XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. december / 12. szám
Dr. Tóth József polgármester „Járom az utam,... ez a hazám.” | Kétéves polgármesteri mun- ® kám mérlegének leglényegesebb elemeit a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának középtávú programjának időarányos teljesítéséről szóló beszámolóm foglalja magában, amelyet a képviselő-testület december 17-i ülésén tárgyalt meg. Ennek az összefoglaló jelentésnek a részleteit a kerületi lapunkban hozzuk nyilvánosságra - azon a közvetlen nyilvánosságon kívül, hogy a testületi üléseinket minden polgár meghallgathatja. Mi meghatároztuk, hogy ebben az önkormányzati ciklusban hová akarjuk a kerületet elvezetni - erről a testületben megegyezéses döntés született -, és e döntés értelmében végezzük a munkánkat, amelynek most a félidejében járunk. Ennek a megalapozottságnak köszönhető, hogy a XIII. kerületben konszolidált az önkormányzati tevékenység. A szakmaiság áll az előtérben, a parttalan vitákat mellőzzük az üléseken. Ez számomra, a polgármester számára is megadja a lehetőséget, hogy a feladataimra koncentráljak s járjam az utat, a „macskaköves” utat a XIII. kerületben. a Nagyon nehéz gazdasági kö- * rülmények között dolgoztak az önkormányzatok az elmúlt időszakban. Ez a helyzet továbbra is fennáll, annak ellenére, hogy 1997- ben 13%-kal nagyobb pénzügyi ellátásban részesülünk, de ez reálértékben nem fogja fedezni a kiadásainkat, hiszen 1996-ban olyan év- közbeni feladatokat kaptunk, amelyeknek áthúzódó hatása van 1997- re is. Ennek ellenére a helyi adónemeket nem bővítjük, tehát a kommunális adót nem vezetjük be. A választási ciklus első szakaszában óhatatlanul a tervezés, a különböző részkoncepciók megfogalmazása volt a legfőbb feladatunk, míg most, a ciklus közepe táján, majd a vége felé egyrészt az ellenőrző funkció kerül előtérbe, másrészt a gyakorlat adta követelményeknek megfelelően a rendeleteink és szabályaink módosítása. Én szeptemberben nagy örömmel üdvözöltem a képviselő-testület elhatározását, amely szerint a kerület arculatának és életkörülményeinek változtatására irányuló programunk ne legyen egy választási ciklushoz kötve. Mérjük fel és válaszoljunk tudatosan a kihívásra, hogy milyennek kívánjuk látni a XIII. kerületet a 2000-es évek elején. Én ezt az egy választási cikluson túlmutató, hosszabb távú gondolkodásra való készséget a testületi munka nagy erényének érzem. Remélhetőleg a jövő év szeptemberében már magáról a programról tudunk dönteni. «I Nagy bizalommal viseltetek a képviselő-testület 9 bizottságának működése és döntései iránt. Felelős emberek ülnek ezekben a bizottságokban, ezért a velük való munkamegosztást alapvető fontosságúnak tartom mind tartalmilag, mind szervezetileg. A testület feladatokat és hatásköröket adott le a bizottságoknak, amelyekben felelősen ők maguk dönthetnek. így jelentősen megnövekedett a bizottságok kompetenciája. Ennek az eredménye az is, hogy ritkábban vannak a testületi ülések, viszont a bizottságoknak többször kell az üléseiket tartani. A munkamegosztást egy másik értelemben vizsgálva, azt kell tapasztalnunk, hogy az önkormányzat, és mint az első helyi közjogi méltóság, a polgármester védőpajzs szerepét tölti be az ország- gyűlés, a kormány, a főváros irányában. Ha egy állampolgárral találkozom, akkor tőlem, a kerületi polgármestertől kéri számon, hogy milyen a Lehel út kövezete, holott ez nem a kerület, hanem a feladat- megosztásból eredően a főváros dolga; és nekem tesz szemrehányást az energiaárak emelése miatt, jóllehet nem én döntöttem róla. Azt természetesnek tartom, hogy az önkormányzatok olyan állami feladatokat látnak el, amelyeket részint az államtól kapnak, részint önként vállalják, mert az állampolgárok elvárják tőlük, de azt már nem tartom természetesnek, hogy a bővülő feladatokhoz mérten pénzt nem adnak. Talán az önkormányzat feladata a rendőrség anyagi támogatása? Vagy hogy a tűzoltóságnak pénzt adjon a szerkocsikhoz? Vagy hogy gondoskodjék a kisebbségi önkormányzatok pénzellátásáról? Nem hiszem. Ezek nem a mi alapfeladataink közé tartoznak. De ha mi a gazda szerepét szeretnénk a kerületben betölteni, nem térhetünk ki előlük. m Ha csak a decemberben meg- tartott közmeghallgatásunkat veszem alapul, ahol a megjelentek közül sokan szólaltak fel, tettek fel kérdést, bírálták vagy - természetesen kisebb számban - dicsérték a tevékenységünket, ezt pozitív mintavételnek tekinthetem a kölcsönös nyitottság és fogadóképesség tekintetében. Hogy ez így van-e, az persze a mi válaszainktól is függ. A kerület nem csupán közigazgatási és urbanisztikai egység, hanem az itt élők számára élettér is. Ha a jövőbeni változások felé tekintünk, látnunk kell, hogy megmarad a XIII. kerület lakófunkciója, de jellegét tekintve változni fog, inkább a belvárosi jelleghez közeledik. Többek között azért is, mert változik a közlekedési struktúrája, a külső körgyűrű például teljesen körbe fog épülni. Ez természetesen jelentősen megváltoztatja az átutazó forgalmat is. Változik a beépítettség jellege is. A korábbi nagyüzemek helyett a kisüzemek, a kisvállalkozások lesznek a jellemzők. De ez nem jelent gazdasági hanyatlást, hiszen ma már 100-200 fős vállalat is tud több tízmilliárdos árbevételt produkálni. Másfelől a szolgáltató és a kereskedelmi arculat fog felülkerekedni. Öröm tölt el, ha látom, hogy már a Váci útnak nemcsak a jobb oldala, hanem a bal oldala is nagymértékben változik, lásd Postabank, Duna Plaza, az épülő Providencia, és ez magával fogja húzni a Váci út másik felét is. Ugyanez megfigyelhető a Röppentyű utcában, amelynek most a jobb oldala fejlődik a Porsche Hungária, az ESMA, az Andrusch jóvoltából, de ez majd magával vonja az utca túlsó oldalát is. Es nem lesz ez másképp a Béke úton, a Róbert Károly körúton, a Reitter Ferenc utcában sem. Az itt kialakuló szolgáltató-kereskedelmi centrum egyre inkább a belvárosi üzletláncolathoz fog kapcsolódni, de ugyanez fog lejátszódni az itteni élettér vonatkozásában is. Erre utal egy hirdetés, amelyet, ha jól emlékszem, az Ingatlanpiac című lapban olvastam: „Irodát keresek a belvárosban a Róbert Károly körútig”. Biztató dolog, hogy egyes vállalkozók tudatában a belváros már idáig teijeszkedik. Talán nincs messze az idő, hogy az itt lakók, az ide költözők, az ide látogatók, az itt vásárlók is ugyanígy fogják ezt látni. Ezzel együtt, azt hiszem, jobb lesz itt az ellátás, a közlekedés, kedvezőbbek az életkörülmények. De hát mindez nagyobb nyüzsgéssel is jár. Hozza magával a közbiztonsági gondokat, ezzel is számolnunk kell, erre is fel kell készülnünk. Lesz, aki nyugalmasabb környezetre vágyik. Talán ez mutatkozik meg abban, hogy nemcsak a kerületünk, hanem a fővárosunk lakossága is csökken. Budapest népessége már kevesebb mint kétmillió, s ebben szerepe van az eláramlásnak, a békésebb agglomerációba költözésnek, g A mindenkori országos köz- * életi, gazdasági, erkölcsi, hangulati állapot természetesen átterjed hozzánk is, de az önkormányzat rendelkezik olyan erővel, eszközökkel - ha jól dolgozik -, amivel enyhítheti a lehangoltságot. Leginkább azzal, hogy törekvéseivel és anyagiakkal javítani igyekszik a kerületben élő emberek komfortérzetét. "BT "V twiataaam, amilyen uiiuauraz Horn Gyula miniszterelnököt a kerületben tett látogatásakor fogadja dr. Tóth József
