XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. október / 10. szám

Mindnyájunk ügye a rászoruló tehetséges jó tanulók anyagi támogatása Fontos és nemes hivatást tölt be a XIII. Kerület Gyermekeiért Közalapítvány •ۧ®®a 3] SZENT MIHÁLY NAPI BÚCSÚ Önkormányzatunk 1992- ben alapította a XIII. Kerület Gyermekeiért Közalapít­ványt, amely 1993 óta műkö­dik. A beérkező kérelmek el­bírálásával és a támogatási összegek szétosztásával a közalapítvány kilenctagú ku­ratóriuma foglalkozik. A ku­ratórium elnöke mint az ok­tatási ágazatért felelős alpol­gármester, Holopné Schra- mek Kornélia. Tőle kértünk tájékoztatást a kuratórium munkájáról.- Az alapítvány célja - kezdte nyilatkozatát az elnök­asszony - az olyan nagyon te­hetséges jó tanuló, jól teljesítő gyermekek támogatása, akik hátrányos helyzetüknél fogva erre rászorulnak. Az alapító XIII. Kerületi Önkormányzat kétmillió forint alapítói vagyon befizetésével teremtette meg a működés elindításának feltéte­lét. Ezt a vagyont azóta több támogató kisebb-nagyobb összegű hozzájárulásaival hét­millió forintra gyarapította. Ennyi az alapítvány alaptőkéje jelenleg, s ennek éves kamatá­val, mintegy egymillió forinttal gazdálkodik.- Az összeg meghatáro­zott, tehát ehhez igazodóan kell a támogatott tanulók kö­rét is meghatározni. Milyen feltételeket szükséges azoknak teljesíteni, akik számot tart­hatnak a támogatásra ?- Háromféle körből kerül­nek ki a támogatottak. Elő­ször is az általános iskolák felső tagozatának és a közép­iskoláknak a rászoruló tehet­séges diákjait részesítjük tá­mogatásban oly módon^ogy szeptembertől augusztusig havi rendszeres 2000 és 5000 forint közötti összeget folyósí­tunk részükre. Ennek a támo­gatási formának érdekessége az, hogy a nyári, vagyis a szünidei hónapokra előre, egy összegben kapják meg a pénzt, azt tehát, ha úgy akar­ják, valamilyen szaktáborozás céljára fordíthatják. Magas, de igazságos követelmények- Csak az olyan diákok adhatják be a kérelmüket - folytatta a kuratórium elnöke -, akik legalább 4,6-os átlag- osztályzattal rendelkeznek, emberi, közösségi magatartá­sukról az osztályfőnökük ked­vező véleményt nyújt, és az eltartójuk szociális rászorult­ságukat hitelesen igazolják. A középiskolások közt e feltéte­lek teljesítése esetén előnyt élveznek a tanulmányi verse­nyek győztesei.- Kemény és tartalmas munkát kell tehát cserébe ad­ni a gyerekeknek az alapítvá­nyi támogatásért.- így van, de ezt a keret összegének behatároltsága és a kérelmezők számának nagy­mértékű növekedése is indo­kolttá teszi. Három évvel eze­lőtt 30-40 jelentkezővel volt dolgunk, ez tavaly 74-re nőtt, s az idén már 108 pályázó ké­relmét kellett eldöntenünk.- Közülük az idén hányán fe­leltek meg a szigorú feltételeknek?- 77-en. Ez jó aránynak mondható. Hadd ismertessem a támogatottak második cso­portját. Azok a diákok, akik egyetemi vagy főiskolai ta­nulmányaik első évfolyamát kezdik meg 10 és 30 ezer fo­rint közötti egyszeri támoga­tást kaphatnak az alapítvány­tól. Idén másodszor szavaz­tunk meg ilyen fiatal­embereknek juttatást.- Részükre a pályázati ki­írás nem tartalmaz minőségi követelményt?