljegyezte: Horváth Mónika A tanárok odafigyelnek Drogmegelőző programok iskolákban Vitányi Iván az új kulturális törvényről Hagyomány és modernizáció A drog hazánkban is egyre inkább felsorakozik a káros szenvedélyek közé. Számuk - mármint a kábítószert élvezőké - országos viszonylatban félmillióra tehető, és ez mindenképpen intő jel. Sajnos tapasztalatlanságuk és befolyásolhatóságuk folytán leginkább a gyerekek vannak kitéve e veszélynek. Az, hogy kerületünk általános és középiskoláiban a drog fogyasztása és árusítása még konkrét problémaként nem jelentkezett, a megelőző programoknak, felvilágosító előadásoknak és nem utolsósorban az ön- kormányzat illetékeseinek köszönhető. Az Ady Endre Gimnáziumban (Röppentyű utca 62.) nem tudnak olyan esetről, hogy a diákokat az iskola környékén megkömyékezték volna a drogárusok. Ebben az iskolában a rendőrség részéről az utóbbi években rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat egyrészt a tanároknak, másrészt a diákoknak osztályfőnöki órák keretein belül. Az igazgatóhelyettes elmondása szerint az átlagosnál is többet foglalkoznak a káros szenvedélyek, így a drog, az alkohol, a dohányzás és a koffein fogyasztásának megelőzésével és káros hatásaik ismertetésével. A gimnáziumban nagyra értékelik Klo- busizJcy György - a középiskolások közlekedésre nevelésével foglalkozó Ásol Kft. ügyvezető igazgatója - közlekedésbiztonsági előadásait, aki beszédeiben mindig felhívja a figyelmet a kábítószer-élvezet veszélyeire is. A Kassák Lajos Általános Iskola és Gimnáziumban (Váci út 61.) a diákok jelezték, hogy a diszkóban kábítósok megkörnyékezték őket. Kíváncsiságukat szerencsére nem a helyszínen, hanem a szülőkkel kívánták kielégíttet- ni. Hamarosan a tanárokhoz is eljutott a hír, és ők egy percig sem késlekedtek. Az iskola felvette a kapcsolatot a kerületi rendőrség illetékeseivel, akik azóta is a tantestületnek tanévenként egy alkalommal, a tanulóknak pedig több alkalommal tartanak felvilágosító előadásokat a megelőzés érdekében. Szerencsére konkrét esetről itt sem tudnak. A Dózsa György úti Énekzene Tagozatos Általános Iskola igazgatónője, Sági Judit szintén többet tud mondani az évek óta működő megelőző programjaikról, mint megtörtént esetekről. Áz utóbbi 3 évben mindössze egy alkalommal fordult elő szipuzás (ragasztózás) az iskola előtt, de azóta több esetről nem tudnak. A jelenleg itt tanuló 551 diákot egészségügyi-rendőrségi foglalkozásokon oktatják az egészséges életmódra, a rájuk leselkedő veszélyekre és azok elhárítására. Az iskolának egyébként van rendésze, és neki is köszönhető, hogy napközben a ki-bemászkálás megszűnt, a belépőket ellenőrzik, a diákok pedig tanítási idő alatt csak' külön engedéllyel távozhatnak az iskolából. Az igazgatónő szerint a játszótereken, parkokban és környékükön, valamint a Dózsa György út 152. szám alatti Fővárosi Szociális Otthon előtt kellene fokozottabb ellenőrzéseket tartani. Azok a gyerekek, akik nem járnak diszkóba, leginkább az ilyen helyeken vannak kitéve a veszélynek. A Szociális Otthon előtti atrocitásokat a szülők jelezték a tanároknak, ezután az igazgatónő azonnal felhívta a rendőrség figyelmét a gyermekek veszélyeztetettségére. Szerinte itt folyamatos, vagy legalábbis sűrű ellenőrzéselae, járőrözésekre volna szükség. A Számítástechnika Tagozatos Általános Iskola (Gyöngyösi sétány 7.) igazgatója, Lévai Sándor arról tájékoztatott, hogy noha diákjai között nincs kábítószer-élvező, az iskolaudvaron két alkalommal is találtak már eldobott fecskendőt.- Több mint valószínű, hogy kintről dobták be, mivel az iskola közelében is találtak már ilyen corpus delictit - mondja az igazgató. A fiatalok oktatásáról megelőzés tekintetében itt az Angyalföldi Ifjúsági, Információs és Tanácsadó Iroda előadói gondoskodnak, akik színvonalas, videóval kiegészített előadásaikon világosítják fel diákjaikat. A rendőrség munkatársai legközelebb decemberben és januárban fognak előadást tartani erről a témáról az osztályfőnöki órákon. A Berzeviczy Gizella Általános Iskola (Tüzér utca 56- 58.) igazgatónője, Kovács Andrásáé a diákjai körében még nem tapasztalt kábítószerezést, de a november 10-i iskolai értekezleten a szülők jelentették, hogy a közeli játszótéren az utóbbi időben botrányosan viselkedő fiatalok tűntek fel. Mint elmondták, a déli órákban, valószínűleg valamilyen kábítószer hatása alatt lévő tizenévesek vonják magukra a figyelmet hangoskodással, antiszociális magatartással. Egy fiatal lány például önkívületében vetkőzőszámot produkált a haverjai előtt. A szülői értekezlet óta az igazgatónő két alkalommal is elsétált a játszótérre, de ő nem látott ilyen bandát. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs, és ezért jelenteni fogja a rendőrségnek az esetet, mivel a hazafelé bandukoló diákokra veszélyes lehet, de legalábbis rossz hatást gyakorolhat az ilyen kötekedő, idétlen alakok puszta látványa is. Mindenképpen visszatartó erőt jelent az iskolák előtt megjelenő rendőri, illetve más egyenruhás őrök jelenléte. Erre egyes iskolákban külön felhívták a figyelmemet. A kerületi önkormányzat megbízásából az Escort Védelmi Szolgálat emberei elsősorban az erőszakos cselekedetek, fiatalko- rúaknak a fiatalkorúak sérelmére elkövetett rablásainak megakadályozására vannak kirendelve, de puszta jelenlétük eddig távol tartotta a drog- kereskedőket is. A 7. választókerület országgyűlési képviselője, Vitányi Iván közismert politikai személyiség. Miközben választóinak sokoldalú szolgálatában áll, elméleti és gyakorlati munkássága nagyobbrészt a magyar közművelődés ügyéhez kötődik. Őnála jobban e fontos terület hazai valóságát szélesebb külföldi kitekintéssel kevesen ismerik. Ez teszi hivatottá a parlament kulturális bizottságának elnöki tisztére. Most érkezett el e bizottság törvény-előkészítő munkájának döntő szakasza, amely elszánt összeütközésektől sem volt mentes.- Legyen ez, képviselő úr, beszélgetésünk kiindulópontja. Ön higgadt, mert megalapozott tudásra és tapasztalatokra épülő vitakultúrájáról ismeretes. Miért vált mégis a kulturális törvény tárgyalása közben, talán nem túlzás azt mondanom, drámai hőssé?- Beszéljünk inkább drámai fordulatról. Egyáltalán nem hősi póz, vagy nevezzük egyszerűbben: feltűnési viszketegség indított arra az elhatározásra, hogy egy ponton lemondjak a kulturális bizottság elnökségéről. Nagy tét forgott kockán. A jelenlegi országgyűlés nagyon elmaradt a kulturális törvények megalkotásával. Nem volt mindegy, mikorra milyen eredményre jutunk.- Törvényeket mond? Nem egy törvényről van szó?- Kezdetben az volt a terv, hogy négy törvényt alkotunk. Lesz külön múzeumi, könyvtári, levéltári és közművelődési törvény. Mind a négyre nagy szükség mutatkozott, hiszen az érvényben lévők még a korábbi pártállami és nem a mai demokratikus viszonyoknak megfelelően szabályozzák a kulturális életünket. Be kellett azonban látnunk, hogy így egyenként egyhamar nem érkezünk el e törvények elfogadásának rég várt pillanatáig, oly mértékig munkával elhalmozott a jelenlegi országgyűlés. Ezért született meg az a gondolat, hogy egy törvénybe vonjuk össze a négyet, majd a kormánynak az a javaslata, hogy ennek az egynek a megvitatása is történjen kivételes eljárással. Aminek ugyan az a hátránya, hogy az országgyűlés nem tárgyalja plenáris ülésen az eléje terjesztett törvényjavaslatot, csupán gombnyomással szavaz róla, viszont kétségtelen előnye, hogy meggyorsítja a döntés folyamatát, s így remélhetjük, hogy nem futunk ki az időből.- Ez mit jelent?- Azt, hogy még a parlament téli szünete előtt megalkotjuk az új kulturális törvényt.- Milyen hátrány származik a plenáris vita elmaradásából?- Az, hogy a közvélemény kevésbé tájékozódhat az új törvényről, mivel a televízió és a rádió csak az országgyűlés plenáris üléseiről ad közvetítést.- Eszerint vita csak a kulturális bizottság ülésein zajlott? Nem korlátozta ez a vita teljességét és alaposságát?- A tények azt bizonyítják, hogy nem korlátozta. A kormány beterjesztett egy tervezetet, amelyet természetesen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium készített. Ez szakszerűen foglalta össze mind a négy szabályozást igénylő kulturális területet. Ezt a tervezetet megkapták a képviselők és 280 módosító indítványt adtak be a kulturális bizottsághoz, amely további úgynevezett kapcsolódó módosító javaslatokat fűzött hozzá. Az egész anyagot a többi érdekelt parlamenti bizottság is véleményezte. S hogy milyen volt a vita a kulturális bizottságban? Elmondhatom, hogy igen erőteljes. Talán ismeretes a sajtóból, hogy a legvitatottabb téma a művelődési házak és intézmények helyzete volt. Lényegében két álláspont ütközött meg egymással: az egyik szerint ezeket az intézményeket őrizzük meg, ne hagyjuk megszűnni, a másik szerint a szabadság jelszavával szabadítsuk fel minden korlátozás alól. De hát az tudnivaló, ha egy intézményrendszert a vitathatatlanul meglévő értékeivel együtt veszni hagyunk, az már soha többé nem támasztható fel.- Mi itt, a XIII. kerületben úgy tapasztaljuk, hogy az ön- kormányzat a fenntartása, a megőrzése, sőt a fejlesztése mellett van. Ha a József Attila Művelődési Központtal, az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házzal, az Újlipótvárosi Klub-Galériával, a Vízöntő Pinceklubbal kapcsolatos törődését és támogatását tekintjük, ebben nem kételkedhetünk. Sőt, bátran hivatkozhatunk a Láng Művelődési Központra is, amelynek korábbi fenntartó gazdája megszűnt, a ház továbbélését és működését az önkormányzat mégis nagymértékben támogatja.- Ez így van. De ha az országban a lakosság és az ön- kormányzatok az új kulturális törvénytől nem kapják meg a lehetőséget - ott persze, ahol ez a lehetőség megvan - és a buzdítást a művelődési házak fenntartására és működtetésére, hanem, csak a példa kedvéért mondom, kocsmának vagy autószalonnak adják ki, nagy társadalmi veszteséggel kellene számolnunk. A civil társadalomnak szüksége van ezekre a helyekre. Amikor a bizottsági vitában az ezzel szembenálló álláspont kezdett felülkerekedni, nem tehettem meg, hiszen eddigi egész élet- utam és a lelkiismeretem ellenkezett vele, hogy ne jelentsem be lemondásomat a bizottsági elnöki tisztről.- De szerencsére, talán ennek következtében is, az erőviszonyok úgy alakultak, hogy a lemondását visszavonhatta.- Igen, mert elfogadható kompromisszum született. Mindkét fél tett engedményeket. A művelődés meglévő otthonait tehát nem kell hagynunk szétesni, s ha a törvényt megszavazzuk, az állami költségvetés juttat is ehhez némi plusz pénzt.- A művelődési intézmények azonban ma már nem elégedhetnek meg hagyományos szerepkörük mellett munkájuknak csupán hagyományos eszközeivel és módszereivel. Hogy mást ne említsünk, az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődést tett meg az elektronikus kultúra.- Ennek természetesen a törvényhozók is tudatában vannak. A kormányzat is lehetőségei szerint támogatja az oktatás és a művelődés modernizációs folyamatait. Ez is egyik fontos programja az új kulturális törvény által ösztönzött törekvéseinknek. Mindennek a hívei vagyunk, ami a megújulást szolgálja. Valljuk, hogy a művelődést mindig az aktuális fiatalság igényeinek és hajlamainak megfelelően kell alakítani, figyelembe véve, hogy a fiatalok érdeklődése is folyton alakul és változik. Emellett magától értetődően valamennyi korosztálynak és rétegnek meg kell adni a közösségi művelődés és szórakozás lehetőségeit.- Vitányi Iván fáradhatatlan ember, s a maga elé tűzött feladatok nyilván ezután sem fogyni, hanem sokasodni fognak. Úgy érzi-e, hogy a munkabírása töretlen?- Két évvel ezelőtt megtámadott egy kevéssé ismert vírus. Nagyon beteg lettem. De az orvosok szerencsére időben felismerték az okát és a gyógymódját. Két héten át egy 35 Celsius fokos szobában kellett tartózkodnom. Ugyanebben az időben itt nálunk egy elefánt is megkapta ezt a vírusos betegséget, de mivel nála csak későn ismerték fel az okot, nem kapta meg a magas hőfokú kezelést. Ki is múlt szegény. Én azonban meggyógyultam, és egészségesnek érzem magam. Hogy a munkabírásom milyen? Ha mondjuk egy idős parasztember munkáját kellene naphosszat végeznem kaszával, kapával, nyilván nem bírnám. De minthogy azonban nekem ma is ugyanaz az életem, mint húszéves korom óta, írok, olvasok, beszélek, vitatkozom, megy a dolog. Az persze lehet, hogy egy idős parasztember ebbe roskadna bele... Sas György Kónya István
