XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. november / 11. szám

Az éíet és a természet szeretetemf %épzeCt riport egy magyar szépségverseny egyit^résztvevőjéveí (Bármely hasonlatosság önjelölt szépségkirálynők korábbi nyilat­kozataihoz csak és kizárólag a véletlen műve lehet.)- Kérem, mutatkozzon be né­hány szóban!- Vincze Viola vagyok. Vazs megyéből jöttem. 22 évezs va­gyok.- Mi a foglalkozása ?- Ápolónőként dolgozom a kettezs bélén. Azért válaztottam ezt a zakmát, mert érdekel az or- vozstudomány ézs a betegek lel­kivilága. Magánúton pedig az an­golt tanulom.- Mivel foglalkozik szabad­idejében ?- A hobbim a dizkóba járás ézs még a kutyámmal izs zeretek játszani.- Miért jelentkezett erre a ver­senyre?- A züleim hívták odá a fi­gyelmem. Ézs azért indultam, hogy megtudjam, mit tudnak a zakemberek kihozni belőlem. Ézs a megmérettetézs.- Milyen a hangulat a felké­szítő táborban, mivel foglalkoz­nak itt?- Itt minden nagyon jó. Naaa- gyon zeretjük egymázst a lányok­kal! A focirázok megcsinálják a hajunkat ézs a zsminkezsek zsminkelnek minket. A fotózsok fotóznak, ruhákat próbálunk. Ta­nulunk angolul. Tanulunk a zín- padon mozogni ézs táncolni izs. Rendszerezsen tornázunk a kon­diteremben.- Mennyi ideig maradnak itt?- Három napig.- Mit gondol, mire figyel a zsűri? Mit tart fontosnak egy szépségkirálynőben ?- Zerintem előzör izs az intel- ligecia zámít meg a műveltség ézs termézetezsen a belzső kizsu- gárzázs, meg hogy mennyire tu­dunk hatni a közönzségre. Ézs zámomra még az izs fontozs, hogy zeresse az állatokat. Zerin­tem a zsűri izs ezt nézi.- Végezetül, mik a további ter­vei?- Hát, zeretnék a divatzakmá- ban elhelyezkedni. Ézs zeretném, ha ez a verzseny nem érne mozst véget a zámomra. JAJ, mozst el­árultam, hogy én akarom meg­nyerni a verzsenyt! Horváth Ivett Béke út 20/B ‘ErdéCyi űrutazásom Olvastam az újságban egy uta­zási iroda hirdetését, Erdélyi kör­utazásra invitált. Felhívtam a cé­get, kérdeztem, hol jelentkezzem. A 3. metró végállomásától az el­ső utcában vannak. 89 éves lé­vén, kissé felületes lehettem, mert nem érdeklődtem, hogy a két végállomás közül melyikre menjek. Elutaztam a kőbánya­kispestire. Kerestem a céget: is­meretlen. A metróirányítóban sem találták a címet. Megvettem az újságot újra, kikerestem a hir­detést, felhívtam őket, kiderült, hogy a másik végállomásra kel­lett volna mennem, az újpestire. Ott meg is találtam, de hirtelen észrevettem, hogy kistáskámat a metróirányítóban felejtettem. Az utazási irodai hölgy már azzal a hírrel várt, hogy Kőbánya-Kis­pestről már közölték, hogy „a bá­csi ittfelejtette a táskáját”. Most már az újpesti irányítóból hívtam fel őket és kérdeztem, hogy hol vehetném át a táskámat anélkül, hogy ismét hozzájuk utazzak. Előzékenyen közölték, hogy tud­ván a lakcímemet, beküldik a Nyugati metróállomásra, ott átve- hetem. Meg is kaptam. Indulás előtt ez volt az én első körutazásom. Reggel 6 órai találkozásunkkor szépen összegyűltünk. De busz sehol. Később közölték, hogy éj­jel az egyik buszablakot betörték, csak 10 órakor indulunk. Kezdet­nek jó volt! Szokás ellenére mindkét határon gyorsan és si­mán átmentünk, és gyönyörű vi­dékeket, városokat láttunk. A ha­zautazásunk előtti napon a Gyil­kos-tó és a Békás-szoros volt a „soros”. Odamenet vezetőnk kö­zölte, hogy egészen a szorosig megyünk, ott félórás sétát te­szünk, majd visszafelé nézzük meg a tavat. A szorosban a terve­zett félórás séta részemre úgy telt el, hogy bámulgatva a sok gyö­nyörű látnivalót, elvesztettem tár­saimat. Megfordultam, hogy visszasétálok a tóhoz, hiszen a busz már ott lesz. Kissé elfárad­va, gondoltam, inkább autón me­gyek, s megállítottam egy kolozs­vári jelzésű magánautót. Megkér­deztem, beszélnek-e magyarul. Nem! Az sem baj - feleltem -, én is erdélyi vagyok, beszélhetünk románul, és így is lön. Elsírtam bánatomat, mire kedvesen fel­ajánlották, elvisznek a tóhoz. De a buszt ott sem találtuk. Most mi legyen? - kérdezték. Nekem esté­re Szovátán kell lennem - volt té­tova válaszom. Nem baj - vigasz­taltak, Kolozsvárra tartva letesz­nek Szovátán. Remekül összeba­rátkoztunk, még meg is uzson- náztattak, kedélyesen elbeszél­gettünk és Szovátán a szállodám­ban letettek. A portás megvigasz­talt, hogy 6 óra tájt várják a cso­portunkat, és ideadta a szobakul­csomat, Felmentem kipihenni iz­galmamat. Két óra múlva lemen­tem a bejárathoz, és nemsokára feltűnt a buszunk. Kísérőnk már a lépcsőről lobogtatta poggyá­szomból előhalászott útlevele­met, és közölte, hogy eltűnésemet bejelentette a rendőrségen és most körözés alatt állok. Bejelen­tette megkerülésemet is, vala­hogy kimagyarázkodtam, kien­gesztelésül pár remek székely viccet meséltem el útitársaimnak, és szent volt a béke. Kis elkalandozásom ellenére szívből ajánlom, hogy ismerjék meg a gyönyörű Erdélyt, mert olyan vidék sehol sincs. Igaz: ne­kem a szülőföldem. Aradi György Hollán Endre u. 4. Tégy /(ép eítűnése Az itt következő írással gyermekem, Krisztina a Gárdonyi Géza Általános iskola irodalmi pályázatán prózaírás kategóriában II. helyezést ért el. Talán érdekli a kerületi lap olvasóit is. C'zigányné Danú Irma szülő (alkalmi gépírónő) A nagymamámnak hat testvére van. Három Bercelen él, egy Kö- vesden, egy jtt, Pesten, és a nagy­mamán is. Ők Bercelen születtek az úgynevezett Öregházban. Amikor 23 éves lett a nagyma­mám, akkor már folyt a II. világ­háború. Ennek az ősznek a köze­pén elkezdték bombázni Bércéit is. Ezért mind a kilencen bemen­tek a bunkerba, ahol több napot töltöttek. Először az orosz kato­nák csak repülőről bombázták a falut, majd átlépték ágyúikkal együtt Nógrád megye határát, vé­gül elérték Bércéit is. Mivel ők a falu szélén laktak, ezért bemen­tek a falu közepére, a rokonok­hoz. Ez alatt az idő alatt tűnt el a legkedvesebb tárgyuk: Margitay Tihamér A ligetben című képe, amelyet a mai napig nem tudják, hogy hol található, de meg kell lennie, mert tavaly, 1995. október 13-án benne volt a Népszabad­ságban a Pesti kalács című cikk­ben a fényképe. Ezen a képen kí­vül még sok értékes tárgy is el­tűnt. A háborút szerencsére min­denki túlélte, de az eltűnt képet sokszor emlegetik. Czigány Krisztina Radnóti Miklós u. 24. Van egy kis hétvégi házunk a hegyek között - ott kezdő­dött a történet. Az íriszek fölé annyira ráhajlott egy fenyőág, hogy gondos kertészként cse­lekednem kellett. Megbeszél­tem a fenyővel: mit szólna, ha ezt az ágát lemetszeném, hogy íriszeim éltető napfény­hez jussanak? A vén fenyőfa bölcsen rábólintott: legyen úgy­Igen ám, de most már mi­hez kezdjek egy levágott, de élettől-toboztól duzzadó fe­nyőgallyal? Dobjam talán a szemétdombra? Ez bizony óriási pazarlás lenne a mai szűkös viszonyok között: egy meglévő értéket csak úgy el­dobni?... Nekiláttam hát fűrésszel-ol- lóval megtisztogatni, lemet- szegetni a legszebb részeit, összekötöztem, és rőzsehordó néne gyanánt elindultam a vá­rosba szerencsét próbálni: hol találnék befogadóra, akinek egy kis örömet tudna szerezni az erdő üzenete. És ekkor kezdődött kalandos törté­netem. Első gondolatom az volt: beviszem a közeli kis kápol­nába - talán méltóképpen dí­szíthetné az Úr oltárát, tiszte­legve az Élet Ura előtt. De mielőtt becipelném, telefo­nálok a plébános úrnak: mit szólna ehhez? Kisvártatva vá­laszolt, a gondnokkal való konzultáció eredményekép­pen: nagyon köszönik, de saj­nos most, nyáron a fenyődí­szítésnek nincs szezonja... Ott álltam lelombozva - de kaptam egy jó tanácsot: pró­bálkozzam a temető előtt a vi­rágárusoknál, ők biztosan fel tudják használni a koszorúk­hoz. Elindultam hát újból sze­rencsét próbálni. Nem fogom leírni, hány helyen jártam eredménytelenül, hányán becsmérelték-fitymálták le a nekem becses tüskés szállít­mányt (miért most, miért ilyen stb.). Csak „az utolsó cseppet a pohárban” idézem fel, most is szomorú lélekkel. „Annyi van itt, mint a nyu, nézze meg! Na, mennyit kér érte?” Ott álltam leforrázva, mint egy koldus... Valóban, csak az Úr lehet még ilyen ki­szolgáltatott, mint én ott... Hiszen ajándéknak, öröm­szerzésre szántam én, egy jó szó, kis mosoly tán, amit cse­rébe vágytam kapni... Hát már ennyire szegények let­tünk? Már elfogadni sem tu­dunk „csak úgy”, Isten nevé­ben? Ezekkel a gondolatokkal búsan becipeltem csomago­mat a munkahelyemre: hátha valaki majd meglátja, láttára felvidul - de örömmel adnám oda! Tessék, a tiéd, fogd és vidd! De csak ránéztek közö­nyösen - napokig a mosdóban tartottam egy lavór vízben... Míg végre egy karitatív lelkű kolléganőm vette pártfogásá­ba, gondolván, hogy majd el­használja a kórházi szentmi­sén, ahol a betegeknek készíti elő a házi oltárt. Ha nincs is szezonja - de mégis egy kis élet a sivár kőfalak között... De az Úr másképpen akarta. Ez a bizonyos kolléganőm péntek délutánonként meglá­togatja, étellel látja el egy vak testvérünket. Most is így volt, annyi különbséggel, hogy há­tizsáknyi csomagja mellett nála volt a fenyőcsokor is. Ezt a hatást csak elképzelni tu­dom, mivel utólagos elbeszé­lésből értesültem róla, hogy néhány nappal a történtek előtt ezt a vak testvérünket a fia kirándulni vitte autójával. Útjuk egy fenyőerdő mellett vezetett el, és ő mindenáron meg akart állni, hogy néhány ágat hazavigyen emlékül a la­kásába. Az autópálya erre nem adott lehetőséget. Elképzelhető, mekkora volt az öröme, hogy ilyen úton- módon jött el őhozzá az erdő üzenete . . . Köszönöm, Uram, hogy a Te érintésedtől minden evilá­gi dolog a Te eszközöddé vál­hat. Nincs olyan kicsi és je­lentéktelen esemény, ami a Te tudtod és akaratod nélkül tör­ténne. Kérem kegyelmedet, hogy a sok eltérítő erő között a Te utadon megmaradjunk, és az Élet szolgálatába soha bele ne fáradjunk. Szeretettel jegyzé: egy „SZI'V-HANG” Látogatóban egy angyalföldi színész-házaspárnál Legfontosabb a család!- Negyedik éve lakunk ebben a kerületben, és nagyon szeretünk itt élni, annak ellenére, hogy ez alatt a rövid idő alatt is érezhetően romlott a köztisztaság és közbiztonság - vallja a Halász Aranka-Kokas László színészházaspár, a Fővárosi Operettszínház művészei- Olyan sok mindent veszünk át külföldről. A tisztaság és rend ki­alakítását, megőrzését miért nem lehet? - teszi fel a már sokak által elhangzott kérdést a művésznő. - Mi elég sokat járunk külföldre, s New Yorkban például nagy divat, hogy az egyetemisták kutyát sétáltatnak úgy, hogy az egyik kezükön is öt-hat pórázvég és a másik kezükön is, mert ebből tartják el magukat. De ha véletlenül az egyik kutya után nem tisztítja el a piszkot a diák, akkor két percen belül ott a rendőr és 100 dollárra megbünteti. Ha ezt itthon az ember szóvá teszi, fel vannak háborodva, mondván, hogy nem szeretjük a kutyákat, pedig nem a ku­tyákkal van a gond, hanem a gazdáikkal és a felelősségrevonás elma­radásával.- Nagyon örvendetes dolog viszont, hogy a polgárosodás jelei mu­tatkoznak a kerületükben - veszi át a szót Kokas László. - Megjelentek a kisebb vállalkozások, üzletek, műhelyek és azt hiszem, hogy ennek csak örülni lehet. Látszik, hogy az önkormányzat törődik a kerülettel. Építkezések folynak és igyekeznek a kis parkokat, játszótereket is rend­behozni. Jó volna, ha a szépen kialakított és felszerelt parkok, terek rendjét, állagát, tisztaságát meg lehetne őrizni, őriztetni. Olvastunk a Hírnök októberi számában a házirendről is. Ezzel kapcsolatosan az az észrevételünk, hogy a gondnokoknak, házfelügyelőknek nagyobb intéz­kedési önállóságot kellene adni, hogy a már meglévő, vagy a majdan meghozandó házirendet érvényesíthessék.- Beszéljünk egy kicsit a szakmájukról is. A Fővárosi Operettszín­házon kívül hol vállalnak még fellépéseket?- Majdnem minden évben turnézunk külföldön, de persze nagyon szeretjük a hazai közönséget, és szívesen játszunk az Angyalföldi Jó­zsef Attila Művelődési Központban is, valamint bárhol, ahová meghív­nak, ahol szívesen látnak bennünket - mondja Kokas László. - Az operettet és a musicalt mindenütt szeretik az emberek, és nekünk is egyformán kedves mint a két műfaj. A Lehel téri templomban is szok­tam énekelni, ott miséket és oratóriumokat. Ezeket a fellépéseket az önkormányzat támogatja. Kicsit hiányoljuk azonban azokat a meghívá­sokat, amelyek régebben oly népszerűek voltak, nevezetesen a társada­lmi munkában szerveződő fellépéseket azoknak az embereknek a szá­mára, akik igénylik a kulturált szórakozást. Az igény manapság is meg­van, csak nincs aki megszervezze, hogy például az idősebbekhez is eljussanak a művészek. Az előző rendszerben sem hatalmas pénzekért csináltuk, sőt sokszor ingyen. Jelenleg, amikor az emberek egyre ke­vésbé tudják megfizetni a színházi belépőjegy árát, bizonyára örülnének az ilyen lehetőségeknek.- Vannak akik úgy tartják, hogy nem igazán szerencsés, ha a férj és a feleség egy munkahelyen dolgozik. Művésznő, mi erről a véleménye?- Az ellenkezője. Huszonegy éves házasság után is csak azt mond­hatom, hogy szeretjük egymást, és nagyon jó együtt élni, együtt dol­gozni. Amennyire lehet megpróbálunk polgári életet élni. Nem akarunk minden áron karriert befutni, milliomosok lenni. Szilveszterkor például nem vállalunk fellépést, mert családi körben, két gyerekünkkel együtt akarunk ünnepelni. A túl sok fellépés előbb vagy utóbb a minőség rovására mehet, az pedig a közönségre való tekintettel megengedhetet­len. És ahogyan a házasságban, ugyanúgy a színházi társulatban is, fontos számunkra a hűség és a családiasság. Kónya István A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nyílt levele a nyugdíjemelést és segélyt kérőkhöz Ügyfeleink egyre sűrűbben sé­relmezik, hogy hónapokkal eze­lőtt beadott nyugdíjemelési vagy segélykérelmükre a mai napig semmilyen választ nem kaptak. Reklamációjuk teljesen indokolt. Ezúton szeretnénk valamennyi ügyfelünket tájékoztatni, hogy postán érkezett vagy az ügyfél- szolgálati irodánkban személye­sen leadott kérelmeiket nyilván­tartásba vettük. A kérelmeket fo­lyamatosan dolgozzuk fel. Ez év szeptemberéig 35 000 nyugdíj- emelési és 13 000 segélykérelmet vettünk nyilvántartásba. Míg a kérelmek száma közel a három­szorosa az elmúlt évinek, addig az ügyintézők száma és a rendel­kezésre álló összeg nem emelke­dett. A segélyezésre és a nyugdíjak méltányosságból történő emelé­sére fordítható összeget igazgató­ságunk havonta kapja meg. Ä ha­vi keretből hozzávetőleg 800-900 nyugdíjemelési és 400-500 se­gélykérelmet teljesítünk. így még a pozitívan elbírált kérelmek tel­jesítésére is - a havi keret kime­rülése miatt - sajnos hónapokat kell várni. A postai költségek emelkedése miatt a bizonytalan idejű várakozásról levélben nem tudjuk tájékoztatni ügyfeleinket, ezért csak a végleges döntésről szóló értesítést postázzuk. A rádióban, a tévében és az új­ságokban esetenként megjelenő szűkszavú közleményekből, illet­ve ismerősöktől, érdekképviseleti szervezetektől szerzett informáci­ók gyakran félreértésekre adnak okot. Szeretnénk tájékoztatni az olvasókat a kérelmek elbírálásá­nak szempontjairól, hogy a feles­leges bosszúságokat és a túlzott várakozásokat megelőzzük. Különös méltánylást érdemlő körülmények esetén nyugdíjeme­lés akkor engedélyezhető, ha az igénylő nyugdíjának és egyéb rendszeres jövedelmének együt­tes összege a minimális nyugdíj összegének kétszeresét nem ha­ladja meg és lakásfenntartási, egészségügyi költségei a jövedel­mét aránytalanul súlyosan terhe­lik. A kérelem elbírálásánál ter­mészetesen számos egyéb körül­ményt is mérlegelnünk kell, pl. a nyugdíj megállapításának alapján képező szolgálati időt, a család­ban a nyugdíjassal együttélők szociális helyzetét stb. Nem engedélyezhető emelés a nyugdíjazást, illetve korábbi rendkívüli emelést követő három éven belül. Nem tudjuk teljesíteni azoknak a kérelmét sem, akik já­radékban részesülnek. Egyszeri rendkívüli segély ak­kor engedélyezhető, ha a nyugdí­jas valamilyen előre nem látható rendkívüli esemény miatt várat­lan kiadásra kényszerül, emiatt szokásos életvitele veszélybe ke­rül. A segélyek elbírálásánál az egy főre jutó jövedelem, illetve költségterhek mellett alapvető szempontként vesszük figyelem­be, hogy a kérelmező számára más elérhető forrás rendelkezésre áll-e. Segély évente csak egy al­kalommal vehető igénybe. Áz év folyamán újból beadott kérelme­ket válasz nélkül irattárba helyez­zük. Egy lakásban, illetve közös háztartásban élők közül rend­szerint csak egy kérelmező segé­lyezésére van módunk. Amennyiben a kérelem elbírá­lásához. szükséges adatok nem elegendőek vagy nem egyértel­műek, akkor az illetékes polgár- mesteri hivatalt kérjük fel kör­nyezettanulmány készítésére. Esetenként munkatársaink hiva­talos megbízólevéllel a lakásuk­ban keresik fel a kérelmezőt a kö­rülmények tisztázása érdekében. Az elbíráláskor figyelembe vesszük a polgármesteri hivata­loktól, társadalmi vagy karitatív szervezetektől kapott egyéb rend­szeres vagy alkalmi támogatások összegét is. Őszintén el kell mondanunk azt is, hogy a rendelkezésre álló pénzkeret szűkössége miatt az eddig beérkezett, egyébként meg­alapozott kérelmek közül is nagy valószínűséggel kénytelenek le­szünk többezer kérelmező igé­nyét elutasítani. Az újonnan érke­ző kérelmekkel gyakorlatilag már nem tudunk érdemben pozitívan foglalkozni. Molnár László igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom