XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. december / 12. szám

Találkozás Csűrös Karolával A Duna csodálatos látványa kápráztatta el Országos Betlehemes találkozó lesz újra Angyalföldön Ismét itt a tél, s a havazás meghozza újból a betlehemeseket. Ezúttal hatodízben érkeznek Angyalföldre, a Gyermekházba. Találkozójukat immár IV. Országos Betlehemes Találkozóként jegyzik. Dátuma: 1996 december 21-22. Távoli padlásokról, tisztaszobákból előkerülnek a betlehemes örök kellékei, kijavítják, fényes papírokkal újra díszítik a betle­hemet, s ha az egerek, molyok kárt tettek bennük, újra faragják a figurákat. Megindul a komoly gyűjtő, szerkesztő, rendezői munka, s kezdik összekéregetni a bő gatyákat, bundákat a nagy­szülőktől. Kezdődnek a szigorú énekes, táncos, szövegmondós próbák, az ősi gesztusok, hangtorziók pontos átvétele. Futkosás az ön- kormányzathoz, hogy adjon járművet az ünnepi követeknek... Hogy amikor eljön a nagy nap, december 21-22-én kigyúljon a fény a kis betlehemekben, s ismét köztünk járjanak a papírcsák- ós háromkirályok, kócszakálú pásztorok, széphangú angyalok a szeretet üzenetével. Kérünk mindenkit, ha meglátják a vonuló angyali-pásztori seregeket, fogadják jó szívvel őket! Akiket érdekel a műsor, kérjük, kísérjék figyelemmel a kitett plakátokat. Várunk minden érdeklődőt szombaton és vasárnap délelőtt a gyermekfoglalkozásokon, ahol ajándékokat, népi gyermekjáté­kokat, krumplibetlehemet, mézeskalácsot, szalmacsillagot, an­gyalt készíthetnek. Közben egy-egy betlehemes csapat is be-be köszön majd. Advent van. Ne feledjék, messzi kis falvakban az Önök alvó városába készülnek a háromkirályok, gyerekek, felnőttek. De az ünnep csak azé lehet, aki részt vesz benne! A december 17-i képviselő­testületi ülés napirendje Felvételi hirdetmény A Tamás Apostol Katoli­kus Általános Iskola az 1997/98-as tanévre felvé­telt hirdet alsó tagozatos osztályaiba. Mindazok számára, akik gyermeküket keresztény közösségben szeretnék iskoláztatni, p jelentkezés folyamatos. Érdeklődni le­hetőleg személyesen - telefonon történt bejelent­kezés alapján felvételi elbeszélgetés az első osztályba 1997. január 20-21-22-én. Jelentkezés: Tamás Apostol Katolikus Álta­lános Iskola 1138 Buda­pest, Vizafogó sétány 2. Tel.: 173-2249. Fáy Péterné igazgató Klubból egyesület Értesítjük a XIII. kerület polgárait, hogy a Kerületi Kö­zös Képviselők Klubjából 1996. október hónapban meg­alakult a Budapest XIII. kerületi Közös Képviselők és Lakás- tulajdonosok Egyesülete Az Egyesület célja: a közös képviselők és társasházakban lakó tulajdonosok és bérlők számára a társasház működé­sével, üzemeltetésével kap­csolatos tudnivalók ismerteté­se, tanácsadás, szükség sze­rinti segítségnyújtás. (Alap­szabályban részletezve.) Az egyesület található: a XIII. kerület Pannónia u. 40- ben minden páros héten hét­főn 17-18 óra között. Ebben az időpontban várja az Egyesület az érdeklődőket és a belépni szándékozókat. Bővebb felvilágosítást ad te­lefonon: Duka Jenőné 129-5007, Pogácsás Istvánná 140-8852. A társasházak zavartalan működése a kerület minden lakójának érdeke. Ezt ismerte fel az Önkormányzat, amely­nek támogatása és segítsége nélkül nem számolhatnánk be erről az eseményről. Az alapító tagok örömére szolgál, hogy a vegyestulaj­donú társasházak kezelésével megbízott Vagyonkezelő Rt. vezetői is együttműködnek az Egyesülettel. Duka Jenőné az Egyesület elnöke A telefon búgó hangja ép­pen negyedszer jelzett, amikor a vonal végén egy alig hallha­tó, fátyolos hang szólalt meg:- Halló, tessék! - mondta. Féltem, leteszi a kagylót, hamar bemutatkoztam, és kö­zöltem az erőtlen hanggal, hogy Csűrös Karola művész­nővel szeretnék beszélni. Kis csend következett. S az előzőleg ismeretlennek tűnő hangocska hirtelen fegyelme­zetté válva kitisztult, és a már megszokott színben válaszolt visszafogottan:- Igen, én vagyok az. Rögtön boldog szüle­tésnapot kívántam neki, me­lyet most már csillogó han­gon, nem titkolt örömmel kö­szönt meg. Kértem, jöjjünk össze valahol, mert írni sze-t retnék róla a kerületi lapban. Végül a Fészek Művészklub­ban találkoztunk, ahová pon­tosan érkezett. A klub patinás lépcsőjének oldalában lévő asztalnál vártam rá, ahol még amolyan takarékos félhomály derengett - de nem sokáig, mert rövidesen Karolával együtt a fény is megérkezett. Légies könnyedséggel jelent meg. Csendben mondta:- Helló. Lassan közeledett felém, miközben fürkésző tekintettel nézett rám, és az akkor még sötét lámpákra, melyek egy­szeriben hipp-hopp, a portás távirányításával megvilágo­sodtak. Úgy tűnt, mintha Ka­rolát üdvözölte volna e né­hány lámpa is. Hangtalanul ült le velem szemben az asz­talhoz, haját még megigazí­totta, és szelíd értelemmel fi­gyelte kérdéseimet. Engem elsősorban az érde­kelt, hogy Csűrös Karola mű­vésznőt mi vonzotta a budai XI. kerületből ide, Újlipótvá- rosba, ahol immáron 27 éve lakik. O így emlékszik vissza:- Amikor az ablakból meg­láttam ezt a csodálatos Du­nát, az összes hajóival együtt, amelyet a távolból jó öreg, tü­relmes hegyek őriznek, telje­sen ámulatba ejtett. Úgy dön­töttem, in maradok. Férjem, Horváth Adám is csatlakozott a véleményemhez. Hiszen ezt a pompás panorámát a budai oldalról soha nem láthattuk volna meg. Különben is sze­rencsére egy jó házba kerül­tem, ahol sok kedves, valósá­Csűrös Karola gos szomszéd vesz körül, akik­kel olykor a lakógyűlésen össze-összefutunk. De valójában tudják-e az igazi szomszédok azt, hogy Csűrös Karola soha nem akart művésznevet felvenni. A sors tréfája? Mert mégis három névvel azonosították őt: a Kar­csi nevet színházi kollégáktól kapta. Az Etus nevet a Szom­szédok című teleregényből vi­seli szívesen, remélhetőleg még sokáig. Ám beszélgeté­sünk során az is kiderült, hogy amikor a művésznő kisiskolás volt, sokáig úgy írta a nevét, hogy dr. Csűrös Karolina, mert az gondolta, hogy ha az éde­sapját dr. Csűrösnek hívják, akkor az ő neve is nyilván az. Csak hosszas rábeszélés után sikerült vele elhagyatni a neve előtti dr.-t - végleg, hiszen el­sősorban keramikus, illetve színészi pályára készült, ahhoz pedig nem szükséges a doktori cím - bár ki tudja? Végül is szülei megdöbbe­nésére a színészi pályát vá­lasztotta. A főiskola után a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Ott ismerte meg a szakma szépségeit és nehéz­ségeit, melynek könnyítését Budapestre kerülése után a ré­gi nagyok segítették: Kiss Manyi, Pécsi Sándor. Ott szo­rítottak egy-egy próbáján ­vallotta büszke meghatottság­gal Karola, miközben ruháján diákosan igazított egy kicsit, és a régi emlékektől oly távo­linak tűnő arcvonásait újra­rendezte. Nagy szeme ismét a jelent sugározva csillogott. Karola derűs egyéniségéből fakad az is, hogy képes színek­re bontani a hét szürke napjait, így például a csütörtököt piros színben látja, és kedvenc szá­mát, a nyolcast is. Kedvenc vi­rága az erdei ciklámen, és az ősz számára a legkedvezőbb évszak. Hobbija a könyvgyűj­tés, az olvasás, a zenehallgatás, amely igen jó hatással van rá. Költői: Arany, János, Radnóti Miklós, Tóth Árpád. írói: Déry Tibor, Szerb Antal, Gyurko- vics Tibor, Sz’akonyi Károly - akivel baráti kapcsolatban van. Karola egyébként neheze^ barátkozó típus, de a meglévő barátokat igen komolyan ve­szi és tud küzdeni értük. Szüleit nagyon szerette. Édesapja híres, Kossuth-díjas vegyészprofesszor volt, édes­anyja pedig festőművész. Raj­tuk kívül egy nővére van, aki gyermekorvos, és egy öccse, aki szintén vegyészmérnök. Élete legnagyobb tragédiáját szülei elvesztése okozta, némi megnyugvást testvéreinél ta­lált. Vágya, hogy azok a dol­gok, amelyeknek eddig örülni tudott, még sokáig megma­radjanak - a színház, a Szom­szédok, a boldog magánélet. Beszélgetésünk színhelyét lassan lépkedve hagytuk el. Úgy belefeledkeztünk a társal­gásba, hogy észrevétlenül a művészklub bejárata előtt ta­láltuk magunkat. Most már az utcai lámpák fényénél búcsúz- kodtunk. Két szervusz? között Karola még visszanézett. Sze­mei karácsonyi csillagként ra­gyogtak, mintha a közelgő ün­nepeket jelezték volna. Piros autójához igyekezett, de még halkan utánaszóltam:- Kedves Karola, mit üzensz a kerület lakóinak és a valódi szomszédoknak? Ő ragyogó arccal így felelt:- Csókoltatom őket! Szigetvári Gabriella 1. Beszámoló a Budapest Főváros XIII. kerületi Önkor­mányzat középtávú program­jának időarányos teljesítésé­ről. 2. Javaslat a Bp. XIII. kér. Dózsa György út—Ángy alföl­di út-Klapka u.-Tüzér u. által határolt terület részletes ren­dezési tervéből kivett Rózsafa u.-Csángó u.-Kassák L. u;- Botond u.-Tüzér u.-Huba u.- Kassák L. u. tömbök részletes rendezési tervére. 3. Bp. Főváros XIII. kerü­let építési szabályzata és mel­léklete, a zónaterv. 4. Javaslat a Képviselő- testület 1997. évi munkater­vére. 5. Beszámoló a Költségve­tési Bizottság munkájáról; az átruházott hatáskörök gyakor­lásáról, valamint az éves bi­zottsági költségkeret felhasz­nálásáról. 6. Beszámoló a Pénzügyi Bizottság munkájáról, vala­mint az éves bizottsági költ­ségkeret felhasználásáról. 7. Tájékoztató a kamarák­kal kötött együttműködési megállapodások értékelésé­ről. 8. Javaslat az oktatási és nevelési intézményekben igénybe vehető ingyenes, rendszeres egészségügyi fel­ügyelet (gyermek- és ifjúsági szolgálat), szolgáltatás beve­zetésére. 9. Tájékoztató a szociális bolthálózat működéséről. 10. A felügyelő bizottsá­gokba, igazgatóságokba, taná­csokba delegált önkormány­zati képviselők tájékoztatója féléves tevékenységükről. [A 85/1996. (V. 14.) Ó.K. számú határozat alapján.] 11. Az Angyalföldi Va­gyonkezelő Rt. 1997. évi részletes üzleti tervének elfo­gadása. 12. Javaslat a Margitszige­tet üzemeltető Közhasznú Társaság alakítására. 13. Javaslat Érdekegyezte­tő Tanács létrehozására. 14. Javaslat az Angyalföl­di Gyermek- és Ifjúsági Ház nevének megváltoztatására. Az ülés nyilvános. Helyszíne: XIII., Frange- pán u. 44/a. tanácsterem. Útmutatás a Polgármesteri Hivatalt felkeresőknek A Jogi Osztály tevékenysége A Jogi Osztály az Önkor­mányzat és a Polgármesteri Hivatal, illetve intézményei jogi ügyeivel foglalkozik. Ezen belül ellátja a képvise­lő-testület, a hivatal és az irá­nyítása alá tartozó intézmé­nyek jogi képviseletét bírósá­gok és más szervek, illetve ha­tóságok előtt. Ugyancsak jogi képviseletet biztosít cselekvő- képességet és gyermek- elhelyezést érintő perekben. Beadványokat, szerződéseket, egyéb okiratokat készít, részt vesz a versenytárgyalások sza­bályszerű lebonyolításában. Közreműködik a hivatal szerződéseinek elkészítésé­ben, megkötésében, a szerző­dési igények érvényesítésé­ben, valamint egyéb megálla­podások elkészítésében. Megkeresésre jogi véle­ményt ad az önkormányzati képviselők, a tisztségviselők, a hivatalvezetők, az osztály- vezetők, valamint a bizottsá­gok elnökei részére. A jegyzői irodával történő munkamegosztásban és együttműködésben ellátja a jegyző törvényességi felügye­leti jogkörébe tartozó ellenőr­ző, jelző, koordináló és kez­deményező feladatokat. Ennek keretében biztosítja a képviselő-testület elé kerülő rendelettervezetek és előter­jesztések törvényességi vizs­gálatát. Előkészíti a fővárosi Köz- igazgatási Hivatal törvényes­ségi kifogásaival kapcsolatos képviselő-testületi előterjesz­téseket. Közreműködik a jegyzői irodával történő munka- megosztásban és együttműkö­désben a polgármester irányí­tói és a jegyző hivatalvezetői feladatainak ellátásában. Kivizsgálja a polgármester­hez és a jegyzőhöz érkező pa­naszokat, bejelentéseket, azok­ra választervezetet készít, részt vesz a képviselői bejelentések és javaslatok vizsgálatában. Nem tartozik viszont az osztály feladatkörébe a lakos­sági ingyenes jogsegélyszol­gálat. Ezt a szolgáltatást az ál­lampolgárok a parlamenti pár­tok kerületünkben működő irodáiban vehetik igénybe. dr. Kapuváry Magdolna osztályvezető jogtanácsos Telefon: 149-0107 Baranyi Ferenc: BÉKESSÉG! N agyapám, Baranyi Sándor, igen derék, de felette indulatos ember volt, szemének haragos villámlásai gyakorta bénították rémült-merevre a család ijedősebb tagjait. Karácsony és újév reggelén azonban a helyzet min­dig gyökeresen megváltozott: nagya­pám nyájassága már-már az olvadé- konyságig jutott el, a népes család min­den egyes tagját kronológiai sorrendben végigcsókolta, majd vakítóra fényesített csizmában és még vakítóbbra fényesített lélekkel komótosan elindult az Isten háza felé. A kálvinista törvény ugyanis meg­követeli, hogy az ünnepi úrvacsora előtt a haragos indulatoktól megtisztíttassék a lélek, az Úr asztalához csakis megbékélt szívvel lehet járulni, az „átölellek, embe­riség” hatajmas schilleri humánumának a jegyében. így aztán minden derék hívő a sátoros ünnepek reggelén gyors ütemben kibékült haragosaival, bévül talán fogcsi­korgatva, külsőleg, viszont krisztusi nyá­jasságot parancsolván magára. Nem volt ez igazi kibékülés, inkább csak felfüg­gesztése a haragnak, amely aztán az ün­nepek elteltével még pirosabban virágzott tovább. Az esztendő többi napján már nem érvényesült a jámbor lelkiállapot ütésfogó kényszere: az emberek felfris­sülve folytatták tovább a veszekedést, a csalást és az intrikát. No meg a heccelődést. Az imént már megidézett nagyapám kalapos volt egy Cegléd környéki köz­ségben. Szorgosan dolgozgatott a műhe­lyében minden nap, időnként felkereke­dett és a sajátkezűleg előállított süvege­ket, kalpagokat és egyéb fejfedőket maga árulta a környező falvak vásáraiban. Leg­jobb cimborája Hadák volt, a bicskaké­szítő mester, akinek remekbe szabott sza- lonnázó szerszámait még maga a híres­neves Börcsök is megirigyelte volna Tol­na-országban. Nagyapám és Hadák ren­desen együtt utaztak a kirakodóvásárok­ra, ráérősen vonatkozva az akkor még ko­rántsem muzeális vicinálisokon. Egy al­kalommal Vezsenyből - vagy Dánszent- miklósról, esetleg a csemői szőlők közül - döcögtek hazafelé, szívükben a jól vég­zett munka csöndes örömével. S - tekint­ve, hogy étvágytalansággal csak a bánat jár - hamarosan előkerültek az iszákok- ból a jókora darab szalonnák is, sokára szikkadó, puha bélű falusi kenyérrel sú­lyosbítva. Szótlanul szalonnáztak, miköz­ben a Duna-Tisza-közi táj egykedvűen szaladt el mellettük. Szaladt az akácos, a legelő, a faluszél. A szájukban meg le, a falat. Egyszercsak Hadák rábökött nagya­pám bicskájára:- Hadák-féle kés ez?- Nem a.- Szégyeld magad, vén, kajla-bajszú kontár. Rossz néven veszem, hogy nem a hazai ipart támogatod. E zzel kikapta nagyapám kezéből a bicskát és kihajította a nyitott vona­tablakon. A sértett nem szólt egy szót sem. A továbbiakban harapdálni volt kénytelen a szalonnát meg a kenyeret. (Volt még foga hozzá.) Aztán, néhány perc múlva, zsíros ujjúval felmutatott a harmadosztályú vasúti kocsi rozsdás fogasára.- Hát ez meg ott Baranyi-kalap?- Az biz nem.- Akkor már ketten szégyenkezünk. Ezzel, fogta a kalapot és a bicska után küldte. Hazáig aztán meg nem nyikkant volna egyikük sem. Mindez még a kora őszön történt. A kölcsönös némaság karácsonyig eltartott. Akkor aztán nagyanyámat, a nagykárolyi születésű Matesz Karolint átküldte az ura Hadákékhoz egy szemkápráztató, vado­natúj kalappal. Hadák meg a legbrilián- sabb bicskáját küldte el a Baranyi-portára a saját hitvesével. Szent volt a béke, legalábbis január má­sodikéig. Mert a heccek, kibabrálá- sok, bosszantások sorozata később min­dig folytatódott, mindaddig, míg mind a ketten le nem csihadtak a sírban. Ejnye, hát miért van a békességnek és a szeretetnek karácsonykor meg újévkor a pünkösdje? Mármint a pünkösdi király­sága? Itt lakom a Duna-parton, a Margit híd és az Árpád híd között. Naponta nézem, „hogy úszik el a dinnyehéj”. És ugyan­olyan gondolataim támadnak, mint a nagy elődnek. (Bárcsak megfogalmazni is úgy tudnám őket!) A sok csip-csup és ádáz harcot, amiket őseink vívtak, mikor oldja végre már hu­zamos békévé az emlékezés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom