XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. október / 10. szám

XIII. KtnŰLSTI 5] Az ügyintéző széljegyzete Egy helyszíni szemle emlékei A motorizáció szintje, a közutak állapota, és nem utol­só sorban a folyamatosan romló közlekedési morál olyan helyzeteket teremt a fő­városi közutakon, amelyek filmes megjelenítésére a kő­kemény akciófilmekben meg­edződött kaszkadőrök sem vállalkoznának. De, hogy a saját portám előtt söpröges- sek, a XIII. kerületben is talál­hatunk néhány olyan útke­reszteződést, ahol az ott lakó nyugdíjasok már oda sem mennek a könyöklő párnájuk­kal az ablakhoz, a macska is tovább dorombol a parapet konvektoron, hiszen minden rendben van csak a „szokásos utcazaj” hallatszik, amikor két-három autó egymásnak ütközik. A pórul járt gépkocsiveze­tők felmérik a károkat, majd hibáztatják egymást, a körül­ményeket, az anyóst, a balhát­védet, a kormány adópolitiká­ját, s mire a segélyszolgálat vontatójárművei megérkez­nek, már a jövő évi közös nyaralás részleteit egyeztetik. A rendőrségi helyszínelők fényképezőgépeinek villaná­saival és a helyszínt rögzítő krétanyomok kusza vonalai­val zárul az első felvonás. A néző azonban biztos lehet ab­ban, hogy ezen „díszletek” között a további felvonásokra is marad izgulni valója. Persze a „szünetben” min­dig akad egy-egy új lakó, tol­lat ragad és levelet ír a Polgár- mesteri Hivatal Építésügyi Osztályának, hogy csinálja­nak már valamit. A levél útja a következő: Iktató - Osztályvezető - Elő­adó. Itt vagyok ÉN. Az ügyirat vékony, a levél kézzel írott, a vonalvezetésből látszik, hogy hirtelen felindu­lásból született. Benne té­nyek, javaslatok, feldúlt indu­latok vegyesen kavarognak, de azért minden jót kíván. Aláírás vagy van vagy nincs. Az eljárás szempontjából mindegy, ki kell vizsgálni. Miközben az útfelügyeleti gépkocsival a fővárosi kollé­gákkal megbeszélt találkozás­ra igyekszem, elgondolko­dom:- Ez elképesztő, hiszen minden a gépkocsi használata ellen szól. Élőször is megfi­zethetetlen az autó, méregdrá­ga az üzemanyag, aztán a bel­városban közlekedni sem le­het a tumultustól. Ha pedig parkolni akarok, mehetek tíz kört a háztömb körül, mire ta­lálok egy üres helyet, ahol vi­szont tuti, hogy ellopják vagy feltörik a kocsimat. Midőn így füstölgők, a Vi­segrádi utcában egy kukás au­tó lépésben haladásra kény­szerít. Mellettem a járdán egy bottal közlekedő idős úr jelen­tős előnyre tesz szert.- Na ja, könnyű neki, nem kocsival van. A többiek már az órájukat nézegetik mire megérkezem. Mi (a Főpolgármesteri Hi­vatal Közlekedési Ügyosztá­lya, az FKFV Forgalomtech­nikai Főosztálya és a XIII. kér. Polgármesteri Hivatal Építési Osztálya) a „díszlete- zők” a panaszos levélben leírt helyszínt megvizsgálva kons­tatáljuk, hogy az olyan kellé­kek mint a KRESZ-táblák vagy a burkolatjel felfestések a helyükön vannak, és jól lát­hatóak.- Hát akkor miért ez a sok baleset? Mindenesetre újra festetjük és be is sűrítjük a STOP-vo- nalat. Az 50 km/órás megen­gedett legnagyobb sebességet ezen a szakaszon 30 km/órás- ra csökkentjük. A lakótelepe­ken és a kertvárosi területen Lakó és Pihenő Övezeteket jelöltünk ki, amelyeken belül, ugyebár 20 km/óra! a megen­gedett max. sebesség, de, hogy ne bízzuk a véletlenre, ugyanitt sebességcsökkentő küszöböket vagy a népsze­rűbb nevén „fekvő rendőrö­ket” helyezünk el a bizton­ságkedvéért.- „A gép forog, az alkotó pihen” - gondolhatnánk. De nem! Újabb balesetek, hol az ittas vezetés, hol a gyorshajtás, hol a jobbkéz- szabály, hol a..., hol a...- De, hol van a Rendőr­ség? S amíg a választ keresgé­lem, leintik a kocsimat.- Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés, kérem a... Hát tessék, ilyen az én for­mám. Na jó, vannak rendőrök, de miért pont itt?! Juhász Csaba A MAGYAR NYELV HONFOGLALÁSA címmel tartott Nemeskürty István író, kerületünk díszpol­gára előadást az Angyalföldi- Ujlipótvárosi Polgári Együtt­működés Egyesület rendezé­sében, annak az előadás- sorozatnak a keretében, ame­lyet az Egyesület a Balzac ut­cai székhelyén a Honfoglalás 1100 éves évfordulója tiszte­letére rendez a Kárpát-meden­cében együttélő népek törté­netéről. Nemeskürty István közérthető stílusban, élveze­tesen „képbe helyezte” az ide­érkező magyarokat az akkori Európa etnikai térképén, ki­fejtve, hogy a közhiedelemtől eltérően nem ideüldözték őket, hanem tudatos és szer­vezett volt őseink betelepülé­se. Tény, hogy itt vagyunk és ma is magyarul beszélünk, míg sok akkori nép, például a vikingek és a normannok rég beolvadtak a környezetünkbe. Az egyórás előadást hangula­tos baráti beszélgetés követte. 100 Szeptemberben kerületünk két százéves polgárát köszön­tötte dr. Tóth József polgármester. Szedő Bélánét a Katona József utcai, Ruzics Józsefnét a Tisza utcai otthonában ke­reste fel a születésnapi ajándékokkal. Felső képünkön a pol­gármester Szedő Bélánéval a nyelvtanári pályájáról beszél­get, alsó képünk Ruzics Józsefnét az ünnepségen családja körében ábrázolja. (Fotó: Sinka) „Valamin mindig dolgozom, sőt...” Beszélgetés az augusztus 20-án Kiváló Művész címmel kitüntetett Lendvay Kamilló zeneszerzővel A Szent István körúttól Új­pestig, a Margit-szigettől a Tatai útig terjedő kerületünk­ben sok és sokféle érdekes személy lakik. Még közülük is kevés az olyan sokszínű, mint Viski János hajdani ze­neszerző-szakos (és Somogyi László karmester-szakos) hallgatója, Lendvay Kamilló. Elsőéves akadémistaként be­hívták katonának, meg­tanult trombitálni és a rezesbandát rávette Be- ethoven-játékra. nem mintha bármiféle zene idegen lenne tőle, ellen­kezőleg. A magyar Ka­rinthy nyomán írt operát a Bűvös Székből, a fran­cia Sartre nyomán A tisztességtudó utcalány­ból, a német Thomas Mann művére kantátát a József és testvéreiből, operettet A három tes­tőrre a francia idősebb Dumas regénye alapján. Egészen fiatalon volt zenei vezető a Bábszín­házban, a Honvéd Együttesnél, a Fővárosi Operettszínházban, ahol vezényelt is (s ha már erre járt, feleségül vette a színház szép mezzo- hangú énekesnőjét, Kuti Máriát). Még távolabb visszatekintve tartalmas élete első éveire: a rop­pant zenei adottságot mutató ötéves gyereket nem szem­ügyre, hanem „fülügyre” vet­te mindenki nagy tanára, Mol­nár Antal és megállapította, hogy az úgynevezett „abszo­lút hallás” adottságával ren­delkezik. Tanárai (Varró Mar­git, majd Kálmán György) több jól fizető gyermek mel­lett őt‘ingyen tanították.- Hadd büszkélkedjek ifjú korom egy számomra nem fe­ledhető epizódjával - mondja a kerület egyik eszpresszójá­nak teraszán, ahol beszélge­tünk. - Közvetlenül a háború után az akkor ismert Chappy Zenekarban játszottam az An­gol Parkban (a mai Vidám Park - a szerk.). Egy táncos­pár műsorának hangulati alá­festéseképpen Debussy: Clair de lune-jét játszottam kottá­ból. Csakhogy egyszerre sötét lett, éppen a hangulat miatt csak a táncosok kaptak fényt. Én végig improvizáltam a számot, semmi zavar nem ke­letkezett. Kevéssel ezután je­lentkeztem Viski Jánosnál a Útmutatás a Polgármesteri Hivatalt felkeresőknek A Szervezési Osztály tevékenysége A Szervezési Osztály feladata az alábbi főbb tevékenység köré csoportosul: O A képviselő-testület működésével kap­csolatos szervezési, ügyviteli, technikai felada­tok ellátása. Ez magában foglalja az ülések elő­terjesztéseinek kipostázását, az ülések jegyző­könyveinek elkészítését; a testületi döntések - mind az önkormányzati rendeletek, mind a ha­tározatok -jegyzőkönyvi kivonatának összeál­lítását, ezek naprakész nyilvántartását. Amennyiben a lakosság részéről bárkit bár­melyik testületi döntés tartalma érdekel, azt megtekintheti félfogadási idő alatt a Szervezési Csoporton. Csoportvezető: Simon Lászlóné. Telefon: 140-3575. Közreműködik a Csoport az önkormányzati képviselők munkájának szervezési, illetve ügy­viteli segítésében. Ennek keretében működteti a „képviselői szobát”, ahol azon túlmenően, hogy tájékoz­tatást tudnak adni arról, hogy melyik képviselő mikor tart a lakosság részére félfogadást, a képviselők részére átveszik a választópolgárok által beküldött, vagy leadott írásos anyagot, vagy szóbeli üzenetet. A képviselői szoba tele­fonja: 129-9230. © Az Osztály egyéb szervezési feladatokat is ellát, melynek során kapcsolatba kerül a lakos­sággal. Ezen feladatok közül a legfontosabbak:- az országgyűlési és önkormányzati képvi­selők, a bírósági népi ülnökök választásával, valamint a népszavazással, népi kezdeménye­zéssel kapcsolatos előkészítő, szervező és lebo­nyolító munka;- közreműködés a közmeghallgatás és al­kalmanként a lakossági fórumok előkészítésé­ben, lebonyolításában, az ott elhangzottak inté­zésében. © Az Osztály egyéb feladatai elsősorban a Polgármesteri Hivatal működésével, működte­tésével kapcsolatosak, amelyek- a Központi Iktató Iroda közreműködésé­vel az ügyiratkezelési tevékenységet és- a Gondnoksági Csoport közreműködésé­vel a Hivatal működéséhez szükséges tárgyi, műszaki, technikai feltételek nyújtását foglalja magába. Urbánné Németh Gyöngyi osztályvezető Zeneakadémián. Leütött egy akkordot és én rávágtam a benne hangzó öt hangot. Nem sokat foglalkoztak velem - felvettek.- Másik, későbbi nagy pil­lanatom és óráim, amikor a szegedi operatársulat karigaz­gatója és korrepetitoraként próba nélkül beugrottam ve­zényelni a Lili bárónőt. Ez az Lendvay Kamilló előadás is zavar nélkül le­ment. Most kivételesen én követ­kezem egy váratlan epizód­dal. Asztalunk mellett megje­lenik egy (mint megtudtam) 15 éves lányka, olyan szép, mint a Clair de lune (Hold­fény). Lendvay mondta neki, hogy itt találja, s hogy átadja neki néhány „bagatelí”-jének kottáját és akadémista korabe­li jegyzetét. Hasznára lehet a „konzi”-ban, (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola és Gimnázium), ahol a szolfézsszak hallgatója és ki­tűnően zongorázik. Szintén kerületünk lakója - és most jön a meglepetés: Kazimir An­namáriának hívják. Két tehet­séges ember gyermeke: Kazi­mir Károly rendezőé és Ta­kács Máriáé, a Televízió nép­szerű bemondójáé. Lendvay a család barátja, a gyerek atyai segítője, kicsit tanára.- No látod - mondja a ze­neszerző a gyerek (helyeseb­ben a hölgy) távozása után: - faggattál, hogy mióta élek a kerületben és van-e valami in­tenzívebb kapcsolatom vele. 21 éve lakom itt. Azon túl, hogy lelkes természet- és stí­lus-védőként szeretem ezt a vidéket, a Dunát és a parkot, amelyből naponta rátekintek, kevés a konkrét kapcsolatunk. Van vagy másfél éve, hogy egyszer egybehívták a kerület művészeit beszélgetésre a Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ba, ott mondtam néhány ötle­tet, tettem is néhány javasla­tot, a dolgok azonban sajnos elsikkadtak. Én szeretnék jó lokálpatrióta lenni - és itt té­rek vissza erre a tehetséges kislányra, aki kétségkívül ke­rületünk figyelmet érdemlő polgárainak egyike és jó bará­tom. Az .életem, tevékenységi területem elég változatos és érdekes, talán nem volna ér­dektelen, ha beszélnék róla. Persze én ezt csak egy kis ze­nével tarkítva tudnám elkép­zelni. Annamária például na­gyon szépen eljátszhatná alá­festésül hallgatni sem nehéz „bagatelljeimet”. Ezt igazán nem szereplési vágy mondatja velem, hanem segíteni akarás, hiszem ma olyan nehéz holmi nívósabb beszélgetéshez, szó­rakozáshoz, együttléthez jutni az erre vágyó embereknek.- Egyébként hála az ég­nek, a zeném szépen szerepel itthon és a világban. A televízióban a közeli na­pokban újították fel a koráb­ban Görlitzben is bemutatott operát, A bűvös széket; az új műveket bemutató hagyományos usteri fesztivál (Svájc) ismé­telten bemutatott szep­tember 28-án Lendvay- művet; október 9-én a „Korunk Zenéje” soro­zatban itthon a népszerű Dús László mutatja be a számára komponált szoprán-szaxofon ver­senyművet.- Most dolgozol va­lamin ?- Valamin mindig dolgozom, sőt, rend­szerint több valamin egyidőben. Egyet külö­nösen szeretek és becsü­lök mindabból, ami most foglalkoztat. Egy tenge­rentúli karmester isme­rősöm, aki trombitaver­senyemet ismeri, meg­tisztelt egy 1850-ből származó, angolra fordí­tott indián szöveggel, erre kért tőlem zenét. „ Indián Requiemem ” zene­karra és vegyeskarra készül.- Illetékesnek tartalak, hadd tegyem fel a közhelyes kérdést: mi a véleményed könnyűzene és komoly zene máig folytonos hasonlítgatá- sáról, legtöbbször végülis az előbbi finom, vagy éppen szél­sőséges lebecsülésével.- A válaszom is csak köz­helyes lehet: a kérdés egy­szerre történelmietlen és kor­szerűtlen. Az elválasztás alig több száz évesnél, régen csak gyenge szerzemények létez­tek és kiváló alkotások, akár szórakoztatás, akár elragadta­tás, akár meghatódás, vagy gyász kifejezése volt a cél. Rossini vígoperái, sőt a 19. századi Johann Strauss kerin- gői éppúgy kimagaslóak, mint az Egmont nyitány, vagy a Verdi Requiem, csak persze más a funkciójuk az emberi lényeg világában. Minden ze­néhez felkészülten, igényesen szabadna csak közelíteni, hallgatva és alkotva egyaránt. Sok műfajú tevékenységem­ben erre igyekeztem és igyek­szem. Korunk alkotói közt mondjuk egy Stravinszkij, Gershwin, Bernstein életmű­ve világosan mutatja, hogy a jó könnyűzene helye a „ko­moly” zenén belül van. A fel­hígult könnyűzene viszont éppúgy nem érdemel figyel­met és megbecsülést, mint a rossz, szélhámos „komoly”- zene. Nos, ennyi.-Egy utolsó kérdé'ssel még vissza kerületünkre, ahol sok tehetséges ember él. Nem lehetne ebből több haszna en­nek a mégiscsak nagymúltú területnek?- Úgy érzem, erre vála­szoltam az előbb. Már hogyne lehetne. Figyelem kell hozzá és némi szervezőmunka. Hogy pénz is? Meggyőződé­sem, hogy ez kivételesen nem elsősorban pénz kérdése. Nem csak a tehetséges, de a készséges, segítőkész ember is sok itt. Lehet, kell is figyel­ni és építeni rájuk. Rajk András

Next

/
Oldalképek
Tartalom