XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. április / 4. szám

Az aljegyző bemutatkozik A XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzője, dr. Sinka József mellé aljegyzőt választott a Képvi­selő-testület dr. Péter Imre szemé­lyében, aki a következőkben mutat­kozik be olvasóinknak: 38 évesen, állam- és jogtudomá­nyi végzettséggel, szakvizsgával vállalkoztam az aljegyzői feladatok ellátására Budapest egyik legdina­mikusabban. fejlődő, harmonikus munkafeltételeket biztosító kerüle­tében, a XIII.-ban. Másfél évtizedet meghaladó különböző szakterülete­ket felölelő államigazgatási szak­mai gyakorlatom igen jó alapot je­lent a hivatalvezetői munka hosz- szabb távú elsajátításához, ami a közel 1700 hatáskört tekintve rend­kívül széles és változatos, állandó önképzést igénylő feladat. A XIII. kerülettel éveken ke­resztül munkakapcsolatban álltam, bár a szomszédos IV. kerületben lakom, mégis az azonos problémák és gondok kialakították bennem a XIII. kerülettel való teljes azonosu­lás érzését. Az államigazgatási munka korszerűsítése és humanizá­lása, valamint a bürokratikus ele­mek csökkentése a fő célom. Nős vagyok, gyermekeimet saját háztartásunkban neveljük, ami nem mindig egyeztethető össze a hivata­li munkából adódó kötelezettségek­kel, de türelemmel és megértéssel a nehézségek kezelhetők. A Kerületi Értelmiségi Klubról Illusztris meghívottak Március 26-án este zsúfolásig megtelt a Magyar Demokrata Fórum székháza a Váci út 50-ben. Sietve szögezzük le: nem pártrendezvény volt. Az immár több mint két esztendeje működő Kerületi Értelmiségi Klub tartotta itt szokásos összejövetelét, az állandó házigazda, Bába Iván szervezésében. A meghívott vendég a vallásos és nem vallásos körökben egyként nagyrabecsült, országosan ismert teológus és paptanár: Jeleníts István volt. Az a Jeleníts István, aki - ez alkalommal is kiderült - egyszerre az egyház és a szellem embere. Aki tudós­ként és papként óriási tudás és tapasztalat birtokában a bölcsesség és derű harmonikus légkörét árasztja. Az est hivatalos programja egyébként egy nemrégiben megjelent könyvről folytatott beszélgetés volt. A könyv pedig: Szent Ágoston vallomásai; s a rek­lám szándéka nélkül rögvest hozzá kell tennünk, Bába Iván kiadója, a Windsor jelentette meg. Magas szinten, ugyanakkor mindenki számára érthetően vála­szolt Bába avatott kérdéseire Jeleníts István, majd a közönség kérdéseire is. Annak a IV-V. században élt, ma is időszerű gondolkodó és teológus portréját és'szellemiségét rajzolta meg, akit Babits Mihály az intelligencia és a bölcselet szentjének nevezett. Ez a szent a lélek hatalmas tájait járta be: a gyarlóságoktól az útkereséseken át a bizonyosságokig. Súlyos személyiségű, modern, mára mutató teológus tehát Ágoston, állította és bizonyította Jeleníts István. A Kerületi Értelmiségi Klub eddigi meghívottai - művész, tudós, politikus egyaránt - Jelenitshez hasonlóan a szűkebb szakmai vagy foglalkozásbeli kér­déseken túl a ma égető problémáiról is szóltak. Úgy is mondhatnánk: gondol­kodó emberként, értelmiségként, állampolgárként a meglévő gondokra keresték a választ. Együtt a mindenkori közönséggel, a kerület lakosaival. Hogy kik voltak a meghívottak az elmúlt több mint két év során? Értelmiségi magyarok - határon innen és túl. Csupán felsorolva őket: Benedek István professzor, író, Luka László genfi pszichiáter, Baross Péter volt miniszterelnök, Hódi Sándor, a vajdasági magyarok politikusa, Győrffy László kerületünkben élő író, publi­cista, Pozsgay Imre politikus, tanár, Dinnyés József énekes, dalszerző, Dobos Krisztina országgyűlési képviselő, András Mária Münchenben élő művé­szettörténész, Juhász Judit volt kormányszóvivő, Nahlik Gábor, a Televízió volt alelnöke, Görbe László egyházügyi főigazgató, tanár, Seszták Agnes és Bencsik András újságírók - és most Jeleníts István. Bába Iván és vendégei - a meghívott előadók és a közönség - Németh László immár klasszikussá vált figyelmeztetése szerint jöttek össze: Csak az értelmiség hivatását ne feledjük soha! Kaiser László Beiratkozás az általános iskolákba Az első osztályosokat valamennyi iskolában 1996. április 18-án reggel nyolctól este hétig, 19-én pedig reggel nyolctól este hatig lehet beíratni. A törvény értelmében az 1989. július 1. és 1990. március 31. között született gyerekek kezdhetik meg tanulmányaikat. A szülő (gondviselő) a megadott idő­pontban köteles a lakóhely szerint illetékes vagy a választott iskola első évfo­lyamára beíratni a gyermekeket. A nyolcadik osztályos tanulók gimnáziumi és szakközépiskolai jelentkezése februárban lezajlott. Ázok a tanulók, akik még nem találtak iskolát maguknak, a fővárosi Beiskolázási Irodához fordulhatnak, ahol a középiskolák jelen­téseinek ismeretében a munkatársak segítenek megfelelő helyet találni. (Cím: Budapest V., Károly krt. 28.) Hétfőtől csütörtökig kilenctől délután négyig, pénteken kilenctől kettőig várják a diákokat és a szülőket. Az örmény nemzetiségért is sokat akar tenni Operaművészetünk csillaga: Moldován Stefánia Kerületünk nevezetes lakói között akad néhány szívbéli barátom. Egyi­küket az ő megtisztelő személyes fel­hatalmazása alapján nevezhetem így. Moldován Stefániának hívják. (Na­gyon sokan, idegenek is, „Stefi”- nek.) Olyan sok vonásból kikeveredő emberi lény, akit roppant nehéz pon­tosan karakterizálni. A legkevésbé sem csak abban rendhagyó, hogy honfitársaink közt az egyik legszebb énekhanggal született, él és énekel! - mindmáig. Itt most nem is kivételes zenei és színészi adottságairól szól­nék, mert akkor nem marad hely ugyancsak rendhagyó lényére, amelyből teljességgel hiányzik az el- híresült emberek gyakori keresettsé­ge, fölénye. Olyan, mint a kerület, az ország, a földrész sok más lakója, csak egy kicsit vidámabb és komo­lyabb, beszédesebb és hallgatagabb, szerényebb és öntudatosabb. És ami fő: segítőkész, vállalkozó, kezdemé­nyező ember, minden esetben más valaki vagy valakik érdekében. Főis­kolás korában, frekventált operai he- roina korában éppúgy az volt, mint napjainkban - amikor egyébként vál­tozatlanul pazarul énekel. Sport-kife­jezéssel élve háziasszonynak, fe­leségnek, édesanyának, nagymamá­nak, választmányi és önkormányzati személyiségként egyaránt „number one”.- Hogyan győzi?- Úgy vélem, az ember pontosan annyit győz, amennyi megfelel az igényeinek. Ha teljes életre törekszik, akkor nem elégszik meg egyetlen do­loggal - még akkor sem, ha olyan szép hivatásnak örvendhet, amilyen az enyém. Ahogy a színpadon, ugyanúgy a családomban, társasági és társadalmi életben igyekeztem és igyekszem tartalmasán létezni. Átlag .feletti teherbírásom talán annak kö­szönhető, hogy biológiailag igencsak vegyes a származásom. Csak itthon maradva és - miért vegyek példát alacsonyabbról? - Petőfivel kezdve, József Attilával végezve - számos példa van erre. — Mit értsünk ezen a biológiailag vegyes származáson ? Igazi „moldovános” választ ka­pok: - Egyéb nemzetiségi beszürem- léseket nem említve az édesanyám székely, az édesapám örmény, én meg egy nagy mafla vagyok. — Es ez utóbbit hogy értsük?- Úgy, hogy mindenbe beleütöm az orromat. Aktív szólóénekes ko­romban sokat birkóztam a szakszer­vezetben.- Tapasztalatból tudom, hogy most is ezt teszi több társadalmi szer­vezetben.- Gondolom, a Fészek Művész­klub választmányára céloz. Hát csak nem hagyhatjuk tönkremenni a ma­gyar művészek maguk által világ­szerte ismertté és becsültté tett klub­ját, amelyet legnagyobbjaink hoztak létre csaknem száz éve és amelynek mindmáig a művészet óriásai a tagjai és a vendégei.- A Rátkai Klubra is gondolok, amelynek elnökasszonyává választot­ták.- Azt is próbálom segíteni, ahogy tudom. Sok jó órát töltöttem a falai között.- És a magyarországi Örmények Önkormányzata ?- Érdekes véletleneknek köszön­hető, hogy tevékeny lettem itt. Érdek­lődésem már régebbi (és mutatja Szongott Kristóf hajdani professzor könyvét: „A magyarhoni örmény családok genealógiája ”). 1972-ben közelebb vitt az örmény ügyhöz, hogy Seregi Laci kollégám a Sparta­cus kapcsán összehozott a nagy ör­mény komponista, Hacsaturján mes­terrel, aki később megtisztelt azzal, hogy személyes ajánlással három koncertáriát küldött a részemre. Többször énekeltem őket a Zeneaka­démián, rádiófelvétel és lemez is ké­szült. Örmény zenei ismeretek dolgá­ban ezidőbeli jereváni vendégszerep­lésemnek is sokat köszönhetek. Dani­eljan kollégámtól és a világhírű kolo- ratúra kolleginától, Goar Gasparjan- tól több dalt tanultam. A művésznő, aki máig sem igen tud tíz percnél tovább meglenni ének­lés nélkül - ezen a ponton engem tisztelt meg azzal, hogy elénekelt egy csodás örmény siratót.- Ma már hivatalból veszek részt a XIII. kerületi önkormányzat meg­beszélésein - folytatja a művésznő a „prózát”. - Főleg a napjainkban annyira fontos szociális területen ér­tünk el említhető eredményeket. Az utóbbi hónapokban otthonos vagyok a kerület Dunyov utcai rendbetett ör­mény önkormányzati helyiségeiben, de a XI. kerületben, az Orlai utcai or­szágos központban is, valamint ugyanitt a nagyon szép örmény temp­lomban, amelyet egyébként apám mérnök unokaöccse, Moldován Kris­tóf tervezett. Hadd zárjam azzal: mély meggyő­ződésem, hogy ha a magyarországi örmények nagy kultúráját éltetem itt­hon, ezzel ugyanúgy segítem saját kultúránkat, mint erdélyi dalaim éneklésével, amit természetesen ál­landó feladatomnak érzek. Végtére mint mondottam: olyan magyar va­gyok, akinek az édesanyja székely, az édesapja meg még örményül is tudta a Miatyánkot. Rajk András Krónika egy építész szemével Hogyan alakult ki a XIII. kerület? Helytörténeti Klub alakult március 28-án a Váci út 50. szám alatt. Ez alkalommal Nieder Iván kerü­leti főépítész előadást tartott „Hogyan alakult ki a XIII. kerület - egy építész szemével? címmel. Ugyanezen téma megírására lapunk felkérte Nieder Ivánt. Ebben segítette őt Gáspár László építész munkatárs. Városrészünkben a XIX. századot megelőzően nem történt jelentős építés. Az 1848-as sáncépítésekkor fel­tárultak egy római erődítmény, katonai település ma­radványai. Az I. és II. századból való erődítés - Trans Aquincum - valószínűleg a túlparti Aquincumhoz ve­zető átkelőhely védelmét szolgálta. Ha megnézünk egy 1848-ból származó térképet a mai XIII. kerület helyén fehér foltot látunk, amelyet csak a Duna, a Váci út és a váci vasútvonal bont ré­szekre. A fejlődés főleg a Duna és a Váci út mentén volt - és maradt - a leggyorsabb. Számmal is érzékel­tethető, hogy milyen sebességgel épült be a Duna men­ti terület középpontként a Lánchidat véve alapul: 1848 óta a város 50 évenként 3 kilométert növekszik észak felé. A XIII. kerület kifejlődését az ipartelepítés vonta maga után az akkori Lipót (mai Szent István) körúton, a Duna-part sávján és a Váci úton lévő telkeken. Itt a múlt század 60-as éveitől már világszínvonalú ipari te­vékenység folyik. Az ebből következő igények alkot­ták az épületek első generációját. A XIII. kerület területének beépítése nagy mérték­ben akkor indult meg, amikor a Lipótváros (a mai Mar- git-híd vonalától délre fekvő városrész) értékesedni kezdett és a lakótömbök kezdték kiszorítani az ott mű­ködő üzemeket. Az 1860-as évek a Duna-partján a ma­lomipar és a fűrésztelepek, a Váci úton a gépgyártás letelepedésével jellemezhetők. Ebben az időben világ- színvonalú a malomiparunk és a hozzákapcsolódó gép­gyártás. A Ganz-Mechwart-féle kéregöntésű henger­szék igazi technikai bravúrnak számít ezidőben. A Közmunkák Tanácsa, amelyre jó szívvel emlé­kezhetünk vissza, mert példaszerűen alapozta meg fő­városunkat, 1872-ben, Pest-Buda egyesítésekor 10 ke­rületet alakított ki. 1930-ig kerületünk területe az ak­kori V. és VI. kerület volt és a Váci út vonala válasz­totta el őket egymástól. Abban az évben 14 kerületet hoztak létre, s ennek következtében alakult ki a két kerület északi részéből a XIII. kerület Magdolnaváros néven. Jelenlegi határaink 1949-ben alakultak ki azál­tal, hogy az V. és a VI. kerületből újabb részeket csa­toltak ide, valamint a Margit-szigetet. 1950 január 1-től áll fenn a mai közigazgatási alakulat. A XIII. kerület 1344 ha nagyságú, ebből a Margit-sziget 97 ha, a Nép­sziget 30 ha. Ä gyárak telepítése maga után vonja a munkáslaká­sok építését, a közlekedési igények magukkal hozzák a helyi érdekű és helyközi vasutak kiépítését. A Pesti Közúti Vaspálya Társaság 1865-ben alakul meg, és egy évre rá létrehozza az első lóvasutat a mai Kálvin tértől az újpesti vasúti hídig tartó vonalon. Később a Lehel úton megjelenik a villamos. 1890- től üzemel a Budapest-Ujpest-Rákospalota összekap­csolását biztosító villamos vasút, a BÚR amely újabb infrastruktúrát jelent. A távolabbi helyiségeket bekap­csoló vasútvonalak több állomással csatlakoznak a ke­rülethez. Északon megépül 1896-ban az Angyalföldi állomás. Ezzel közel egyidőben készül el a Vizafogó pályaudvar, amely a kerület belső részein is kiszolgálta vágányaival a nagy üzemeket. A XIX. sz. vége óriási építési lendületet hozott. Alighogy elkezdődött az ipari üzemek építése, sarkuk­ban van már az épületek következő generációja. Persze ez nemcsak egy jól prosperáló gazdaság, de egy nagy­vonalú zseniális városépítési koncepció hatására jön létre. Délen megépül a Margit-híd, északon elkészül az összekötő vasúti híd. A nagykörút lendületesen épül ugyan, de amikor 1896-ban átadják a Vígszínházát, környezetében még több a fatelep és szövőgyár, mint a városias elemek. Fellner és Helmer építészek alkotá­sa a Vígszínház időtálló, elegáns épület. Vonalait, ará­nyait ma is csak elismeréssel tekinthetjük. Az 1995- ben befejezett felújítás, amely Siklósi Mária építész tervei szerint készült, értékeit csak növelték. A már említett Közmunkák Tanácsa érdeme, hogy a megfontolt várostervek eredményeképpen előre kije­lölt lépésekben haladhatott az építés. (Gondoljuk csak meg: a Hungária körút vonalát és méreteit már a múlt század közepén kijelölték. Építését - ugyan még nem teljesen - a múlt évben fejezték be, de a mai közleke­dés intenzitása sem okozott különös gondot.) A következő korszak épületei már határozott ingat­lanvonalakra állhatták. A századforduló és az első vi­lágháború közötti ugyancsak nagy prosperitás követ­kezménye sok újlipótvárosi lakótömb és nagyon sok jelentős intézmény megvalósítása. Ezt az időszakot úgy emlegetjük mint „Bárczy-korszak”-ot Budapest akkori polgármesterének emlékére (míg a házakat az építészek alkotják, a politikusok teremtik meg hozzá a körülményeket). Több bérháztelep épült ekkor 1909- 12. között készült el a Palotai úti kislakásos telep (Tri- polisz), amelyet a Gyöngyösi úti lakótelep építésekor (1980) bontottak fel. A Csata utcai iskola 1910-ben épült, tervezte Baumhorn Lipót. A Dózsa György út 140-142 sz. lakóházak 1910-17 között épültek Rerrich Béla, a híres szegedi Dóm tér tervezőjének elképzelé­sei szerint. A Dózsa György úti Népszálló (1909-11) Schoditsch Lajos és Eberling Béla műve. A Tüzér utca 26. sz. zsinagógát Baumhorn Lipót, a Palatínus házakat a Duna-partján Vidor Emil tervezte. Az első világháború után egy ideig még folytatódott a korábbi korszak építésmódja. Erre sok példát találha­tunk az Újlipótváros területén a Visegrádi utca, Hege­dűs Gyula utca, Katona József utca mentén. Lényeges fordulópont az 1928-as év, amikor a Közmunkák Ta­nácsa a kerület déli felére (Szent István krt.-től a Dráva utcáig) új szabályozási tervet készített. Ekkor határoz­zák el a Szent István park megépítését is. Azután egy 1933-as újabb szabályozási terv előírja a keretes beépí­tést, valamint egyöntetűen megjelöli az épületmagassá­gokat. Az építést meghatározó további tényezők, hogy 1932-re eléri Magyarországot is a gazdasági világvál­ság. Sokan az ingatlanépítésben látják pénzük legbiz­tosabb helyét (nem tudják még, mit hoz a jövő). 1938- ban olyan adótörvény jelenik meg, amely preferálja a lakásépítést. Az 1930-as években fiatal, tehetséges épí­tészek hazahozzák Németországból a Bauhaus szel­lemiségét. Az egyszerű vonalú, racionális szerkesztési elvek, a funkciók elsődlegessége, az új design új vilá­got teremt az építészetben. Létrejönnek a még ma is korszerű lakástípusok. Világos, egészséges belső tere­ket képeznek. Eltűnik szinte minden díszítő elem. Ma­ga a tömeg aránya, az emberi lépték határozzák meg az épületet, és az igen jó minőségű iparosmunka. A XIII. kerületben ezt a stílust a háború kezdetéig művel­ték. Kiváló építészekre emlékezünk, amikor az Újlipót­város házait nézzük. Csak néhány példát kiragadva: 1935-ben készült el a Margitszigeten a Nemzeti Sportuszoda Hajós Alfréd építész és úszó olimpiai baj­nok tervei szerint. 1937-ben épült meg a Palatínus strand, tervezte Janáky István. Ugyancsak 1937-ben épült a Du- napark ház a Szent István parkban, Hofstátter Béla és Domány Ferenc alkotása. A Bauhaus kor jelentős épüle­tegyütteseit az utóbbi években sikerült rendeletileg vé­detté nyilvánítani. Sajnos a jó ízlés és a szigorúbb szabá­lyozás hiánya miatt sokan nem tisztelik ezeket az értéke­inket. Nagyon sok rossz, otromba beavatkozást figyelhe­tünk meg a Duna-part és a Szent István park épületein. Pedig az utóbbi évtizedek stíluskeresései az újhistorizáló, posztmodern és egyéb törekvések mellett - és ezt a fiatal építészek munkáiból szűrtem le -, egyre világosabban kirajzolódik a Bauhaus jelleg. (A következő számban folytatjuk) Az Újpesti rakpart a Palatínus házakkal A Vizafogó állomás épülete, helyreállítva 1995-ben más funkcióval A Pesti Közúti Vasútpálya végállomása A Láng Gépgyár szerelőcsarnoka a Váci úton 4 XIII. KERÜLETI HÍRNÖK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom