Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1995. június / 2. szám

Hol lakott Jászai Mari? Kerületünk egyik lüktető forgal­mú tere a Jászai Mari tér. Felerészt ugyan „megosztozunk” rajta a szomszédos V. kerülettel, hanem azért nemzeti színjátszásunk király­asszonyának szép tere valamivel jobban „felénk húz”, mivel ezen a részén lakott a tízes-húszas évek­ben a névadója. Korábban e tér Ru­dolf trónörökös nevét viselte, s csak valamikor a negyvenes évek dere- kán-végén kapta meg a nem kevés­bé fenséges elnevezést Ám, hogy Jászai Mari a Bánk bán Gertrudis szerepében a nagy színésznő valójában a tér melyik házának melyik lakásában lakhatott, arra semmiféle emlék­tábla vagy más jelzés nem utal. Mint kitudódott, még az ott lakók emlékezete sem őrzi. Nincs róla tudomásuk. Nem különös? De mit is tudhatunk Jászai halála előtti utolsó otthonáról. Idős korá­ban újságírót ritkán fogadott, de aki mégis nála járt, egyet-mást leírt a heroina lakhelyéről. A legtöbbet és legszemléletesebben Kosztolányi Dezső, aki híres és példaértékű szí­nikritikái közt egy-egy nagy művész­ről portrét, riportot is írt. Egyik arc­képsorozatát 1918 október 2-án, a Fi- gáró című lapban Jászai Marival kezdte. Ebből idézünk: Számum... Harangkongás... Tűzvész... Szivárvány... Tenger... Ezek a szófoszlányok - a regé­nyes költészet gyönyörű roncsai - kísértenek emlékemben, mikor Já­szai Mari lakásán csöngetek, és várom, hogy beengedjen. A szoba, ahová bevezet, inkább terem, s egyáltalán nem polgári. Oldalt néhány zsúfolt könyvesszek­rény, a sarokban egy nyárfa zongo­ra, egy vitrin, középütt pedig leve­gős tér, asztal nélkül, egy roppant perzsaszőnyeg, hol tanulni szokott. Innen a Dunára esik a kilátás. A szoba szűk volt, áttörette a falakat, az otthonából is színpadot vará­zsolt. Agya előtt ágaskodó oroszlán őrködik... Kosztolányi másodszor 1925- ben látogatta meg Jászai Marit, s erről a Pesti Hírlap május 10-i számában így számolt be: A tragikus Színésznő otthona, fönn az ötödik emeleten, az ég­ben, a fellegek közt, hová fölvonó zakatol, erkéllyel, nagy ablakok­kal, melyek a Dunát bámulják, Petőfi Dunáját. „Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futá­sa s dúló fergeteg!” Itt versek vannak a levegőben, fölkiáltóje­lek, indulatos szavalás, sikolyok a sarokban, egy elmúlt, soha el nem múló kor szép pátosza. Viharra hajlék sötét májusi délután. A te­rem, melybe lépünk, a babérágak, szalagok, aranykoszorúk, falhoz lapuló üvegszekrények kellékeivel inkább tágas színpadhoz hasonlít, mint lakószobához, kis térhez, melyen járkálni lehet, szaladva szerepet tanulni, meghalni a per- zsaszőnyegen, átkozódva. Egy földgömb a padlón, óriási, emlé­keztetőül arra, hogy a polgári élet silány tevése-vevése közepet­te is mindig a földgolyón va­gyunk. Shakespeare Földjén, me­lyen a Tragédia játszódik „...Mert ez a bú Oly nagy, hogy a tömör földnél egyéb nem bírja meg: itt trónol búm velem. Hajt­son főt neki minden fejedelem. ” Széchenyi-olajkép, mint harsány kiáltás. „Magyarország nem volt, hanem lesz.” Petőfi-Shakespeare- Széchenyi szentháromsága. A má­sik szobában két diófagyökérből faragott kölyökoroszlán tartja a kerevetet. Minden regényes itt... Kosztolányi költő módjára, egyszersmind egy minden részle­tet kinagyító, s egyetlen totálkép­ben egyfoglaló filmoperatőr sze­mével örökíti ránk - ha azt pon­tosan nem is, hogy hol, ám azt aprólékosan -, hogy hogyan lakott Jászai Mari. Arra azért következtet­ni lehet, hogy ahol lakott, az a Já­szai Mari tér 6-os számú ház ötödik emeleti, az Újpesti rakpart felé át­hajtó saroklakása. Ma egy kft. tu­lajdona. Persze az évtizedek folya­mán falakat bontottak - a leírásból tudjuk, hogy ezt már maga Jászai megkezdte -, átrendezték a szobá­kat, lakásokat, úgy hogy megjelölni a helyet, amelyet Kosztolányi le­fest, ma már szinte lehetetlen. De azért minden járókelő föltekinthet rá, kiváltképp, ha a Margit hídon át Buda felől jön: igen, ott, azokon az ablakokon át tekinthetett Jászai a Dunára, amelyek fölött a tető bás- tyaszerűen van kiképezve, mint egy égbeemelkedő erődé. Klasszi­kus drámák színpadi várfalain van­nak ilyenek. A berendezési tárgyak és re­likviák - babérágak, szalagok, aranykoszorúk, s egyéb ereklyék - 1952-es megalapítása óta - a Bajor Gizi Színészmúzeumban tekinthetők meg. A ház lakói közül néhányat megkérdeztem, tudják-e, milyen híres egykori „lakótárssal” büsz­kélkedhetnek. Az egyik idős lakó csak arról tudott, hogy Csortos Gyula lakott a házban. Az viszont konkrétan tudható, hogy Fe- renczy Béni, a nagy szobrász és grafikus a ház lakója volt. Emlék­tábla tanúsítja a ház falán. S van még egy bizonyosság. Az 1850-ben Ászáron született Jászai Mari Kosztolányi mindkét riportjában öt évet „letagadott” az életkorából. Pedig akkor már matróna volt. Díváknál, prima­donnáknál, heroináknál az ilyet megbocsájtjuk, most és minden időkben. S.Gy. A lakás egykori dísztárgyai ma múzeumban láthatók 11 Bajor Nagy Ernő: Hazafelé Egy kerületi lap, hitünk szerint, az önkormányzat és a helyi közélet világát, munkáját híven-hitelesen tükröző cikkei, hírei mellett, attól válhat igazán rangossá és kedveltté, ha hasábjain teret ad a kerületben lakó hivatott toliforgatóknak is. Hadd szól­janak személyes hangjukon szőkébb pátriájuk állapotáról, közér­zetéről. A mi kerületünkben jónéhány országosan ismert írástudó lakik. Közülük elsőként a mai riport és publicisztika egyik meste­re, Bajor Nagy Ernő írta lapunk számára itt következő tárcáját Megyek hazafelé. Kicsit rossz­kedvűen, elég fáradtan újlipótvá­rosi otthonomba, a Margit híd kö­zelébe. Az utca, melyen baktatok nem éppen fényességes. Tudom, a Váci utca csillogóbb, a Budakeszi út levegősebb, Lőrincen kertes há­zak várják a hazatérő embert. Szá­momra mégis ez a legfontosabb környék a Tihanyt és Mátravere- bélyt is magába foglaló Magyaror­szágon. És a legfontosabb otthon a mi kétszoba hallunk, amely soha nem kap napot. Megyek hazafelé az utcában, mely lassan kikupálódik. Majd minden hónapban nyílik benne egy elegáns butik és megy tönkre egy másik. Lépdelek a kutyaürüléktől maszatos járdán, s jön velem szem­be Takács Marika. S attól, hogy kö­szönhetek neki, már jobb a ked­vem... A nemrég csaknem kirabolt ékszerüzlet előtt az eladó hölgy ci­garettázik. Szebb, mint a kirakatuk ékszerei... Vonszolja egy rakoncát­lan eb Dőry bárónét, a nyugdíjas pedagógust, s a hölgy panaszkodik: eleddig nem sikerült gyöngyösi la­kásra cserélnie itteni hajlékát... Új­sággal a kezében halad a Körút felé Szépvölgyi Zoltán, a város egykori tanácselnöke. S elgondolkodom, nem lehetett valami ügyes, ha itt la­kik velünk és nem valahol Hűvös- völgyben szerzett magának villala­kást... Beszélek néhány szót a fala­tozóból kilépő koldussal. Kérdem, 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom