Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1995. november / 6. szám
Interjú Aíaxaí Lászlónévaí A kassza őreinek elnöke Sűrűn szólítja néven a testületi üléseken a polgármester Alaxai Lászlónét. A költségvetési bizottságnak ugyanis szinte minden napirendre kerülő témához köze van. Fogalmazhatok úgy is: nagy úr a költségvetés. S nem csak a parlamentben. Az önkormányzat döntéseiben és munkájában is. Itt is a határozathozatalok és rendeleményét, amelyet az elnökük, Alaxai Lászlóné ismertet a plé- num előtt. Szavai határozottak, mondatai tömörek, lényegretörő- ek. Amilyenek maguk a számok, amelyekkel ifjú kora óta dolgozik. Olykor maga kér szót az üléseken, mert minden témában kiemelt felelősséget érez a köz vagyonának ésszerű és takarékos felhasználásáért.- Igaz, hogy a teljes nevemen szólít-az üléseken a polgármester úr, de különben rossz néven veszem, ha nem Rózsának szólítanak - mondja, amikor szemtől szemben ülök vele, s magam is a megszólítása nehézségével küszködöm. Hivatalosság és családiasság - úgy gondolom - egyaránt jelen kell legyen ebben az intenzív együttlétet követelő műhelyben, amilyen az önkormányzat és benne a költségvetési bizottság. Ezt fejezheti ki a kettős névhasználat.- Önt - ha tagadni akarná, se tudná, mert magam is tapasztalom - szaktekintélyként tiszteli a testület. De el kellett jutnia valahogy idáig. Kérem, avasson be e feltehetőleg nem könnyű pálya állomásaiba - indítom a kimért idejű beszélgetést.- Legyen, de csak röviden. Én egyike vagyok azon évfolyam tagjainak, akik még nyolcosztályos gimnáziumba jártak. Az anyagi helyzetünk azonban reménytelenné tette az egyetemre jutásomat. Beálltam tehát az autószerelő szakmában ipari tanulónak',“ s ilyen minőségemben érettségiztem az esti gimnáziumban. Hét évig voltam autószerelő. Ezt követően 1959-ben a Fővárosi Tanács társadalmi öszöntdíjasa- ként felvettek a Közgazdasági Egyetemre. Akkor már házas voltam, s egy kislány édesanyja. A férjem esti egyetemre járt, én nappalira. Elvégzése után a fővároshoz kerültem, s kijártam a pénzügyi munka minden területét. Ennek során az adóztatási osztály, majd a pénzügyi főosztály vezetője lettem 1989-es nyugdíjba vonulásomig.- Ki hinné, hogy most már a nyugdíjas idejét tölti.- De a munkát nem hagytam abba. Dolgoztam az Illetékhivatalban, gazdasági tanácsadóként a Nyíró Gyula kórházba, majd ismét a fővároshoz kerültem az egészségügyi ügyosztályra gazdasági területre. Közben az MSZP javaslatára a XIII. kerületi párt jelöltjeként listán választottak meg 1994-ben kerületi önkormányzati képviselőnek, s e testület szavazott meg a költségvetési bizottság elnökévé.- Az elmondottakból ítélve óriási ismeretre és gyakorlatra tehetett szert a tanácsi, majd ön- kormányzati, tehát az államigazgatási gazdasági munkában. Minden bizonnyal ezt hasznosítja most a költségvetési bizottságban.- Természetesen. De ezzel egymagámban még sokra nem mehetnék. Az 1994-es év végén kerültem e posztra, s rögtön neki kellett látnunk a nagy nehézségekkel érkező 1995-ös év feladatainak. Itt is el kell mondanom, hogy a Polgármesteri Hivatal pénzügyi osztálya minden várakozásomat felülmúló segítséget adott hozzá. Lelkesen támogattak minket, hetünket, akik a bizottságunkat alkotják. Mi is keményen dolgoztunk. S ha voltak is eleinte a pártnézetbeli különbségekből adódó egyetnemértéseink, el kell ismernem, hogy a szakmai szempontok és a lakosság érdekeinek védelme ezeknél erősebbeknek bizonyultak. Összefogásunk alapja, hogy a kerületi kassza őreinek tartjuk és valljuk magunkat.- És mi van a kasszában?- Jóval kevesebb, mint kéne. Az a nagyjából 6 és negyed milliárd forintos költségvetési főtétel, amelyet az 1995-ös évre állapított meg kerületünk önkormányzati képviselő-testülete. Ezt a költségvetést mi csináltuk, s őrködnünk kell, hogy ezen belül gazdálkodjanak az ágazatok, mert mindnyájunk számára ez a törvény. De ez az előirányzat nem fejezi ki a szükségleteket. És mégis eleget kell tennünk az ön- kormányzatokra háruló minimális kötelezettségeknek, működtetni kell az intézményeinket, az iskolákat, a szociális és egészségügyi ellátást, fenntartani az önkormányzati lakóházakat, a művelődési házakat, javítani a rossz úta- kat, és így tovább.- Nem hasonlít ez olykor a bűvészmutatványokhoz?- Én inkább alapos elemző munkának mondanám. Minden elénk kerülő témát behatóan megvizsgálunk és megvitatunk. Nekünk azal is számolnunk kell, hogy a kiadások állandóan nőnek, jelentős árváltozások fenyegetnek, csak vegyük alapul az energiaárakat, s ezekkel lépést kell tartanunk. Új bevételi források szint a főváros, részint a kerületek vetnek ki.- De ezeket a lakosság nem szívesen veszi.- Meg lehet érteni, habár nem mindenkit sújtanak egyformán. Viszont többlet bevételhez juttatják az összlakosságot, illetve annak a legrászorultabb részét. Aztán itt van az a felelősségünk is, hogy tartalékot képezzünk. Tehát soha sem ürülhet ki a kassza. Jövőre is kell élni. Bizottságunk kéthetenkénti ülésein ezen is rajta tartja a szemét.- A főváros és a kerületek viszonyát, már ami az adófizető polgárok pénzén való osztozkodást illeti, nem felhőtlen önzetlenség jellemzi. Az ekörül folyó vitákról sokat hallani, olvasni. A bizottsági elnök asszony itt, szokásának megfelelően, lelkiismeretes számvetésbe kezd, milyen funkciók hárulnak a kerületekre, s mely területekről való gondoskodás terheli a fővárost, amely az országban egyedüli specialitásként a huszonhárom budapesti kerület mellett huszonneAlaxai Lászlóné gyedikként részt kér a parlament által ide „leosztott” állami költségvetési összegből. Sőt, maga is leosztóként viselkedik a kerületek . irányában. Ebből támadnak az osztozkodási viták. S itt meg kell vallanom, végétért a tudományom, mert avatatlan aggyal nemigen tudtam követni a fejkvóták, s normatívák, a lakosok számaránya szerinti részarányok, az egymásnak juttatás és az egymástól elvonás kulcsszámait meg az egyéb idetartozó szakkifejezéseket. Amit megértettem maradéktalanul, az az elnökasszonynak a főváros és a kerületek kölcsönös érdekeltségi viszonyára vonatkozó összegző kijelentése volt:- Úgy fest a helyzet, mint amikor két sovány tehén feji egymást. Mivel a bizottsági ülés előtt egy órácskával beszélgettünk, s a bizottsági tagok már gyülekezni kezdtek, be kellett hajtanom a jegyzetfüzetet, s bekattintottam a golyóstollat. Sas György * Uj sportlétesítmény Önkormányzatunk a nehéz gazdasági helyzet ellenére is folyamatosan javítja a sportolási feltételeket. 1995. szeptember 30-án ünnepélyes keretek között került sor a képen látható sportcsarnok átadására. A Csata utcai sporttagozatos általános iskola kedzeményezésére - a kerületi képviselőtestület döntése után - 1993-ban kezdődött a sportcsarnok beruházása. A csarnok szerkezete monolit vasbeton váz - kitöltő falazattal. A tető acélrácsos tartószerkezetű. A teljes sportkomplexum alaptelrülete 32x37 méter, a csarnok küzdőtere 23x37 méter. A kiszolgálólétesítmény három szintes, négy nagyméretű öltözővel. A beruházás költsége 146 millió forint. A csarnok a Csata utcai sporttagozatos általános iskola és a Szabó Ervin Gimnázium tanulói részére testnevelési órák és diáksport foglalkozások megtartását teszi lehetővé. Ezen kívül elsősorban labdajáték versenyek szervezésére van lehetőség. Röplabda és kosárlabda sportágakban minősített versenyek rendezésére is alkalmas a létesítmény. A sportlétesítményt - szervezett rendezvényekre (bajnokság, villámtornák, tanfolyamok) - a lakosság is használhatja. A kerületi sportegyesületek szakosztályai elsősorban utánpótlásnevelés céljára vehetik igénybe. 4