- A felsőfokú tanintéz­ménybe nyert felvétel igazo­lása ezt értelemszerűen he­lyettesíti. Támogatottjaink harmadik csoportját az egyedi elbírálást kérelmezők képe­zik. Előadódhat, hogy a diák és az őt eltartó édesanyja megbetegedése vagy halála miatt az egyetemétől évfo­lyamhalasztást kénytelen kér­ni. Ilyen esetben tanulmányai újbóli folytatásához szava­zunk meg pénzbeli segélyt. Megtörténhet, hogy tanulása és felkészülése érdekében külföldi tanulmányútra készül menni és ehhez kell a támoga­tásunk. Ezek csak példák, de megtapasztaltuk, hogy egy- egy kérelem és néhány szám mögött milyen keserű sorsok húzódhatnak meg, amelyeket Holopné Schramek Kornélia, a kuratórium elnöke magunk is szinte megkönnye­zünk. A gyermek csonka csa­ládban nő fel, az egyik nagy­szülő neveli, az egyik vagy mindkét szülője munkanélkü­li, és így tovább. S az ilyen hátrányos helyzetű fiatalok köre, sajnos, egyre bővül. Megilleti őket a tanulásuk megsegítése. Csak hát romla­nak a mi ehhez nyújtható fel­tételeink is.- Feltehetőleg ezt a banki kamat csökkenése is okozza.- Igen. Három évvel eze­lőtt 35%-os kamatot fizettek, ez mára jóval alább száll. A jogosult kérelmezők pedig, mint mondtam, szaporodnak. Egyre nehezebb a havi rend­szeres segélyt kiszorítanunk, ám hogy egyes rászorulókat mégse kelljen elutasítanunk, némely esetekben 2x5000 fo­rintot szavaztunk meg. A képviselő felajánlása- Milyen módon igyekez­nek fenntartani, esetleg bőví­teni a kerület rászorulóinak ezt a speciális alapítványi se­gélyezését?- Újabb támogatókat sze­retnénk szerezni ennek a ne­mes ügynek. Kérem azokat a vállalatokat, vállalkozókat és magánosokat, akiknek szívü­gyük a tanulóifjúság jobb kép­zettsége, magasabb kultúrája, s az a törekvés, hogy egyetlen tehetséges gyermeket se fosz- szunk meg a tanulás lehetősé­gétől, anyagi helyzetének megfelelően áldozzon e célra. Kerületünk országgyűlési kép­viselője, Pál László felajánlása szerint, immár negyedik hó­napja fizeti be a XIII. Kerület Gyermekeiért Közalapítvány számlájára képviselői tisztelet­díjának a felét, amit ezúton is megköszönünk neki. Termé­szetesen nemcsak a befizetett összeg nagysága és közéleti rangja alapján illeti meg a kö­szönet a támogatókat.- Ezzel e lap szerkesztője is egyetért, s úgy tartja he­lyesnek, hogy a jövőben az összegtől függetlenül, név sze­rint, illetve a cég megnevezé­sével itt, az újságban is nyug­tázzuk és megköszönjük az alapítvány számlájára befize­tett támogatásokat. A XIII. Kerület Gyermekeiért Közalapítvány számlaszáma: 102-00902-32711462- 00000000.- A közalapítványnak be­fizetett összeg a fennálló jog­szabályok szerint a jövede­lemadóból levonható. Minden adakozó bizonyos lehet, hogy a zsűri társadalmi és szakmai összetételénél és felelős­ségtudatánál fogva a legkörül­tekintőbben ítéli oda a segé­lyeket. Ha valaki arra gondol, hogy már 2000 forinttal egy rászorult diák egyhavi támo­gatását, 20-25 ezer forint át­utalásával pedig egész évi ala­pítványi ellátását fedezheti, talán könnyebben a zsebébe nyúl. Alapítványunk minden évben beszámolni tartozik a képviselő-testületnek a bevé­teleiről és annak felhasználá­sáról, amelyet a Hírnökben is közzétesz. Boldog lennék, ha a mostaninál jobban, kielégí­tőbben szolgáíhatnánk az ada­kozók jóvoltából is a kerület­ben lakó tanuló ifjúságot - fe­jezte be nyilatkozatát a kura­tórium elnöke. Végzős középiskolások figyelmébe A MI Alapítvány, az Ady Alapítvány és a Munkásképviseleti Ala­pítvány elsősorban a XI- II. kerületben és a kör­nyékén lakó, illetve tanu­ló fiatalok részére egyete­mi-főiskolai felvételre felkészítő tanfolyamot szervez. Tapasztalt tanárok irá­nyításával matematika, fizika, magyar, történe­lem tantárgyakban várha­tóan 25 alkalommal, nyújtunk segítséget a fel­készüléshez. Jelentkezni lehet 1996. október 20-ig a jelentkezési lap kitölté­sével, amelyet megcíme­zett és bélyeggel ellátott válaszborítékkal együtt kérünk a következő címre elküldeni. Ady Endre Gimnázium, 1139 Bu­dapest Röppentyű u. 62. Jelentkezési lap ugyanitt igényelhető. A csoportokat megfe­lelő számú jelentkezés esetén indítjuk. A jelent­kezők az első foglalko­zást megelőzően (tantár­gyanként) kettőezer forint szervezési díjat fizetnek be. Amennyiben a hallga­tó a főfoglalkozásokon, az igazolt távollétet kivé­ve, megjelenik, a szerve­zési díjat a tanfolyam vé­gén visszafizetjük. Az előkészítő tanfolyam résztvevői sikeres felvé­teli esetén megpályázhat­ják a Munkásképviseleti Alapítvány tanulmányi ösztöndíját. A tanfolyamra történő felvételről, illetve a pon­tos helyről és a kezdési időpontról külön értesí­tést küldünk. A szervező alapítványok Szeptember 29-én az égieknek is tetszett a harmadik Szent Mi­hály napi búcsú, ugyanis előtte is, utána is szürke volt az ég, ám ezen a napon derűs idő fogadta a sok-sok családot egy kis együtt- szórakozásra. A szerzetesek méltóságteljes felvonulása sokakat becsalt a Ba­bér utcai Szent Mihály templom­ba, ahol Barsi Balázs szerzetes a lelki élet ápolásának fontosságát juttatta eszünkbe. Miután meg­tisztult szívvel léptünk ki a temp­lomból, megkezdődött a móka, kacagás. Sok érdekes, hasznos látnivalót sorakoztattak fel az An­gyalföldi József Attila Művelő­dési Központ és a Polgármesteri Hivatal munkatársai. A népi mesterségek utcája ter­mészetesen nem nélkülözte a fa­zekaskorongot, a virágkötészetet, Kissné Sztraka Annamária kézi­kötő játékkészítőt. Engem az ra­gadott meg, milyen leleménye­sen, egy fölfordított szék lábán szőtt egy kamaszlány oly ügye­sen, hogy hamarosan baba került ki a keze közül. A Nyíró Gyula Kórház játék­kal, vetélkedővel táplálta a fejek­be az egészséges életmód alap­szabályait. A vattacukor árus mö­gött szerényen húzódott meg a Vízművek autóbusza, ahova pél­dául egy férfi azzal lépett be,hogy elpanaszolja: vettek egy mosogatógépet, de ilyen-olyan bajok vannak a működésével. A vízmérnök szakszerű tanácsokkal szolgált. Zuglóból érkeztek ide a Varga Márton Kertészeti- és Földmérési Szakközépiskola diákjai és taná­rai, akik többek között rovarölő növényeket kínáltak kis górcső­ben, ledugaszolva. Magam is kí­váncsian lesem, ha elültetem, ke­vesebb moly lesz-e a lakásban. A pályakezdő fiatalok Esély Alapítványának kézművesei el­hozták kerámiáikat, fából fara­gott vagy bőrből készült haszná­lati eszközeiket. A közlekedés alapszabályaival ismerkedtek a kisautóba, kismo­torra pattanó bátrak. Mellettük szerénykedett a hagyományos pecabotos, játékot kínáló apa és lánya. Kissé szomorkásán szem­lélték a gumipárnán ugráló gyere­keket, hogy új meg új játékok vonzzák az apróságokat. De a bo­hóc a régi... A bohóc tréfáit nem lehet megunni, főleg, ha a „kisva- gány” kilencéves forma trónörö­kösével együtt osztogatja a színes lufikat. Nemcsak a gyerekek szóra­koztak jól, hiszen Tamon Erika és Bokor János tizenegy hónapos csemetéjük mellől eljöttek a bú­csúba egy kis andalító és mulatós nótázásra. Kovács Marianna vezetésével a térzenét a XIII. kerületi Zeneis­kola fúvószenekara