XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. december / 12. szám
Esze Tamás a Tulajdonosi Bizottság elnöke „A vagyonkezelés és a vagyongazdálkodás között ég és föld a különbség” | Én, mint a 6. számú választó"® körzet képviselője ugyanúgy működöm, mint annak idején egy átlagos tanácstag. Ugyanúgy és ugyanazokkal a problémáikkal jönnek el hozzám a választóim, s én is az akkor szokásos módon járok el az ügyeikben. Úgy tapasztalom, ebben semmi sem változott. Lényegesen más a helyzetem és a mozgási, működési lehetőségem a Tulajdonosi Bizottság elnökeként. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy ez egy jó képességű bizottság, amely hét kiváló, sikeres profi vállalkozóból áll. Ezt a csapatot bármelyik kerületi vállalat szívesen elfogadná a vezetőségéül. Ez nem az én érdemem, mert összeválogatásukban nekem még nem volt szavam. De hát hét jó játékos még nem feltétlenül egy jó csapat is. Abban viszont, hogy csapattá kovácsolódott, s meghatározottan egységes karaktere és szemlélete van ennek a hét különböző egyéniségnek a bizottságban, talán volt nekem is némi szerepem. I» Törekvésünk a kerület vagyo- nának megóvása, álmunk a gyarapítása. Ha ezt vizsgálom, jól haladnak az ügyeink. Hadd támasszam alá ezt az állításomat néhány pontban: Megszűnt az üzlet- helyiségek elpocsékolása. A Vagyonkezelő létrehozta a házak nyilvántartását. Elkezdtünk tömbszintű fejlesztési terveket készíteni. És - nem akarom elkiabálni - a határára értünk annak, hogy elinduljon az igazi ingatlangazdálkodás. Bíztató jel, hogy elkezdődött intézményeink működésének és gazdálkodásának módszeres átvilágítása. « Jó volt, hogy létrejött az An- gyalföldi Vagyonkezelő Részvénytársaság, elsősorban azért, mert elő tudott állítani egy értelmező számítástechnikai rendszert, amellyel az egyes házak szintjére tudja lebontani az adatokat. Márpedig vagyont csak úgy lehet menedzselni, ha pontosan tudjuk, hogy mit menedzselünk. Eddig mindent rábíztak különböző kft-kre. Most már alapvetően más a helyzet, így már csírájában lehet megfogni bizonyos megtörtént esetek ismétlődését. Most már elkezdhetünk tömbszintű terveket készíteni. S az már nem egyszerűen vagyonkezelés lesz, hanem vagyongazdálkodás. A kettő között ég és föld a különbség. Az utóbbiból akár még pénz is jöhet be. Mindazonáltal egyelőre a bizottságunk és a Vagyonkezelő között még nem felhőtlen a kapcsolat. Szerintem akkor fog teljesen felhőtlenné válni, ha tömbrchabilitációk lesznek, s ennek kapcsán mindkét fél rá fog jönni, hogy igen kemény szüksége van a másikra. Kezdünk ilyen irányba menni. Az illetékes al- polgármestemővel példásan jó munkakapcsolatunk alakult ki. Amikor azt mondom, hogy a XIII. kerület vagyongazdálkodási koncepciója jó, hozzá kell fűznöm, ez m Úgy látom egyelőre, hogy a lakosság és az önkormányzatok kapcsolataiban még nem jöttek létre azok a vonások, amelyek egy szabad demokráciát meghatároznak. Az a fajta partneri viszony, ami egy amerikai vagy nyugat-európai önkormányzat és a lakosság között fennáll, nálunk még ismeretlen. Még sohasem hallottam egy lakosA Duna Plaza bevásárló- és szórakoztató centrum is új arculatot kölcsönzött a Váci útnak nem minden tekintetben a bizottságunk érdeme, mert a Szervezeti és Működési Szabályzat értelmében mi csak a 75 millióig teijedő vagyon ügyeiben döntünk, az e fölötti már polgármesteri döntési szintre kerül. Ha szabad magam így kifejeznem, mi egy jól menedzselt kerület vagyunk, ezt mindig örömmel nyugtázom, amikor más önkormányzatok problémáival vetem össze. tói sem az önkormányzatról szólva azt, hogy mi, mindig csak azt, hogy azok. Volt néhány kísérletem, hogy valamilyen szinten élő, alkotó kapcsolatot teremtsek a lakosság bizonyos körei és az önkormányzat közt, rendre kudarcot vallottam. Nem tudtam megvalósítani a választási ígéreteimet. Sokan egyszerűen nem tudják, hogy ki is valójában az önkormányzati képviselő, vannak, akik azt hiszik, hogy a taAz Újlipótvárosi Klub-galéria vendégszeretettel várja a kerület lakóit nácsnál dolgozik. A társasházak közös képviselőinek civilszervezetét én hoztam létre, erre csak azért utalok, mert a közösségi részvételben látom az önkormányzati munka lényegét és erőtartalékait. ■ A kerület dinamikus fejlődé* se, azaz a nagyvolumenű beruházások nyilvánvalóan nem függetlenek a kerület jó menedzselésétől. Ennek önmagában semmilyen káros hatásáról nem tudok. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének feszítő problémák. Ezek sorába tartozik, ami 1990-94 között történt az üzlethelyiségekkel. Milliárdos nagyságrendű vagyon ment el így, s azoknak, akik szinte ingyen hozzájutottak - mert olyanok voltak a rendeletek, hogy ezt lehetővé tették -, most semmi mást sem kell tenniük, mint ezeket a helyiségeket eladniuk vagy bérbeadniuk, és tartaniuk a markukat. Ennek az elherdálásnak a leállítása már egymagában óriási tette a jelenlegi önkormányzatnak. A dinamikus fejlődéssel szemben ott áll - de természetesen nem a dinamikus fejlődésből eredően - a társasházak fizetőképtelensége. Nem fizetik a közös költséget, a törlesztőrészleteket, a végén a fejükre dől a ház, s egyelőre fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk, hogyan kezeljük ezt a terhet. Sokan nem fizetik a közüzemi díjakat. A házak egyrésze elhanyagolt, ez is burkolt vagyonfelélésnek számít. Szomorú az etnikumi gettó terjedése. Aztán itt van a közbiztonság állapota. Az egyik képviselőtársam gyerekétől fényes nappal, s nem egy mellékutcában, bicskával elvették az óráját meg a pénzét. Mindez azért is lehet így, mert az emberekbe mélységesen beleépült az a felfogás, hogy jobb, ha csak a saját ügyükkel foglalkoznak. A közösségi gondok csökkentése érdekében még nem mutatnak kellő érdeklődést és készséget az összefogásra. Mindez a dinamikus fejlődéssel és arculatváltással párhuzamosan van jelen a kerületi életünkben . Pozitív jelenségnek tartom viszont, hogy a képviselő-testületben nincs széthúzás, nincsenek politikai viták, hanem egyszerre foglalkozunk a kerület fejlődésének előmozdításával és az imént említett valós problémák enyhítésével, megoldásával. £ Röviden szólva az ország ál* lapota (még?) nincs hatással a működésünkre. Sajnos, ugyanezt fordítva sem tapasztalom.
