XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. december / 12. szám

Halálos dózis Egy kamaszlény vallomása Minden hetedik? önkívület a parkban A Csángó és a Gidófalvy utcai lakótelep sok család otthona. A lakótelep közepén, a Berzeviczy Gizella Általános Iskolában tehetsé­ges pedagógusok oktatják, nevelik az ifjú nem­zedéket. Erőfeszítéseik ellenére jó néhány felső tagozatos lány és fiú magatartására a szabados­ság, a fékezhetetlen indulat, a rossz iránti fogé­konyság a jellemző. A pedagógusok is elszenvedői a deviáns cse­lekedeteknek. Mint hallom, nem szívesen „üt­köznek” a konkrét esetek elkövetőivel. Haté­kony eszköz nincs a kezükben a rend teremtésé­re. Gyakran az érintett szülők sem partnerek a problémák megnyugtató kezeléséhez. így aztán folynak a dolgok, ahogyan a rossz magatartású gyerekek akarják. Legújabban nyílt titok körükben a kábítósze­rezés. Ä tanítás befejezése után megszállják a közeli parkokat. Pöfékelik a kábítószeres ciga­rettát addig, amíg van belőle. A minap az egyik 13-14 év körüli kislány szinte önkívületi álla­potba került, megbotránkoztatva a járókelőket, a parkban dolgozó munkásokat. És nincs mit tenni, nem is tesz senki semmit. Hová is fordulhatna, aki mélységesen aggódik? A jelenlegi törvények liberálisak, a drogárusok­nak kedveznek. A demagógok szerint a demok­rácia sérülne, ha szabályozottabb lenne életünk. Valószínűleg az említett iskola közelében bujkálnak a drogárusok portékáikkal, és a ha­szonból jól élnek. Miért nem lehet az ifjúság megrontóit fülöncsíprfi és rács mögé juttatni?! Statisztikai adatok szerint minden hetedik gyerek kipróbálta a drog valamilyen formáját. Döbbenetes adat! Hát még a következménye. Út a kábítószer teljes függőségéhez, a testi-lelki le­épüléshez és a bűnözéshez. Kardos Bálint Teljesen egyedül éreztem magam, magányos voltam és reményvesztett. A múltamat nem tud­tam megemészteni, mert végzetesnek tűnő hibát követtem el. Ebben az érzelmi állapotban jutot­tam el egy feledtető orvossághoz, ami nem örökre, de egy pár órára megszabadított a prob­lémáimtól. Mivel a baráti társaságom már kipróbálta és régóta használta is, úgy éreztem, nekem is szük­ségem van a „cuccra”. Először csak azért kezd­tem el füvezni, mert jobban éreztem magam tő­le, de egy idő után már nem volt elég. Ezután jött az Extasy, a bélyeg és a hasis, ám egy idő után ez is kevésnek bizonyult, és elkezd­tem keverni azokat. Az illúziók, a látomások egy új világot teremtettek meg bennem. Ebben az állapotban nem voltak szorongásaim és félel­meim. Szabad voltam, mint egy kismadár. Ilyenkor elfelejtettem minden problémámat. De minden szárnyalás után eljött a reggel, a maga rideg és zord valóságával. Mindig a mély­ben ébredtem, és az állapotom már veszélyes fe­nyegetéssel kiáltott a megoldásért. Próbáltam menekülni... Reggel a gondoktól, este a kábító­szertől, de már nem tudtam. Naponta szükségem volt az „anyag”-ra, és egyre nagyobb dózisban. Egy alkalommal, amikor teljesen padlón vol­tam, szabad akartam lenni, és szállni a felhők kö­zött. Azt hiszem túl sokat vettem be a „cuccból”, de ez nem volt elég, még kevertem is. Feledhe­tetlen érzés volt, kikeltem önmagámból, megsza­badultam a testem zárkájától és elindultam a tö­kéletes