szolgáltatta és a Vadrózsa és Vadvirág Nép­táncegyüttes jól megfért a jazzba­lettel, melyet a Stella Művészeti Stúdiójának tagjai adtak elő. Éhen sem maradtunk: egy kedves hölgy kora reggel sütötte rántotthúsos, fasirtos szendvi­csekkel, üdítőkkel várta a közön­séget. Az utcabálon olyan szomszé­dok is együtt ropták, akik a hét­köznapokon csak köszönnek egy­másnak. Itt alkalom volt a köze­lebbi barátkozásra. Amikor a vásárosok pakoltak, a templomban csodás tenor adta meg a léleknek azt, ami kell neki. Tehát a vigalom lelki tisztulással kezdődött és azzal is zárult. Gombos Jolán Képeinken: jelenetek a búcsúból Fotó: Sinka György és Lovasi Gábor A születés Utáni hetek­ben, hónapokban még nem ért a nevem. Voltam „jaj, de édes”, voltam „kiköpött apja”, meg „kiköpött any­ja”. Egy utálatos rokonom szerint feltűnően okos is voltam, mert a tele kanállal mindig beletaláltam a kitátott számba. Más lett a helyzet, amikor a mai Kassák utcai evangélikus templomban egy vallásos gyerekdarab­ban én lettem a szerecseny király. Volt egy párbe­szédem a pásztorlánykával, akinek meg kellett volna mondania, merre találom azt a bizonyos jászolt. Eh­hez persze kérdeznem kellett volna, de nem jött ki egy szó sem a számon. Olyan gyönyörű volt a szen­tem. Pipaszár lábain elragadó gumipertli tartotta a fehér flórzoknit, bizony. De mégsem az ragadott el, hanem hogy édesen hiányzott elöl a két szemfoga. Szerelem volt ez az első látásra és tartós megkuku- lás. - Te nem szerecseny király vagy, hanem kuka király! - fogyott el a diakonissza türelme, és elvette a szerepet. Később, már jól benne a háborús években, taní­tónk, Móra Mihály Márton el-elvezetgetett minket az iskolaorvosi rendelőbe, ahol megvizitálták, ki mennyire táplált. A doktor bácsi elégedetlenkedett. Ez egy kis szöcske. Az egy kis szürke veréb. Na jó, ez már elmegy sovány cinegének. Akkor jöttem én. - Végre egy dagadt cinege! Ezt nem is vizsgálom már... - mondta nagy lelkesen kondíciómra. Hej, ha Szerepcserék most látna! Találna-e a madárrendszertanban hoz­zám hasonlítható fajtát? Eljött ám a fekete esz­tendő, 1944 is. Eljött a ne­vezetes július 2.-a is - a szokásos légiriadóval. Ül­tünk, mint szoktuk, fapadon, a kecskelábú asztalok mögött. A szőnyegbombázásra senki sem számított. A légvédelem megzavarta az amerikai bombázót, amelyik a Margit-hídtól rézsűt haladva a pályaudvar felé, elpotyogatta terhét. Csupa féltonnás bomba volt. Harmincméteres sugarú körben hat ilyen jószág csapódott be. Öt fel is robbant. Levitte a pincéig a mai Hegedűs utca 6-ot és 9-et. Jókora krátert vágott a Pannónia-házak udvarába és a Katona József utca 17. előtt a kövezetbe. A Bretschneider cipőüzem há­zának oldalába is bevágódott egy, de nem robbant. A mi pincénk ellenben úgy mozgott ide-oda, akár egy csónak. Jókora vakolat le is vált, miközben sor­jáztak a dördülések. Én akkor úgy gondoltam, majd megvéd a kecskelábú asztal. Gyorsan alábújtam, és harsányan belevágtam a Miatyánkba. Ha hiszik, ha nem,' velem imádkozott a fél pince. Az öreg Kellner nagyságos asszony, Omaszta őrnagy felesége, de még a rókaképű, szenteskedő Kakuláné is, a felje- lentgetős házmester. Most bezzeg megeredt a nyelvem, nem úgy, mint szerecseny királyi állapotomban. Igaz, hogy olyan fehér voltam, de olyan, hogy senki sem kívánhatott volna hitelesebbet. Kronstein Gábor > A

Next

/
Oldalképek
Tartalom