Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2. szám
Vonatrablók Kiadványunkkal nem az a célunk, hogy az arra hivatottaktól átvállaljuk a bűnmegelőzést, de azt vállaljuk, hogy ráirányítjuk a figyelmet a kritikus pontokra, ami mindenképp óvatosságra ösztönözhet. Lapunkat olyan szakemberek segítik, akik évtizedek óta szolgálnak a bűn ellen. Vannak tapasztalataik, amelyeket, úgy érzik, kötelességük megosztani a náluk gyanútlanabbakkal. Megjelenik Budapesten 200 000 példányban 1994/2. szám AZ IN-KAL Security bűnmegelőzési kiadványa Vigyázz, ha jön a vonat! Akár hiszik, akár nem, a legtöbb kedves, előzékeny emberrel mostanában a pályaudvarokon lehet találkozni. Itt van mindjárt Kovács úr, a kedves, öreg hobó. Nagy fehér szakállával, rikító sárga öltönyével hamar elérte, hogy már afféle megszokott bútordarabnak telantették őt a pályaudvaron, bár senki sem tudta, miért van ott olyan gyakran. De úgy látszott, nem sok vizet zavar, viszont mindenkinek - vasutasoknak, rendőröknek főképpen - előre köszönt, „hogy van, biztos úr”, kérdezte, sőt az iránt is melegen érdeklődött, hogy szolgál a kalauz vagy a mozdonyvezető kegyes egészsége. Magányos lehet az öreg, gondolták róla, társaságot keres. Aztán egy napon megérkezett a rendőrőrsre az értesítés a bizományitól: Kovács úr gyanúsan sok értéktárgyat értékesít mostanában náluk. Ki is derült gyorsan, hogy ezek mind az utasokéi voltak, őket könnyítette meg értékeiktől a barátságos öregúr. Ne firtassuk miért, úgyse jövünk rá, a lényeg, hogy Kovács úr csak az egyik a segítőkész, figyelmes pályaudvari emberek közül. Sokan, nagyon sokan vannak, akik naponta meghatják az utazó idős házaspárokat, külföldi turistákat azzal, hogy segítenek feladni a vo- nadépcsőn a nehéz csomagokat, vagy figyelmeztetik őket: értékeikre jól vigyázzanak, mert sok a tolvaj. Tessék elhinni, fantasztikus, mennyi barátságot lehet kötni öt perc alatt manapság egy vonatfülkében. Felszáll például a vonatra a kedves, joviális úr, elhelyezi bőröndjét a csomagtartóban, s máris szóba elegyedik útitársaival. Megkérdi, hová utaznak, kényelmesen ülnek-e, nem zavarja-e őket a dohányfüst, és így tovább. Aztán hirtelen eszébe jut, hogy hosszú lesz az út ital nélkül és leugrik egy pillanatra a vonatról, hogy még az indulás előtt egyen néhány üdítőt.- Vigyáznának, kérem, néhány percig a csomagomra? - kérdi friss ismerőseitől, s azok természetesen nem mondanak nemet. Aztán mihelyt a joviális úr visszatér, nekik is eszükbe jut, hogy nincs náluk elég cigaretta, újságot is kellene venni, s most ők kérik ugyanazt az úti társtól.- Mi sem természetesebb - mondja készségesen a joviális úr, s mire a többiek visszatérnek, csak a hűlt helyét találják. Eltűnt a joviális úr a bőröndjével - és persze az ő bőröndjük, kézitáskájuk sincs sehol. Ilyenkor bizony sovány vigasz, hogy a szomszédos fülkében is „szentségei” valaki, akinek a harmadik csomagjával a segítőkész alkalmi hordár inait el. És ez még mind semmi. Az igazán tapintatos útitársakra este, éjszaka lehet számítani. Nekik, ki tudja, hogyan több nemzetközi járaton kulcsuk is van a hálókocsikhoz, s igencsak vigyáznak arra, nehogy felébredjen a hosszú úton elpilledt utas, míg ők kiürítik a csomagtartót. Aztán diszkrét füttyszó hallatszik, pályamunkák miatt lassít a vonat, s a kulcsosemberek nesztelenül eltűnnek az éjszakában. (Folytatás az 5. oldalon) BETÖRÜNK A PIACRA közérdekű kiadvány Alapító főszerkesztő: LASZ GYÖRGY Kiadja: In-Kal Hungary Security Ltd. 1073 Bp., Erzsébet krt. 24. Tel./fax:121-43-43 DTP: Detre Mikolt Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán el nők-vezérigazgató ISSN 1215-1815