világ felé. Már majdnem bejutottam a ka­puján, amikor valaki a nevemet kiabálta. A barátaim kétségbeesetten rázogattak, hogy ébredjek már fel. Amikor magamhoz tértem, sí­rás fogott el. Akkor jöttem rá, hogy a halál kapuján csön­gettem, de ő visszaengedett. Ez a halálos dózis döbbentett rá arra, hogy élnem kell. Feljegyezte: Horváth Mónika A tanárok odafigyelnek Drogmegelőző programok iskolákban Vitányi Iván az új kulturális törvényről Hagyomány és modernizáció A drog hazánkban is egyre inkább felsorako­zik a káros szenvedélyek közé. Számuk - mármint a kábítószert élvezőké - országos viszonylatban félmillióra tehető, és ez mindenképpen intő jel. Sajnos tapasztalatlansá­guk és befolyásolhatósá­guk folytán leginkább a gyerekek vannak kitéve e veszélynek. Az, hogy kerületünk ál­talános és középiskolái­ban a drog fogyasztása és árusítása még konkrét problémaként nem je­lentkezett, a megelőző programoknak, felvilá­gosító előadásoknak és nem utolsósorban az ön- kormányzat illetékesei­nek köszönhető. Az Ady Endre Gimná­ziumban (Röppentyű utca 62.) nem tudnak olyan esetről, hogy a diákokat az iskola kör­nyékén megkömyékezték vol­na a drogárusok. Ebben az is­kolában a rendőrség részéről az utóbbi években rendszere­sen tartanak ismeretterjesztő előadásokat egyrészt a taná­roknak, másrészt a diákoknak osztályfőnöki órák keretein belül. Az igazgatóhelyettes el­mondása szerint az átlagosnál is többet foglalkoznak a káros szenvedélyek, így a drog, az alkohol, a dohányzás és a kof­fein fogyasztásának megelő­zésével és káros hatásaik is­mertetésével. A gimnázium­ban nagyra értékelik Klo- busizJcy György - a középisko­lások közlekedésre nevelésé­vel foglalkozó Ásol Kft. ügy­vezető igazgatója - közleke­désbiztonsági előadásait, aki beszédeiben mindig felhívja a figyelmet a kábítószer-élvezet veszélyeire is. A Kassák Lajos Általános Iskola és Gimnáziumban (Váci út 61.) a diákok jelezték, hogy a diszkóban kábítósok megkörnyékezték őket. Kí­váncsiságukat szerencsére nem a helyszínen, hanem a szülőkkel kívánták kielégíttet- ni. Hamarosan a tanárokhoz is eljutott a hír, és ők egy percig sem késlekedtek. Az iskola felvette a kapcsolatot a kerüle­ti rendőrség illetékeseivel, akik azóta is a tantestületnek tanévenként egy alkalommal, a tanulóknak pedig több alka­lommal tartanak felvilágosító előadásokat a megelőzés érde­kében. Szerencsére konkrét esetről itt sem tudnak. A Dózsa György úti Ének­zene Tagozatos Általános Is­kola igazgatónője, Sági Judit szintén többet tud mondani az évek óta működő megelőző programjaikról, mint megtör­tént esetekről. Áz utóbbi 3 év­ben mindössze egy alkalom­mal fordult elő szipuzás (ra­gasztózás) az iskola előtt, de azóta több esetről nem tudnak. A jelenleg itt tanuló 551 diá­kot egészségügyi-rendőrségi foglalkozásokon oktatják az egészséges életmódra, a rájuk leselkedő veszélyekre és azok elhárítására. Az iskolának egyébként van rendésze, és neki is köszönhető, hogy nap­közben a ki-bemászkálás meg­szűnt, a belépőket ellenőrzik, a diákok pedig tanítási idő alatt csak' külön engedéllyel távozhatnak az iskolából. Az igazgatónő szerint a játszóte­reken, parkokban és környé­kükön, valamint a Dózsa György út 152. szám alatti Fő­városi Szociális Otthon előtt kellene fokozottabb ellenőrzé­seket tartani. Azok a gyerekek, akik nem járnak diszkóba, leg­inkább az ilyen helyeken van­nak kitéve a veszélynek. A Szociális Otthon előtti atroci­tásokat a szülők jelezték a ta­nároknak, ezután az igazgató­nő azonnal felhívta a rendőr­ség figyelmét a gyermekek ve­szélyeztetettségére. Szerinte itt folyamatos, vagy legalábbis sűrű ellenőrzéselae, járőrözé­sekre volna szükség. A Számítástechnika Tago­zatos Általános Iskola (Gyöngyösi sétány 7.) igazga­tója, Lévai Sándor arról tájé­koztatott, hogy noha diákjai között nincs kábítószer-élve­ző, az iskolaudvaron két alka­lommal is találtak már eldo­bott fecskendőt.- Több mint valószínű, hogy kintről dobták be, mivel az iskola közelében is találtak már ilyen corpus delictit - mondja az igazgató. A fiatalok oktatásáról meg­előzés tekintetében itt az An­gyalföldi Ifjúsági, Információs és Tanácsadó Iroda előadói gondoskodnak, akik színvona­las, videóval kiegészített elő­adásaikon világosítják fel di­ákjaikat. A rendőrség munka­társai legközelebb december­ben és januárban fognak elő­adást tartani erről a témáról az osztályfőnöki órákon. A Berzeviczy Gizella Álta­lános Iskola (Tüzér utca 56- 58.) igazgatónője, Kovács Andrásáé a diákjai körében még nem tapasztalt kábítósze­rezést, de a november 10-i is­kolai értekezleten a szülők je­lentették, hogy a közeli játszó­téren az utóbbi időben botrá­nyosan viselkedő fiatalok tűn­tek fel. Mint elmondták, a déli órákban, valószínűleg valami­lyen kábítószer hatása alatt lé­vő tizenévesek vonják maguk­ra a figyelmet hangoskodással, antiszociális magatartással. Egy fiatal lány például önkí­vületében vetkőzőszámot pro­dukált a haverjai előtt. A szü­lői értekezlet óta az igazgató­nő két alkalommal is elsétált a játszótérre, de ő nem látott ilyen bandát. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs, és ezért jelenteni fogja a rendőrségnek az esetet, mivel a hazafelé bandukoló diákokra veszélyes lehet, de legalábbis rossz ha­tást gyakorolhat az ilyen köte­kedő, idétlen alakok puszta látványa is. Mindenképpen visszatartó erőt jelent az iskolák előtt megjelenő rendőri, illetve más egyenruhás őrök jelenléte. Er­re egyes iskolákban külön fel­hívták a figyelmemet. A kerü­leti önkormányzat megbízásá­ból az Escort Védelmi Szolgá­lat emberei elsősorban az erő­szakos cselekedetek, fiatalko- rúaknak a fiatalkorúak sérel­mére elkövetett rablásainak megakadályozására vannak kirendelve, de puszta jelenlét­ük eddig távol tartotta a drog- kereskedőket is. A 7. választókerület or­szággyűlési képviselője, Vitányi Iván közismert politikai személyiség. Miközben választóinak sokoldalú szolgálatában áll, elméleti és gyakorlati munkássága nagyobb­részt a magyar közmű­velődés ügyéhez kötődik. Őnála jobban e fontos te­rület hazai valóságát szé­lesebb külföldi kitekin­téssel kevesen ismerik. Ez teszi hivatottá a par­lament kulturális bizott­ságának elnöki tisztére. Most érkezett el e bizott­ság törvény-előkészítő munkájának döntő sza­kasza, amely elszánt összeütközésektől sem volt mentes.- Legyen ez, képviselő úr, beszélgetésünk kiindulópont­ja. Ön higgadt, mert megala­pozott tudásra és tapasztala­tokra épülő vitakultúrájá­ról ismeretes. Miért vált mégis a kulturális törvény tárgyalása közben, talán nem túlzás azt mondanom, drámai hőssé?- Beszéljünk inkább drá­mai fordulatról. Egyáltalán nem hősi póz, vagy nevez­zük egyszerűbben: feltűné­si viszketegség indított arra az elhatározásra, hogy egy ponton lemondjak a kultu­rális bizottság elnökségé­ről. Nagy tét forgott koc­kán. A jelenlegi országgyű­lés nagyon elmaradt a kul­turális törvények megalko­tásával. Nem volt mindegy, mikorra milyen eredmény­re jutunk.- Törvényeket mond? Nem egy törvényről van szó?- Kezdetben az volt a terv, hogy négy törvényt al­kotunk. Lesz külön múzeumi, könyvtári, levéltári és közmű­velődési törvény. Mind a négyre nagy szükség mutat­kozott, hiszen az érvényben lévők még a korábbi pártál­lami és nem a mai demokrati­kus viszonyoknak megfelelő­en szabályozzák a kulturális életünket. Be kellett azonban látnunk, hogy így egyenként egyhamar nem érkezünk el e törvények elfogadásának rég várt pillanatáig, oly mértékig munkával elhalmozott a jelen­legi országgyűlés. Ezért szü­letett meg az a gondolat, hogy egy törvénybe vonjuk össze a négyet, majd a kormánynak az a javaslata, hogy ennek az egynek a megvitatása is tör­ténjen kivételes eljárással. Aminek ugyan az a hátránya, hogy az országgyűlés nem tárgyalja plenáris ülésen az eléje terjesztett törvényjavas­latot, csupán gombnyomással szavaz róla, viszont kétségte­len előnye, hogy meggyorsítja a döntés folyamatát, s így re­mélhetjük, hogy nem futunk ki az időből.- Ez mit jelent?- Azt, hogy még a parla­ment téli szünete előtt megal­kotjuk az új kulturális tör­vényt.- Milyen hátrány szárma­zik a plenáris vita elmaradá­sából?- Az, hogy a közvélemény kevésbé tájékozódhat az új törvényről, mivel a televízió és a rádió csak az országgyű­lés plenáris üléseiről ad köz­vetítést.- Eszerint vita csak a kultu­rális bizottság ülésein zajlott? Nem korlátozta ez a vita tel­jességét és alaposságát?- A tények azt bizonyítják, hogy nem korlátozta. A kor­mány beterjesztett egy terve­zetet, amelyet természetesen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium készített. Ez szakszerűen foglalta össze mind a négy szabályozást igénylő kulturális területet. Ezt a tervezetet megkapták a képviselők és 280 módosító indítványt adtak be a kulturá­lis bizottsághoz, amely továb­bi úgynevezett kapcsolódó módosító javaslatokat fűzött hozzá. Az egész anyagot a többi érdekelt parlamenti bi­zottság is véleményezte. S hogy milyen volt a vita a kul­turális bizottságban? Elmond­hatom, hogy igen erőteljes. Talán ismeretes a sajtóból, hogy a legvitatottabb téma a művelődési házak és intézmé­nyek helyzete volt. Lényegé­ben két álláspont ütközött meg egymással: az egyik sze­rint ezeket az intézményeket őrizzük meg, ne hagyjuk meg­szűnni, a másik szerint a sza­badság jelszavával szabadít­suk fel minden korlátozás alól. De hát az tudnivaló, ha egy intézményrendszert a vi­tathatatlanul meglévő értékei­vel együtt veszni hagyunk, az már soha többé nem támaszt­ható fel.