Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1995. szeptember / 4. szám
TAKACS MARI: Mit hoztam magammal? Takács Máriának, a Magyar Televízió főbemondójának - kerületünk közszeretetnek örvendő lakosának - magas színvonalú szakmai munkájának elismeréseként Göncz Árpád köztársasági elnök augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köz- társasági Érdemrend Kiskeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta. Saját pályaindulására emlékező írásával - amely a Film Színház Muzsika 1973. március 10-i számában jelent meg - köszöntjük a kitüntetettet. Mit hoztam magammal a tévébe, kérdezte tőlem elmésen a kedves szerkesztőség. Magam sem tudom pontosan. De hogy mit kellett volna, azt megpróbálom felsorolni. INTELLIGENCIA Párbeszédem a felvételi vizsgáztatóval még az őskorban:- Tornaversehyeket közvetítenék, vagy reggeli tornát vezetnék és a gyakorlatokat mindjárt be is mutatnám... Énekelni, táncolni is tanultam. Legszívesebben Sylviát játszanám a Csárdáskirály nőben... De ha ez nem megy, akkor sincs baj, mert szeretem a klasszikusokat is...- A bemondói munkakörre nem gondolt?- Az mi?- Majd megtudja!- Jó, az is jöhet, de matematikából jelesem volt az érettségin, és azt mondták, kár lenne abbahagynom. Érdekel a filozófia, a történelem. A legjobban azonban mégiscsak az irodalomhoz értek- Mit olvasott utoljára?- Thackeray-töl a Hiúság vásárát. RÁTERMETTSÉG- Emelje fel a fejét! Forduljon jobbra... most balra, sétáljon egy kicsit. Ne olyan gyorsan! Álljon meg! Mosolyogjon! Ügy, most kezdheti.- „ Oh, ne nézz rám, ha a szíved másé!”... Nevetés. Csak nem ezt a dalt fogja a capella elénekelni? Valami mást nem hozott? — De igen. Csokonaitól a Reményhez című verset. Miközben mondom, mondom, egyszer csak suttogást hallok a kamera mögül: — A többi rosszabb volt, maradjon bent! BESZÉDTECHNIKA Tisztelt Kazinczy-díj bizottság! Kezét csókolom. Hosszú évek óta foglalkozom a szép magyar kiejtéssel és még most is tanulom. Állítólag a szigetszentmiklósiak mind ilyenek. Már odáig fejlesztettem a tudásomat, hogy azt is meghallom, ha magam beszélek csúnyán. A versenyfelvételt az idei díjra már elküldtem. Igaz, mindössze félórám volt az elkészítésére és nagyon kellett sietnem, mert nekem csak utólag szóltak az egészről. Ja, majdnem elfelejtettem megmondani, a magnószalagon Karinthy írását olvasom fel. Címe: Pályázom a No- bel-díjra. Ui. A felvételt nem hallottam... DIPLOMA Igaz, ezt nem hoztam magammal, munka közben szereztem meg az ELTE bölcsészkarán, de a vágy, hogy elvégezzem, esküszöm, eredeti volt. Szorgalmas nebuló vagyok ám én! Mert vannak, akik csak felületesen öt évet szentelnek az egészre - meg is van róluk a véleményem. Én minden félévet egy teljes esztendeig végeztem, hogy alaposan megtanulhassak mindent és sokáig mondhassam: egyetemre járok. Tíz év alatt kemény munkával magyartanárnő lettem. Állítólag ez néha meg is látszik rajtam... ALKALMAZKODÁS Őszintén bevallom: ki nem állom a liftet. Pedig ott néha találkozom a Nagy főnökeimmel is. Az embernek egy-egy liftséta alkalmával annyi mondanivalója volna. Felvillantott lehetőség a megvalósulás csöppnyi reménye nélkül.- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - a megfogalmazásból világos, ki kérdezett. Mindenesetre kedves tőle, nem?- Köszönöm, hál' istennek egészségséges vagyok. Ha most nekirontanék a gondjaimmal, biztosan rossz néven venné, pedig... Aztán az időjárásra teszek egy bíráló megjegyzést, tudja meg az a főnök, hogy nem minden tökéletes.- És otthon hogy van a család?- Oh, köszönöm, anyukám most boldog, mert a tyúkok végre elkezdtek tojni. És dévért, igen, dévért is fogott az apukám a Dunán. De nem egyedül ám, a bátyám is segített neki... - (a fene egye meg, ezt nem kellett volna, még azt hiszi, hogy megzavarodtam.) Hát... Ebben a pillanatban kinyílik a liftajtó.- Viszontlátásra - így a főnök, és kiszáll.- Viszontlátásra - így a beosztott, mármint én, és bárgyún nézek magam elé. SZITUÁCIÓÉRZÉK Na nem, hát ezt nem csinálom így tovább! Már fél éve a tévénél vagyok, majdnem mindennap a képernyőn csücsülök és még mindig milyen kevés a fizetésem! Bemegyek a főnökhöz.- Kérek fizetésemelést!- Nem erről van szó, kedves Takács elvtársnő, hanem arról, hogy meddig maradhat még nálunk, ha ilyen fegyelmezetlenül dolgozik! SZÍNEK Kék, rózsaszín „korszakot” hoztam magammal valahonnan messze a hegyek közül. Aztán hosszú, kiismerhetetlen szürke váltakozott a sárgával és a zölddel. Most már ismerem jobbára a kollégákat és a magam képességeit is. Furcsamód megszerettem a barna különböző árnyalatait és már a feketétől sem irtózom. Számomra a színeknek mindig nagy jelentőségük volt. Talán ezért szeretem a színes tévét? TEHETSÉG Megfigyeltem, akkor dolgozom a legjobban, amikor nagyon fáradt vagyok - de ilyen ritkán fordul elő, mert arra kínosan ügyelek, hogy mindig frissen üljek a kamerák elé... TÁRGYAK Az eddigieken kívül mindig hozok magammal: 1 db fésűt, 1 db tükröt, 2 db púderpamacsot, hogy valamiből kettő is legyen, 1 db jó „szerelést” és 1 napi hideg élelmet, mert este zárva van a büfé. Kész a leltár. Persze jó lenne tudni azt is, mit viszek magammal egyszer és hova? ÖLTÖZTESSÜK FEL BUDAPESTET! A Budapesti Városvédő Egyesület versenyt hirdet lakóházak, intézmények homlokzatának virágosítására. Nevezni lehet: Budapest egész területén a főbb útvonalakon, bevezető utakon, illetve a belső területek forgalmas útjain, utcáiban álló házak homlokzatát díszítő növényanyaggal, közösségeknek és egyéneknek egyaránt. Visszakaptuk a Lehelt Tisztább, rendezettebb, biztonságosabb Elérte célját a két hétre bezárt Lehel piacon elvégzett halaszthatatlan műszaki és egészségügyi karbantartási munkálatok tervszerű és összehangolt sora. Nyitás után szélesebb közlekedő utak, tisztább árudák, áttekinthetőbb árukészletek fogadták a vásárlóközönséget. A piac megfelel a tűzrendészed előírásoknak is. Amire fennállása óta nem került sor: most éjszakára kerítés és négy nagy és huszonegy kicsi bezárt kapu védi a piac belső terét az illetéktelenek látogatásától. Bajok továbbra is a kerítésen kívüli szállítási és rakodási rendezetlenségekkel vannak, ezekre egyelőre nem terjedt ki a mostanra tervezett és végrehajtott akció. A legszebben virágosított házak, épületek lakóit összesen félmillió forint értékű növényanyaggal jutalmazzuk 1996 tavaszán. Nevezni nyílt levelezőlapon lehet, amelyre kérjük ráírni a pontos címet: Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, Postafiók 1. 1840., a nevező pontos címét és olvasható aláírását. Nevezési határidő: 1995. szeptember 15. A szakértő zsűri 1995. szeptember 30-ig - helyszíni szemle alapján - dönt és döntéséről értesíti a nevezőket október hónapban. A Városvédők célja, hogy Budapest virágba öltözve várja az 1996- os esztendőt, Honfoglalásunk 1100- ik évfordulóját. A Váci úti forgalomból leválasztott szervizút biztosítja a jobb parkolást A Váci úti járdáról belülre helyezték a savanyúságárusokat Szabadabb, tágasabb belül a vásárlók számára az út Zárás után valóban zárva a piac Életkép Fékezhetetlm száguldozok Aki a cím olvastán fékevesztett auu sokra vagy motorosokra gondol, tévi Habár, sajnos, vannak ilyenek is a kö. utakon. Én azonban azokról a görkorc. lyázókról ejtenék néhány zokszót, a. forgalmilag frekventált metróállomásaink külső és belső, alsó és felső terein élik ki fékezhetetlen száguldozási szenvedélyüket, keveset törődve az arra haladók testi épségével. \ Haragudni nem haragszom rájuk. Fiatalok, teli vannak robbanékonysággal, életelemük a szárnyalás. Am, hogy ezúttal életképet festhetek róluk e hasábokon egyáltalán nem nekik, hanem csak c mennyekben székelő védangyalomnak köszönhetem. Már mint azt, hogy a karambolozás után életben maradtam. És v<a még képem is ezt hírül adnom. Még jó, hogy szerencsecsillagom nett a férfinem ellenállhatatlan svungját, elsöprő erejét villogtató görkorist sodort a utamba, amikor áthaladtam a metróaluljá. rón a mozgólépcső irányába. Hanem eg leányt az iramló kerekeken, csodálatos tér mészetadta életmentő ütközőkkel. így, habár frontálisan ütköztünk, ez t gázolást némiképp csillapította. Mind azortáltal kellemessé nem tette. Pedig < leány, amennyire hanyatt fektémben meg figyelhettem, gyalogszerrel is ellenállha tatlan lehetett Üde, szép és bájos. Típusát tekintve igazi forma-egy. Egyszóval, mindketten a kemény kövezetre huppantunk, természetesen ö felül, én alul. Az ilyen pozíció rendes körülmények között nem katasztrofális, ez esetben azonban örülnöm kellett, hogy elkerültem a csonttörtést. Porba sújtó végzetem mindenesetre mint a szöcske pattant te rólam, s mielőtt ocsúdni tudtam volna, szédítő tempóban tovakerekezett. Eltűnt a tömegben. Annyit sem mondott: pardon. Mások állítottak talpra, porolgattak le, érdeklődtek résztvevőn, nem történt-e valami nagyobb bajom. Közben szidták, mint a bokrot kámforrá lett leterítömet. Kitiltást, sebességkorlátozást követeltek, ahány metrós gökorcsolyázó vagy gördeszkás van, mindnek a fejére. Jómagam is csak így utólag tehetek szemrehányást magának, kedves Szélvész Kisasszony. Tudja-e, hogy kevés megbo- csájthatatlanabb vétket ismerek a cser- benhagyásos gázolásnál? Azóta is várom magát másod-harmadnaponként ott, ahol a végzet ilyen feltűnő módon összehozott minket, hogy ezt a szemébe megmondhassam. A falhoz támaszkodva várom. De nem jön... (Sas) ECY KÖZÖS KÉPVISELŐ TÖPRENGÉSEI A társasházak működését törvényerejű rendelet és az alapító okirat szabályozza. Az élet azonban azt igazolja, hogy számtalan jogi és ügyintézési kérdés nincs szabályozva. Az állami tulajdonú lakások elidegenítése vagy más szóval a lakás privatizáció során vegyes tulajdonú társasházak jöttek létre. Ennek jogi előfeltétele volt az alapító okirat elkészítése. A törvény ezt az önkormányzatok feladatává tette, azaz éppen annak kellett dolgozni vele, aki átadta a tulajdont. Meglepő módon ezek az alapító okiratok sokak szerint nem a legjobb minőségűek. Nem egyszer hiányosak, hibásak. A tulajdonosok megnevezése hivatalosan (azaz ingatlan nyilvántartásba bejegyzetten) nem áll rendelkezésre. Az új tulajdonosok talán nem voltak elég járatosak egy ház ügyeinek intézésében, átvették az új tulajdonukat és vele az alapító okiratokat. Megtartották az alakuló közgyűléseket, megválasztották a közös képviselőt, helyenként intéző bizottságot. Minden szépen ment is egészen addig amíg az első vitás esetek elő nem jöttek. Ekkor viszont már problémát okozhat, ha nem jó az alapító okirat. A kijavítása tisztes pénzbe, tízezrekbe kerül. Ezt éppen a magán- tulajdon alaptermészetéből következően a tulajdonosoknak kell megfizetniük. A jelenlegi gazdasági és kereseti viszonyok között ezt nem akarják. Marad a rossz. A közös képviselőnek, ahhoz hogy munkáját végezni tudja, természetesen szüksége van a tulajdonos ismeretére. Elméletben a tulajdonosok napra kész ismerete arra épül, hogy az adásvételi szerződést az eladó bemutatja a közös képviselőnek. Az életben azonban ez sem így történik. A költözködés lezajlik, a közös képviselő, ha szerencséje van, észreveszi. Ha még nagyobb szerencséje van, az elköltöző nem hagy maga után egy tekintélyes közös költség tartozást. Sajnos azonban az embernek az életben nincs mindig szerencséje. Mit lehet ekkor tenni? Ha az eladó az önkormányzat, az Elidegenítési Irodánál megvannak az új tulajdonos adatai. Igen ám, de annak írásos engedélye nélkül ez harmadik személy számára megtekinthe- tetlen, mert annak személyiségi jogait sérti. Az pedig minden egyéb szempontnál fontosabb. Magánszemély eladó esetében ugyanez a helyzet a Népességnyilvántartó Irodánál. Zombori Emil k
