XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. február / 2. szám
ígjobb barátja A Honvéd szakembere a Testnevelési egyetemen is tanít, az egyik legelismertebb zakember az országban, a mai magyar fiatal ívóedzők jó része a keze alól került ki, olim- iiai és világbajnokokat nevel. Ennek ellenére alán egyetlen irigye, vagy haragosa sincs a (ástok környékén.- Az edzőm mellett ő az, aki sokat segít a ejlődésemben. Nagyon jól összefogja a csa- iatot, dehát ez ebben a klubban természetes, k vezetők és a versenyzők közötti kapcsolat- a jellemző az én esetem is. Amikor 25 éves ettem, a klub elnöke hatalmas virágcsokorral irkezett az edzésünkre. így gratulált a ne- ;yedszázadosjubileumomra, ami egy apró fi- ;yelmesség, de sokat jelent az embernek, togy nem mindig csak az eredményt kérik izámon. Kevés helyen van ma a sportban lyen jó emberi kapcsolat. Ilyen társak és portvezetők között nem is igazán teher a sok nunka. Az sem volt gond, hogy lefogyjak 13 diót, hogy gyorsabb, robbanékonyabb le- ;yek. Ettől elhűlök. 13 kiló azért nem kevés. Ho- >yan sikerülhetett?- Én Gombóc Artúr receptjét követtem, és így döntöttem, csak csokoládét fogok enni. Kerek csokoládét, szögletes csokoládét, íosszú csokoládét, rövid csokoládét, gömbö- yű csokoládét. Öt-hat táblai csokoládé elég ;gy napra. Még néhány Túró Rudi. így fogy- am le 13 kilót. Lehet, hogy ezt nem kellett volna elárultunk? Most majd minden gyerek csokin akar élni a kerületben. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy Timi napi négy-öt órát edz, rengeteg kiegészítő munkát végez a társaival együtt. Valahol ez is titka a fogyásnak, és a nagyszerű eredményeknek.- Most jöttünk haza Rióból. A repülőn cülönleges halételekkel kedveskedtek nekünk. Én azért megmaradtam a csokoládénál. Másnap a Gundelban volt egy vacsora, az egész csapat gyomorbántalmakkal küszködve sápadtan támolygott be, volt, aki el se tudott jönni. Csak én érkeztem frissen, éhesen, na, ide a finom vacsorát! Akkor jöttünk rá, úgy látszik, romlott volt a lazac. Megéri, ha az ember csak csokit eszik és vegetáriánus. Be kell látnom, nagy előnyökkel jár az, ha valaki ismeri Gombóc Artúrt.- Nem csak ismerem, ő a legjobb barátom, természetesen a lányok után - nevet Timi, és a teremben dolgozó többiekre mutat. V/tán így folytatja:- Jól érzem magam az Újlipótvárosban. Nagyon szép házban lakom, ugyan fel kéne újítani, de majd csak sor kerül arra is. Telefont is nemrégen kaptam, ez is nagyon kellett •nár. Kocsim nincs, de nem is nagyon érzem i hiányát, mert a Hegedűs Gyula utcából mindenhova gyorsan eljutok. Ha egy néhány aetes edzőtáborból hazajövök, a szomszédok megszólítanak, régen nem láttuk már, merre árt? A postámat ilyenkor átveszik, és ami nagyon jól esett, szilveszterkor aranyérmekben gazdag új esztendőt kívántak. Jó érzés, hogy ismernek, számon tartanak, mindig segítelek, elmondják, mi történt a környéken.- Mi lesz majd a vívás után ?- Nagyon szeretem a gyerekeket, itt a Honvédban is ismerem a kicsiket. Remélem ízt is, hogy nagy családom lesz. Amikor a TF-re jelentkeztem, még arra gondoltam, :dző leszek, utánpótlással foglalkozom majd. Később úgy éreztem, többet szeretnék. Nem véletlenül jelentkeztem gyógypedagógiára, szeretnék sérült gyermekkel foglalkozni. Előbb azonban olimpia lesz Atlantában. Remélhetően lesz ott egy lány az Újlipótvá- osból is Mi drukkolunk neked, Timi! Molnár Béla Itt a lakása, itt a színháza Pap Vera - sokak kedvenc színésznője A véletlen műve, hogy kerületünkben van a lakása és a munkahelye, a Vígszínház is? — kérdezem Pap Vera színművésznőtől.- A lakást természetesen én választottam úgy 1980 körül, de a színházat nem. A Színház- és Filmművészeti főiskola elvégzése után itt kínáltak szerződést, és azóta is azaz 1979 óta itt dolgozom. A Pesti Színház - ahol most beszélgetünk - szintén a Vígszínházhoz tartozik. A lakásomról elmondhatom, hogy szerencsés helyzetben vagyok, mert a kerületnek egy kellemes részén, a Duna-parton lakom. Jól érzem itt magam, de az a véleményem, hogy bármelyik kerületben jó élni, ha tekintettel vagyunk egymásra.- Az Össztánc című darabban nem beszélnek a szereplők, egyetlen szó sem hangzik el. Jelentett ez valamilyen új kihívást a művésznő számára ?- Ez egy újszerű dolog Magyar- országon, pláne egy prózai színházban. Tulajdonképpen a darabban beugró vagyok, mert Pápai Erika lábtörése miatt kértek fel a szerepre. Erika már meggyógyult, azóta felváltva játsszuk. Az egész mozgásszínjáték improvizációra is épül. Úgy érzem, ez jól megy nekünk. Nagy sikere van az előadásnak.- Volt egy nagyon emlékezetes filmalakítása...- Nem csak egy, több is - szakít félbe mosolyogva a művésznő. - Bizonyára az Angi Verára gondolt. Azóta száznak több tévé-játékban, tévéfilmben és mozifilmekben játszottam.- A filmezést jobban kedveli?- Nem! A színház az igazi.- Zavarja ha felismerik, netán megszólítják?- A Lehel piacra járok vásárolni, és ott természetesen nem zavar, ha felismernek. De egyébként nem igazán szeretem, ha akkor akarnak velem beszélgetni, amikor én nem akarok. Ezért is járok autóval, amit én munkaeszköznek tartok.- Melyik műfaj áll Önhöz közel?- Ha játszani kell, nekem teljesen mindegy. A lényeg az, hogy a darab és a szerep jó legyen.- Könnyen tanulja a szövegeket?- Tréning kérdése az egész. A gimnáziumban nagyon rossz tanuló voltam, ezzel szemben a főiskolán már jeles. Ott is elég sok szöveget kaptunk, de nem okozhat gondot. Híres vagyok arról, hogy könnyen tanulok. En nem Szoktam otthon magolni, általában a próbákon megtanulom a szerepet.- Mivel tölti a szabadidejét, ha van olyan egyáltalán?- Valóban nem sok szabadidővel rendelkezem, de ha mégis van, olvasni szoktam. És ha nagyon sok időm van, elutazom valahova. — Az idén mi lesz az úticél? — Egyelőre fogalmam sincs, mert még nem tudom, lesz-e munkám a nyáron. Ha lehet, külföldre szeretnék utazni. De hogy hová? Azt még nem tudom. — Említette, hogy az autó munkaeszköze. Most is azzal érkezett? — Igen, és azért is késtem, mert nagyon nehéz parkolóhelyet találni. A Vígszínháznál sem könnyű, de itt a Váci utcánál kriminális. Jó volna, ha a Pesti Színház, mivel a XIII. kerületi Vígszínházhoz tartozik,-elnyerné a Polgármester úr támogatását, illetőleg közbenjárását parkolási gondjaink enyhítése érdekében. Es ha már lehetőségem nyílt a kerületi lapban nyilatkozni, annyit üzenek, hogy jól esne, ha az Önkormányzat részéről időnként megkérdeznének bennünket, hogy van a valamilyen problémánk, gondunk. (Kónya) A szerkesztő megjegyzése: Legutóbb 1995 október 29.-ére hívta össze fórumra a Polgármester úr a kerületben élő előadóművészeket, akik itt elmondhatták problémáikat. A továbbiakban is tervez ilyen találkozókat. Egy háziasszony a kerület ellátottságáról Kevés háziasszony privilégiuma, hogy ott vásároljon, ahol éppen megfordul, ott ahol útjába esik és azt a portékát vásárolja, ami megtetszik neki, ami kínáltatja magát. o Nem teheti niárcsak azért sem, mivela pénzbeosztás a mai feleségek legfontosabb sportja lett. js Keressük az olcsóbb beszerzési forrásokat - legyen az élelmiszer vagy ruhanemű -, ugyanakkor nem szívesen adunk le abból az igényünkből, hogy friss és jó minőségű, tetszetős áruval térjünk haza. c Hogyan működik ez az egyensúly a kerületünkben? 0 Közreadjuk egy XIII. kerületben élő háziasszony véleményét. 23 éve élek a kerületben, bárhová megyek, mint anya, feleség és egészségügyi dolgozó nézek körül, vásárolok, vagy próbálom elintézni ügyesbajos dolgaim. Számomra legfontosabb, hogy ott, ahol lakom, biztonságban éljek, jól ellátott üzletekben vásároljak, és tiszta környezet vegyen körül. Az elmúlt években örömmel töltött el a Róbert Károly körút újjáépítése, az új áruház és az elegáns bútorüzlet megnyitása. Ide biztosan sokan eljönnek vásárolni távolabbi helyekről is. Magam is sokszor végignézem az elérhetetlen áraikkal kiállított csodákat. A mindennapos szükségletek beszerzése már nem tölt el ilyen esztétikai élménnyel. A közértek átlagos, vagy ennél is rosszabb árukínálattal fogadnak, a kiszolgálók kissé kétes színű egyenruhában marokra fogják az általam kért felvágottat. A pénztáros nagyokat szív’ cigarettájából, és ha ügyes vagyok, kikapom a kosaramból a kenyeret, mielőtt ezt is ő tenné meg. Ilyenkor persze az egészségügyi dolgozó berzenkedik bennem. Gondolkodom. A drágább beruházás már megvan, ott az üzlet, csak nem fontos senkinek, hogy választék legyen, tiszta és udvarias kiszolgálók fogadják a vevőt. Lehet, hogy a szemlélet nehezebben megvalósítható, mint akár egy üzletközpont felépítése? A Lehel piac felújítása szerintem már nem sikerült úgy, mint a Róbert Károly körúté. A kerület persze nagy, a 140 ezer lakos közül van, aki jobb, van aki kevésbé jól ellátott környéken lakik. Nem mindegy, hogy valaki a Szent István körúton, a Pozsonyi úton, a Csángó utcában, vagy éppen a Fran- gepán utcában indul el beszerző körútra. Például bizonyára örülnek azok a kerületi lakók, akik a Meder utcai most épülő új bevásárlóközpont közelében laknak. Az én véleményem talán elégedetlenséget sugall, de ha meglepő is, szeretek itt lakni. Almaimban azonban nyáron felsúrolt tiszta utcákon sétálok, és ezt este 10-kor is meg merem tenni. Ragyogó jól ellátott üzletekbe megyek be vásárolni, ahol kulturáltan szolgálnak ki. Jó ez a kerület. Szinte minden megvan, amire egy háziasszonynak szüksége lehet, már „csak” érzelemmel, odafigyeléssel kellene megtölteni. Kiss Jánosné gondolatait feljegyezte: Széphalmi Ildikó 7 j