- Mi itt, a XIII. kerületben úgy tapasztaljuk, hogy az ön- kormányzat a fenntartása, a megőrzése, sőt a fejlesztése mellett van. Ha a József Attila Művelődési Központtal, az Angyalföldi Gyermek- és Ifjú­sági Házzal, az Újlipótvárosi Klub-Galériával, a Vízöntő Pinceklubbal kapcsolatos tö­rődését és támogatását tekint­jük, ebben nem kételkedhe­tünk. Sőt, bátran hivatkozha­tunk a Láng Művelődési Köz­pontra is, amelynek korábbi fenntartó gazdája megszűnt, a ház továbbélését és működé­sét az önkormányzat mégis nagymértékben támogatja.- Ez így van. De ha az or­szágban a lakosság és az ön- kormányzatok az új kulturális törvénytől nem kapják meg a lehetőséget - ott persze, ahol ez a lehetőség megvan - és a buzdítást a művelődési házak fenntartására és működtetésé­re, hanem, csak a példa ked­véért mondom, kocsmának vagy autószalonnak adják ki, nagy társadalmi veszteséggel kellene számolnunk. A civil társadalomnak szüksége van ezekre a helyekre. Amikor a bizottsági vitában az ezzel szembenálló álláspont kezdett felülkerekedni, nem tehettem meg, hiszen eddigi egész élet- utam és a lelkiismeretem el­lenkezett vele, hogy ne jelent­sem be lemondásomat a bi­zottsági elnöki tisztről.- De szerencsére, talán en­nek következtében is, az erővi­szonyok úgy alakultak, hogy a lemondását visszavonhatta.- Igen, mert elfogadható kompromisszum született. Mindkét fél tett engedménye­ket. A művelődés meglévő otthonait tehát nem kell hagy­nunk szétesni, s ha a törvényt megszavazzuk, az állami költ­ségvetés juttat is ehhez némi plusz pénzt.- A művelődési intézmé­nyek azonban ma már nem elégedhetnek meg hagyomá­nyos szerepkörük mellett munkájuknak csupán hagyo­mányos eszközeivel és módszereivel. Hogy mást ne említsünk, az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődést tett meg az elektronikus kultúra.- Ennek természete­sen a törvényhozók is tudatában vannak. A kormányzat is lehető­ségei szerint támogatja az oktatás és a műve­lődés modernizációs folyamatait. Ez is egyik fontos program­ja az új kulturális tör­vény által ösztönzött törekvéseinknek. Mindennek a hívei va­gyunk, ami a megúju­lást szolgálja. Valljuk, hogy a művelődést mindig az aktuális fia­talság igényeinek és hajlamainak megfele­lően kell alakítani, figyelem­be véve, hogy a fiatalok ér­deklődése is folyton alakul és változik. Emellett magától ér­tetődően valamennyi korosz­tálynak és rétegnek meg kell adni a közösségi művelődés és szórakozás lehetőségeit.- Vitányi Iván fáradhatat­lan ember, s a maga elé tűzött feladatok nyilván ezután sem fogyni, hanem sokasodni fog­nak. Úgy érzi-e, hogy a mun­kabírása töretlen?- Két évvel ezelőtt megtá­madott egy kevéssé ismert ví­rus. Nagyon beteg lettem. De az orvosok szerencsére idő­ben felismerték az okát és a gyógymódját. Két héten át egy 35 Celsius fokos szobá­ban kellett tartózkodnom. Ugyanebben az időben itt ná­lunk egy elefánt is megkapta ezt a vírusos betegséget, de mivel nála csak későn ismer­ték fel az okot, nem kapta meg a magas hőfokú kezelést. Ki is múlt szegény. Én azon­ban meggyógyultam, és egészségesnek érzem magam. Hogy a munkabírásom mi­lyen? Ha mondjuk egy idős parasztember munkáját kelle­ne naphosszat végeznem ka­szával, kapával, nyilván nem bírnám. De minthogy azon­ban nekem ma is ugyanaz az életem, mint húszéves korom óta, írok, olvasok, beszélek, vitatkozom, megy a dolog. Az persze lehet, hogy egy idős parasztember ebbe roskadna bele... Sas György Kónya István

Next

/
Oldalképek
Tartalom