Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1995. június / 2. szám
Hol lakott Jászai Mari? Kerületünk egyik lüktető forgalmú tere a Jászai Mari tér. Felerészt ugyan „megosztozunk” rajta a szomszédos V. kerülettel, hanem azért nemzeti színjátszásunk királyasszonyának szép tere valamivel jobban „felénk húz”, mivel ezen a részén lakott a tízes-húszas években a névadója. Korábban e tér Rudolf trónörökös nevét viselte, s csak valamikor a negyvenes évek dere- kán-végén kapta meg a nem kevésbé fenséges elnevezést Ám, hogy Jászai Mari a Bánk bán Gertrudis szerepében a nagy színésznő valójában a tér melyik házának melyik lakásában lakhatott, arra semmiféle emléktábla vagy más jelzés nem utal. Mint kitudódott, még az ott lakók emlékezete sem őrzi. Nincs róla tudomásuk. Nem különös? De mit is tudhatunk Jászai halála előtti utolsó otthonáról. Idős korában újságírót ritkán fogadott, de aki mégis nála járt, egyet-mást leírt a heroina lakhelyéről. A legtöbbet és legszemléletesebben Kosztolányi Dezső, aki híres és példaértékű színikritikái közt egy-egy nagy művészről portrét, riportot is írt. Egyik arcképsorozatát 1918 október 2-án, a Fi- gáró című lapban Jászai Marival kezdte. Ebből idézünk: Számum... Harangkongás... Tűzvész... Szivárvány... Tenger... Ezek a szófoszlányok - a regényes költészet gyönyörű roncsai - kísértenek emlékemben, mikor Jászai Mari lakásán csöngetek, és várom, hogy beengedjen. A szoba, ahová bevezet, inkább terem, s egyáltalán nem polgári. Oldalt néhány zsúfolt könyvesszekrény, a sarokban egy nyárfa zongora, egy vitrin, középütt pedig levegős tér, asztal nélkül, egy roppant perzsaszőnyeg, hol tanulni szokott. Innen a Dunára esik a kilátás. A szoba szűk volt, áttörette a falakat, az otthonából is színpadot varázsolt. Agya előtt ágaskodó oroszlán őrködik... Kosztolányi másodszor 1925- ben látogatta meg Jászai Marit, s erről a Pesti Hírlap május 10-i számában így számolt be: A tragikus Színésznő otthona, fönn az ötödik emeleten, az égben, a fellegek közt, hová fölvonó zakatol, erkéllyel, nagy ablakokkal, melyek a Dunát bámulják, Petőfi Dunáját. „Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg!” Itt versek vannak a levegőben, fölkiáltójelek, indulatos szavalás, sikolyok a sarokban, egy elmúlt, soha el nem múló kor szép pátosza. Viharra hajlék sötét májusi délután. A terem, melybe lépünk, a babérágak, szalagok, aranykoszorúk, falhoz lapuló üvegszekrények kellékeivel inkább tágas színpadhoz hasonlít, mint lakószobához, kis térhez, melyen járkálni lehet, szaladva szerepet tanulni, meghalni a per- zsaszőnyegen, átkozódva. Egy földgömb a padlón, óriási, emlékeztetőül arra, hogy a polgári élet silány tevése-vevése közepette is mindig a földgolyón vagyunk. Shakespeare Földjén, melyen a Tragédia játszódik „...Mert ez a bú Oly nagy, hogy a tömör földnél egyéb nem bírja meg: itt trónol búm velem. Hajtson főt neki minden fejedelem. ” Széchenyi-olajkép, mint harsány kiáltás. „Magyarország nem volt, hanem lesz.” Petőfi-Shakespeare- Széchenyi szentháromsága. A másik szobában két diófagyökérből faragott kölyökoroszlán tartja a kerevetet. Minden regényes itt... Kosztolányi költő módjára, egyszersmind egy minden részletet kinagyító, s egyetlen totálképben egyfoglaló filmoperatőr szemével örökíti ránk - ha azt pontosan nem is, hogy hol, ám azt aprólékosan -, hogy hogyan lakott Jászai Mari. Arra azért következtetni lehet, hogy ahol lakott, az a Jászai Mari tér 6-os számú ház ötödik emeleti, az Újpesti rakpart felé áthajtó saroklakása. Ma egy kft. tulajdona. Persze az évtizedek folyamán falakat bontottak - a leírásból tudjuk, hogy ezt már maga Jászai megkezdte -, átrendezték a szobákat, lakásokat, úgy hogy megjelölni a helyet, amelyet Kosztolányi lefest, ma már szinte lehetetlen. De azért minden járókelő föltekinthet rá, kiváltképp, ha a Margit hídon át Buda felől jön: igen, ott, azokon az ablakokon át tekinthetett Jászai a Dunára, amelyek fölött a tető bás- tyaszerűen van kiképezve, mint egy égbeemelkedő erődé. Klasszikus drámák színpadi várfalain vannak ilyenek. A berendezési tárgyak és relikviák - babérágak, szalagok, aranykoszorúk, s egyéb ereklyék - 1952-es megalapítása óta - a Bajor Gizi Színészmúzeumban tekinthetők meg. A ház lakói közül néhányat megkérdeztem, tudják-e, milyen híres egykori „lakótárssal” büszkélkedhetnek. Az egyik idős lakó csak arról tudott, hogy Csortos Gyula lakott a házban. Az viszont konkrétan tudható, hogy Fe- renczy Béni, a nagy szobrász és grafikus a ház lakója volt. Emléktábla tanúsítja a ház falán. S van még egy bizonyosság. Az 1850-ben Ászáron született Jászai Mari Kosztolányi mindkét riportjában öt évet „letagadott” az életkorából. Pedig akkor már matróna volt. Díváknál, primadonnáknál, heroináknál az ilyet megbocsájtjuk, most és minden időkben. S.Gy. A lakás egykori dísztárgyai ma múzeumban láthatók 11 Bajor Nagy Ernő: Hazafelé Egy kerületi lap, hitünk szerint, az önkormányzat és a helyi közélet világát, munkáját híven-hitelesen tükröző cikkei, hírei mellett, attól válhat igazán rangossá és kedveltté, ha hasábjain teret ad a kerületben lakó hivatott toliforgatóknak is. Hadd szóljanak személyes hangjukon szőkébb pátriájuk állapotáról, közérzetéről. A mi kerületünkben jónéhány országosan ismert írástudó lakik. Közülük elsőként a mai riport és publicisztika egyik mestere, Bajor Nagy Ernő írta lapunk számára itt következő tárcáját Megyek hazafelé. Kicsit rosszkedvűen, elég fáradtan újlipótvárosi otthonomba, a Margit híd közelébe. Az utca, melyen baktatok nem éppen fényességes. Tudom, a Váci utca csillogóbb, a Budakeszi út levegősebb, Lőrincen kertes házak várják a hazatérő embert. Számomra mégis ez a legfontosabb környék a Tihanyt és Mátravere- bélyt is magába foglaló Magyarországon. És a legfontosabb otthon a mi kétszoba hallunk, amely soha nem kap napot. Megyek hazafelé az utcában, mely lassan kikupálódik. Majd minden hónapban nyílik benne egy elegáns butik és megy tönkre egy másik. Lépdelek a kutyaürüléktől maszatos járdán, s jön velem szembe Takács Marika. S attól, hogy köszönhetek neki, már jobb a kedvem... A nemrég csaknem kirabolt ékszerüzlet előtt az eladó hölgy cigarettázik. Szebb, mint a kirakatuk ékszerei... Vonszolja egy rakoncátlan eb Dőry bárónét, a nyugdíjas pedagógust, s a hölgy panaszkodik: eleddig nem sikerült gyöngyösi lakásra cserélnie itteni hajlékát... Újsággal a kezében halad a Körút felé Szépvölgyi Zoltán, a város egykori tanácselnöke. S elgondolkodom, nem lehetett valami ügyes, ha itt lakik velünk és nem valahol Hűvös- völgyben szerzett magának villalakást... Beszélek néhány szót a falatozóból kilépő koldussal. Kérdem, 6
