Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1995. november / 6. szám

Életkép? Sárid mámor Kifutottak a magyar foci reménységei- Figyelj, haver! Most, hogy így a neveden szólítalak, sok markáns vonásból próbálom összeállítani a képed, mert nem vagyok egészen bizonyos, melyik is vagy te a sarki piások közül, aki a minap villamosra vártam­ban megszólítottál a keskeny jár­daszigeten. Ahogy magam elé idézem termeted, imbolyogni kezd velem a világ. Pedig hát nem a világ, hanem te imbolyog- tál. - Figyelj, haver! - szóltál összekuszálódó nyelvvel. - Olyan rokonszenvesnek látszol. Szívesen meghívnálak oda egy palack sörre plusz egy feles ke- vertre - böktél a fejeddel átellen- be a sarki szabadtéri italozó ob­jektumra, ahol már javában folyt a megszokott dajdaj. - De nem mondanád meg, hogy a fenébe hívjalak meg, ha nincs már egy megveszekedett kanyim sem, ha­ver? De ha kisegítenél egy ronggyal, belőled tutira kinézek annyit. No, ne majrézz, nem len­nék hozzád szűkmarkú. Együtt piálhatnánk, és én közben elme­sélném neked a világirodalom legszebb lapjaira kívánkozó bör­tönnaplómat. Már megérte a ron­gyot. Na, jössz, haver? Az utóbbi szíves invitáció már a villamos lépcsőjén ért. így el­maradt egyelőre a beígért mámo­ros élmény. Azóta azonban tüze­tesebb vizsgálódásom tárgya ez a sörrel-borral-pálinkával folyó sarki kis kánaán. Ez igen, állapí­tom meg magamban, ragyogóan áll mifelénk az egészségügy szé­nája. Az ital megszállott rabjait nem kényszerítik e tájon szűk, le­vegőtlen, cigarettafüstös zárt he­lyiségekbe, hallgassanak azok bár kocsma, kricsmi, krimó, spí s egyéb nevezetre, avagy hívják szalonképesebben sörbámak, borharapónak, büfének. Kiszaba­dították őket a négy fal rabságá­ból, s itt ezen a utcasarkon, Isten szabad ege alatt, együtt szívhat­ják magukba a tiszta levegőt a tiszta szesszel. Tudnivaló, hogy a tisztaság fél egészség, s ha csak félig tiszta itt a levegő és a szesz, az már akkor is minimum negyed egészség. Természetesen nem lehet el­várni e kis közterületi szanatóri­um törzspacienseitől, hogy trapis- ta szerzetesek módjára egész álló nap és este némák maradjanak. Ma, -amikor már a televízió gyer­mekadásaiban is meghonosodtak némely trágár szavak, pont itt kérnénk számon tőlük az illemtu­dó kommunikációt? Meg hogy néha kitör köztük a balhé, s az összeszólalkozásaikat tettleges- séggel is színesítik? Van legalább ingyencirkusza a bámész népnek. A megbotránkozott szülőknek pedig, akik nem tartják éppen gyer­meki fülek és szemek számára épü­letesnek e szeszbodegának és italfo­gyasztóinak a mindennapos attrak­cióit, mi mást üzenhetnénk: nem muszáj a csemetéiknek pont ezen az útvonalon mászkálniuk. Másfele is vezet út az Iskola és az otthon kö­zött. Tudnunk kell, hogy Angyalföld nem bővelkedik műemléki neve­zetességekben. Ki kell várni, amíg egy-két objektuma azzá patináso­ddá. Még egy kis türelemmel akár a világörökség része is lehet. Ahogy így elnézem ezt a for­galmas sarki létesítményt, meges­küdnék rá: megérheti e dicsó időt... (Sas) Ilyet sem látott a már sokat megért Vasas stadion. Több csapatra való óvodás, fiúk és lányok vegyesen rúgták a bőrt a nagyok zöld gyepén. Mindezt október 9.-én, hétfőn történt, a végeredmény azonban lapunk zártáig nem ismeretes. Csak annyit tudunk, hogy a sporteseipényt követően az óvodákban számottevő rendbontás nem történt. Egyöntetű viszont a vé­lemény, ha a klubok és a nagy válogatott focistái még most idejében részt vennének az óvodai futball kemény edzésein, hamarosan újra ott lehetnénk Európa élvonalában. A képen Tóth Bálint, Pecha László, Gellei Imre, az óvodai foci szervezői két reménységükkel. Sinka György felvételei Megszűnt... Az Árpád-híd pesti híd­főjénél, a Váci út-Róbert Károly krt.-Teve u. által ha­tárolt területen szombaton­ként működő piac 1995. ok­tóber 9-től működését megszűntette. A területet lezárták, mert az ORFK- BRKF beruházás miatt az építési és felvonulási terü­letként használják. A terület bekerítésével megszűnik a parkolási le­hetőség is. Javasoljuk, hogy a gépkocsi vezetők a közúti felüljáró alatti te­rületet (Váci út 61.) és a Városkapu metró-megálló P+R parkolóját használ­ják. ................................ H ová lett a kukucska piac? M óra Ferenc írta, hogy a rendes kiskunok közelé­be se mennek, legföljebb csak a sarokról kukucskálnak a rongyo­sok börzéjére, amit neveznek még ócskapiacnak vagy zsibipi- acnak is. A kunok már rég integrálódtak a magyarságba, de a kukucska pi­ac intézménye megmaradt, sőt manapság nem csak kukucskál­ják, hanem egyre többen látogat­ják is azokat. Az elegáns nagyne­vű áruházainkban talán fordított e helyzet, azokban mintha a néze- lődők volnának többen. Angyalföldön, az Árpád híd­nál a Teve utca és Róbert Károly körút találkozásánál levő autópar­kolóban hétről hétre hétvégeken az egykori MDF piacnak indult vásár, rövid idő alatt ilyen ku­kucska piaccá bővült, illetve di­vatosan szólva, nőtte ki magát. Használt ruhák, szerszámok, ko­pott könyvek, angyongyötört já­tékok, különféle limlomok arze­nálján kívül cigaretta, termelői bor, a kínai törülközők, ruhane­műk, cipők, sőt vadonatúj búto­rok is vevőre találtak. Csak találtak, mert rendőrség egykori helyén folyó építkezés mára kiszorította kerületünk e fur­csa színfoltját. Vannak, akik örül­nek, akadnak, akik sajnálják - a vélemények megoszlanak e téren is -, mindenesetre akik kedvelték, vagy inkább rászorultak, most máshol kénytelenek kielégíteni vásárlási igényeiket. Állítólag Óbudára járnak, de nem kizárt, hogy kerületünkben ismét talál­kozunk velük, hiszen ahogy az egyik árus mondotta, akkora üres terület mindig lesz, amekkora az árusításhoz szükségeltetik. Éle­tünk pedig igazolja (sajnos), hogy van kereslet még a limlomokra is. hogyanis írta Ady Endre? „Az élet a zsibárusok világa, Egyhangos vásár, melynek vé­ge nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs.” (K.I.) .............................................................................limn......nini 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom